Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-17 / 159. szám

SZEÖEU. SzerKesztöség: Somogyi ucca 22. I- em. Telefon: Kiadóhivatal, HÖlcíönkiínyvtór és Jegyiroda Aradi ucca 8. Telefon; 306. ^ Nyomda : Löw Llpól ucca 19. Telefon : 16-34. Távirati és levélcím: Délmagyarország Szeged. Csütörtök, 1930 julius 17 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 159. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, uttlIOIdOn 6-40 pengő. ^ Egyes szám ára hétküz. nap 16, vasár- és ünnepnap 24 'ti 1. Hir­detéseit lelvétele tarifa szerint. Megje­lenik »>élf« kivételével naponta reggel Az ut városi költségvetés ii. (Adminisztráció.) Azt, amit a város most akar megtenni, magánosok már régen meg­csinálták. Gyárosok, kereskedők, iparosok, bankok régesrég a minimálisra redukálták ki­adásaikat. Csak a város várt. Természetesen a városnak sem lett volna szabad várnia. Dehát az ilyesmiért is, mint például a világ­háború felidézésének csekélységéért, majd a történelem Ítélőszéke fog igazságot tenni. Legyen szabad most rámutatni klasszikus takarékoskodási lehetőségekre. Azért mondjuk, hogy klasszikus, mert a takarékoskodásnak ezt a módját már régesrég felismerték, meg­csinálták, az elmúlt szük esztendők alatt kis­és nagyvállalatok sorra alkalmazták. A hiva­tali személyzet létszámáról és munkaidejéről van szó. Fölösleges szint vallanunk szociális kérdé­sekben. Bármely osztály ellen irányuló ten­dencia nélkül a legmélyebb szociális belátás, emelkedettség és szolidaritás érleli, füti és iz­mosítja rginden szavunkat, valamennyi mon­datunkat és összes gondolatainkat. Meggyőző­désünk, hogy nincs a társadalmi békének és evolúciónak nagyobb ellensége, mint a belátás és megértés hiánya az erősebbek részéről, az igazságtalanság és a nyomor. Bennünket me­leg eszmei szálak kapcsolnak mindenkihez, aki dolgozik vagy aki szenved és ugy sze­retnők, hogy becsületes és hozzáértő mun­kájáért mindenki teljes adag kenyérhez tud­jon jutni. Tehát: teljes adag munka és teljqs adag kenyér. Ez a meggyőződés vezet, ami­kor rámutatunk arra, hogy a városnál sokkal, de sokkal több tisztviselő van, mint amennyire szükség volna és hogy azt a munkát, ame­lyet elvégeznek, sokkal, de sokkal kevesebb tisztviselő tudná elvégezni, mint amennyit most alkalmaznak, ha a napi munkaidő nem 5—6 óra, hanem 7—8 óra lenne. Európa álla­mainak nagyobbik része a nyolcórai munka­időt sem igtatta még törvénybe. A munkaidő kérdését Magyarország sem szabályozta még törvénnyel. Ismerünk kilenc, sőt tízórai mun­kaidőt. Nemcsak gyárvállalatoknál, hanem irodákban is. Mégis meglehetősen hódit a nyolcórai munkaidő és ennél rövidebb mun­kaidőt csak olyan esetekre kértek és kaptak a munkások, amikor az a feladat, amelyet el kell végezniök, túlságosan igénybe veszi fizi­kai vagy idegerejüket, vagy mind a kettőt. Csak a városi tisztviselő dolgozik öt, legfel­jebb öt és félórát. Igaz, hogy a hivatalos óra nyolckor kezdődik és kettőig tart és hogy ez összesen hatórai munkaidőnek felel meg. De­hát hányan vannak a városi hivatalokban reggel nyolckor, sőt félkilenckor is és hányan maradnak ott kettőig? Senkise mondja, hogy ez kicsinyeskedés. A nyomdászoknak nyolc­órai munkaidejük van és reggel nyolckor pontosan mindenki a munkahelyén áll és déli 12, vagy esti 6 előtt el nem mozdul a szekrénye, illetőleg a gépe mellől. A teljes adag munka mellett sürgetjük ki­vétel nélkül minden városi tisztviselő részére a teljes adag kenyeret. Rendesen fizetett tiszt­viselők adminisztrálják ezt a várost reggel félkilenctől egyig és délután félnégytől hatig. Ez mindössze hétórai munkaidő. Nem mi, hanem a szegedi közéletnek egyik kiválósága állapította meg, hogy ilyen munkabeosztás mellett az egyébként is jól megszervezett ad­minisztráción kerek egymillió pengőt lehetne megtakarítani. Ez nagy, amellett megvalósít­ható tétel, hiszen a szegedi költségvetésnek úgyis az a legnagyobb hibája, hogy a túl­méretezett közigazgatás a tízmilliós kiadás­nak majd hatvan százalékát emészti meg, a hátralékos négymillióból pedig egymillió megy el egyetemi kiadásokra. De mi lesz azokkal,. akiket a város elszanál? Vannak, akik a dolog könnyebb végét fogják meg. Ezek azt mondják, hogy mi történt azok­kal, akiket az állam meg a főváros szanált el? Mi történt azokkal, akiket vállalatok bo­csájtottak el? Nekünk nem ez az álláspontunk. A város igenis legyen kényesebb igényű és érzékű, de ne olyan módon, hogy ez állandóan százezrekbe, esetleg milliókba kerüljön. A le­építés munkáját évekkel ezelőtt meg kellett volna kezdeni. Hiszen jóval többet, mint évi félmilliót kapnak azok a városi tisztviselők, akik ma is ideiglenes alkalmazottak, akiket tehát minden igény nélkül el lehet bocsáj­tani. Előrelátó várospolitika gondoskodott volna ezek legnagyobb részének elhelyezésé­ről, hiszen volt rá mód. Hogy csak egyetlen esetet említsünk, akkor, amikor a Társadalom­biztosító átszervezésével kapcsolatosan készü­lődtek az uj tisztviselői kinevezésekre, fel kel­lett volna tárni a helyzetet a népjóléti minisz­ter előtt és kérni kellett volna, hogy a Tár­sadalombiztosító uj tisztviselői állásaira olya­nokat nevezzen ki, akik ideiglenes alkalmaz­tatásban állnak a városnál. A számvevőség és a hatóság toldozó-foltozó munkája hozhat némi financiális eredményt. A költségvetés teljes egyensúlyát azonban az biztositaná, ha évek óta céltudatos, program­szerű munkát folytattak volna. Még mindig rá lehet térni a jó útra. Az az ur, aki azt állítja, hogy a szegedi adminisztráción könnyű szerrel meg lehetne takarítani évenkint egy­millió pengőt s amellett még javítani is le­hetne az állapotokon,^ nem destruktív. Egy­ségespárti. Előkelő pozícióban van az egyik pénzintézetnél és a véleményére a polgármes­ter is sokat ad. A lengyel kormány memoranduma magyar, szerb, román, lengyel, cseh, bolgár, eszi és lelt agrárfrontról 20. és 25. közölt tarifák meg a sinajai konferenciái (Budapesti tudósítónk telefon jelen­té se.) Belgrádból jelentik: A belgrádi lengyel követ kormánya megbízásából szerdán Írásbeli me­morandumai nyújtóit áí a jugoszláv kormánynak. A lengyel kormány a memorandumban javaslatot tesz az agrárátlaniok részéről alakitandió szerve­zőt létesítésére, amely szervezet a mezőgazdasági krizis enyhítését tűzi ki céljául. A memorandu­mot a magyar, román, csehszlovák, bolgár, eszt és lett államok kormányainak is átnyújtották A Pravda értesülése szerint a jugoszláv kor­mány a lengyel javaslatot komoly tanulmányozás tárgyává teszi és a javaslatot támogatja. A magyar—román—jugoszláv agrárblokk meg­alakítására egybehívott konferenciáról azt irja a Pravda? hogy a konferencia napját még nem álla­pították meg, de minden valószínűség szerint Ju­lius 20. és 25-ike között tartják meg Slnajában. A birodlalmi gyűlés lesszavaszla a Kormányt Hagy izgalmak Berlinben DiKtatura-sxakasx vagy J&áscfelosxlatás? nagy izgalommal vitatták' a várható fejleményeket. Legvalószí­nűbbnek az látszik, hogy a kancellár élni fog Hindenburg felhatalmazásával és a fedezeti törvényjavaslatot (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.') Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés szer­dán délutáni ülésén elutasították a fedezeti törvényjavaslat második szakaszát, amely a hivatalnokok szükségadójára vonatkozik. A szakaszt a birodalmi gyűlés 256 szavazattal 204 ellenében utasította vissza a szociáldemokraták, a nem­zeti szocialisták, a német nemzetiek és a kom­munisták szavazataival. A szavazás után óriási zajban felállott Brün­ning kancellár és bejelentette, hogy ezekután a kormány nem helyez súlyt a fedezeti tör­vényjavaslat további parlamenti tárgyalására. A kommunisták óriási zajjal fogadták a kancellár bejelentését: — Lemondani, lemondani! — kiáltották a kancellár felé. A birodalmi gyűlés ezután elvetette a gazda­sági pártnak a Ház feloszlatására vonatkozó javaslatát és a kommunisták bizalmatlansági indítványát. Rövid szünet után a birodalmi gyűlés ülését csütörtökre napolták el. A parlament folyosóján egész délután nyüzs­gő élet volt. A képviselők a dikíaíura-szakasz alkalmazá­sával rendeleti uton lépteti életbe. Nem lehetetlen azonban, hogy a kancellár a birodalmi gyű­lés feloszlatása mellett dönt, amelyre a szer­dai nap folyamán Hindenburgtól felhatalma­zást kapott. A birodalmi gyűlés pártjai nin­csenek elragadtatva a házfeloszlatás gondola­tától. Hindenburg elnök és Braun porosz kultusz­miniszter között az acélsisakos szövetség miatt támadt konfliktus ügye döntő stádiumba jutott. A porosz belügyminiszter és az acél­sisakos szövetség vezetői szerdán tanácsko­zásra ültek össze. Politikai körökben bizo­nyosra veszik, hogy a megegyezés létrejön és ezáltal lehetővé válik Hindenburg részvétele a porosz felszabaditási ünnepségeken.

Next

/
Thumbnails
Contents