Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-27 / 142. szám

8 DfiLMAGYARORSZAG 1930 funius 27. , A PélmagyaroM^Ag regénye STEFAN ZWEIG: A RCNDŐRMINISZTCR FOUCHE ÉLETE Fordította* SZINNAI TIVADAR Itt telepszik le a kimustrált öreg intrikus a háztartásához tartozó két fiatal nővel, akik közt alig van valami körkülönbség, bár az egyik a felesége, a másik a leánya. Szép, nagy házat bérel és pompásan berendezteti, a linzi iparosok és kereskedők őrömére, akik ritkán jutnak ahhoz a szerencséhez, hogy egy milliomosnak dolgozhassanak. Néhány család szivesen megbarátkozik az érdekes és dús­gazdag idegennel, de a helybeli nemesség csak Castellane grófnőt fogadja be soraiba, mig férjét, Fouché urat, közönséges kalandornak tokinti. Vézna vállán hiába fityeg a hercegi palást, csak a szatócs fiát látják benne. Tehát a nemesek közt nincs sok keresnivalója, a hivatalnokok pedig titkos utasítást kaptak Bécsből, hogy lehetőleg kerüljék a társaságát Fouché, aki azelőtt ezernyi szállal kötötte magát az emberekhez, most kénytelen bele­nyugodni abba, hogy még ebben a kis város­ban is teljesen elszigetelten éljen. Egy kor­társa, aki memoárjaiban beszámol egy bál­ról, amelyen Fouché is résztvett, a követ­kezőket irja róla: »Feltűnő volt, hogy mialatt a hercegnőt valósággal körülrajongták, a fér­jét teljesen elhanyagolták. A herceg közepes termetű, csúnya arcú ember, aki ilyen bálo­kon aranygombos kék frakkban szokott meg­jelenni. A frakkhoz fehér nadrágot és fehér harisnyát húzott és mellére kitűzte a nagy osztrák Lipót-rendjelet Többnyire a kály­hához támaszkodva magányosan állt és a tán­colókat figyelte. Valahányszor erre az emberre néztem, aki valamikor Franciaország leg­hatalmasabb minisztere volt és most kitünte­tésnek vette, ha egy hivatalnok szóba állt vele vagy sakkozni hivta, megesett rajta a szivem és önkéntelenül is a földi szerencse forgandóságára kellett gondolnom.« Fouchét utolsó pillanatáig egyetlen erős ér­zés élteti: az a remény, hogy valaha még visszanyeri a szerepét a politika színpadján. A kor, a kimerültség, a szellemi és testi lom­haság jelei sem tudják kiábrándítani abból a rögeszméjéből, hogy előbb-utóbb miniszter lesz megint. A francia kormánynak majd eszébe jutnak még a mindenre használható Fouché érdemei és a sors, mint annyiszor, újra kiemeli a homályból. Régi szokásához híven, Fouché tovább szövögeti hálóját, szün­telenül levelez barátaival és egykori ügynö­keivel. De most már senki sem törődik ezzel az irkafirkával és Fouché hálója közönséges pókháló marad a linzi ház padlásán. Erre könyvet ir a saját érdemeiről. »Feljegyzések az otrantoi hercegről — irta: egy kortársa.« Ilyen cimen jelenik meg a kis névtelen könyv, amely áradozó hangon, szinte lirai lendület­tel dicséri Fouché jellemét, tehetségét és poli­tikai bölcsességét Ugyanekkor Fouché ügye­sen elterjeszti a hírt, hogy az emlékiratain dolgozik. A memoárok Brockhaus kiadásá­ban fognak megjelenni, XVIII. Lajosnak ajánlva. Ezzel a fenyegetőzéssel Fouché fi­gyelmeztetni akarja az ellenségeit, hogy van­nak még mérges nyilak a tarsolyába a és jő lesz vigyázni, mert ha megharagszik, még sok kellemetlenséget szerezhet néhány ember­nek. De senkisem ijed meg, senkisem pró­bálja kiengesztelni. Ekkortájt vita támad a francia kamarában a száműzöttek visszahí­vása felől, de Fouché neve szóba sem kerül. Vem támadják, nem védik, egyszerűen nem ;ondolnak rá többé. Három évi távollét elég volt ahhoz, hogy teljesen elfelejtsék. Otranto hercege nincs többé, csak egy szürke, mo­gorva, epés, magányos öreg ember sétálgat unatkozva Linz uccáin. Néha egy-egy keres­kedő megemeli a kalapját a beteges arra, görnyedt tartású öreg ur előtt, egyébként nem ismeri senki. A történelem, amely az örökké­valóságot szolgálja, szörnyű bosszút állt azon a* emberen, aki mindig csak a Pillanat ke­gyeit leste: eltemette elevenen és ráborította az ismeretlenség koporsófedelét Annyira megfeledkeztek az otrantoi her­cegről, hogy amikor elhagyta Linzet, legfel­jebb néhány rendőrtisztviselő tudott róla, más észre sem vette. Metternich 1819-ben meg­engedte Fouchénak, hogy Triestbe költözzék. Azért volt ilyen kegyelmes hozzá, mert meg­bízható forrásból megtudta, hogy ez a terhes vendég már úgysem alkalmatlankodhaiik neki sokáig. Tüdeje felmondta a szolgálatot, a zord klima igen gyorsan kivégezné, Triest tengeri levegője sem gyógyíthatja meg, csak köny­nyebbé teheti a haldoklását. Triestben alig mutatkozik az emberek közt Csak mise idején láthatják néha, amint vánszorog a templom felé. Ugyanaz a Joseph Fouché, aki negyed­száz éwel azelőtt az oltárokat rombolta, most ősz fejjeL, összekulcsolt kézzel, reszkető láb­bal térdel »az esztelen babona csarnokában« és bizonyára sóvárgó sóhajtással gondol azok­ra a békés szemináriumi folyosókra, ahol pályafutását megkezdte. Egész életén át harc és ambíció foglalkoz­tatta a lelkét, de most már teljesen megvál­tozott Most már csak békét akar és szeretné kiengesztelni az ellenségeit Napoleon test­vérei és nővérei, maguk is bukott, elfelej­tett, jelentéktelen emberek, néha meglátogat­ják és elbeszélgetnek vele a régi nagy idők­ről. Nem győznek csodálkozni rajta, hogy Fouché mennyire megszelídült, hogy milyen csendes ember lett belőle. Szegény árnyék, ki gondolná róla, hogy valaha rettegett, vesze­delmes ember volt, aki husz éven át zavart szított Európában és birkózásban legyűrte ko­rának leghatalmasabb embereit! Most csak egy vágya van: békés, csendes halál Utolsó óráiban kibékül Istennel és az emberekkel. Kibékül Istennel: a harcos atheista december végén papot hivat, egyikét azoknak a »világ­csalóknak«, akiket jakobinus-korában ki akart irtani a föld színéről; most alázatosan lehaj­tott fővel meggyón és felveszi az utolsó kene­tet. Aztán kibékül az emberekkel is: halála előtt megparancsolja a fiának, hogy íróaszta­lából szedje ki az összes iratokat; tűzbe do­batja a sok levelet és okmányt amelytől még annyian félnek; valószínűleg kályhába kerül­tek azok a memoárok is, amelyekkel éveken át fenyegette a világot A haldokló gyengesége volt-e vagy későn ébredező jóság, az utókor ítéletétől való félelem vagy teljes közöny — nem lehet tudni, mi indította rá, de tény az, hogy halálos ágyán megsemmisített minden írást, amely másoknak árthatott volna. Élete végén, életében először lemondott minden hatalomról mások fölött. Belefáradt az életbe, a hcj-cba, az emberekbe. Pihenésre vágyott és feledésre. .... Ez a különös, viharos emberélet, amely az északi tenger egyik kikötőjében kezdődött, 182C december 26-án befejeződött a déli ten­ger öblében, Triest városában. E sokat hányt­vetett testet december 28-án leresztik abba a kis gödörbe, ahol végleg megpihent Az otrantoi herceg halálhire nem kelt nagy ér­deklődést a világban. Az emlékezések hal­vány füstfelhője, ha itt-ott fel is szállt, csak­hamar eloszlott és nyomtalanul eltűnt a nyu­godtabb kor sima egén. De négy éwel később Fouché neve még­egyszer nyugtalanitja a világot. Elterjed a hir, hogy memoárjai nemsokára megjelennek és kor néhány hatalmasa idegesen fészkelődik az ágyában: mi lesz, ha e kellemetlen ember ajka megszólal a földben és beszélni kezd a sírjából? Talán mégsem égett el az a sok bizalmas levél és kompromittáló akta, amely valaha zsúfolásig megtöltötte a világ legügye­sebb rendőrfőnökének a fiókjait? De Fouché még a halála után is hü maradt önmagához. Állítólagos emlékiratai, amelyeket egy élelmes könyvkereskedő 1824-ben Páriá­ban kiadott, éppenolyan megbízhatatlanok, mint amilyen Fouché volt, amíg élt Fouché még a sírjában is makacsul összepréselte az ajkát, még a koporsójában sem árulta el féltve őrzött titkait. Maga is titok volt és titok maradt mindörökké, alakja sohasem lép ki a félhomályból, amely az igazi eleme volt Talán éppen ez csábított arra az inkvizi­tori játékra, amelynek Fouché a mestere volt. Talán éppen ez birt rá arra, hogy elmosódó nyomaiból tekervényes életútját megrajzoljam! és sorsának viharos eseményeit követve a különös politikus tipusát megformáljam. VÉGE. Szeded ssc. lcir. Városi Sxinfjáx Péntek este 8 órai kezdettel Bérletszünet Az utolsó Verebély-lány Operett 3 felvonásban. Drégely Gábor »A kisasz­szony férje« rimü vígjátékából irta: Harmatit Im­re. Zenéjét szerzett© Ábrahám Pál. Rendezi Sziklai Jenő. Vezényli Beck Miklós. Személyek: Dorozsmay István — — — Ajtay K. Andor Halmay Berci — — — — Páger Antal Wallakeővy Ármin — — — Vágó Arthur Zamárdv Béni — — — — Herczeg Vilmo« Gáthy Pál — -4 — — — Cselle Lajos Tamás Tamás — — — — Veszély Pál Netly — — — — — — Sz. Patkós Ina* Forró Sári — — — — Kiss Manyi Tamásné Zsuzsi — — — Kádár M. Gáthyné Erzsi — — — — Hegedűs Rózri Annuska — — — — — Sándor Stefi Gyuri — — — — — — Csonka Antal ' Laci — — — — — — Csanádi Antal Tusi — — — — — ,» Borbás Juci Mid — — — — — — N. Németh Gtsf Frjci —— — —— — Varga Teri Juci — — — — — — Toldi Manci Apróhirdetések Használt bútorok, teljes hálószoba is, — ottomán, ebédl <5 kredenc, székek, gázsparherd, sparherd, lámpák, konyhabútor stb. minden el fogadható áron eladó. Megtekinthető d. e. 10— IS és d. u. 4—7 órák­ban Széchenyi tér 16., L em. I. ajtó. Egy nikkelyes gyermekko­csi eladó. Margit a. 28., földszint 4. Kiadó lépcsőházi bejárat, tal előszobás bútorozott szoba. Oroszlán n. 4, III. 7. Különbejáratu bútorozott szoba kiadó. Feketesas u. 22., L 2 Bútorozott szoba kiadó. Korona ncca 15., lépcsőház III., L em., 10. Uecai bútorozott szoba für­dőszobává] kiadó. Tisza L. kőrút 22., IL & Különbejáratu, szépen búto­rozott szoba fürdőszoba használattal kiadó. Margit ucca 3., L 1 Kéí szobás5 lakás villannyal, esetleg széo kertlel olcsón kiadó. Vasasszentpéter ucca 23. OleaA, ttrdíazoM», WUBnbejí­™tn, nj gareontakösok és egyéb kisebb lakások viz-, g&x- 6« vülanyber«idezéB­s«l kiadók. Boreaényi nooa 10. «• Uj tér 6. az. alatt. 75 Foglalkozás Tanuló- és kifutólányok fel­vétetnek Wigner női sza­lon, Kárász u. 6 a., I. ADÁS-VÉTEL Keresek megvételre jó ál­lapotban levő kétpárevezős csolnakot Megkeresések: »Csolnak« jeligére a kiadó­ba küldendők. Ha JólzO s» Neumájer kenyeret akar, kerobne fel Mlkxsith KAI min nooa 8 rz, Kosán th T AÍn­aag&rnt 81. sí. éa Bzenth&rom­aücr o. 13. az a. üzleteket, hol nöfefiér 28 a. félbat na 24 fillér rox3, 16 /111 ér. Sugáruton félbáz jólmenő füszerüzlettel »Nagyon ol­csón eladó« jeligére a ki­adóba. 6-76 telefonhívásra mindenne­mű príma tüzelőanyagot azonnal szállítok 48 Popper G. utóda Arany lános-o. 13. ••AUJIJ-J^ »Titokzatos« jeligére levél ment »Sötét szempár« Jeligének levele van. Intelligens, független asz­szony hozzáillő barátnőt ke­res. »Jó barátság« jeligére. »Ár nem határoz« jeligére levél ment a kiadóba.

Next

/
Thumbnails
Contents