Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-01 / 122. szám

T 1930 junms 1. DÉLM \r.YARORSZAG 15 Május a Stefánián LICHTMAN CIPŐK BALLY CIPŐK 6 Belvárosi Cipőüzleta^fg SEX igazán mindent tisztit, íényeslt, súrolI amellett fertőtlenít. Ára mégis ZO fillér. Kapható minden drogériában, fűszer- és festéküzletben Szigorúan szabott árak! Szigorúan szabott árak! 10 napos pünkösdi vásárunkra felhívjuk a hölgyközönség szives figyelmét. Tájékoztató áraink: la pongyola creppek — — — — — — P 1*98 Mintás grenadin, iiszta cérna — — — — P 2.'2.3 Valódi Cosmanos gyapjú delén — — — — P 2'90 Legújabb divatú strand-pyiama és fflrdőkabálanyag P 2*95 100 cm széles eponzskelme — — — — P 2'40 Tiszia selyem és műselyem muszlinok, eredeti párizsi minták, gyapjú és selyemzsorzseitek, angol és magyar férfi szövetek Kérjük kirakataink szives megtekintését. Dr. Salgé és Tsa divatáruháza Szigorúan szabott árak! Szigorúan szabott árak! Bécsi pillanatfelvételek „Das Gewerbeförderungsinstitut der Kammer für Handel, Gewerbe u. Industrie in Wien." 85 Ez az igen hosszu dm egész röviden a bécsi kereskedelmi és iparkamara iparfejlesztési osztályát jelenti. Aki a bécsi vásárokat figyelemmel kiséri, ugy velem együtt tanúskodhat amellett, hogy a bécsi kiállítás legszebb anyagát az iparfejlesztési osztály kötelékébe tartozó műhelyek állítják elő. Bécs iparának reprezentánsai a bécsi ipar remekeivel nyernek e külön osztályban elhelyezést Rend, beosztottság, szakértelem és pontosság kisérő tulajdonságai a példaszerűen vezetett intézmény működésének. Csak igen természetes, hogy a bécsi kamara iparfejlesztési osztályának működése iránt érthető érdeklődést tanúsítottam és így Igyekeztem azt közelebbről is megismerni, miértis az intézet vezetőségével kerestem összeköttetést Ing. Rudolf Teufelberger, kollégám állott a legnagyobb készséggel rendelkezésemre. E bécsi kollégám vázolta az iparfejlesztési intézet feladatát és munkásságát. Elmondotta, hogy az iparfejlesztési osztály minden munkásságának vezető motívuma: a kezdeményezés. Az iparfejlesztési osztály, amely száz és száz kötelékkel van az egyes iparágakkal és ipari élettel összekötve, felülről szemlélvén a dolgokat, abban a helyzetben van, hogy könnyen meg tudja Ítélni az egyes iparágak kívánalmait és meg tudja itétnl azt is, hogy a kivánalmak miként vihetők keresztül. Az élet és az egyes iparágak szükségletei, hangsúlyozta kollégám, nem »zöld asztal mellől« ismerhetők fel. Az évek hosszu sora óta kifejlődött gyakorlat, az élet fejlődő követelményei, szükségleteink helyes felismerése és a kezdeményezés az, amely az iparfejlesztési osztály munkálatait vezeti. Az iparfejlesztési osztály minden üzemét műhelyét és vállalkozását az a törekvés hatja át, hogy az iparfejlesztés a nemzetgazdasági szükséglet parancsolta követelmények felismerése és a legújabb alapelvek figyelembevételével vezettessék. Ez a törekvés leginkább arra irányul, hogy az ipar szakszerűen tökéletesittessék azért, hogy a készítmények mindinkább megfelelőbbek legyenek. Művészet és technika: vezető fonalai a bécsi ipar ténykedéseinek. Ez a gazdaságosság követelményének teljesítését is jelenti. Minőség előre megfontolt és átgondolt tervszerű vezetés nélkül, a tapasztalai szerint, a gazdaságosság is kárt szenved. E téren nyert azután teret az úgynevezett »Racionaliiálás«, amelyről manapság sok esetben oly sok szó esik és még több esetben téves megvilágításban. Nálunk, sajnos, oly felfogást is hallottam, hogy a racianatízálás nem egyéb, mint munkaerők csökkentése mellett, minél több munkaeredmény elérése. Hallottam oly meghatározását is a radonalizálásnak, mely racianalizálásnak nevezi azt is, ha két konkurrens cég közül az egyik üzemét leállítja, a másik termeléséből pedig a leállított üzem is részesül. Mindkét meghatározása a racionalizálásnak merő tévedés. Igazán ideje lenne, hogy e kérdésről a közvélemény, de különösen azok, akik a racionalizálás elverő hivatkoznak és azt a maguk módja szerint alkalmazzák, végre helyes fogalmat nyerjenek e dologról. A munkás elbocsájtás még nem racionalizálás, az üzemek beszüntetése még kevésbé. Taylor, az általa elnevezett munkabérrendszer megteremtője 25 évig tanulmányozta a különböző fémnemüek vágását. Csak azért, hogy reá jöjjön arra, hogy melyik eljárás a leggazdaságosabb. A tudományos alapon álló üzemvezetéshez lassan gondos kutatási munkálatok is járultak, amely kutatások azután oly szempontokat eredményeztek, amelyek az üzemek gazdaságos vezetését lehetővé tették és teszik. Az amerikai Taylor Society ügyvezető igazgatója a tudományos és gazdaságos üzemvezetés négy szempontját állitotta fel, amelyek a következők: 1. Az üzemvezetőség vizsgálata mindama kérdések és eljárások felett, amelyek az üzem gazdaságosságára befolyással vannak. Ezek a vizsgálatok kiterjednek az anyag minőségére, a használt szerszámok és gépek mi-, nőségére és típusaira, magának az üzemvezetés minemüségére. 2. a vizsgálatok célja az, hogy oly munkanormát hívjanak éleire, melyek legjobbak és amelyeket mindaddig működésbe tartanak, amig jobbakat és megfelelőbbeket nem találnak. A vizsgálatok eredményei oly alapokon nyugszanak, amelyek pillanatnyilag a legjobbak és leghasználhatóbbak. Objektív és nem subjectiy szempontokon nyugszanak. 3. A szakértelemnek és nem a tekintélynek ellenőrzése, amely a leggazdaságosabb normák mikénti alkalmazásában áll. 4. Az együttműködése mindazoknak, akik az e szempontokkal dolgozó üzemekben akár mint munkaadók, akár mint munkások vesznek részt és amely együttműködés abban merül ki, hogy mindegyik tényező a maga helyén a legtökéletesebbet alkotja. A tudományos alapfeltételeken működő üzemvezetés kipróbált és megfelelt tapasztalatokon épül fel. A nemzetközi racionalizáló intézet Genfben székelő igazgatója a racionalizálásra a következő meghatározást adta: »Egy országnak racionalizáltan szervezett ipara üzemek csoportjából áll, amely a fogyasztóközönség hasonló, avagy egymással közel álló szükségletét van hivatva pótolni, mely munkálatnál sem anyag, sem erő kárba nem veszhet«. Egy amerikai közgazdász, akinek arra ideje volt, kiszámította, hogy az amerikai gyárakban a munkafolyamat munkaidejük egyharmadát pocsékolják el. Ez a közgazdász állapította meg azt is, hogy iparának hiányos elsajátítása folytán hetenkint 100 dollár megy veszendő minden egyes bőrszabász keze alatt, mint aminő veszteségnek tanult iparos keze alatt előállania lehetne. Megállapítást nyert az is, hogy a cipőkészitmények 25 százaléka kisebb-nagyobb sérülést szenved. Ebből a megállapításból is látható léhát, hogy kellő kutatás és tapasztalatok szerzése mellett a takarékosság emelhető lenne. Amerikában állapították meg azt is, hogy anyagpocsékolás miatt a cipőiparban egyedül 65 millió dollár a veszteség, amelyhez hozzájárul az a veszteség is, amely nem kellő munkaelőkészités miatt áll elő. Hogy ha ez emiitett hiányosságok megszüntetést nyernének, ugy az amerikai cipőproduktumok árában 21 százalék olcsóbbodás volna elérhető. Ezeket a példaként idézett adatokat nem én állapítottam meg. Az a bizonyos ameri•