Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-16 / 158. szám

delmagyarorszag jZeGED. Szeil(e»zlö«6g: Somogyi ucca iá. L em. Telefon: Kiadóhivatal, IcölcíönkönyvJíuf «» Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. < Nyomda; Lttw Lipót uooa 19. Telefon : 16—34. Távirati é* levélcím: DélmagyaronzAg Szeged. Szerda, 1930 julius 16 Ara 16 fillér r VI. évfolyam, 158. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, RUlf»ld»n 6-40 pengő. — Egyes szAm Ara hétköz. nap 1«, vníAr- és Ünnepnap 24 >111. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik héti« felvételével naponta regg a Hz uj városi költségvetés i. '(Reprezentáció.) Készül tehát a költségvetés s a legnagyobb ujitás az eddigi hirek szerint az. lesz benne, hogy a kiadási tételeknél őszszesen egymillió pengőt farag le a számvevőség. A városi háztartás összes kiadásainak tiz százaléka ez az egymillió. Ennyit könynyedén meg lehet és föltétlenül meg is kell takarítani. A számvevőség, de különösen a főszámvevő iránt való minden elismerésünk föntartása mellett meg kell mondanunk, hogy nem boszorkánymunka a kiadási tételekből egymillió pengőt lefaragni. Ha a költségvetés egyéb reformot nem hoz a lakosság és a város részére, a jövő elé még kilátástalahabbul nézünk, mint ahogy eddig néztünk. Nincs a kezünkben azoknak a tételeknek a pontos és részletes összeállítása, amelyekből ai egymillió pengő előáll. Pedig nemcsak az fontos, hogy jövőre egymillió pengővel kevesebbet adjunk ki, mint amennyit az idén kiadtunk, hanem az is nagyon fontos, hogy ott takarékoskodjunk, ahol szabad, ahol kell, ahol már régen el kellett volna kezdeni takarékoskodni és ne ott, ahol a takarékoskodás az eddig is tulgyóngén gondozott alapvető városi intézmények létesítésének, esetleg fej! zt^séjjek további halogatásával és annak a látszatnak a fentartásával jár, mintha ebben a városban fent. a városházán még mindig nem ismernék fel a .szociális kötelességek, teljesitésének minden , más kötelességgel szemben való elsőbbségét. Beszéljenek a példák. A számvevőség összeállította, hogy mibe kerülnek a városnak egy hónap alatt a különböző autóhasználatok. Nagyon jó lett volna, ha e mellé a szám mellé azt is összeállította volná, hogy mibe került a városnak ugyanebben a hónapban a munkanélküliség, menynyit költöttek el olyan vizes lakások kilakoltatására és pótlására, amelyekben magyar és keresztény szülők és gyermekek szenvednek és senyvednek és hogy mi jutott kövezésre, vízvezetékre- vagy csatornázásra. Félreértés ne legyen. Tisztában vagyunk vele, hogy a városnak kell reprezentálni. A mai mostoha viszonyok között is kell. Legyen autója a polgármesternek. Rendezzék a pólgármesterhelyettes, a főjegyző és a tanácsnokok autóhasználati jogát. De senkinek sincs joga városi autóhoz azért, mert törvényhatósági bizottsági tag, egyetemi tanár vagy a költségvetés helyben való átvizsgálására kiküldött számtisztje a belügyminisztériumnak. Aki siet vagy passziózni akar, ezt is a maga pénzén tegye meg, épp 'így, mint ahogy nem jogcím a városatyaság ahoz, hogy be^jíujtsuk a magunk és családunk ebédszámláját kifizetésre. A régi közgyűlésen volt már szó erről a Kérdésről s akkor kiderült, hogy egészen illetéktelenek is elménnek a polgármesterhez kölcsönkérni városi autót és hát ő mit csináljon, ha tapintatlan emberek ilyen kényelmeién helyzetekbe hozzák. A két-három harcos városatyák egyike megmondta akkor, hogy szabályozni kell a városi autók használatát. \ város pénzén nem autózhatnak illetéktelenek, mondta ez a szónok és a szabályozás után a polgármester nem kerülhet többé kényelmetlen helyzetbe, mert egyszerűen közgyűlési határozatra hivatkozik, valahányszor olyanok kérnek tőle városi autót, akiknek lem jár. A közgyűlés persze leszavazta az indítványt, mert felállt a polgármester és azt m°ndta, hogy. igaz ugyan, hogy. kértek és kaptak illetéktelenek is autót, dehát amiatt az összeg miatt, amibe ez kerül, nem borul föl a városi háztartás egyensúlya, vannak reprezentációs kötelességek is, van várospolitika is, bizzák csak továbbra is minden korlátozás nélkül a polgármesterre, hogy azok közül, akik hozzá fordulnak, kiknek ad és kiknek nem ad autót. Sokszor hosszasabban kell időzni az ilyen lényegtelennek látszó kérdéseknél is. A közgyűlési vitát a törvény, tehát a szabályrendelet is korlátozzák. Azon kivül most készül a költségvetés. Hátha sikerül elérni valamit és az eredmény érdekében történik, hogy a jellegzetes és jellemző vonásokat, aktusokat, szokásokat és helyzeteket tárjuk fel a legteljesebben. Lehetetlen meg nem" említeni, hogy reprezentációs kötelességeik magánosoknak iS vannak. De Hova jutna az a kereskedő vagy iparos, aki többet költene reprezentációra, mint üzeme alapjainak a kiépítésére és megszilárdítására? El lehet-e képzelni, hogy Bokor Adolf olyan költségesen reprezentáljon, mint Back Bernát, természetesen Back gazdálkodási rendszere is a legkonzervatívabb és a legszolidabb? Dehát hiába, a magánosok nem adhatják oda magukat médium gyanánt potyázóknak. Kár volt a várost odadni. Sokat j megtakaríthatott volna. És volt, van és lesz a ' fölösleges pénzt hova tenni. Hindenburg — az acélsisakosokért A német közélet legújabb szenzációja: a birodalmi elnök védelembe vette az acéisisakosobat Óriási izgalmak a birodalmi gyűlésben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Berlinből jelentik: A német politikai életnek a pattanásig feszült belpolitikai helyzetnél is nagyobb szenzációja van. Hindenburg birodalmi elnök általános meglepetésre lemondott a poroszországi felszabadüási ünnepségeken való részvételr&L Hindenburg Braun porosz miniszterelnökhöz leiratot intézett, amelyben közli, hogy a porosz kormány meghívását abban a feltevésben fogadta el, hogy a kormány felfüggeszti az acélsisakosokra vonatkozó tilalmi rendeletet a Rajnavidéken és Westfáliában és ezáltal lehetővé teszi, hogy az acélsisakosok résztvehessenek az ünnepségeken. Az elnök leiratában hangsúlyozza, hogy a tilalmi rendeletet eddig sem tekintette a törvény szellemével összeegyeztethetőnek. A porosz kormány megakadályozta — mondja Hindenburg elnök —, hogy az acélsisakösok szövetségében egyesült frontharcosok a birodalmi elnököt üdvözölhessék, mig a többi egyesületnek és szövetségnek erre módot adnak. — Ez a kétféle elbírálás elviselhetetlen számomra — mondja Hindenburg —/ alkotmányos kötelességemmel nem tudom összeegyeztetni és azt a körülményt, hogy a pártokon felül állok, nem tudom dokumentálni, ha olyan ünnepségen veszek részt, amelyről állampolgárokat, szerintem meg nem okolható tilalommal kizárnak. Leiratában végül közli Hindenburg, hogy elhatározását csak akkor változtatja meg, ha megszűnnek az azt előidéző okok. Hindenburg leirata bombaként hatott a német politikai életben és egészen háttérbe szorította a parlament folyosójának érdeklődését a sorsdöntő birodalmi gyűlés iránt. A folyosón óriási izgalommal tárgyalták a várható következményeket Ugy a parlamentben, mint az egész német fővárosbanóriási fzjaiom uralkodik. Ebben a hangulatban ült össze a birodalmi gyűlés, amelynek elején Brünning kancellár mondott beszédet, azt hangoztatva, hogy most már nem beszédékre, hanem gyors tettekre van szükség. Bejelentette, hogy ha a kormánynak nem sikerül q. birodalmi gyűléssel elfogadtatni a beterjesztett törvényjavaslatot és eztól helyreállítani a német birodalom pénzügyi egyensúlyát, akkor kénytelen lesz az alkotmány által megengedett Icgpréhiesebb eszközökhöz folyamodni. Brünning beszéde után a hallatlanul izgatott hangulatra való tekintettel az Ölést félbeszakították, hogy az egyes pártoknak utolsó alkalmat adjanak a megbeszélésekre és hogy fontolóra vegyék a kancellár rövid, de félre nem érthető beszédét. Egyórás szünet után az egyes pártok szónokai beszéltek és ismertették pártjuk álláspontját. A törvényjavaslatok" sorsa a keddi ülésen nem dóit el, mert a jávaslatok tárgyalását szerdára halasztották. A helyzetet most optimisztikusabban itéiik meg, mert az első legfontosabb szakaszokat a keddi ülésen megszavazták". Kétségtelen, hogy ehez nagy mértékben hozzájárult Braun porosz miniszterelnöknek Hindenburg elnök átiratára adott kijelentése, amelyben Braun sajnálkozását fejezi ki, hogy a birodalmi elnök távol marad az ünnepségektől és bejelenti, hogy a porosz belügyminiszter hétfőn átir az acélsisakos szövetség vezetőségéhez, közölve, hogy a szövetség elleni gyülekezési tilalmat felfüggeszti abban az esetben, ha a vezetőség garantálja, hógy a szövetség tagjai törvénybe ütköző cselekedetet nem fognak elkövetni. Braun kijelentését politikai körökben meghátrálásnak és megalázkodásnak tartják és biztosra veszik, hogy emiatt konzekvenciák fognak bekövetkezni, amelyek változást idézhetnek elő a porosz koalíciós kabinetben.