Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-04 / 124. szám

BZEOED. SxerKetzlOség: Somogyi ucca ZZ. L cm,Telefon: 13-33.*Klod6hlVBiol, kHIcaOnklfnyvtAr é» Icgylrodo : Aradi Ucca 8. Teleion: 306 - Nyomda L«w Llpúl ucca 10. Telefon : 16-34. Távirati étlevélclm: DíImagyaronzAg Szeged. Szerda, 1930 junius 4 Ara 1 © fillér VI.* évfolyam, 124. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-25 vidéken és Budapesten 3-ÖO, KUlfdlddn 6-40 pengd. — Egyes tzim Ara hétköz­nap 16, vas«r> és Ünnepnap 24 1111. Hir­detések fel-vétele tarifa szerint. Megje­lenik *>élfd kivételével naponta reggel A tízéves Trianon Ki hitte azt, hogy tíz évig tart s ki hitte ¡volna, hogy tíz év után sem tudjuk: meddig ínég? Nem lincselték meg azt, aki aláirta. Nem kellett elbujdosnia sem Bécsbe, sem Rodos­tóba. A nemzet nem vetette ki magából, a társadalom nem közösítette ki s akik akkor népgyűléseken tiltakoztak a trianoni »béke« aláirása ellen, ma a nemzeti felbuzdulás ne­mes önzetlenségével s a nemzeti fájdalom őszinte érzésével ünneplik azokat, akik akkor a tiltakozásuk ellen cselekedtek. Nem volt talán más ut, csak az az egyet­len, mely elvezetett addig a sirig, »hol nem­zet sülyed el?« Nem volt talán más tanács, csak az az egyetlen, arait a kétségbeesés üvöl­tött az ágyubömböléshez és embersikolyhoz 'durvult fülekbe? Nem volt talán más leve­gője a magyar életnek, csak az, ami a trianoni palota kriptaszagát hozta el a véres-vonagló imagyar mezők fölé? És nem voltak más fér­fiak, csak azok, akik akár fogcsikorgató düh­ivel, akár a jobb jövőbe vetett hittel mégis csak aláírták a magyarság második vérszer­ződését, a vérbullát, pragmatica szankcióját a halálnak? Vagy a Léthe vizei ömlenek el a magyar tájak felett? Valamikor tengerfe­nék volt a magyar Alföld s talán az egész mai Magyarország. S most is, mintha láthatatlanul és észrevehetetlenül Léthe vizei Tiőttek volna a magyar mezők fölé, itt tornyosulnának a fe­ledést ringató hullámok s büszke gályák hor­doznák a gátszakitókat. x Ezen a napon szabad-e nekünk csak em­lékezni, a magyarság Jánus-arca ezen a na­pon behunyhatja-e a jövőbe tekintő szemét? A nemzeti irodalom s a nemzeti történelem párhuzamossága azt tanitja, hogy tespedő idők mindig az epikus műfajoknak kedvez­tek s csak a cselekvésre gyűlő energiák ke­resték drámai alkotásokban az irodalom fel­adatait. A mult epikus szépségei nem ejthet­nek ma rabul bennünket, mert tespedő kor­ról és tespedő erőkről tennénk csak bizonysá­got. Csak az öregek néznek mindig vissza­felé, akik nem remélnek már semmit a jö­vendőtől. A szelid gyermekkor verőfényes va­sárnapdélutánjait csak az öregkor kerevetjén varázsoljuk magunk elé. A férfi, aki csele­kedni akar, az ifjú, aki harcolni akar, előre tekint. Nem állhatunk meg egy sírkőnél, nem omolhatunk el egy sirhalomnál, nem nyűgöd­hatunk abba bele, hogy a, nagyszerű életnek »a nagyszerű halál« vetett véget. Nem igaz, nem igaz, nincs nagyszerű halál, csak az élet lehet nagyszerű s inkább élet kolduscondrák­ban, mint halál' biborravatalon! Ki gyávult el annyira s ki lett olyan bálványimádó eszté­tája a szépnek, hogy nagyszerűnek tudja látni a nemzet halálát is? Nagyszerű csak a nemzet élete lehet. S rajtunk múlik, hogy az lesz-e? Eddig nem tettünk mást, csak, mint az őrző katonák, kockát vetettünk a nagy halott ruhái felett. Eddig nem tettünk mást, csak osztozkodtunk mohón és habzsolón a megmaradt javakon — mennyivel többet törődtünk eddig a ma­gunk életével, mint a nemzet halálával. Si­rató asszonyok voltunk és temetkezési vállal­kozók, bért követeltünk a sírásért és hasznot a temetésért. Ódákat irtunk sordijert s mellet vertünk napszámba. De amikor lassankint nem lesz már min osztozkodni, rálépünk-e ,.végre arra az útra, amit soha elhagyni nem volt szabad s felismerjük-e végre kötelessé­geinket, melyeknek elhanyagolása minden nap egy kapavágással mélyítette »a sirt, hol nem­zet sülyed el«. Ki hitte volna, hogy tíz év alatt »egv akác­fát« sem tudunk visszaszerezni, de tíz év alatt nem leszünk készen a felelősségrevonás ke­nyeret és közéleti méltóságot adó kedvtelé­sével? Mi történt tiz év alatt a magyar revizió javára, mit végeztek tiz év alatt nem is ered­ményben, de munkában a trianoni vérszerző­dés megváltoztatása érdekében? Miatyánkot rávésték már egy mogyoró héjára. Egy légy­szárny árkuspapir lenne a történetíró szá­mára, aki ennek a tíz évnek a revizió javára elért eredményét fel akarná jegyezni. Az mondották rólunk: temetni tudunk. Pe­, dig tudunk gyászolni is. Milyen gyönyörű si­rámok búgnak majd fel a magyar élet föld alá szorított fájdalmának kürtőjén, retorikába való beszédek hangoznak majd el, cicerói mestermüvek, demosthenesi lángolások, a sa­vanarollás lelkesültségek, de teszünk-e vala­mit, merünk-e valamit tenni, amit a magunk érdeke tilt, de a nemzet élete követel, tud­nánk-e egyszer már tiz év után elhatározni magunkat valamire, ami a mi uralmunknak nem kedvező, de a nemzet uralmának rene­szánszát készíthetné elő? Trianon évfordulóján necsak beszélni tud­junk a magyar feltámadásról, lépjünk végre arra az útra is, amelyik a magyar feltámadás felé vezet. Bethlen a munkáskormány meghívására Londonba utazik Tárgyain! fog MacDonalddal, Hendersonnal és Snowdenne! és meglátogatja Rolhermeret A külföldi kölcsön és a magyar belpolitika (Budapesti tudósítónk , telefonjelentése.') A magyar politikai életnek szenzációs eseménye az a hivatalos jelentés, hogy Bethlen István miniszterelnök junius hó folyamán az angol kormány meghívására Londonba utazik. Politikai körökben már hosszabb idő óta beszéltek a miniszterelnök várható londoni útjáról, azonban ezeket a hireket annak ide­jén megcáfolták. A most kiadott hivatalos je­lentés nem számol be a miniszterelnök lon­doni utazásának céljairól. Beavatott helyen ugy informálták a sajtót, hogy ez az utazás nem áll összefüggésben a tervezett külföldi kölcsönnel, azonban ezzel az információval szemben a pénzügyi és gazdasági körökben ugy tudják, hogy a külföldi kölcsön ügye is egyik programpontja a miniszterelnök ang­liai utazásának. A politikai körökben elterjedt hirek szerint a miniszterelnök londoni tartózkodásának ide­jén az angol kormány vendége lesz. M.ic­Donald miniszterelnökön kivül Henderson külügyminiszterrel és Snowden pénzügymi­niszterrel fog megbeszéléseket folytatni. Lon­doni tartózkodása során a miniszterelnök meg fogja látogatni Rothermere lordot is. Ellenzéki politikusok véleménye szerint le­hetetlen, hogy a miniszterelnöknek az angol munkáskormány tagjaival folytatott tárgya­lásai a magyar belpolitikai életben következ­mények nélkül maradjanak. A szociáldemokraták deklarációja a trianoni évtordulón (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.j A szociáldemokrata párt vezetősége kedden este tartott ülésén elhatározta, hogy ugy, a parlamentben, mint a városházán a trianoni békeszerződés évfordulója alkalmából Peyer Károly fogja a szociáldemokraták deklaráció­ját felolvasni. A pártvezetőség foglalkozott Bethlen minisz­terelnök londoni útjával is. Állást a pártve­zetőség ebben a kérdésben nem foglalt, mert a miniszterelnök utazásának céljairól nincsen kellőleg informálva. Nem tartják kizártnak, hogy a miniszterelnök a munkáskormány tag­jaival folytatott magyar külpolitikai kérdé­sekre vonatkozó tárgyalásai során esetleg bel­politikai kérdések és ezek között a választójog is szóba kerülhetnek. Rothermere nagy ciRKe Trianon lO éves fordulófán ,Addig nem leQet béke Középeurópában, amig Magyarország súlyos igazságtalansága orvosatlan marad" London, junius 3. A Dalt Mali holnapi száma »10 éves nyílt sebek« cim alatt Rothermere lord a következő cikket közli: — A trianoni szerződés aláírásának 10 éve ke­serű gyásznap Csonkamagyarország nyolcmillió la­kosa számára. Érthető fájdalmasan osztozik 3,300.000 fajtestvérük, akiket a Szerződés idegen uralom alá kény szeritett, ahol nem részesültek azon tisztességes elbánásban, amelyet a békeszer­ződés számukra biztosi'.ani akart. A magyar béke­delegáció anélkül, hogy a legyőzött ország érde­kében felemelhette volna szavát, kénytelen volt olyan szerződést aláírni, amely csak a legbátrabb nemzet számára nem jelentett halálos Ítéletet. A 10 év alatt mindjobban bebizonyoso­dott, hogy Trianonban ama súlyos hibák egyikét köveSlék el, amelyekkel az állam­férfiak ostobasága és bűnössége időről­időre beszennyezi a t<irténelpm lapjait én amelyek jóváéel hijján nemzedékek sor­sát ronihaiják meg. — Három év óta igyekeztem honfitársaim, az

Next

/
Thumbnails
Contents