Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-22 / 138. szám

1930 junius 22 0ÉLMAGYAT10RS7AG 3 Váration fordulat a színházi szerződtetések ügyében A polgármester szombaton hirtelen eltávozott a bizottság üléséről — Az eddigi megállapodásokat érvénytelenítenék, a Jövőben egyedül Kürihy György szervezkedik (A Délmagyarország munkatársától.) Szom­baton este ujabb fordulat történt a szinházi Szervezkedések körül, amely nagy konster­nációt keltett mindenütt. Mint ismeretes, a szegedi színtársulatnak azokat a tagjait, akik az elmúlt héten szerződtetési ajánlatot kap­tak a — polgármestertől, de akik gondolko­zási időt kértek, írásban hivták fel arra, hogy legkésőbb szombaton délután öt óráig irás­*<an jelentsék be, elfogadják-e az ajánlatot. A felhívás eredményeképen több színész, kőztük Sziklai Jenő, Patkós Irma és Herczeg Vilmos szabályszerű módon bejelentették a polgármesteri ajánlat elfogadását, de a töb­biek is megjelentek már öt óra előtt a szín­ház gazdasági hivatala előtt és várták a fej­leményeket . ., . A gazdasági hivatalban időközben összeült a régi szerződtető bizottság. Ott volt Pálfy József intendáns, Scultéty főszámvevő, Kürthy György, majd megérkezett Somogyi polgár­mester. Zárt ajtók mögött kezdődött meg a tanácskozás, a színészek türelmetlenül vár­ták, mikor kerülhetnek a bizottság elé. Vala­mivel később látták, hogy a -polgármester ingerült hangulatban eltávozik. Az ajtó mögötte ismét bezárult, a többiek folytatták a tanácskozásokat. Hét óra után eltávoztak a bizottság tag­jai, a szinház fekete táblájára pedig a kö­vetkező cédulát ragasztották ki: Értesítés. , Értesítem a színtársulat mindazon tagját akikkel a polgármester ur, vagy az intendáns eddig szerződtetési tárgyalást folytatott, hogy ezek a tár­gyalások egyik félre sem kötelezőek. További tárgyalások folytatására egye­dül és kizárólag Kürihy György igaz­gató jogosult. Minden szerződtetési ügyben egyedül hozzá kell fordulni. Pálfy intendáns. A színészek konsternálódva olvasták az ér­szemmelláthatóan erőt vesz a lelkeken. Még Ba­rát Pál uram is közénk fúrja a fejét, aki mint me­cénás van jelen, még pedig mint dupla mecénás. Az ásatási engedélyt is ő adta, meg a borocskát is ő adja. Igazán nagyon szép tőle, hogy ötven­holdas gazda létére leereszkedik közénk. Hiába a tudomány igézete alól ő se menekedhet. Csak azt nem szeretem, hogy Barát Pálon oíyan különös formában vesz erőt a megilletődés. Vé­gig mosolyogja az egész előadásomat Nem is állhatom tovább, megkérdezem tőlCj mi tetszik ugy neki. — Tetszik nekőm ez az egész kitalálás, — mondja zavartalan derűvel. — De hát mégis min mosolyog, Pali bácsi? — Azon, hogy mi lösz abbul, ha egyször az én öregapámat mögtanálják az urak. — Hát mi lenne? — Vonok vállat. — Ha ilyen szép nagy 6zál ember volt, mint maga, nagyon neki őrülnek ezer esztendő múlva és beviszik a muzeumba. Azt hiszik, hogy ő volt a Budolf trónörökös. — De hisznek arrul mást is, hallja. Mert tudja, különös törvénye volt ax. én öregapámnak. Nyolc­vanhárom éves korában halt mög, mindön foga régön kihullott már akkor, de azért mind magá­val vitte a sirba. — Volt neki egy bőrzacskója, abba gyűjtötte össze a kihullott fogait, mind a harminckettőt, oszt möghagyta% hogyha möghal, tögyük az ölibe a zacskót, mert ő ugy szeretné^ hogy a föltámat­dáskor kezeügyében lögyenek a fogai. Hát azon mosolyogtam én most, hogy milyen kitalálás lösz abbul, ha egyszer olyan ősembert tatálnak, aki­nek az ölibe vannak a fogai. Hát azt magam is szeretném látni, akár onnan felülről, akár innen alulról, milyen lázba hozza ezeresztendő múlva a Barát Pál öregapja a Bé­gészeti ^Akadémiák Nemzetközi Szövetségét. tesitést, amelyből természetesen azt vették ki, hogy " az eddigi tárgyalások semmisek, a konkrétnek hitt megállapodások ér­vénytelenek. A szinészbejáró előtt valóságos társulati ülés keletkezett Vitatkozó csoportok alakultak és az a vélemény jegecesedett ki, hogy a pol­gármester, aki az eddigi tárgyalásokat irányí­totta, sőt személyesen tette meg ajánlatát egyes színészeknek, eljárásával nemcsak jogi, hanem erkölcsi obligót is vállalt önmagára is, a városra is. A Délmagyarország munkatársa dr. Pálfy Józsefhez fordult aki a következőkben ismertette a tör­ténteket: — Kürthy György kijelentette, hogy az eddigi tárgyalások konzekvenciáit nem vál­lalhatja, ilyen körülmények között nem vál­lalkozhatik arra, hogy a megszabott keretek között megszervezze a társulatot. Ugyanilyen nyilatkozatot tett Scultéty főszámvevő is. A polgármester erre kijelentette, hogy tovább nem kíván a szerződtetések kérdésével fog­lalkozni, ránk bízza az ügy elintézését és el­távozott a színházból. — Mi ezután tovább folytattuk a megbeszé­lést Kürthy kijelentette, hogy még ma is vállalkozik arra, hogy nem is a megszabott 18.000, hanem 16.000 pengő keretében meg­szervezi a társulatot és azért teljes művészi és anyagi garanciát vállal, ha szabad kezet nyer a szervezkedésben. Ez természetesen ugy értendő, hogy a szerződések fixirozása továbbra is a polgármester hatáskörében ma­rad Én Kürthy nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglaltattam, belevettem a jegyzőkönyvbe azt is, hogy legkésőbb julius l-ig köteles a komplett társulat névsorát bemutatni, amelyet először a szinügyi bizottság birál el és azután kerül­megöS legyet, moly* két, svábbogarat, hang) tetat stb. ós azok petéit» illetve lárváit únyogoi, polc ;, svábbogarat, Hangyát, boshát, Meni bagy fottot! Ügyeljen a FLY-TOX Nem méreg! vétIjeggref Mindenütt kaphatói Prospektust kívánatra küld Rávéss EroS és Tá rsa Budapest, V., Nádor uooa 30 Telefán: U 998-25 nek a szerződési javaslatok a polgármester elé. A jegyzőkönyv aláírása után függesztet­tem ki a hirdetőtáblára az értesítést Megkérdeztük Pálfy Józseftől, hogy ml lesz azokkal a színészekkel, akik a polgármester ajánlatát elfogadták. — Szerződést még senkivel sem kötöttünk, csak Tárayval, akinek szerződését Kürthy akceptálta — mondotta Pálfy. A színészek, de a közönség ís ezekután Kí­váncsian várja a fejleményeket A helyzet bizonytalanságát fokozza, hogy a polgármes­ter kedden Velencébe utazik. A hitfelekezetek / segélyének ügyét megfelebbazlk a közigazgatási bírósághoz Bab 6 László református lelkész éles nyilatkozata a polgármester határozata ellen (A Délmagyarország munkatársától.") Rész­letesen beszámolt a Délmagyarország arról, hogy a polgármester milyen módon osztotta fel az idei költségvetésbe felvett harminc­ezerpengős hitfelekezeti segélyt A felosztás, illetve a polgármester feltűnést keltő határo­zata szerint a katolikus felekezetek huszonöt­ezer pengőt kapnak, ezzel szemben az összes többi felekezetekre mindössze ötezer pengő jut. " . Megírtuk' azt is, hogy a polgármester ha­tározatát az érdekelt hitfelekezetek megfeleb­bezik a közigazgatási bírósághoz. A nem ka­tolikus hitfelekezetek, a hirek szerint, megálla­podnak abban, hogy abban az esetben, ha a közigazgatási birsóág nem változtatná meg a polgármester határozatát, nem fogadják el a rájuk jutó segélyt, hanem lemondanak a polgármesteri gyorssegélyalap javára. Bakó László, a szegedi református egyház lelkésze a polgármester határozatáról egyéb­ként a következő nyilatkozatot tette: — A polgármester urnák ezt a határozatát a legnagyobb megdöbbenéssel ve'tem tudomásul, mert ilyen határozatot még ma sem, söt még Somogyi Szi-vesz'értől sem vártunk. Hangsúlyo­zom, hogy amikor ezt az egész kérdést birálom, minden felekezeti szempontot kikapcsolok, mert meg vagyok győződve, hogy ezt a polgármesteri döntést Szeged józan és a többi felekezetekkel együtt működni kivánó kathoükus társadalma is a legnagyobb méllatlankodássalxutasitja vúsza. Ez a döntés elejétől végig Somogyi Szilviszíer egyéni müve. Ennél következetlenebb és ellentmondóbb indokolást ugyanis nem igen láttam még. — Mindenesetre a határozat megszövegezésében van egy-két derűs momentum is. Ilyen például az, hogy amikor a hitfelekezetekre vonatkozólag egy életbevágóan fontos kérdésről dönt a polgármes­ter ur, mégis az egész kérdésnek a tárgya: »A Jézus tái'sasági rendház évi segély kiutalását kéri.« Minden mellékes tehát, csak egy a fontos, hogy a jezsuiták megkapják azt az évi négyezer pengő segélyt amelyhez csak azért juthattak hozzá, mert 1927-ben a kisebbségi hitfelekezetek a köz­gyűlés egyhangú határozatával felemelt segélyük­ből a katholikusok javára lemondtak 13.000 pengő­ről. hogy végre a hitfelekezeti segély kérdésének tengeri kigyója és nyugtalanító vitája véget érjen. — Beszéljünk azonban komolyan, mindenek­felett pedig tárgyilagosan a kérdésről. A régi jó békevilágban, amikor még nem hangsúlyoztuk any­nyira az egyházak munkájának és szolgálatának fontosságát, különösképen pedig a különböző fe­lekezetű polgárok egymásközti viszonyának sors­döntő horderejét a nemzet jövendője szempont­jából, a helyzet Szegeden az volt, hogy az 1914. zárószámadás szerint hitfelekezeti segélyekre adott a város kereken 21.000 aranykoronát, a kegyúri cimen a római kathoükus egyháznak 109.000 koro­nát. A segélyezés mértékének ez az aránya ezek­ben az időkben hozzávetőlegesen megfelelt a lé­lekszám arányának. 1930-ra odáig romlott a hely­zet, hogy a költségvetés adatai szerint a római kathoükus egyház kegyúri segélyezése felemelke­dett 331.000 pengőre, tehát az 1914. évi összegnek több. mint háromszorosára, mig a hitfelekezeti se-

Next

/
Thumbnails
Contents