Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-11 / 129. szám

1930 junius 11. DFLMAGYARORSZAÖ 160 pengő a-s kerékpár 25 DERY Gépáruház \agy Javító müfrely 1 41hairészelc( gumik gyári árban. ^ Pélmagyarország regénye STEFAN ZWEIG: A RENDŐRMINISZTER FOUCHÉ ÉLETE Fordítottav SZ1NNA1 TIVADAR 66 így nyilatkozott Napoleon egy bizalmas em­bere előtt Fouchéról. Most már egyetlen vágya, hogy megszabaduljon tőle és csak az alkalom megismétlődését lesi. Annyira gyötri a bizalmatlanság, hogy szinte belebetegszik. Carnot leírásából ismerjük azt a drámai jele­netet, amely elárulja Napoleon tehetetlen ha­ragját hidegvérű, alattomos kínzója iránt. — ön elárul engem, herceg, ezernyi bizo­nyítékom van rá! — kiáltott fel Napoleon a minisztertanács egyik ülüsén. Aztán felkapott egy elefánlcsonlnyelü papirvágókést az asz­talról és Fouché felé dobta: — Fogja ezt a kést és döfje a szivembe, ha van magában egy szikrányi emberség 1 Ez sokkal becsületesebb volna, mint az, amit nap­ról-napra csinál velem! Hiszen ha akarnám, főbe lövethetném magát és mindenki helye­selné, mindenki örülne neki! És tudja mért nem teszem? Nem, mintha félnék magától.! De sokkal jobban megvetem, semhogy kitűn­tessem a bosszúmmal... Ennek már a fele sem tréfa. De Fouché nem törődik vele. Tudja, hogy Napoleon leg­feljebb néhány hétig dühönghet még. Eszébe sem jut közeledni hozzá vagy kibékülni vele. Amikor egy barátja figyelmezteti, hogy óva­kodjék, mert Napoleon a fejére pályázik, vál­lat vön és megvető hangon feleli: »Napoleon? Vigyázzon csak a saját fejére, az nagyobb veszélyben forog, mint az enyém.« Junius 18-án megszólaltak' az ágyuk' az inva­lidusok dómja előtt. Páris felfigyel: tizenöt év óta ismeri ezt a jeladást, amely győzelmek­ről szokott hirt adni. Megjelenik a »Moniteur« rendkívüli kiadása. Nagy sikerről számol be — a császár szétverte Blücher és Wellington seregeit. Újra lelkes tömeg lepi el az uccákat. Az ingadozó hangulat határozottan Napoleon mellett kezd kialakulni. Vive rEmpereur! Csak a tőzsde finom barométerje mutat mást; a járadék négy ponttal esik, mert Napoleon győzelme a háború meghosszabbítását jelenti. A tőzsdéseken kívül még egy ember van, aki nyugtalan — Fouché. Fejébe kerülhet a csá­szár harctéri sikere. De ugyanabban az órában, amikor a párisi ágyuk üdvlövése francia győzelmet hirdet, Waterloonál az angol ágyuk szétverik a csá­szári gárdát, mig a kivilágított Páris dalol és mulat, a porosz lovasság paripái szét­tapossák a menekülő francia sereg elhullott sebesültjeit. A gyanútlan Páris még egy napig vigad. Csak huszadikán szivárognak be az első vész­hirek. Az uccákon sápadt, reszkető, sugdo­lózók dugják össze a fejüket. A tőzsdén és a kaszárnyákban egyesek már sejtik a kataszt­rófa nagyságát, bár az újságok hallgatnak, mintha hírszolgálatuk teljesen megbénult volna. Mindenki elveszti a fejét, csak Fouché nem. Természetesen ő volt az első, aki megtudta a waterlooi csata eredményét. Napoleont már nem tekinti császárnak, csak terhes hullának, amelyet el kell takarítani az útból. Egy pil­lanatig sem vesztegel, rögtön hozzálát a sir­ásáshoz. Levelet ir Wellington hercegnek és ugyanakkor, amikor érintkezésbe lép a győz­tessel, figyelmezteti a képviselőket is, hogy legyenek résen, mert a hazatérő Napoleon első dolga alkalmasint az lesz, hogy szétkergesse őket. Estére Fouché már megdolgozta a par­lamentet és a minisztertanácsot. Már eleve kicsavarta a hatalmat Napoleon kezéből, meg­akadályozta a diktatúra megkísérlését is. A helyzet ura már nem Bonaparte Napoleon, hanem Joseph Fouché. Hajnaltájban ócska, rozoga kocsi robog az Elisée felé, A császár ül benne, fekete kö­penybe burkolózva. (Az igazi császári hintó Blücher zsákmánya lett.) Napoleon egy héttel azelőtt, hadseregparancsában nagy páthosszal kijelentette, hogy »minden bátor francia szá­mára most már csak két ut áll szabadon: győzni vagy meghalni.« Waterloonál és Ligny­nél valóban meghalt érte hatvanezer ember, de a császár maga nem győzött és nem is halt meg. Hazasietett a csatatérről, mint annak idején Egyiptomból és Oroszországból, hogy megmentse a hatalmát. Most az ut végén lassabban hajttatott, nehogy nappal érkezzék Párisba. És a Tuilériák palotája helyett a kis Elysée-palotába tért meg pihenni. Fáradt, elgyötört, bomlott idegzetű ember száll ki a kocsiból. Értelmetlen szavakat düny­nyög, fél a kikerülhetetlen jelenettől, amely nemsokára szembeállítja az elégedetlenekkel. A forró fürdőtől kissé felfrissül és azonnal összehívja a tanácsot. Ezek tiszteletteljes arc­cal, de belsejükben minden respektus nélkül, szánalom és felháborodás közt ingadozva hall­gatják a megvert vezér lázas és kusza dado­gásait. Százezer emberről fantáziál, akiket gyorsan össze akar toborozni, a luxus-lovak rekvírálásáról, amelyekkel uj huszárságot akar felállítani. Azt mondja, hogy tizennégy nap alatt hatalmas hadsereget teremt elő és megveri a szövetségeseket. A miniszterek, köz­tük Fouché is, lehorgasztják a fejüket. Tud­ják, hogy ezek a szavak egy titání akarat utolsó lázas rángatózásai. A beteg agonizál, de nem akar meghalni. Miként Fouché meg­jósolta, most nagyobb hatalmat követel, mint valaha, teljes diktatúrát, feltétlen engedelmes­séget. Talán csak azért követeli, hogy meg­tagadják tőle és az utókor előtt azzal védekez­hessék. hogy a döntő pillanatban cserben­hagyták. A miniszterek óvatosan nyilatkoznak a csá­szár Lervéről. Restellenék valami kemény szó­val megbántani ezt a szenvedő embert, aki lázában alig tudja mit beszél. Kitérő választ adnak. Fouché nem szól egy szót sem. Minek beszéljen, amikor már cselekedett és előre megakadályozta Napoleon utolsó kísérletét. Hideg érdeklődéssel figyeli a császár szavait, mint az orvos, aki a reménytelen beteg utolsó vonaglásait nézi, miközben kiszámítja, hányat verhet még a szive, hányszor lüktethet még a pulzusa mielőtt végleg elhallgat. Ami addig történhetik, nem számit. Moribundus csak be­szélj, add ki a lelkedet! Fouché tudja, hogy mialatt a császár saját szavaitól megrészeg­szik és a jelenlevőket is meg akarja része­gíteni, ugyanakkor ezer lépéssel odébb, a Tui­lériák palotájában már összegyűltek a kép­viselők, hogy Fouché kívánságai szerint logi­kusan és könyörtelenül intézkedjenek. Mint thermidor 9-én, ugy ezen a junius 12-iki ülésen sem vesz részt Fouché személye­sen. Elég az, hogy megcsinálta a haditervet, kijelölte a csatárokat és felállította ütegeit a sötétben. Napoleont tragikus, szinte groteszk ellenlábasa, Lafayette fogja ledöfni. Az ame­rikai szabadságharc bőse, aki huszonöt évvel azelőtt, két világrész babérjától koszoruzottan, már fiatalkorában megismerkedett a dicsőség és hatalom mámorával; aki a forradalom zászlóvivője, minden uj eszme bajnoka és a nép dédelgetett kedvence volt; aki meg sem állt volna a legmagasabb csúcsig, ha ki nem lép a semmiből, Barras hálószobájából egy kis korzikai fiatalember, egy rongyos, ismeret­len hadnagy, aki két év alatt mindent a kezébe kaparintott és elfoglalta Lafayette helyét, hír­nevét, népszerűségét! Ilyesmit nem lehet el­felejteni! A fiatal nemes azóta duzzogva gub­baszt a birtokán, mig a másik, a bitorló, hím­zett császári köpenyben egész Európa Ural­kodóinak hódolatát fogadja és a nemesség uralma helyett jogot szerez a legelviselhetet­lenebb uralomnak, a zseni zsarnokságának. (Folyt, köv.) Felelő« szerkesztő; PASZTOK JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagynrország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Külföldi képviseletek: AUSZTRIA: Bécsi szerkesztőség: Wien, II., Taborstrasse 7. (Wr. Auslandskorrespondenz). Telefon: R 10—S—22. Bé­csi kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet Ausztria riszére: Wien, /, Wildpretmarkt 1. (Osterr. Anzetgen A.GX Telefon: Serie 1/52-5-95. 1UGOSZLÁ­VIA: Interreklam d. d. Zagreb, I. 78, Marovska-ultca 38. Telefon: J1-65. NÉMETORSZÁG: Aia Anzetgen A.-G, Berlin W 35, Potsdamer Strasse 37/A. Telefon: Bt, Kur* fürst 7865/67 és 7885/87. SVÁJC: Orell Fűssli Annoneen A.G. Zürich, Sonnenquai 10. Telefon: flott. 6700. Gomblukkötés (géppel) minden anyagra NITSOVTTS, Iskola u. 25. ]8s EgyedUl nálam kaphatók a vllóqhlrU STVRIA és TRIUMPH kerékpárok CSEPEL kerékpárokat nem kelt már bizományosoktól vá­sárolni, mert cégem közvetlen a gyártól kész­pénzért egy nagy tételt vásárolt és azokat gyári árban első kézből nálam lehet beszerezni Szántó Sándor gépkereskedő, Szeged, Kiss Dávid-palota, Kiss-ucca 2. szám ^ üzletemnek Mikszáth Kálmán ucca 1. sz. alá történő át­helyezése folytán a még raktáron lévő áruimat árle$zálliiás$al csak m cg cgq hónapig készpénzfizetés melleit árusítom. W2 Fein Lajos Klauzál tér 3. Nagy maradékvásár!

Next

/
Thumbnails
Contents