Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-16 / 158. szám

delmagyarorszag jZeGED. Szeil(e»zlö«6g: Somogyi ucca iá. L em. Telefon: Kiadóhivatal, IcölcíönkönyvJíuf «» Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. < Nyomda; Lttw Lipót uooa 19. Telefon : 16—34. Távirati é* levélcím: DélmagyaronzAg Szeged. Szerda, 1930 julius 16 Ara 16 fillér r VI. évfolyam, 158. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, RUlf»ld»n 6-40 pengő. — Egyes szAm Ara hétköz. nap 1«, vníAr- és Ünnepnap 24 >111. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik héti« felvételével naponta regg a Hz uj városi költségvetés i. '(Reprezentáció.) Készül tehát a költségvetés s a legnagyobb ujitás az eddigi hirek szerint az. lesz benne, hogy a kiadási tételeknél ősz­szesen egymillió pengőt farag le a számvevő­ség. A városi háztartás összes kiadásainak tiz százaléka ez az egymillió. Ennyit köny­nyedén meg lehet és föltétlenül meg is kell takarítani. A számvevőség, de különösen a fő­számvevő iránt való minden elismerésünk föntartása mellett meg kell mondanunk, hogy nem boszorkánymunka a kiadási tételekből egymillió pengőt lefaragni. Ha a költségvetés egyéb reformot nem hoz a lakosság és a város részére, a jövő elé még kilátástalahabbul né­zünk, mint ahogy eddig néztünk. Nincs a kezünkben azoknak a tételeknek a pontos és részletes összeállítása, amelyekből ai egymillió pengő előáll. Pedig nemcsak az fontos, hogy jövőre egymillió pengővel keve­sebbet adjunk ki, mint amennyit az idén kiadtunk, hanem az is nagyon fontos, hogy ott takarékoskodjunk, ahol szabad, ahol kell, ahol már régen el kellett volna kezdeni taka­rékoskodni és ne ott, ahol a takarékoskodás az eddig is tulgyóngén gondozott alapvető városi intézmények létesítésének, esetleg fej­! zt^séjjek további halogatásával és annak a látszatnak a fentartásával jár, mintha ebben a városban fent. a városházán még mindig nem ismernék fel a .szociális kötelességek, tel­jesitésének minden , más kötelességgel szemben való elsőbbségét. Beszéljenek a példák. A számvevőség összeállította, hogy mibe ke­rülnek a városnak egy hónap alatt a külön­böző autóhasználatok. Nagyon jó lett volna, ha e mellé a szám mellé azt is összeállította volná, hogy mibe került a városnak ugyan­ebben a hónapban a munkanélküliség, meny­nyit költöttek el olyan vizes lakások kilakol­tatására és pótlására, amelyekben magyar és keresztény szülők és gyermekek szenvednek és senyvednek és hogy mi jutott kövezésre, víz­vezetékre- vagy csatornázásra. Félreértés ne legyen. Tisztában vagyunk vele, hogy a város­nak kell reprezentálni. A mai mostoha viszo­nyok között is kell. Legyen autója a polgár­mesternek. Rendezzék a pólgármesterhelyet­tes, a főjegyző és a tanácsnokok autóhaszná­lati jogát. De senkinek sincs joga városi autó­hoz azért, mert törvényhatósági bizottsági tag, egyetemi tanár vagy a költségvetés helyben való átvizsgálására kiküldött számtisztje a bel­ügyminisztériumnak. Aki siet vagy passziózni akar, ezt is a maga pénzén tegye meg, épp 'így, mint ahogy nem jogcím a városatyaság ahoz, hogy be^jíujtsuk a magunk és csalá­dunk ebédszámláját kifizetésre. A régi közgyűlésen volt már szó erről a Kérdésről s akkor kiderült, hogy egészen ille­téktelenek is elménnek a polgármesterhez kölcsönkérni városi autót és hát ő mit csinál­jon, ha tapintatlan emberek ilyen kényelmei­én helyzetekbe hozzák. A két-három harcos városatyák egyike megmondta akkor, hogy szabályozni kell a városi autók használatát. \ város pénzén nem autózhatnak illetéktele­nek, mondta ez a szónok és a szabályozás után a polgármester nem kerülhet többé ké­nyelmetlen helyzetbe, mert egyszerűen köz­gyűlési határozatra hivatkozik, valahányszor olyanok kérnek tőle városi autót, akiknek lem jár. A közgyűlés persze leszavazta az indítványt, mert felállt a polgármester és azt m°ndta, hogy. igaz ugyan, hogy. kértek és kaptak illetéktelenek is autót, dehát amiatt az összeg miatt, amibe ez kerül, nem borul föl a városi háztartás egyensúlya, vannak reprezentációs kötelességek is, van várospo­litika is, bizzák csak továbbra is minden kor­látozás nélkül a polgármesterre, hogy azok közül, akik hozzá fordulnak, kiknek ad és kiknek nem ad autót. Sokszor hosszasabban kell időzni az ilyen lényegtelennek látszó kérdéseknél is. A köz­gyűlési vitát a törvény, tehát a szabályren­delet is korlátozzák. Azon kivül most készül a költségvetés. Hátha sikerül elérni valamit és az eredmény érdekében történik, hogy a jellegzetes és jellemző vonásokat, aktusokat, szokásokat és helyzeteket tárjuk fel a legtel­jesebben. Lehetetlen meg nem" említeni, hogy reprezentációs kötelességeik magánosoknak iS vannak. De Hova jutna az a kereskedő vagy iparos, aki többet költene reprezentációra, mint üzeme alapjainak a kiépítésére és meg­szilárdítására? El lehet-e képzelni, hogy Bo­kor Adolf olyan költségesen reprezentáljon, mint Back Bernát, természetesen Back gazdál­kodási rendszere is a legkonzervatívabb és a legszolidabb? Dehát hiába, a magánosok nem adhatják oda magukat médium gyanánt potyázóknak. Kár volt a várost odadni. Sokat j megtakaríthatott volna. És volt, van és lesz a ' fölösleges pénzt hova tenni. Hindenburg — az acélsisakosokért A német közélet legújabb szenzációja: a birodalmi elnök védelembe vette az acéisisakosobat Óriási izgalmak a birodalmi gyűlésben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Berlinből jelentik: A német politikai életnek a pattanásig feszült belpolitikai helyzetnél is nagyobb szenzációja van. Hindenburg biro­dalmi elnök általános meglepetésre lemon­dott a poroszországi felszabadüási ünnepsége­ken való részvételr&L Hindenburg Braun po­rosz miniszterelnökhöz leiratot intézett, amely­ben közli, hogy a porosz kormány meghívását abban a feltevésben fogadta el, hogy a kormány felfüggeszti az acélsisako­sokra vonatkozó tilalmi rendeletet a Rajnavidéken és Westfáliában és ezáltal lehetővé teszi, hogy az acélsisakosok résztvehessenek az ünnepségeken. Az elnök leiratában hangsúlyozza, hogy a tilalmi rendeletet eddig sem tekintette a tör­vény szellemével összeegyeztethetőnek. A po­rosz kormány megakadályozta — mondja Hindenburg elnök —, hogy az acélsisakösok szövetségében egyesült frontharcosok a biro­dalmi elnököt üdvözölhessék, mig a többi egye­sületnek és szövetségnek erre módot adnak. — Ez a kétféle elbírálás elviselhetetlen szá­momra — mondja Hindenburg —/ alkotmá­nyos kötelességemmel nem tudom összeegyez­tetni és azt a körülményt, hogy a pártokon felül állok, nem tudom dokumentálni, ha olyan ünnepségen veszek részt, amelyről állampolgárokat, szerintem meg nem okolható tilalommal kizárnak. Leiratában végül közli Hindenburg, hogy elhatározását csak akkor változtatja meg, ha megszűnnek az azt előidéző okok. Hindenburg leirata bombaként hatott a né­met politikai életben és egészen háttérbe szo­rította a parlament folyosójának érdeklődését a sorsdöntő birodalmi gyűlés iránt. A folyosón óriási izgalommal tárgyal­ták a várható következményeket Ugy a parlamentben, mint az egész német fővárosban­óriási fzjaiom uralkodik. Ebben a hangulatban ült össze a birodalmi gyűlés, amelynek elején Brünning kancellár mondott beszédet, azt hangoztatva, hogy most már nem beszédékre, hanem gyors tettekre van szükség. Bejelentette, hogy ha a kormánynak nem sikerül q. birodalmi gyűlés­sel elfogadtatni a beterjesztett törvényjavasla­tot és eztól helyreállítani a német birodalom pénzügyi egyensúlyát, akkor kénytelen lesz az alkotmány által megengedett Icgpréhiesebb esz­közökhöz folyamodni. Brünning beszéde után a hallatlanul izgatott hangulatra való tekintettel az Ölést félbeszakították, hogy az egyes pártoknak utolsó alkalmat ad­janak a megbeszélésekre és hogy fontolóra vegyék a kancellár rövid, de félre nem érthető beszédét. Egyórás szünet után az egyes pár­tok szónokai beszéltek és ismertették pártjuk álláspontját. A törvényjavaslatok" sorsa a keddi ülésen nem dóit el, mert a jávaslatok tárgyalását szerdára halasz­tották. A helyzetet most optimisztikusabban itéiik meg, mert az első legfontosabb szaka­szokat a keddi ülésen megszavazták". Kétségtelen, hogy ehez nagy mértékben hoz­zájárult Braun porosz miniszterelnöknek Hin­denburg elnök átiratára adott kijelentése, amelyben Braun sajnálkozását fejezi ki, hogy a birodalmi elnök távol marad az ün­nepségektől és bejelenti, hogy a porosz belügy­miniszter hétfőn átir az acélsisakos szövetség vezetőségéhez, közölve, hogy a szövetség elleni gyülekezési tilalmat felfüggeszti abban az eset­ben, ha a vezetőség garantálja, hógy a szövet­ség tagjai törvénybe ütköző cselekedetet nem fognak elkövetni. Braun kijelentését politikai körökben meghátrálásnak és megalázko­dásnak tartják és biztosra veszik, hogy emiatt konzek­venciák fognak bekövetkezni, amelyek válto­zást idézhetnek elő a porosz koalíciós kabi­netben.

Next

/
Thumbnails
Contents