Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-08 / 128. szám

1930 fnnius 8. 9 . wmmc danivalóim. őszintén szólva nagy va banquc ez a tehetségverseny. Ha valakinek »fekszik« valami, megy mint a karikacsapás, ha nem — tudhat akármennyit — irgalmatlanul alul­marad a versenyben. — Zrínyi: Szigeti veszedelem, Gyöngyössy: Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, Her­czeg Ferenc: A Hid, Kozma Andor: Petőfi cimü munkái voltak azok a müvek, amelyek­nek alapján kidolgoztam a tételt. Az bizonyos, hogy én irtam meg a legrövidebben a fel­adatot, társaim hét, nyolc és kilenc oldalas dolgozatokat adtak be. — Nem szégyenlem bevallani, hogy druk­koltam, viszont roppant fájt a fogam, ami nálam azt jelentig hogy sikerülni fog az, amibe belekezdtem.^ — Azt sem szégyenlem bevallani, hogy a jo'gászkodás mellett újságírónak készülök. A szüleim, sajnos, rettenetesen lebeszélnek erről a tervemről... Mi is lebeszéltük. A geográfus Aroksz'állássy Zollán. 18 éves. A piarásta gimnázium végzett növendéke. Atyja a szegedi református egyház kántora. Földrajzista. Hp­gyan került Arokszállássy Zoltán a földrajzi versenyre, amikor a gimnáziumban a Iv-töl a VlII-ig nem is tanítanak földrajzot. A fele­letet megadja ő maga: — Igaz, nálunk nem tanítottak földrajzot, de amikor megkérdezték, hogy ki vállalkozik a versenyre, habozás nélkül jelentkeztem. Az iskolán kivül foglalkoztam a földrajzi tanul­mányokkal és annyira vonzódtam ehhez a szakhoz, hogy már első gimnázista koromban is a földrajzot tanultam a legszívesebben. — Tizenkilencen vettünk részt a tehetség­versenyen, én voltam az egyetlen vidéki. Csak addig drukkoltam, amig meg nem tudtam a Winkler László." gozfam. Nagyon, nagyon szeretek fesíenL — Érzem a hivatásomat Egész életemet a művészetnek akarom szentelni Most valóságos magyarázatot tart — A témáimhoz kétféleképen szoktam' Jutni. Valami külső tárgy inspirál, ez azután ben­nem feldolgozódik és ugy jut kép formájában kifejezésre. A másik mód amikor tisztán és kizárólag magamból alakul ki a témám, a lelki megértés alapján. Ami a lelkemben megfo­gamzik, valami külső formát keres, amiben azután kifejezésre tud jutni. Winkler László szeptemberben kezdi tanul­Iríányait a képzőművészeti főiskolán. Gábor Arnold. Fiuknak és leányoknak való bérmaajéndékok nncrv választókban feltűnő olcsó áron haph&tók. 1S> I Reictl Mór és Fia R.-I., Kelemen u. 11. sz. FríPfiHpm a vevőimet, hogy üzletemet IC3IIC1U Mikszáth Kálmán ucca 14. sz. alól 18. sz. alá, Fodor-udvarba helyeztem. — Kérem további szíves pártfogásukat. 267 Rcska Demeter cipészmester. Beszé/geiés négy fiaiaiemberrel, akik győztek a diákok olimpiászán (A Délmagyarország munkatársától'.) Peda­gógus körökben most Szeged a téma, különö­sen a szegedi piarista gimnázium. Sze­gedi tehetségesek megostromolták a pesti iskolák hadállásait Hősi munkát végeztek ezek a fiuk. Valamennyi az érettségi előtti izgalommal telitett légkörben vágott neki a másik nagy feladatnak: a tehetségversenynek. Beszélgettünk néhány szegedi tehetségessel, akik nagy "ikerrel tértek vissza a szellemi tornáról. A matematikus Hapka István 18 éves. A piarista gimnázium nyolcadik osztályos tanulója. Apja Nagyvá­radról repatriált köztisztviselő. A matemati­kai versenyen az első helyezést nyerte. Csak helyezésről beszél a nyurga fiu, díjról nem tud semmit, hogy győzött, azt is a lapokból tudta meg. — Játszi könnyedséggel oldottam meg mind a két feladott példát. Az egyik egy gonio­metriai egyenlet rendszerén alapuló példa volt, a másik egy geometriai feladat. Reggel nyolctól féltizenkettőig adtak időt a dolgoza­rista gimnáziumban őt találták méltónak arra, hogy az iskolát képviselje. Irodalomtörténetből indult. Negyvenen ül­tek le az asztalokhoz. A tétel ez volt: »A macyar férfiideál leghatásosabb ábrázolásai a XVI. és a XX. század irodalmábanx Szinte szónoki készséggel adja elő mon­danivalóit: — Két óra hosszáig dolgoztam, végül is azonban összesen. két oldali» elfértek mon­tételek cimét: »1. Olaszország földrajzi viszo­nyai, kapcsolatban a lakosság foglalkozásá­val.« »2. Tiz térképjel megfejtése* — Két évvel ezelőtt jöttem Szegedre és azóta a Somogyi-könyvtárban képeztem magam to­vább a földrajzban Ennek köszönhetem, hogy eredményt tudtam elérni. Természetesen föld­rajz- és természetrajz-tanár leszek. A festő Winkler László 17 éves. A Baross Gábor fő­reáliskola jelesen érett növendéke. Atyja dr. Winkler Elemér ismert ügyvéd} aki Szabad­káról került Szegedre. Winkler László izmos tehetség. Talán még a pajtásai se igen tudták róla, hogy amikor otthon letette a könyvét, rohant a műtermébe, elővette tégelyeit, ecseteit és lázas buzgalom­mal formálta ki elgondolásait — Minden álmom, vágyam, életem: festeni, — mondotta kipirulva. Elemista koromban már másolgattam. A tehetségversenyen a tár­saimmal szemben meg voltam handikeppelve. Azt hittem, hogy nem lehet festeni, csak raj­zolni. Velem nem harmónikus témát lehetett csak festetni (igy mondja szóról szóra), én már messzebb tartok... Nem szerepeltem nyil­vánosan sohasem, mindig csak magamnak dol­Hapka István. tok elk'&zitésére. Én már kilenc órakor vé­geztem a munkámmal. 29 iskolából 29 növen­dék vett részt a versenyen, bizony nagy volt a tülekedés. — Mindig jő matematikus volt? — Nem mondhatnám. Csak az ötödik gim­náziumtól kezdve éledt fel bennem teljes erő­vel a matézis iránti szeretet és azóta az al­gebra szabályai között érzem magam a leg­jobban. Nagyon szeretem a fizikát is. — Mi szeretne lenni? Gondolkodás nélkül vágja rá: — Matematika—fizika tanár! — No az bizonyosan sikerülni fog. Ugy látszik Hapka István pesszimista, kissé hangsúlyozva mondja: — Kérem szépen, semmi sem biztos.. Az irodalmár Szebenyi Endre 18 éves. Szintén a piarista gimnázium növendéke. Apja a Sylvánia fü­részgyár igazgatója. Meglepően intelligens fellépése, alapos tá­jékozottsága és műveltsége nem csekély mér­tékben játszhattak közre abban, hogy a pia­Szebenyi Endre.

Next

/
Thumbnails
Contents