Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)
1930-06-15 / 133. szám
s DÉLMAGYARORSZÁG 1930 ¿uniti« 15. SUthtiffer és gróf Zichy. Fotoriport az uiszegedi magyar—jugoszláv tenniszmérkőzésről Silberdolf, Scháffer, Radovic. gróf Zichy, dr. Csermák. Silberdolf és Radovic. színházi munka után 21-én elbúcsúzik Thália deszkáitól. Rigolettót választotta erre az alkalomra, — a herceget Lanrisin Lajos fogja énekelni... A hangosfilmek frontján most következnek a nagyságok. Először a Táncos diákok, Fox-produkció, teli énekkel és tánccal, — aztán pedig egymásután a két legszenzációsabb beszélő film: a világhíres Atlantic és a Zwei Herzen in tyi Takt. •. A kertmoziban persze nem fog beszélni a film, hiszen lehetetlen volna átelevátorozni oda a 12 mázsás Zeiss-apparátust. «t A szegedi Misszek is hazajöttek a virágos, emlékes pünkösdi kirándulásról. A három k küldött közül kettő bekerült a verseny tizes döntőjébe, de mindegyik elragadtatással beszél Szaplonczay Éváról, aki Simon Böske utóda lett. Azt mondják, sohasem fogják elfelejteni a virágos pesti napokat, mintha álom lelt volna minden... A legkedvesebb azonban a kis Takács Manci volt, aki szinte fürdött a pesti boldogságban. És a hazaindulásnál, ahogy felszálltak a vonatba, két kristályos könnycsepp ragyogott elő szemeiből. E két boldog kőnynyel búcsúzott Pesttől, amelyik mégis csak a legszebb város a városok között Tündérkertjével, A trianoni béke óta a magyarság egyre szélesebb rétegeinél találkozunk az alföldi kérdés és ennek keretében a tanyakérdés iránti komoly érdeklődéssel. Ennek az örvendetes jelenségnek a természetes okát abban kell látnunk, hogy a hábornt követő és hazánkat oly tragikusan érintő területi, kulturális, gazdasági és népességi változások jelentékenyen megváltoztatták, eltolták azokat az arányokat, melyekhez egészen a világháború befejezéséig hozzászokott az ország közvéleménye. Bárha e kényszerű változások előtt is aránytalanul és igazságtalanul szorult háttérbe — legtöbbnyire pártpolitikai, más és optimistább felfogás szerint tévesnek bizonyult nemzetpolitikai törekvések miatt — a múltban mindig ellenzéki, 48-as, nagy többségében színmagyar lakosságú Alföld a közoktatásügyi, közlekedésügyi, közegészségügyi, közigazgatási stb. beruházások terén: — ma, a megkisebbedett országban letagadhatatlanul és kétségtelenül az Alföld az a döntö jelentőségű terület és népegység, melynek érdekeit az országépilö politikának elsősorban kell figyelembe vennie. Az Alföld, mely országunk mai területének kétuarmada, nemcsak mint az ország gazdálkodásának, termelésének, élelmezésének, exportjának lét alapja hivatott a nemzet életének biztosítására, belső megerősítésére, — hanem soktekintetben elmaradott lakosságának kulturális, közállapotainak erkölcsi és egészségügyi felemelése egyelőre az egyetlen, legközelebbi és mindenesetre legsür/Ősebb & legfontosabb feladata és lehetősége a mag. arság materiális és szellemi (kulturális) terjeszkedésének is. Mindezt figyelembe véve és valamennyire ismerve Margitszigetével, Dunájával, Gellért-hegy övei- És amikor nekizőkkent a gyorsvonat, elfordult az ablaktól és ugy mondta a többieknek: — Gyerekek, szerelmes vagyok... Felejthetetlenül beleszerettem Pestbe... Most már ott ül megint a műhelyben és dolgozik tovább... Az egyik tiszai házon történt a napokban egy aranyló juniusi délutánon. Dühös horgászok lelkesedtek a sajtokkal és a giliszták — majd ők megmutatják! Majd ők kifogják a Tisza bálnáját] (a husz dekás kis szegény proletárhalat...) "ís ahogy rendezték a horgokat, hirtelen éktelen . íguldással egy karcsú motoros vágta szét a barna hullámokat. A dühös horgász csak nézte a kíméletlen motorost, valamit mondani akart, de aztán elharapta. Ott állt a lelkes motoros türelmes felesége és igy szólt a düliös horgászhoz: — Maga ugy van a picézéssel, mint az uram a r torral! Mindig ezzel babrál.... — De legalább a "ojt nem berreg olyan éktelenüli — felelt a horgász, de a hölgy nem hagyta magát: — De higyje el, ez is épp olyan illatos. A sajt és a benzin harcol a Tiszán. a 7,295.538 kat. holdnyi Alföld és különösen ennek mintegy háromnegyed részét tevő alföldi tanyavilág kulturális, népegészségügyi, népmozgalmi, szociális és gazdasági helyzetét, ismerve a mezőgazdasági termeivények, nevezetesen a bennünket legközelebbről érdeklő buza és szőlő értékesítésének mai és a jövőben (a jelenlegi körülmények folytatódása esetén) még egyre súlyosbodni látszó nehézségeit, — érthető, ha minden pesszimizmus az Alföldével együtt az egész ország pusztulását és reménytelen ségét kesergi. Ugyanakkor azonban megérthető és elfogadható az is, hogy minden megmaradt kevés optimizmusunk is ennek az országrésznek megsegítésétől, talpraállitásától, kihasználatlan, vagy eléggé ki nem használt természeti és népi erőtartalékától várja egész hazánk és fajtánk megujhódását és az országnak a reális, belső erőgyarapodáson alapuló feltámadását. Az alföldi probléma tehát az a gordiusi csomó, ahol összegabalyodnak az egész nemzetet összekötő szálak és amelynek feloldódásától az egész használhatóságának növekedése várható. Nézetünk szerint azonban nincsen sem okunk, sem jogunk a nemzet sorsának végzetes leszámolására és az abba való belétörődésre addig, mig teljes erővel és teljes felkészültséggel nem kíséreltük meg felhasználni azokat az erőtartalékokat, melyek a magyar Alföldben és népében az épiiő magyar társadalompolitika számára adva vannak. Amig meg nem kíséreltük minden lehetséges eszközzel megjavítani azokat a snár állapotokat, me. lyek között — igen sok helyen — a nemzet testétől idegenül, kitaszítottan, a nemzeti közösség kulturjavaiból kitagadottan, szinte emberhez méltatlanul, képességei kifejtésére képtelen — Gesztelyi Nagy László szavaival élve — »másodosztályú polgárként« kénytelen viselni másfélmillió magyar ember egy jelentékeny része a tanyai sors tragédiáját. " *** Kétségbeejtő még gondolni is arra, hogy ennek a belső megújhodásnak, mint utolsó menedékünknek, megkísérlése nélkül, e belső elégedetlenség robbanásaitól veszélyeztetett, egymástól oly tragikusan idegen és ellentéles rétegekből összetett társadalmit országot egyesek a tulzsirosodott, tulgazdag és tulproduktiv államok receptje szer in* akarnák L traállitani és boldogítani. Akkoi, amikor a nemzet jelene és jövője a legnagyobb gazdasági, politikai és kulturális erőpróba elé állii. bennünket, — nem lehet más feladatunk, mint minden eszközzel egységesen életerőssé, teherbíróvá és kiegyensúlyozottá tenni az országot és annak népét. A magyarság ez egységes fejlődésének, előrehaladásának legnagyobb, állandóan ható és végső gátló oka az a nagy érzelmi, szellemi, sőt fizikai távolság, mely a közelmúltban, de még ma is ott tátong a városi és a tanyai-falusi ember között, holott e két tényező egészségesebb vir sranva, egymás iránti szolidaritása és megértése mindkettejüknek javára, az egész országnak valódi felviiágozására szolgálhatna. A bizalomnak és megértésnek e kölcsönös hiányá teszi lehetetlenné még a le^gyakorlatíbb kérdéseknek is objektív és csak az ügy érdekében való e'intézését ott, ahol az mindkét réteg érdekével érintkezik, vagy éppen: súrlódik. Anná". szomorúbb ez a tény, mert — két esztendő óta szerzett közvetlen tapasztalataink szerint — a magyar nemzet e két fontos rétegének kölcsönös közeledését és szolidaritását csak kisebb mértékben gátolják komolyabb-gyökerű, nehezen kiegyenlíthető gazdasági és eivi akadályok: legtöbbngire csak felületességből, bürokráciából e'követett hibák elmérgesedése, fokozott *ezékenykedésck és hiúságok, egyéni visszaélések és főként egymás nem ismerése az, and lehetetlenné teszi a társadalmi szintézist. Az egymásratalálást szolgáló egymásmegismerésnek a belátására, a saját érdekeinek pillanatnyi háttérbeszoritására s viszont a nemzetén belül a maga igazi érdekeinek felismerésére más intellektusánál fogva is inkább hivatott városi középosztálytól, különösen annak még relátive független fiatalságától kellene kiindulnia. A mai magyar értelmi fiatalságra vár az a feladat, hogy a jövendő közszellemet átitassa a különböző rétegek egymásmegismeréséből, egymás értékeinek megszeretéséből és megbecsüléséből, egymás hibái megkritizálásából, de megbocsátásából fakadó magyar szolidaritással. Egyedül az uj< generáció lehet képes és hivatott erre, mely nem bűnös és nem részes azokban a vétkekben, gyűlölködésekben, melyek 'a magyar közélet utolsó évtizedeiben a politikában és társadalmi életben egyaránt, ugy jobbról, mint balról, ugy a faluban és tanyákon, mint a városokban, a bárókban magasra vonták nz egymásrautalt emberek között is a kinai falakai és mélyre ásták a minden közeledésre alattomosan leselkedő szakadékokat, farkasvermeket. A magyar fiatalság társadalmi politikájában meg kell őriznünk legalábbis elvi függetlenségünket azokkal az irányzatokkal szemben, melyek nem hajlandók, vagy nem képesek ebbe a nagy szolidaritásba való beállásra. A városi fiatalság és a tanyák világa Irta: Buday Gyflrgy.