Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-15 / 133. szám

SZtGKU. SzerKeszIdség: »omogyt uccu 22. L cm. Teleion: 13—33.^Klodóhlvnlnl, IcaictOnkUnyvtAr és Irgylrodn : Aradi I1CCO 8. Telefon: 30Ö. — Nyomda ; Llíw Llpól ucca 19. Telefon : 16-34. Tűvlratl í» levélcím: DélmociynrorírAq Szeged. Vasárnap, 1930 junius 15 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 133. szám Лг Isten sxerelmére ! Bármily nagyszabású munkásságot fejt is ki a város polgármestere a színházi fronton, a város polgársága mégsem állhat be e nagyszabású munkásság magasztaléi közé. Szívesen csudáljuk ezt a munkát, de nem szívesen látjuk és még sokkal kevésbé szívesen magasztaljuk. Volt idő, amikor a szemétfuvarozási üzem alkalmazottainak javadalmazásáról kellett tárgyalni az alkalmazottakkal. Az a kérdés volt olyan fontos a város és a közérdek szempontjából, mint a színházi alkalmazottak illetményügye. Azt azonban sem nem láttuk, sem nem hallottuk, hogy a polgármester személyesen tárgyalt volna a szemétfuvarozási városi üzem alkalmazottaival. Az elmúlt évben a városi építkezések munkásai sztrájkba léptek. Rendkívül nyomós szempontok sürgették akkor, hogy munkáltató és munkavállaló között helyreálljon a béke. A város polgármestere akkor nem vett részt személyesen a munkásokkal folytatott tárgyalásokon. A polgármester ur bizottságot küld a tanyai vasúthoz, bizottságot küld a városi adminisztráció felülbírálására, bizottságot küld jobbra és bizottságot küld balra, csak éppen a színház kérdését tiszteli meg személyes intézkedésével, csak éppen a színház alkalmazottaival folytat szerződtetési ügyben személyes tárgyalást. Tegnap ugyanezen a helyen megvédtük a polgármester s a helyettes polgármester urat a színigazgató kemény támadásaival szemben, jogot szereztünk hát arra, hogy védenceink: a polgármester és helyettes polgármester ur szemébe egy-két igazságot is megmondjunk. Meg kell tehát mondanunk: nem azért fizeli a város a polgármester urat, hogy a színházban a színészekkel folytatott tárgyalásokkal töltse drága idejét. A polgármester urnák valóban módjában áll megválogatni, hogy mit intéz el maga és minek elintézését bizza másra, de ennek a megválogatásnak más helyes szempontja nem lehet, mint az, hogy a jelentős, a közérdeket jobban szolgáló ügyek elintézését tartja fenn magának s a kevésbé fontos, kevesbé érdemleges ügyekben engedi át az intézkedést és tárgyalást referenseinek. kalom legkitűnőbb megoldása a város urainak személyes beavatkozását érdeme szerint lényegesen korlátozta volna. Ezelőtt tíz nappal a városnak Kürthy Györggyel még nem volt szerződése. A polgármester ur szombati nyilatkozatában azt mondotta, hogy a város azért kénytelen fentartani a házikezelést, mert Kürthy vei szerződés van. De az Isten szerelmére, akkor miért kötötték meg tiz nappal ezelőtt a szerződést, ha most csak ez az indoka a házikezelés fentartásának? Mi a legnagyobb elismeréssel s azt is mondhatnánk: a legnagyobb elégtétellel olvastuk a polgármesterhelyettes ur előterjesztését a házikezelés megszüntetésének kényszerű okairól, de, már megint azt mondjuk: az Isten szerelmére, — miért a Kürthy vei kötött szerződés aláírása után négy nappal tette meg ezt az előterjesztését a polgármesterhelyettes ur? Hónapokig húzódott a szerződés aláírásának ügye, miért kellett megvárni, amig ezt a szerződést aláírja Kürthy s miért nyomban a szerződés aláírása után kellett csak megtenni azt az előterjesztést, aminek elfogadását a polgármester szerint az az egyetlen tény akadályozza meg, hogy Kürthy a szerződést aláirta? Azt mondja a polgármester ur, hogy most már alkalmat kell adni Kürtbynek arra, hogy megmutassa: mit tud. Most már harmadszor mondjuk: az Isten szerelmére, hát azért tartjuk fenn a színház házikezelését, hogy Kürthy ur megmutassa: mit tud? A polgármesterhelyettes ur előterjesztéséből arra lehet következtetni, hogy az idén háromszázezerpengős színházi deficittel kell számolnunk. Az Isten szerelmére: megér ennek a városnak egy évben háromszázezer pengőt Kürthy ur vizsgájaf Hát tiszta öntudattal és nyitott szemmel csak azért választjuk a rosszabb, a horribilis deficittel járó megoldást, hogy láthassuk Kürthy ur próbálkozásait? Nem háromszázezer, de három pengőt nem ér meg nekünk ez a próbatétel, amikor ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-23 vidéken és Budapesten 3-<iO. kUllülddn e--#0 pengő. - Egyes szám Ara hétköznap 16. vn»Ar- és Ünnepnap ml. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik Hétlft kivételével naponta reggel nnsnmvMHMBPHWiHi szerint Kürthyt a szegedi színház igazgatójává kvalifikálja s aminek kipróbálása kedvéért meg kell hozni a városnak ezt az évi háromszázezerpengős deficitet, akkor mégis csak arra kell gondolnunk, hogy — az Isten szerelmére, a polgármester úrban hiányzik az a képesség, hogy a színigazgató alkalmasságát megállapítsa.' Szombat délelőtt Kürthy György igazgató ur nem egy szegedi pénzintézet igazgatóját kereste fel. A látogatások, ha célt értek volna, a szegedi pénzintézetek betétállományát nem emelték volna. Kürthy György ur nem betétet akart elhelyezni valamelyik szegedi pénzintézetben. Sőt. Alkalmat akart adni valamelyik szegedi pénzintézetnek arra, hogy tőkéjét kihelyezze s pár ezer pengőt ne kelljen hevertetni gyümölcsözetlenül páncélszekrényében. A szegedi bankigazgatók azonban ugy gondolkoztak, hogy Kürthy György ur a saját garasát verje a fogához, ne pedig az övékét. Somogyi Szilveszter polgármester ur pedig annak örül, hogy a város garasait veri majd Kürthy György a fogához. Az Isten szerelmére, mi ebben az öröm? Még szerencse, hogy nincs városi bank, mert ahogy a polgármester urat s a polgármester ur örömeit ismerjük, még a városi bank pénzét is szívesen verte volna Kürthy György fogához. Most azonban felvetünk egy kérdést. Pár évvel ezelőtt, amikor Andor Zsigmond a várossal kötött szerződésére hivatkozva jogait akarta érvényesíteni, a városnak az volt az álláspontja, hogy igaz ugyan, hogy Andor Zsigmond aláirta a szerződést, de a város polgármestere még nem irta alá s igy az a városra nem kötelező. Amikor a város erre a felette morális álláspontra helyezkedett, akkor Andor Zsigmond már egy évnél hosszabb ideje a polgármester által alá nem irt szerződés alapján igazgatója volt a színháznak^ Most azonban azt kérdezzük: aláirta-e a polgármester ur a Kürthyféle szerződést s ha igen, ilyen sietve miért irta alá? Ha Iíürthyről semmi mást nem tud, csak azt, hogy hónapokon keresztül egyetlen színészt sem szerződtetett a szegedi színházhoz s a fogához veri a garast, miért irta alá a szerződést, amikor szerinte ez a szerződés kényszeríti a várost a házikezelés fentarlására. Talán azért irta alá csak ezt a szerződést akkor, amikor a polgármesterhelyettes előterjesztése óva inti a várost a házikezelés fenntartásáért, hogy ez a kényszerhelyzet beálljon s neki személyesen kelljen tárgyalni a színész urakkal és színésznő úrnőkkel a gázsiról, tulfellépti dijakról, ruhapénzről s más egyéb ínycsiklandó témáról? Az Isten szerelmére, ha a józan értelom nem tud, a jó ízlés vessen már véget ennek a gusztustalan, ártalmas, közkáros színházi ügynekl A polgármester ur nem jár Lillafüredre és nem jár vadászni Mezőhegyesre, — a polgármester urnák a városi színház a Lillafüredje és Mezőhegyese. Nem vonjuk kétségbe: aki annyit, olyan fáradhatatlanul, olyan lelkiismeretesen, annyi buzgósággal dolgozik, mint a város polgármestere, az megérdemli a szórakozást is. De az Isten szerelmére, valami olcsóbb szórakozást keressen, ami neki több mulatságot nyiyt s a .városnak kevesebb pénM ennyi fontos ügye van a város пак, hány elintézetlen kérdése, hány megoldatlan problémája, hány feladat, , mennyi teendő kiált elhatározás és . cselekvés után. De idő másra nincs, másra nem futja a kedvből és energiából, — mindent lefoglal a színház ügye. A polgármester ur több időt fordít a színház ügyére, mint a lakás- Ínségre, mint a közegészségügyre, mint a városfejlesztésre, mint az ivóvíz problémájára, mint a munkanélküliség kérdésére összesen. A munkanélküliek küldöttségeit a polgármester nem fogadta, de a színházba maga megy el tárgyalni a művész urakkal és művésznő úrnőkkel. A város érdeke követeli a munkavégzésnek ezt a bántó aránytalanságát? Ch nem. Ez csak annak az alapvető tévedésnek eredménye, mely a város érdekét az egyéni kedvteléssel ('seréli fel. Nem értjük, miért van szűkség erre a lázas tevékenységre, amikor a legkitűnőbb alkalom állott rendelkezésre a színházi kérdésnek megoldására, igaz ugyan, hogy a legkitűnőbb alít világon egyedülálló fogyasztásiadóval terheljük meg a kekszet és a gyermektáplisztet, mert rincs a városnak bevétele, amikor a tisztviselők fizetése komoly gondot okoz, szabad akkor Kürthy György próbálkozására egy évben háromszázezer pengőt fizetni? A polgármester ur azt is mondja, hogy végre hallott vaiami jót is Kürthy Györgyről: a fogához veri a garast. Nem értjük a polgármester ur örvendezését. Ha azt hallotta volna Kürthyről, hogy elsőrangú rendező, vagy hogy kitűnő szervezőképesség van benne, vagy: színigazgató-talentum, avagy: színháznak, színésznek pompás szakértője, vagy talán: nagy irodalmi, színházi műveltsége vanv vagy az Isten szerelmére akármit, ami szellemi képességeit kvalifikálná a szegedi színház vezetésére, értenénk s értené ennek a városnak polgársága a polgármester ur örömét és nyugalmát. De amikor hónapok óta megválasztott igazgatója Kürthy György a városi színháznak s a város polgármestere hónapok multán csak most s csak azt hallja róla, hogy a fogához veri a garast s ez az az ecyetlen tulajdonság, ami a polgármester