Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-08 / 128. szám

BZE(>£U. üzerKe»zlo»eg: Somogyi ucca 22. L em. Teleton r 13—33. - Kladóhlvaial, k(tlcaí)nk()nyv(Ar és legytroda Aradi ucca S. Teleion: 300. - Nyomda • L»w Llpól ucca 1». Telefon lö- "»-4. Távirati éslevélclm: Délmanyarország Szened. Vasárnap, 1930 junius 8 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 128. szám ELŐFIZETÉS r Havonta Helyben 3-2fi vidéken és Budapesten 5-eo, nUllilldHn 6*40 pengd. — Egye« szám Ara hélkiíznap lö, vasár- és Ünnepnap 24 il11. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttt >«lv*telével naponta reggel „Szorgalmazni méltóztasson" Szombat délben rendkívüli közgyűlést tartott a város törvényhatósága a trianoni békeverdikt megírásának tizedik évfordulóján. A közgyűlés nemes egyhangúsággal tiltakozott a ránkerőszakolt, szerződésnek nevezett fegyvertény jogtalansága és gonoszsága ellen s a kisgyűlés javaslatát magáévá téve kimondotta: > tiszteletteljes kérelemmel fordul a miniszterelnök úrhoz, hogy a trianoni békeszerződés revízióját az európai béke tartós biztosítása érdekéből is a világ ítélőszéke előtt; a Népszövetség Tanácsa előtt szorgalmazni méltóztasson.« Nem akarunk ünneprontók lenni, de a közgyűlés után, mely egyhangúlag fogadta el a kisgyűlés javaslatát, mely egy értelemmel, egy akarattal és hiánytalan együttérzéssel vett részt a fájdalom felidézésében s a gyász ünnepén, mégis csak megkérdezhetjük mi is, akik szintén tényezői voltunk az emlékezés, elhatározás és demonstráció egyhangúságának: nem telt ki több, nem telt ki más, nem telt ki méltóbb elhatározás Szeged város törvényhatóságától, csak ez a »szorgalmazni méltóztasson«. ? Ha már nem elégszünk meg a fájdalom ajrafelidézésével, ha már nem elégszünk meg azzal, hogy felszaggatjuk a be nem gyógyult sebeket, ha már a rabságba verő fájdalom hatása alól felocsúdva kezdünk tisztán látni s tennivalóinkat és feladatainkat kijelölve útmutatást akarunk adni sorsunk urainak is, nogy mit tartanánk helyesnek a Nagy Cél, az örök Feladat, az Egyetlen Igaz Ut megközelítéséhez, talán lehetett volna, talán lehetne mást, többet, méltóbbat is mondani, mint azt. hogy »szorgalmazni méltóztasson«. Vagy csak ezt várjuk mi, hogy a Népszövetségnél szorgalmazni méltóztasson a revízió ügyét? Hát ha ennek eleget tesz a kormányzat s valóban szorgalmazni méltóztatik, akkor eleget tett annak a kötelességnek is, ami a revizió kérdésében, a revízió missziójában rá vár s tőle megkövetelhető? Akik ma kovácsolói a magyar sorsnak s vezetői a magyar életnek, azokra nem vár más, nem vár több feladat a revizió terén, mint a Népszövetség előtt a szorgalmazás? Nincs más szavunk számukra, akik nemcsak érzik a magyarság fájdalmát, de a fájdalomra meg tudják keresni a gyógyszert is, nincs más tanácsunk, nincs más útbaigazításunk, nincs más kívánságunk, mely az együttérző gyász ritka pillanataiban) a magunkbaszállás s a lélekben minden magyarral találkozás gazdag és termékeny, gondolatot fogantató s elhatározást melengető órájában a magyar lélek mély szakadékából felszáll, csak az, hogy a kormány a Népszövetség előtt a revizió ügyét szorgalmazni méltóztasson? Ha azok, akik a magyar életért vállalják és hordozzák a felelősséget, a törvényhatóságok megnyilatkozásaiból igyekeznének megismerni a magyar népnek, a magyar társadalomnak a magyar polgárságnak akaratát, kívánságát, helyeslését, vagy ítéletét, megtalálnák-e a szombati rendkívüli közgyűlés egyhangú határozatában Szeged város polgárságának a revizió kérdésében elfoglalt álláspontját, Szeged polgárságának megnyilatkozását a revizió utja, a revizió módja, a revizió eszközei tekintetében? Vájjon konok, vásni ebből a határozatból? Vájjon konok, meg nem alkuvó, meg nem törhető elhatározást, férficselekvést leérő fogadkozást, meg nem nyugovást és meg nem pihenést, amíg betöltetlen a feladat s el nem ért a cél? Fájdalom, mindez hiányzik a határozatból. Csak a szervilizmus hajbókol ki belőle, csak gondos igyekvés, vasaltnadrág-aggodalom és glaszékeztyüs tapintat: szorgalmazni méltóztassék, mi olyan jó fiuk vagyunk, hogy még a revizió követelésével sem alkalmatlankodunk, mi bátor cselekvést, önzetlen lemondást s kockázatos helytállást akkor sem követelünk, ha az ezeréves ország ezeréves határainak visszaszerzéséért akarunk dörömbölni a világ lelkiismeretének bezárt kapuin. Mi csak azért esedezünk, hogy szorgalmazni méltóztassék, mintha egy bé-listás óvónő reaktiválását kérnénk, vagy trafikengedélyt a rokkant ország számára. Szervilizmussal nem lehet szolgálni a revizió szent ügyét. Ide férfiak kellenek, önérzet kell, bátorság s tudása és mérése a cselekvésnek. A határozatot pedig, amit a közgyűlés hozott, pakoljuk el, legalább méltóztassanak szorgalmazni elpakolását, nehogy valamikor a késői utód megláthassa, hogy a trianoni katasztrófa tizedik évfordulóján mit mert mondani és mit mert tenni a szegedi polgárság önkormányzata. A felelősség a kisgyülésé. IAM ^MMMAMMMAMMMAfMMWMMMMMMMMVMMWWMMMWMM* H ománi a Királya: Károly A volt trónörökös repülőgépen váratlanul "Bukarestbe érkezett Az ucca szombaton királlyá proklamálta A Maniu-Kormány lemondott, ase uf miniszterelnök : Mironescu A nemszelgyülés vasárnap Múltja lei Károlyt királynak (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Románia sorsdöntő napokat élt át. Vasárnaptól kezdve: Románia uj királya az eddig emigrációban élő Károly, volt trónörökös. Az esztendők óta kisértő Károly-ügy most vá ratlan íall aecompli-val befejeződött. Pénteken este Károly repülőgépen Bukarestbe érkezeit. Károly Münchenben szállt repülőgépre egy román vezérkari tiszt társaságában. A gépnek Nagyváradon elfogyott a benzinje és kénytelen volt leszállni. Kolozsvárt ismét leszállt a gép, itt az ©líész helyőrség megjelent a repülőtéren és hódolt Károly előtt, aki két óra múlva egy katonai gépen tovább repfilt Bukarestbe. A fővárosba este 9 után érkezett meg. A repülő'éren díszszázad várta, amely dobpergéssel és zászlóval tisztelgett. Jelen volt Miklós herceg is, Károly öccse, akivel azonnal összeölelkezett. Károly ezu'án azonnal a ro'roceni pa'otába ment és fogadta Maniu miniszterelnököt, aki tudott az érkezéséről, sőt részlveU az előkészületeken. Minisztertanácsot hivott egybe és azt javasolta, hogy Károly foglalta el Miklós helyéi a régenslanácsban. Érdekes, hogy Mária királyné pénteken etutawítt Bukarestből és Budapesten, Bécsen keresztül Karlsbadba indult. Éjszaka jelenti tudósítónk: A Manlu-kormány lemondott és Károlyi vasárnap királlyá kiállták ki. A minisztertanács nem fogadta el Maniu és négy emberének javaslatát, hogy Károlyt régensnek válasszák meg. A többiek amellett foglaltak állást, hogy Károlyt Románia királyává kiáltsdk ki. Maniu fél 8-kor a cotroeeni kastélyba ment, informálta Károlyt, majd 8 után a régenstanács palotájához hajtatott és benyújtotta lemondását. A régenstanács Mironescu külügyminiszteri biz* la meg kabinetaiakllással, aki nyomban beterjesztette kormánya névsorét Eszerint miniszterelnök és külügyminiszter Mironescu, belügyminiszter Popovicl. A Maniu-kor. mányból csak Mlhalectu főldmivelési miniszter tartotta meg tárcáját. Az u( kormány este fél 10-kor letette az esküt, vasárnap délelőttre összehívta az alkolmánvozó nemzetgyűlést. A nemzetgyűlés elé egyszakaszos törvény javaslatot terjesztenek: • detronizáeiós törvény hatályát vesrff és az örökösödés régi rendje helyreáll. A javaslat megszavazásával Károly automatikuson király lesz, a nemzetgyűlés azonnal proklamálja Károly tirályságát, aki nyomban leteszi az esküt és átveszi a királyi hatalom gyakorlását. Valószínű, hogy Károly ezután koncentrációs kormányt nevez ki. A kormány első intézkedése, hogy érvényteleníti Károly és Heléna házasságának felbontását és igy Románia királynője Heléna lesz. Bra'ianu VintiHa nem hajlandó Károlyt királynak elismerni, ezért a liberális-párt kettészakad. Bukarest szombaton éjjel Örömmámorban aszik, mindenki az uccán van, lelkesen éltetjk az nj királyt és bár az aktus még nem történt meg az ucca már proklamálta Károly királyságát. Az uccákat fellobogózták, minden kirakatban Károly fényképe függ, ezen az éjszakán senki sem alszik: Bukarest lázas örömben várja a történelmi vasárnanol.