Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-28 / 143. szám

Df,LM AGYARORSZÁG 193Í) junius 28. Festékek» ölnjök, lakkok, zománcok, parkeH beeresztő és fényesítő seprő és kefeáruk, kékkő, raffln, gyanta sfb. mindenféle vegyi és háztartási cikkek Cvilénui áe C79KA fe'féVbereskedésükben, Dugonics fér 11. Telefon 107. legolcsóbban beszerezhetők VLli&tyyi C5 ű££IUU Kálvin lér 2. Ref.-palofa. Telefon 9-88. 39a Felmentő ítélet után másfélévi börtönre ítélt a tábla egy csalő asszonyt (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi Ítélőtábla Kovács-tanácsa előtt pénteken egy szél­hámos makói asszony állott többrendbeli csalás­sal vádolva. Lihanecz Jánosné, makói zöldség­kertész felesége ellen az volt a vád, hogy több makói hagvmalievásárló céget súlyosan megkárosí­tott azáltal, hogy hamisított raktárjeggekre pénzt vett fel a cégtől. A cégek a bevásárlást ügynökeik által eszközlik. Az ügynök a termelőtől megvásá­rolja a hagymát és erről raktárjegyet állít ki az eladónak. Ezzel a raktárjeggyel az eladó elmegy a céghez, amely zsákokat ad a hagyma leszállítására. A leszállítás után a raktárnok igazolja a raktár­jegyen az átvételt, mire a pénztár kifizeti az összeget. Lihaneczné ugy követte el a csalásokat, hogy nernlétező hagymát kínált az ügynököknek, akik azt megvették és átadták a raktárjegyet. Lihaneczné valósággal vadászott az ügynökökre, akik gyanutlanul vásárolták a nemlétező hagy­mát A raktárjegyekre aztán az asszony ráhami­sitotta a rak tárnoknak az átvételt igazoló alá­írását és jelentkezett a pénzért Ilyen módon Lihaneczné jól jövedelmező mel­lékfoglalkozásra tett szert Különbőző álneveken szerepelt és sikerült is ilymódon több, mint egy évig félrevezetnie a cégeket. Később rájöttek, hogy valaki ilyen módon csalásokat követ el. A cégnél csak annyit tudtak, hogy egy sárgacipős asszony a tettes. Egy alkalommal ismét megjelent Liha­neczné, akit aztán a pénztárnok sárga cipőjéről felismert. A törvényszék előtt az asszony azzaf védekezett, hogy nem 6 kővetle el a csalást, sőt soha sem járt az illető raktárakban. "A laká­sán talált zsákokra azt adta elő, hogy a férje hozta azokat a cégtől. A törvényszék nem látta kellően igazolva az asszony bűnösségét, ezért a vád alól felmentette. Az ügyész felebbezése folytán került az ügy a szegedi Ítélőtábla elé. A bíróság Lihaneczné véde­kezését nem találta elfogadhatónak és a csalások körülményeiből, a leleplezésből és a tanuvallo­másokból megállapította a bűnösségét és másfél* évi börtönbüntetésre ítélte. Az itélet ellen az asszony semmiségi panaszt jelentett be a Kúriához. Hanfof dictéret 3 „CSEPEL" kerékpárról mely jó, olcsó és legméltányosabb fizetési feltételekkel kapható sro a gyár Tisza Lajos köruí 42/a alalti szegedi főlerakaíban. liélmagyaroramág legnagyobb magyar kerékpár raMöra. RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta: dr. Szabó László az üres kaszárnyában kapott lakást, 1798 óta a választott kommunitás tagja. 1801-ben aljegyző, 1823-ban szenátor, 1827-ben pedig helyettes kapitány, yalószinü, hogy az ő gyer­meke volt a) Aigner Tmre, 1834-ben a város főjegy­zője, 1847-ig. 1845-ben nevét Rengeyre ma­gyarosította. b) Aigner I. Ferdinánd, 1836 julius 16-án mint tiszti főügyész az árvízvédelem ügyében szerződést köt az algyevi uradalommal. 1813 május 2-án a város egyik országgyűlési köve­tévé választották, 1845-ben ő is Rengeyre ma­gyarosította a nevét. Beksits Gusztáv szerint Rengey Ferdinánd az országgyűlésen »nagy tanultságával, éles itélő tehetségével és érvei sokával szerzett a városnak barátokat*. Aigner (Rengey) II. Ferdinándot, az előb­binek fiát, ki Pozsonyban végezte a jogot, 1848 május 14-ikén a város közgyűlése ta­nácsnoknak választotta; a polgármesteri ál­lásra is pályázott, de kisebbségben maradt Tóth Mihállyal, a hires demagóggal szemben A II. kerület képviselőválasztóit, akiknek szá­ma 720 volt, Rengey Ferdinánd alsóvárosi házában irták össze. A képviselőválasztáson Rengey II. Ferdinándot Tóth Mihállyal szem­ben óriási többséggel választotta meg az Alsó­város, Rókus és az Alsótanya népe. A vá­lasztás napján, 1848 julius 2-án tanácsnoki fizetéséről arra az időre, mig az országgyűlé­sen lesz, lemondott. Mint képviselő, Szent­királyi Móriccal egyült megszerkesztette a vá­rosok rendezéséről szóló törvényjavaslatot. A honvédelmi mozgalmakban is részt vett. Az 1848 május 25-iki közgyűlésen ?. fizetése tized­részét felajánlotta a honvédelemre. Julius 13-án tagja lett a városi hadiválasztmánynak. A nemzetőrség megszervezésekor az alsóvá­rosi I. gyalogos század századosa lett. Az 1848 november 6-iki közgyűlésen indítvá­nyozta, hogy az egész nemzetőrséget a legszi­gorúbb katonai fegyelem alá helyezzék. In­dítványát el is fogadták. A szabadságharc után egy ideig raboskodott Pesten az Uj épületben, de kegyelmet kapott és kiszabadult. Az öt­venes években Szegeden lakott és állandóan rendőri felügyelet alatt volt Aigner. Igen elterjedt dunántuli család, melynek története még nincsen föltárva. Aig­ner András pozsonymegyei lakos, 1656 no­vember 20-án II. Ferdinándtól nemesi cimer­levelet kapóit. Pozsony-, Vas- és Veszprém­megyében nagyon elterjedt ez a család, mely­nek ága mintegy száz évvel ezelőtt Temes­megyébe szakadt A szegedi Aigner család a pozsonymegyei­nek egyik ága, mely eredetileg a sopronme­gyei Nagyhőflány községben telepedett le. Hogy miért és hogyan kerültek Szegedre, ez még kiderítendő. A család első férfi tagja 1766-ban jött Szegedre, de már egy évvel előbb itt volt Aigner Katalin; valószinű, hogy Aigner Katalin ismeretlen nevű férjével köl­tözött ide és őt egy évvel később követte Aigner Mátyás, aki talán a testvére volt A család leszármazása a kővetkező: A XVII. század második felében élt Aigner Simonnak és Erzsébet nevű feleségének fia, György, 1691 március 28-án született Nagy­hőflányban. Ennek Magdolna nevű lányától szü­letett Aigner Mátyás, 1733 szeptember 15-én. Aigner Mátyás kereskedő és pénzkölcsönző volt; némi túlzással magánbankárnak is ne­vezhetnők. 1766 julius 14-én iktatták be a szegedi polgárok sorába s a kővetkező hó­napban, augusztus 10-én már meg is nősült; a felesége Griencrin Ágnes, szegedi leány volt 1770 május 25-én megvette Schillerin Anna házát 800 frtért. 1776-ban lőporárusitási en­gedélyt kapott. Az 1776—77-ben a városnak szállított árukból Ítélve, »materialista« volt. 1781-ben árverésen megvette a palánki 216. sz. házat 1786-ban megválasztották városi al­kamarásnak. 1787 december 8-án halt meg. öt gyermeke maradt: 1. Anna, sz. 1767 junius 5. 2. József Balázs, sz. 1769 február 3. Neje Müller Anna, 1786 január 21-én már városi» hivatalba lépett; 1787-ben kancellista, 1789-ben második adjunktus, de erről az állásáról le­mond és helyettes ügyész lesz; 1790-ben első kancellista, Í792-ben levéltári iktató, 1796-ban felveszik a városi polgárok sorába, 1797-ben 3. Mátyás, sz. 1770 junius 21. 4. Jakab, sz. 1775 julius 18-án. 1795 októ­ber 13-án a tanács 1650. sz. a. mint »szegedi születés kalmárlegény ifjúnak bátorságosabb vándorlások és próbálások végett« ajánló le­vél kiadatását rendelte el. 1801-ben már ma­terialista, azaz fűszer- és vegyeskereskedő. 1803-ban Kraller Antaltól házat vett 1806-ban insurgens és a palánki magyar gyalogságnál »gazdálkodó főhadnagy«. 1809 VII. 28. a Szent Demeter templom sekrestyéje tetején állott figurát 10 frtért megveszi és így tudjuk, hogy ő volt az első szegedi műgyűjtő. 1814 a városi tanácsot kéri, hogy a hatzfeldi Dugonics Györ­gyöt tartozásának megfizetésére szorítsák. 1815-ben ugy látszik házat épit, mert kéré­sére a város megengedi, hogy a szálfatisztség részére fanyagot adjon. 1830—31 a városi ze­nekar részére hangszerkellékeket szállít. Ke­resztlevelében »Civesnek« jelezve. 1822 a sze­gedi szabadalmazott kereskedők elöljárója. Linser Katalin volt a felesége. 5. Ignác, sz. 1772 julius 31. Aigner Jakabnak és Linser Katalinnak iva­dékai a Szegeden ma ismeretes összes Aigne­rek, akik mind Aigner Jakab két fiától, Ká­rolytól vagy Józseftől származnak. Aigner I. Károly gyógyszerész volt. 1830 augusztusban folyamodott, hogy harmadik pa­tikát nyithasson a városban. A tanács me­legen pártolta s a Helytartó Tanács meg is adta az engedélyt azzal a feltétellel, hogy az uj patika »alkalmas helyen« legyen. Aigner Károly a Klauzál-házban, a régi Brezetska­patika helyét vélte alkalmasnak. A két régebbi gyógyszerész viszont fölötte alkalmatlannak gondolta ezt a helyet és panaszt tett az Ud­vari Kancelláriánál. Egyidejűleg a felsőváro­siak is mozogtak, hogy Felsővároson nyissák! meg az uj patikát. A városi tanács nem pár­tolta a felsővárosiak ügyét. A Helytartó Ta­nács azonban ugy végzett, hogy az uj pati­kának valamelyik külvárosban kell megnyíl­nia. Közben, 1831-ben kitört a kolera és a városi tanács elrendelte, hogy az uj patikái azonnal meg kell nyitni. így keletkezett a Szent Háromság gyógyszertár a Klauzál-ház­ban, honnan sok huza-vona után a nagypiac északi oldalára költözött át, oda, ahol most a Horváth Mihály-ucca van. A család 1872­ben eladta a patikát. I. Károly felesége, Wöber Rozál 78 éves korában. Aigner Károly gyógyszerésznek őt gyermek« volt: II. Károly, Gyula, Paulina, Mária és Ilka. Aigner n. Károly dr. 1866-ben kerülefi or­vos lett a Felsővároson. Dugonics-uccgJ háza megmaradt az árvízben. Az árviz után királyi elismerésben részesült, dr. Aigner Károlyné­nak pedig Tisza Lajos királyi biztos adott oklevelet a népkonyha vezetéséért. Dr. Aig­ner Károly 1895 január 14-én halt meg. Ugy, látszik, tőle származik az árvaház 101 frtos »Aigner Károly alapítványa«. II Károlynak, ki 1831-ben született és 1896 január 12-én halt meg, Szezemszky Kornélia volt a fele­sége, gyermekei: Irén, Kornélia, Lajos, Ernő és Aranka. Aigner Irén dr. Hibay György gyógysze­részhez ment nőül; gyermekeik: György, Ká­roly, Irén és Aranka. Aigner Kornéliának Aigner Lajos volt az első férje; második férje Bagáry László. I. Károly fia, Gyula, 1855-ben a városnál dijnok, 1856-ban helyetles iktató, 1857 október 1-én napidíjas fogalmazó gyakornok. Ugyan-* azon évben nevét Almaira magyarosította. A' hetvenes években városi főszámvevő volt (Folytatjuk.) Gyapfu iürdfiriihfik és fttrdőcülkok készen és mérték szériát Boros Anial cégnél Szédiíniyi-Íér ¡5. 292

Next

/
Thumbnails
Contents