Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-13 / 131. szám

SZEUED. Sxeruesztölég: Somogyi ucca L cm. Telelőn: 13-33.^Kiadóhivatal, kOlotOnkOnyvlAr «a (egytroda • Áradt ucca 8. Teleion: 306. — Nyomda • Löw Llpól ucca 19. Teleion : 16—34. TAvirnll é»levélcím: DélmnqyororírAij Szeged. Péntek, 1930 junius 13 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 131. szám Bucsu azoktól, akik elbúcsúztak az iskolától Gyerekek, a magyar miniszterelnök Londonba készül, a munkanélküliség mint valami járvány pusztít a munkások, az iparosok, a kereskedők sorában, a város drágít és — hasonlóan az államhoz — tehetetlenül áll nagy problémák egész sorával szemben. Ezen a helyen ma mégis veletek foglalkozunk, akik a középiskola nyolc osztályának elvégzése után átestetek az érettségin s kezetekben bizonyítványokkal, lelketekben lelkesedéssel, szivetekben a reménység teljével járjátok e csendes és halkuló s folyton csak szépülő város uccáit és tereit. Veletek, gyerekek, mert ti vagytok a /<5vő. Veletek, mert bennetek még bizonyára csonkitatlanul élnek és égnek eszmények. Veletek, mert amikor kiléptek a középiskola kapuján, ott akarunk lenni mellettetek, hogy rávilágítsunk az- életnek most előttetek is feltáruló útjára, nem megfélemlítésül, vagy elrettentésül, drága gyerekek, hanem gazdag utravalóul, tanításul, biztatásul, reménységül, okulásul és majdan orvosszerül. Veletek, akik most teszitek meg az első lépéseket kifelé a szülői házból, amelyben dolgos kezek, gondosan őrködő lelkek, értetek állandó aggódásban égő, az öröm kiteljesedését bennetek találó szivek meleg és gondtalan fészekről gondoskodtak a részetekre. Drága gyerekek, ne higyjetek azoknak, akik azt tanítják, hogy az életet az iskola padjaiban nem lehet megismerni. Az ott az iskola falain kivül az ujságiró, az ügyvéd, a munkás, falain kivül az ujságiró, az ügyvéd a munkás, a kereskedő, az iparos, a művész, a tisztviselő életét éljük. A kötelességteljesítés nélkülözhetetlen erény itt is, ott is. A munka előrelendít az iskolában is, a kenyérküzdelemben is. A lelkiismeret mindenkit megóv kinos ballépésektől. A tudás drága kincs, amikor kiállnak a tanteremben a katedra elé és fölmérhetetlen értékű, amikor harchoz és haladáshoz edz. Nem tudom, drága gyerekek, most hogy van az iskolában. Az én időmben nemes hazafiságot, magasröptű, emberszeretetet tanítottak. Az én időmben egymás megbecsülésére és felkarolására mutattak példát. Az én időmben a gyengébbek támogatása volt az evangélium. Az iskola, gyerekek, csak ilyen erényeket kultiválhat. Az iskola, gyerekek, csak ilyen erényeket állithatott elétek követendő mintaképül. Minden más, ha az iskolában egyáltalán előfordult, csak a hivatás — az emberi és tanári hivatás — félreismeréséből, tévedésből vagy félreértésből kerülhetett szóba. De nehigyjetek semmiféle tévhiteknek. Hesegessétek el őket magatoktól s kizárólag a lelkiismeret és megértés szava vezessen benneteket magánéletetekben, a közügyek terén s mindenhol ott, ahol munkára, segítésre, támogatásra, gyámolitásra nyílik meg a jog és kötelesség. Gyerekek, néhány évig még tanulni fogtok. Utána munkátok verejtéke nyomán már kenyér terem, előbb magatok, később azok részére is, akiket halandó ember a legmélyebb szeretettel, a legnagyobb melegséggel, a gondoskodás és az áldozatkészség legtisztább kimerithetetlenségével ölel magához. Az iskolában a tanár urak sok mindent megértettek, elnéztek és megbocsájtottak. Azt szokták mondani, nem is gyerek, aki mindig jó. Tanulmányaitok köréből mondok példát. A kis Deák Ferencnek, mikor egyszer lovasdit játszottak, nem a karja, hanem a nyaka ment ki a helyéből. A feje valósággal megfordult s már kékülni, zöldülni kezdett, mikor a falusi sinter egy kis pofonlegyintésére viszszazökkent a helyére. Gróf Andrássy Gyula, nem az ifjabb, aki három évvel ezelőtt halt meg, hanem az idősb, egyszer megszökött a piaristák gimnáziumából. Még sok más ismert ember életéből vett esetek egész sora bizonyíthatná, hogy gyermekkorunkban valamennyien teszünk a tűzre rossz fát és hogy hivatásuk magaslatán álló tanárok a diák minden cselekedetét inkább nevelésre, mint büntetésre használják és hogy pedagógiai munkájukat a megbocsájtás, a megértés és a jóság jegyében végzik. Gyerekek, akik az érettségi banketten végleg elváltatok tanáraitoktól, akik lépteitek nyomát is áldó szülők könnyes aggódástól kisérve mentek a pályátokra, legyetek már ma tisztában azzal, hogy künn a gyakorlati életben kevés olyan ember van, mint amilyen a jó tanár, ritka az olyan intézmény, mint amilyen az emelkedett szelBudapest, julius 12. A képviselőház Csütörtöki ülésén folytatták az appr«priációs törvényjavaslat tárgyalását. Kabók Lajos volt az első felszólaló. Követeli a nyolcóraj munkaidőt. A megajánlást nem szavazza meg. Utána Gaal Gaston beszélt, — Miután a jelenlegi pártszabályok, akarom mondani házszabályok — kezdi beszédét Gaal Gaston — lehetetlenné teszik, hogy a képviselő azonnal reflektálhasson egyes miniszteri felszólalásokra, kénytelen vagyok bizonyos felszólalásokra, amelyek miniszteri részről hangzottak el, most reflektálni. — Tegnap történt meg, hogy egy képviselőtársunk teljesen objektjy hangon, higgadtan és a parlamentárizm us betartásával kritizált egy minisztert, illetve egy miniszternek a működését és ez alatt az illető miniszter gúnyosan nevetve, erre, arra integetve hallgatta a róla szóló kritikát. Gróf Sigray Antal: Ugy vanl Ugy van! Gaa« Gaston: Én a legnagyobb tisztelettel viseltetem az illető miniszter iránt, de teljesen megengedhet?ílennek tartom, hogy amikor egy képviselő tárgyilagos kritikát mond egy miniszterről, a miniszter ilyen modort tamislíson. Mert ha ez a modor ragadós lesz és a képviselők hasonló modorban fognak a minisztereknek válaszolni, akkor a parlament tekintélye meglehetősen alá fog szállni. — Meg kell emlékeznem Wekerle miniszter urnák kijelentéséről is, aki a napokban azt adreszszálta nekem, hogy örvend ifjúi hevességemnek. Tragikusan nem veszem ezt a megjegyzést, de ha megismétlődik, százszázalékos választ fogok adni. Ez a modor, az ilyen személyes térre való leszállás azonban nem szolgál a Ház méltóságának javára. Hogy a képviselők hevüket miképen mérséklik, annak mérlegelésére egyedül csak a házelnök hivatott. Ezután a kihágási bíráskodással foglalkozik és visszatér a minapi költségvetési beszédére, amikor — mint mondja — a bíráskodással megbízott fiatal tisztviselők ellen emelte fel szavát. — Én csak azt mondtam — jelenti ki Gaal Gaston —, hogy a túlzásoktól tartózkodjanak ezek a fiatal urak, szolgabirák. Nem azt mondtam, hogy ebben az országban szabadon lehessen kinnHtnBHHMHHHMa ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vldélien és Budapesten 3-ÖO, KUllUldifn 6-40 pengő. — Egyet szAm Ara hétköznap Ifi, vasár- és Ünnepnap rlll. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenik *»étf« kivételével naponta reggel lemben vezetett középiskola és hogy bizony; gyakran találjátok magatokat szemben bosszúval a megbocsájtás, butasággal a megértési és gyűlölködéssel a jóság helyett. Menjetek hát, drága gyerekek. Zsendülő lelketek mohó kíváncsisággal fürkészi e világnak előttetek még ismeretlen dolgait, titkait és talányait. Majd megismertek mindent. Egyik legfőbb erényetek azonban mindig az a tulajdonság legyen, amelynek birtokában semmit sem értékeltek tul vagy a becsén alul. Széketek az asztalnál, helyetek az ágyban, a szekrényben, a lakás minden zugában, főkép pedig a szülők szivében betöltetlen marad. Olyan melegen, olyan nyugalmasan, olyan biztonságban, mint otthon, soha többé nem hajtjátok a fejeteket álomra. Most mégis menjetek, drága gyerekek. Az élet hív. A jövő. Ki néz feléje virulóbb reményekkel, rózsaszínűbb álmokkal? Ti, akiknek hivatástok, hogy szépet álmodjatok a borsón is, vagy a szülő, akinek fáradt karja uj lendületre edződik — értetek? ' * hágásokat elkövetni, hanem, hogy a túlkapások szűnjenek meg. A büntetéspénzek óriási összegekre rúgnak és ezek után a különböző minisztériumok jóléti alapjainak jutnak. Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez tévedés^ ez nem áll. Gaal Gaston: Kíváncsi vagyo"k akkor, hogy Í»1 lesznek ezek a büntetéspénzek elszámolva, mert ezek óriásf összegek. Gaal Gaston ezután egy kőműves levelét ismerteti, amely ujabb bizonyítéka egy szolgabírói drákói ítéletnek, mert az illető kőművest, aki mellékfoglatkozásképen Iparengedély nélkül árusított sxölővesszőket, háromszor 1200, tehát összesen 3600 pengőre ítélte a szolgabíró. Nagy mozgás, felkiáltások a lobboldalonj Hihetetlen! Gaal Gaston: Az alispáni hivatal helybenhagyta ezt az ítéletet és a kőműves most azt írja, hogy nem tudja, vájjon elszenvedje-e a 180 napi börtönt, vagy pedig főbelőjje magát. Ezután a boleüta-kérdésrői beszélt. Mielőtt erre a végzetes útra lépne a kormány, felemelj tiltakozó szavát. — Minden métermázsa eladott buza után a gazda fog kapni a tervezet szerint egy bont 3.20 pengőről. Ezzel joga van az adóját kifizetni, ami pedig ezen felül marad, azt az adóhivatal készpénzben visszatéríti neki. A malmoknál őrlésre kerülő, illetve kivitelre szánt buza után métermázsánként további 4.80 pengőt fizetnek ki. Ez összesen S pengő, amit a kormány egyszerűen a fogyasztón kiván behajtani. Nagyon jól tudjuk, hogy mi lesz ebből a 8 pengőből, mire a fogyasztóhoz kerül. Körülbelül 12 millió métermázsára becsülöm a kivitelre szánt és kereskedelmi malmokban őrlésre kerülő búzát. Ilyen módon tehát kereken százmilliós áldozatot követel a fogyasztóktól a kormány, hogy a gazdáknak kifizessen 36 milliót A miniszter ur mosolyog ezen, de én nem tehetek róla, én nem tudom másképen az egyszeregyet. Megértem, mert pénzre van szükség. De én megértem azt {s, hogy többet szed be, mint amennyit kiad. Kérdezem azonban, hogy a gazdáknak, azoknak, akiknek jobban megy, mert buzafeleslegük van, adjanak 3.20 pengőt, azoknak pedig, akiknek nincsen eladó buzájuk, ne adjanak „Óva intem a kormányt, vessen véget a tarthatatlan állapotnak" Gaál Gaszíon éles beszéde a Ház csütörtöki Qlésén