Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-03 / 123. szám

1930 junius 3. DftIM4GYAHOWS7AG Beszélgetés dr. Hainiss Elemérrel, akii a budapesti gyermekklinika igazgatójának nevezlek ki „Nehezen hagyom U! Szegedet.. (A Délmagyarország munkatársától.) A tiszaparti babipalota jótékony csöndjét apró emberkék jajveszékelése veri fel. A személy­zet levert, nagyokat sóhajtoznak, látható bá­natukat egy mondatban fejezik ki; — A legjobb ember hagy itt bennünket... Az Íróasztalon halomszámra üdvözlő leve­lek, az ország minden részéből özönlenek a gratuláló táviratok. Hétfőn reggel már hét órakor bent volt a klinikáján dr^ Hainiss Elemér. r . r_ — Mit mondjak, ké­rem?—kezdi a beszélge­tést a professzor, amikor hétfőn délelőtt fölkeres­tük. örülök, örülök, pesti tanszéket nyerni kitün­letésszámba menne..., de mégis csak borzasztó megszüntetni ennyi ked­ves kapcsolatot, amelyek­ről azt hittem, hogy el­or. Hamist cientt téphetetlen szálakkal fűz­nek ehez a városhoz.« — Mit tagadjam, nagyon szeretem Szege­det A klinikán kivül álló igen sokféle társa­dalmi akcióba kapcsolódtam bele és megnyug­vással tölt el, hogy tettem is valamit — Bizony itt mindent elülről kellett kez­deni. A csecsemővédelem, a tejakció, a kór­házmisszió kiépítése a fontosabb állomások. Most tizenkétezer liter tejet osztunk ki évente. 'k sportra terelődik a szó. A ineccslátoga­tők tudják, hogy Hainiss professzor szenve­délyesen szereti a futballt és a Bástya, meg az amatőrök egyetlen meccséről sem hiányzott Egyébként aktiv sportember is, kitűnő lovas. — Tényleg, hivatásom mellett egyik ked­venc munkaköröm a sport Mindig szerettem az ifjúságot és ezek valóban olyan kapcsola­tok, amelyek érzelmileg megszűnni soha nem' fognak. — Furcsa, de így van, mindenki sajnálkozva gratulál. Kilenc évvel ezelőtt mint idegen jöt­tünk ide, de ugy látszik, sikerült magunkat ismertté és megbecsültté tenni. — És a sok gyerek? — Hát bizony ez is nagyon fájó dolog. Alig van a városban gyerek, aki ne fordult volna meg a kezem alatt. Milyen hálásak. Amikor reggelenkint kilovagolok, mennyi mo­solygós gyermekarc köszönt akiknek az arc­kifejezése az ösztönszerű hálát sugározza. Ha pedig mégis megtörténne, hogy egyszer min­denki elfelejt akkor még mindig itt lesz a klinika. Joggal mondhatom a magam alko­tásának, mert minden darab téglába, minden darab bútorba a magam egyéniségét vittem bele. Ezt a legnehezebb itt hagynom, de men­nem kell, mert hivatásom most másfelé szólit, ahol ambicióm és tettvágyam, hiszem, még sokat fog tudni alkotni és teremteni. Bizom beune, hogy sikerülni fog abban a szellem­ben kifejteni működésemet amit boldogult apám oltott belém, később pedig volt főnö­köm, Heim professzor. Ennek az erkölcsi hagyatéknak gyümölcsöztetése lesz működé­sem alapja... — Pozsonyból kellett menekülnöm — mond­ja aztán —, ahol az akkor megnyílt gyermek­klinika első tanársegéde voltam. Oda fűztek a családi kötelékek is. Mindent ott kellett nagy­nom. Előbb Budapest azután 1921 őszén Sze­ged következett. Most innen is mennem kell, itt hagyom azt a sok-sok jóbarátomat, akik­kel olyan nagyszerűen működtünk együtt Itt hagyom a MASz déli kerületét amelynek elnöke, a Bástyát, amelynek diszelnöke, a KEAC-ot amelynek tanárelnöke voltam és itt hagyom ezeket a kedves kis apró babákat akik annyi örömet szerzettek nekem. Mit mondjak még? örülök, örülök... Most is nyolc darab sürgönyt hoz a posta. Gyilkos kór • és Halál Emberére talál! Szemétdombon szaporodnak a rovarok, szeretik a szennye* helyeket, bacillust terjeszte­nek és megfertőzik eledelün­ket Pusztítsak el őket, mi­előtt ők pusztítanak el ben­nünket! Permetezzünk Elitet Fiit megöli a legyeket, szú­nyogokat, bolhákat, tetveket, molyok a t. hangyákat svábo­kat poloskákat — és elpusz­títja petéiket is. Veszély tele« Nem hagy foltot Fiit nem tévesztendő 5SSM más rovarirtókkal 1 Sárga V«.nna — fekete sávval FLIT nfyorsabbv^ ¿J ^ww ay*0*Mr«a06f Több budapesti Komoly ajánlatot tett a ssiegedti s&in&ász Pálfy Intendáns : „Ha KUrtőy szerdán sem irfa alá a szerződést, alckor nem tárgyalunk vele tovább" — Somogyi polgármester: „KUrif>y elkésett a szervezkedés munkájával" (A Délmagyarország munkatársától.) Talán soha, a magánkezelés legválságosabb hónap­jaiban sem volt annyira bizonytalan a szegedi színház helyzete és jövő sorsa, mint most amikor tulajdonképen két igazgatója is van, az egyik Tarnay Ernő, aki a szezon végéig intézi a színház ügyeit a másik pedig Kürthy György, akit a kisgyűlés választott meg igaz­gatóvá. Végeredményben a színháznak még sincs igazgatója, mert Tarnay mandátuma ősszel lejár, Kürthy viszont ezideig csak név­leges igazgató, mert a város által eléje tett szerződés aláírását kereken megtagadta. A legnagyobb baj az, hogy a jövő szezon társulatának megszervezéséről, összeállításáról még a legbeavatottabbak sem tudnak semmi pozitívumot, csak annyi a bizonyos, hogy a szegedi színháznak még egyetlen leszerződ­tetett tagja sincs a jövő esztendőre. A nagy bizonytalanság, mint ismeretes, kü­lönböző kombinációkra és tárgyalásokra adott alkalmat. Beszélnek több budapesti színház ajánlatáról, a házikezeléses rendszer megszün­tetéséről, sőt ujabban arról is, hogy valami harmadik megoldási móddal áthidalják a föl­hul'l'ünt farméi nehpKéűfikpi. Dr. Pálfy József polgármesterhelyettes, mint ismeretes, a mult hét utolsó napjait Buda­pesten töltötte és ezt az alkalmat felhasználta arra is, hogy tárgyaljon azokkal a budapesti színházigazgatókkal, akik valamilyen formá­ban hajlandóságot árultak el a szegedi színház átvételére. Ezekről a tárgyalásokról a Délma­gyarország munkatársának a következőket mondotta a polgármesterhelyettes: — A tárgyalások részleteiről egyelőre sem­mitsem közölhetek, de azt kijelenthetem, hogy a Király Szinházzal kapcsolatos kombináció kutbaeséséről elterjedt hírek alaptalanok. A tárgyalás továbbfolyik közöttünk és tényleg megvan már eddig is az a jó hatása, hogy más budapesti színházak is érdeklődnek a szegedi színház iránt éppen a Király Színház igazgatójával, Lázár Ödönnel folytatott tár­gyalások következtében. — De komoly formában érdeklődik a sze­gedi színház iránt az egyik legbiztosabb anyagi alapokon nyugvó budapesti magánszínház igazgatója is, aki le is küldte Szegedre könyv­szakértőjét hogy az vizsgálja meg a szegedi színház üzletmenetét és részletesen tájékoz­tassa itteni tapasztalatairól és a színház pénz-

Next

/
Thumbnails
Contents