Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-17 / 134. szám

1930 junins 17. Hegedűs Lóránt éljenzéssel fogadott beszéde ntán dr. Nyúlásig János a mezőgazdasági hitel problémájáról beszéli és elmondotta, hogy a bankok a kihelyezett kölcsönöket a legtöbb esetben már árverés utján sem hajthatják be. Az előadáshoz dr. fíakag Ödön kért szót Elmondotta, hogy a hitelt igénybevevő gazdák 35 százaléka nem mezőgazda é.d cé'okra fordítja a kölcsönt, hanem vagy földvásárlásra, vagy pedig egyéb hiteleinek szanálására. Dr. Kresz Károly sérelmet lát abban, hogy a törvényhatósági bizottságokban a részvénytársaságoknak és pénzintézeteknek nincs választójoguk. Dr. Szivessy Lehel ezzel kapcsolatban javaslatot terjesztett be, hogy a tőrvényhatóságokban a TÉBE kiküldöttei is helyet kapjanak Dr. Nyári Pál a kisipar és kiskereskedelmi hitelről szólva, a hitelakció továbbfejlesztését ajánlotta. Dr. Görög Frigyes a kisgazdatársadalom érdekében a jelzálog, rendszer reformját sürgette. Molnár Károly a tőrvényhatóságokban a virilis jog korlátozása ellen foglalt állást, végül dr. Jármij Pál a középiskolai takarékosságok eredményéről számolt be. Az érdekes gvülés Kozma Ferenc zárószavaival ért vé. get. A résztvevők ezután Újszegeden társasebéden vetlek részt. Hegedűs Lóránt vészéi a Tébe gyűlésén. Budapestről kell jeget hozatni, mert vasárnap csfidöt mondtak a szegedi léggyárak (A Délmagyarország munkatársától.) A városi üzemek szinte versenyeznek abban, hogy különböző meglepetésekkel szórakoztassák a közönséget. A vizmütelep hetek óta szomjaztatja az emeleti lakások lakóit, a szórakoztató műsorba most teljes ambícióval belekapcsolódott a városi jéggyár is, amely éppen vasárnap hagyta cserben a közönséget. Nem tudni miért, vasárnap, amikor a hőség alaposan felfokozta Szegeden a müjégszükségletet, a jéggyár képtelennek bizonyult arra, hogy az érdekeltek igényeit kielégtise. A vendéglők, a cukrászdák, a háztartások, a huscsarnokok, éttermek alig kapták meg a megrendelt jégmennyiség egyötöd, egytized részét. A jéghiány természetesen nagy zavarokat és károkat okozott minden vonalon. A szegedi vendéglősök, cukrászok és husiparosok küldöttsége hétfőn panaszolta el a polgármesternek a tarthatatlan állapotokat. Arra kérték a polgármestert, hogy ha a városi jéggyár és a hűtőház jéggyára képtelen kielégíteni a szegedi jégszükségletet, a melegebb napokon hozasson megfelelő menynyiségö müjeget Budapestről. Bebizonyították, hogy még a budapesti jégen is kereshetnének a jéggyárak, mert a jég mázsánkinti ára Pesten két pengő, a szállítási költség 80 fillér, Szegeden pedig a jéggyárak 3 pengő 20 fillérért adják a jeget A polgármester kijelentette, hogy az ötletet helyesnek tartja, ajánlatot ker jégszállitásra a budapesti jéggyáraktól és ha a kalkuláció megfelelő eredményt igér, teljesiti az érdekeltek kívánságát. Tarnay Ernő három év küzdelmeiről, a „bűnös pazarlásokról" és Kürthy György nyilatkozatáról Kaptuk az alábbi nyilatkozatot: »Tiszteletlel felkérem a tekintetes Szerkesztőséget alábbi soraim szíves közlésére: Az egész színházi válság alatt, de főkép azóta, mióta az igazgatóválasztáson mindenki által ismert. sőt illetékes helyen nem is titkolt mngisnbb okokból kisebbségben maradtam — nem tartottam sem ildomosnak, sem szükségesnek, hogy bár mily irányú nyilatkozattal a nyilvánosság elé lépjek. Bár ez igen gyakran nagy önmegtartóztatást, emberfeletti önfegyelmezettséget igényelt, de erőt adott nekem ehhez az a színház élén eltöltött három év, mely idő alatt a közönség a színház iránti szeretetének és áldozatkészségének szinte erején felül adott állandóan kifejezést és amit az igazgatóválasztás óta még fokozottabb nurlékben éreztem. Erőt adtak ehhez felettes hatóságomnak előttem és mások előtt tett elismerő nyilatkozatai, de saját lelkiismeretem is, amely megacélozta energiámat ahhoz, hogy emelt fővel várjam be azt a rövid időt, mikor az egész vonalon — ha már távolból is — engem fognak igazolni az események. Most sem szólaltam volna meg, de tisz'elt utódom egy nyilatkozata kényszerit erre, aki nem túlságosan ízléses módon működésemről, társulatom összeállításáról, szervezkedésemről és »pazarlásaimról« emlékezett meg. Három évvel ezelőtt kerültem a szegedi szinnáz élére, mégpedig meghívás utján. E megtiszlelő meghívást semmiféle protekciónak, leveliknek, ajánlásoknak és aláírásoknak nem köszönhettem. Ilyenekkel soha életemben nem operáltam, mert ilyenekre sohasem volt szükségem és a jövőben sem lesz. Mikor a társulat megszervezéséhez hozzáfogtam, rögtőn tisztában voltam azzal, hogy Szegeden csak legelsőrangu társulattal és magas nivóju előadásokkal lehet visszahódítani a közönséget. Az első évben az általam szerződtetett müvészszemélyzet havi költsége havi 20 ezer pengő körül mozgott. Szükségessé vált, hogy az első társulatot a második évben kkoészitsem (Harmatb Hilda, Fridi. Szász Edith) és megjavítsam a harmadik évben (Könyves-Tóth Erzsi, Táray). Ezenkívül a karszemélyzetnek is fel kellett emelnem a fizetését a harmadik évben (ami körülbelül havi 400—450 pengőt tett ki). A protekciósokról most ne essék szó, bár kétségtelen, hogy a kiadásokat ők sem csökkentenék Mégis az első, anyagilag is eredményes évhez képest összesen havi 2.500 pengővel emelkedett a müvészszemélyzet kiadása, dacára Harmath, Fridi, Szász, Könyves, Táray, a kórus és a protekciósok jelentékeny tehertöbbletének. A kiállítási költségek az első két esztendőben kétségkívül sokba kerültek, egyedül és kizárólag azért, mert egy lomhalmazt vettem át díszlet és ruhatár helyett és ennélfogva a színházat egy rendes díszlet és ruhatárral kellett felszerelnem, amely ugyan ma sem ideális, de mégis annyit eredményezett, hogy a harmadik évben már legalább 50 százalékkal kevesebbet kellett költenünk kiállításokra, mint az előző években. Semmi sem lett volna egyszerűbb, mint azzal a »zseniális« ötlettel megoldani minden nehézséget, hogy egy olcsó és ennélfogva gyenge társulatot szervezzek. Bizonyos azonban, hogy ilyen társulattal nem három évig. de hánom hónapig sem tudtam volna helyt állani Szegeden, sőt az is bizonyos, hogy felettes hatóságom ilyen szervezkedést nem szakcionált volna. Csakhogy én nem voltam olyan szerencsés helyzetben, mint tisztelt utódom, hogy a rendelkezésemre állott volna egy bevált tár, sulat, melynek nagy részének leszerződteíéséyel még mindig meg lehet valahogy menteni a helyzetet. Meggyőződésem, nogy a mai súlyos gazdasági krizis közepette, mely az egész világon hasonló helyzeteket teremtett és a folyton fokozódó konkurrencióval szemben (hangosfilm, rádió) csak egy sokatnyujtó, versenyképes színházat szabad felvonultatni. Én ezt csináltam és ma is az a hitem, hogy csak így volt elkerülhető, hogy nem a lloit elő a mainál is lóval súlyosabb deficit. A hél szenzációja szerdától a Belvárosiban a Táncos diákok a boldog fiatalság nagy éneklő és zenélő filmje. A legszebb ének- és táncszámok tarkítják ezt a hangulatos, bájos, pergő cselekménYÜ elénk filmet Ezek után pedig kijelentem: dacára annak, hogy a magam elhatározásából egy fillért nem költhettem és dacára annak, hogy a polgármester ur nyilt közgyűlésen kijelentette, hogy a túlköltekezésért engem felelősség nem terhel — mégis mindazért, ami a színháznál három év alatt történt, vállalom a felelősséget. Az áltilam eszközölt befektetések és kiadások igenis helyesek voltak és szinházpolitikám (a közönséget minden körülmények között jól kiszolgálni) az egyedüli helyes szinházpoÜtika volt, mi rt különben tisztelt utódom sohasem állapíthatta volna meg azt, hogy »a házikezetés kitűnően bevált« és már 6z első szervezkedésem is kátyúba jutott völna, melyből talán csak ugy lett volna menekülés, Ha felettes liatóságom, teljes számhan — segítségemre siet Egészen természetes, hogy a kiadásokat illetőleg az uj igazgató lényegesen könnyebb .helyzetet kap. Elsősorban a szinészfizetéseket ma könnyebb leszorítani az általános színész- és szinházkrizis folytán. Hiszen a fővárosban a legtöbb színház ebben a szezonban katasztrófális helyzetbe került, a vidéki színházak pedig olyan súlyos válságba jutottak, mint még soha. A színészek tehát kell, hogy leszállítsák igényeiket az egész országban és főkép Szegeden, ahol az igazgató is lényegesen kisebb fizetésért kénytelen vállalni a vezetés nehéz és felelősségteljes munkáját A kiállítási költségek is könnyebbséget jelentenek az uj igazgató számára, mert most már mégis van egy valamire való díszlet- és ruhatár, mely ugyan még kiegészítésre szorul, de »bűnös pazarlásokat« mégsem kell eszközölni is hiszen azokat én már az első három évben — elkövetiem«. Tarnay Ernő. Az fllföldkutató Bizottság közgyűlése Szentes, junius 16. A Szegedi Alföldkutató Bizott. ság Szentesen tartolta meg közgyűlését, amelyen résztvett K'ebelsberg kultuszminiszter, aki nagyobb beszédet mondott. Somogyi Szilveszter számolt be a bizottság működéséről, majd Móra Ferenc tartott nagyhatású előadást. Dr. Kogntowtcz Károly. kis filmoprojektoron mutatta be baranyai felvételeit. Az egyes bizottságokban számos előadás hangzott el az Alföld problémáiról Sikkasztásért feljelentették a DLflSz főtitkárát (A Délmagyarország munkatársától.) Hamar József, a Déli Labdarugó Alszövetség főtitkára ellen a szövetség 2600 pengő elsikkasztása miatt feljelentést tett a rendőrségen. A labdarugó szövetségben már régen feltűnt egyeseknek, hogy a főtitkár anyagi erejét jóval meghaladó mértékben költekezik. Ez a költekezés akkor sem csökkent, amikor a főtitkárt a városi javadalmi hivatalban viselt állásától, különböző visszaélések miatt, felfüggesztették. Hamar József_ n^k költséges passziói voltak. Szerette a csendes lokálokat, a kényelmes taxit, a finom cigarettákat, a vasalt nadrágot. A jövedelem azonban sehogy sem állott arányban költekezéseivel. Mivel a könnvü életről nem tudott lemondani, sikkasz. tások utján igyekezett pénzhez jutni. A főtitkár a szövetségben nagy bizalmat élvezett Az egyesületek az ő cimére küldötték a szövetségnek a pénzeket, amiket aztán a főtitkár elsülyesztett Amikor Hamar viselkedése gyanús lett vizsgálatot inditolfak és kiderültek a visszaélések. Hamar Józsefet tisztségétől felmentették és megtették ellene a 2600 pengő elsikkasztása midit a bűnvádi feljelentést. A sikkasztó főtitkár jelenleg IsmeretTen helyen tartózkodik. A rendőrség eddig azért nem rendelte el a körözését, mert a törvényszék egy tárgyaláson már elővezetését rendelte el és most ennek a nyomozásnak az eredményét várják.