Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-08 / 102. szám

— SZEGED. sseruetztOMg: Somogyi acco 32. L em. Telefon: 13—33. — Kiadóhivatal, SölcaönkönyviAr és Jegyiroda Aradi occa S. Telefon: 30Ö. ^ Nyomda » L9w ' lpól ucca 19. Telefon ; 16-34. Tévlrníl és levélcím: Délmagyaromág Szeged. Csütörtök, 1930 május S Ara 16 fillér VI. évfolyam, 102. szám w 1 WBWWBMggBJgMMIBBBWBHBHlWJ! JIUIJIII ••Jim.iwm. I «——I. I1MMIMM ELŐFIZETÉS : Havonta Helyben 3-20 vidéken é» Budapesten 3-ÖO, UUlfifldOn 6-40 pengfi. — Egyes szám Ara hélköz« nap 18, vosór- és Ünnepnap 24 >111. Hlr— detések felvétele tarifa szerint. Megje» lenfk *>étfö kivételével naponta regge A polgármester sikere Nem lenne hálátlan feladat egyszer végig­kísérni közigazgatási utján a polgármesteri előterjesztést, amig közgyűlési határozattá vá­lik. S nem lenne hálátlan feladat kísérletet — ha ugy tetszik: essag-t — irni a polgármes­ter dialektikájáról, mert ez a tulajdonsága a polgármesternek majdnem egyetlen tényezője legtöbb közgyűlési sikerének. Ne lásson ebben senki dicséretet A város polgárságára mégis csak az lenne az üdvö­sebb, ha a polgármesteri előterjesztésekből azért válnának közgyűlési határozatok, mert a közgyűlés többsége meg van arról győződve, hogy az előterjesztés a közérdeket szolgálja. De hány olyan határozat van, melyet ezért fogad el a közgyűlés? Éhez az arányszámhoz a statisztika nem szolgáltat adatokat s így csak arra lehetünk utalva, hogy impressziók útmutatásai nyomán keressük a cseppet sem vigasztaló igazságot. Szeged város polgármestere igen sokiránya igen jelentékeny képességekkel van meg­áldva, a mi polgármesterünk sok mindenhez ért: még a demagógiához is. Érdemes lenne tanulpiányt irni arról a módszerről, amivel a polgármester a közgyűlés többségét kézben­tartja. Ha keressük a jelenségekben a törvény­szerűséget s vizsgáljuk azt, hogy a polgár­mester közgyűlési felszólalásait mi jellemzi, legkíéöieikedöbb, legjellegzetesebb tulajdonság­ként nem azt fogjuk találni, hogy komoly, objektív, szakszerű adatok eszközével igyek­szik a közgyűlést a maga álláspontja szá­mára megnyerni. Minden jó szónok egyben izgató s a szónak hatalma felett a morál nor­mái akként ítélkeznek, hogy mire izgat a szónak mestere? A sző erejével nemcsak rom­bolásra és pusztításra, lehet hazafiságra, lehet végső ellenállásra, lehet áldozatkészségre is izgatni. A polgármester is mindig izgat, a köz­gyűlés egyik felét izgatja fel azzal a javaslat­tal, vagy indítvánnyal szemben, amelyik akar rata ellen szegül. A polgármester nem azt nézi beszédeiben, hogy melyik a legigazabb érv, a legdöntőbb argumentum, a legobjek­tivebb igazság, hanem azt, hogy melyik a leg­tetszetősebb, melyik a leghatásosabb. Az igaz­ság szempontjai sokszor háttérbe szorulnak a hatástényezők mögött. Példa: a hétfői köz­gyűlésen a szociáldemokrata bizottsági tagok azt kívánták, hqgy a fogyasztási adóról szóló szabályrendeletet módosítsák s hagyják ki a fogyasztási adóval terhelt cikkek közül a pis­kótát, kétszersültet és a citromot Mit vá­laszolt erre a kívánságra a polgármester? Kö­rülbelül a következőket: »nap-nap után meg­töltik a munkanélküliek a városháza folyosóit és munkát követelnek tőlem. A szocialisták küldik hozzám a munkanélkülieket, hogy én adjak nekik munkát. Hát majd ha legköze­lebb jönnek, azt fogom nekik mondani: nincs pénz munkára, mert a szocialista bizottsági tagok tiltakoztak a datolya és a malaga fo­gyasztási adója ellen«. Ebben a válaszban természetesen nem volt egy szemernyi igazság sem, de telitalálat volt. A közgyűlés kritikátlan tagjai megtapsolták a polgármestert, a küzdelem eldőlt. Hallatlan, — zajongott a felháborodás, — a szocialisták a datolyát és a malagát akarják mentesíteni az adók alól. Mire a polgármester felszólalt, ad­digra már elfelejtették, hogy a szocialisták indítványa egészen más volt Az igazság azon­ban a polgármestert nem feszélyezi, amikor a maga akaratát akarja érvényesíteni. Ugyan­ezen a közgyűlésen a polgármester a felhá­borodás megvesztegetően őszinte hangján UL takozott a szódavíz fogyasztási adójának le­szállítása ellen, »nem tudunk kövezni, ha le­szállítjuk ezt az adót<, — mondotta felszóla­lásában. Ennek az argumentumnak is átütő hatása volt hisz a polgármester ugy tudja el­mondani a valósággal ellentétes tényeket is, hogy az őszinte átérzés s az igazság nemes heve izzik ki szavaiból. Hogy a mult évben a színházi deficitre a városrendezésre rendel­kezésre álló összegeket használták fel, azt a polgármester nem juttatta senkinek sem az eszébe. A szikvizesek kövezzék ki a várost de a kövezésre megszavazott összeget a vá­ros a színházi deficit fedezetére használja el. Ez a polgármesteri dialektika metodikája, ez a polgármester közgyűlési sikereinek ke­resztmetszete. Mi nem sajnáljuk a polgármes­tertől a sikert, mi csak azt fájlaljuk, hogy a polgármester sikere nem sikere a városnak. Mi azt szeretnénk, ha nem közgyűlési hatá­rozatok, hanem alkotások, intézmények, a ha­ladás és fejlődés eredményei mutatnák meg a polgármester sikerét A demagógia eszközei s a dialektikai kiválóság sikert hozhatnak a polgármesternek, de nem szereznek sikert a városnak. Bethlen a külügyi bizottságban beszélt a hágai és párisi egyezményekről „Ha még éveken ál folytattuk volna a küzdelmet, esetleg sikerüli volna leszoriíanl a terheket" Budapest, május 7. A képviselőház külügyi bi­zottsága szerdán délután ülést "tartott, amelyen gróf Bethlen István miniszterelnök nagyobb be­szédet mondott A különböző párisi és hágai kon­ferenciák menetének ismertetése után rámutatott arra a súlyos felelősségre, amelyet Magyarország magára vállalt volna, ha a békeszerződés végleges felszámolását mindenáron akadályozta volna. Tu­datában volt annak, hogy veszedelmes hslyzetben vagyunk, mert a kishatatmak minden' eszközt még fognak ragadni arra, hogy ezen az utolsó kínál­kozó alkalmon Magyarországgal szemben minden­nemű követelést felvessenek, amire a trianoni béke a legkisebb lehetőséget is nyújtja. Kezdettől fogva elhatározta, hogy sem abba nem egyezik bele, hogy az 1944-ig terjedő időszakban a már meg­állapított jóvátételi fizetéseket felemeljék, sem pe­dig nem fogadja el azt, hogy 1944 után a magyar államot további jóvátételekkel terheljék meg. Nem kicsingli a terheket, amelyeket a magyar állam 1943-tól kezdve magára vállalt és nem ta­gadja, hogy ha még éveken keresztül folytatjuk a küzdélmety esetleg sikerült Volna azt bizonyos mértékben leszorítani, mindazáltal a politikai böl­csesség követelménye volt, hogy amikor alkarom nyílik a trianoni szerződés pénzügyi részeinek likvidálására, ne akadályozzuk meg a kibontakozást akkor, amikor másik oldalon a pénzügyi szuveréni­tis és a nemzetek közti nagyobb egyenrangúság volt a megegyezés ellenszolgáltatása. Amikor min­den nemzet hozott áldozatot a megegyezés érdeké, ben, csakis kompromisszumos megoldásról tehetett szó. Minden kompromisszumban vannak támadható részletek, mert hiszen egyik-másik kérdésben en­gedni is kell. Mindamellett legjobb lelkiismerettel kijelentheti, hogy az egyezmények több hasznot hoznak Magyarországnak, mint ha azok létrejöttét akadályozták volna. — A magyar kormány teljes erejével arra töreke­dett, — mondotta —, hogy a jóvátételt és a 250. cikk alapján "megindított pőrök kérdését ne engedje összekapcsolni. Ez a kapcsolat nem is jött létre. A tárgyalások súlyosak, nehezek és felelősségtelje­sek voltak. Minden szóért, minden mondatért tij és uj harcot kellett megvívni. Meg van győződve, hogy kiküldötteink mindent elkövettek, ami emberi szellemtől és emberi fizikumtól kitelik. Az egyezmény részleteivel szemben szívesen el­fogad minden kritikát de kéri a bizottságot ne felejtse el a nagy horderejű politikai momentu­mokat akkor, ami]#or ezt az egyezményt amelyet a bizottságnak legjobb lelkiismerettel elfogadásra, ajánl, elbirálja. Ezután megindult a vita a javaslat felett Az első szónok Kállay Tibor volt majd Nagy Emil annak a nézetének adott kifejezést, hogy az 1943 után fizetendő 13,500.000 aranykoronát kizárólag az oplánsok Javára fordítják. Kéri a kormánytól, hogy az optánsoknak fizetett összegekre 25 szára­iékos vagyondézsmát vessen ki s az igy befolyó összeget a hadlkölcs&ntulajdonosok és rokkantak segélyezésére fordítsa. Ebben az esetben hajlandó elfogadni az egyezményt Peyer Károly kérte, hogy a kormány sürgősen bocsásson az együttes bizottság rendelkezésére to­vábbi okmányokat A vitát csütörtökön folytatják. Vad fiarcolc Indiában Halottak, sebesültek Jelzik a nacionalisták és a katonaság összeütközéseit CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: Az Indiából érkező szer­dai táviratok ismét súlyos zavargásokról szá­molnak be. Indiaszerte nagy nyugtalanság mutatkozik és ezek a jelenségek egyre szapo­rodnak. Minden jel arra mutat, hogy a vezé­rétől megfosztott tömegek ösztöneiket fogják követni. Chillagongból jelentik, hogy az ottani kato­nai arzenált tóbbszáz főnyi nacionalista tö­meg igyekezett birtokába venni. Erős harc fejlődött ki ennek során a katonaság és a nacionalisták között Az ütközet végül is a nacionalisták megfutamodásával ért véget. Az ütközetnek őt halottja volt, akik közül négy a nacionalisták soraiból került ki, egy pedig egy járókelő volt A' rendőrség és katonaság részéről csak sebesülések történtek. A rendőr­ség két nacionalista vezért letartóztatott Kalkuttától 60 kilométernyire fekvő Rana­gahat városából is zavargásokat jelentenek. A nacionalista tömeg megtámadta a rendőrség palotáját. Megostromolták a fogházépületet is, ahonnan a letartóztatott nacionalistákat akar­ták kiszabadítani, A helybeli rendőrség meg­erősítésére segítséget kértek a közeli városok­ból és csak ezeknek a rendrőrosztagoknak a segítségével tudták szétszórni a tömeget. 15 tüntetőt letartóztattak, A keddi delhii zavargásokról hivatalos kom­münikét adtak ki, mely, szerint ezek a zavar-

Next

/
Thumbnails
Contents