Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-07 / 101. szám

SSEOED. SzcrUeízlöíéo: Somogyi ueca 12. L em. Teleion: 13-33.^Kladóhlvntnl, kölcídnkilnyviAr és legylroda Aradi ucca S. Telefon: 306 - Nyomda - lüw Llprtl ucca 19. Teleion : 16—34. TAvlratl É« levélcím: DélmagyarorszAg Szeged. Szerda, 1930 május 7 Ara 16 fillér VI. évfolyam, lOl. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3*20 vidéken és Budapesten 3-CO, icUltmdOn 6-40 pengő. * Egyes tzAm Ara hétk»*« nap 16, vmAr- és Ünnepnap 24 HU. Illír» detések (elvéiele tarifa szerint. Megje­lenik nétl« kivételével naponta reggo 11 város a fogyasztók ellen A polgármester a maga tekintélyének leg­közvetlenebb harcbavetésével elérte, hogy a fogyasztási adóról egymásután két szabály­rendeletet alkosson a törvényhatósági bizott­ság. A fogyasztási szabályrendelet Szegedet külön jogterületként szakította ki az ország testéből. Egyetlenegy városban hasonló sza­bályrendelet nincs. Szeged az egyetlen város, ahol fogyasztási adót szednek a makaróni, a piskóta, a tarhonya, a kétszersült után. Ami­kor ett^l a szabályrendelettől a kormány ha­tóság a jóváhagyást legutoljára megtagadta, azt mondotta leiratában a belügyminiszter, hogy a szabályrendelet tervszerűtlen, célsze­rűtlen s az adózó polgárokat ok nélkül terheli meg. Aki egy métermázsa perzsa szőnyeget hoz a városba, az nyolc fillért fizet a vá­rosnak, de aki egy negysdldló piskótát vesz beteg gyereke számára, az fogyasztási adót fizet. Aki száz üveg likőrt hoz be a városba, az a városnak nyolc fillért fizet, de aki csak citromos teát fogyaszt egy darab kétszersült­tel vacsorára, az fogyasztási adót fizet a tea, a cukor, a citrom és a kétszersült után. Ilyen példák után kell-e még indokokra és argumentumokra hivatkozni a tegnap meg­szavazott adó okosságának, helyességének és célsze ü é'ének felmérésére? A városnak szük­sége van pénzre, — hallottuk és halljuk az ellenvetést. A szükséges kiadásokról természe­tesen kell is gondoskodni, de az nem gondos­kodás, ha drágábbá tesszük az életet, ha csök­kentjük a fogyasztóképességet s ha az élet megdrágításával a polgárság adófizetőképes­ségét is gyengitjűk, — komoly pénzügyi ered­mények nélkül. Ha valóban őszinte az az in­dokolás, hogy a város terheiről fedezet te­remtésével kell gondoskodnunk, akkor miért nem jón a polgármester és miért nem jön a kisgyűlés olyan javasla'.okkal, amelyek való­ban alkalmasak a város jövedelmeinek foko­zására? Miért nem terjesztenek elő javaslatot arról, hogy a haszonbérleti problémát old­juk meg végre s keressünk olyan hasznosítási módot, amelyik gondoskodik a bérlőkről, gon­doskodik a szociális követelmények megoldá­sáról s amelyik a város pénzügyi igényeit is kielégíti. A zárszámadás adataiból megálla­pítható, hogy kilencszázezer pengő a város haszonbéres követeléseinek hátraléka s ebből a kilencszázezer pengőből négyszázezer pengő behajthatatlan. Talán inkább azzal kellene tö­rődni, hogy ilyen katasztrofálisan nagy s ka­tasztrofálisan dubiózus követelése ne legyen a városnak, mint azzal, hogy fogyasztási adó alá vessük a vitamint. Ha a polgármester, vagy a kisgyűlés azzal foglalkoztatnák a köz­gyűlést, hogy a pótadórendszer helyett térjen át a város a községi adóztatásnak olyan rend­szerére, mely nem bünteti a termelést, nem drágítja a megélhetést, nem sújtja a fogyasz­tót, nem kedvez a renyhe, a termelő mun­kától visszahúzódó tőkének, akkor is el kellene ismernünk, hogy a nagy feladatok nagykpn­cepcióju megoldásán fáradoznak. De nem jut eszükbe más, nincs más ötletük, nincs más gondolatuk, ilyen ijesztően fantáziátlan, ilyen szegényesen ötletnélküli a koncepciójuk, hogy a makarónit adóztatják meg s a piskótafo­gyasztásból akarják behozni a tanyai vasút­nak, a színháznak és a köztisztasági üzem­nek veszteségeit? Mit szólnának ahoz, ha követnék a pél­(dát s a magyar városok fogyasztási adót vet­nének ki, mondjuk, a paprikára? Mert Buda­pest és Győr épp olyan joggal állapithat meg városi fogyasztási adót a szegedi paprikára, mint amilyen joggal állapitolt meg fogyasztási adót Szeged város a győri kekszre, vagy a budapesti kétszersültre. Mit szólnak majd a szegedi papríkatermelők a piskótaadó elha­tározóira, ha a magyar városok paprikaadó­val torolnák meg Szeged város kihívó példá­ját. Mit fognak majd szólni a szegedi paprika­termelők a Külvárosi Párt közgyűlési szerep­léséhez s mit szólnak általában a szegedi fo­gyasztók, amikor a szavazás alapján meg le­hetett állapítani, hogy a Külvárosi Párt el­határozásától függött a javaslat sorsa. A Kül­városi Párt nem tagadhatja meg, hogy ez a fogyasztási szabályrendelet az ő alkotása, a London, május 6. Az Indiából érkező táv­iratok alapján ugy látszik, hogy a Gandhi le­tartóztatása alkalmából proklamált első gyász­nap minden nagyobb rendzavarás nélkül telt el. A nagyobb városokban minden üzlet zárva volt s az iskolák nagyrészében is szünetelt a tanítás. > Poona városában a hatóságok a legmesz­szebbmenő rendszabályokat foganatosították, hogy megakadályozzanak minden kísérletet, amely Gandhi esetleges kiszabadítására irá­nyul. Poona város halárában áll, mint már jelentettük, a jorodai fogház, ahová Gandhit internálták. A fiatóságok bizonyosra veszik, hogy az elkeseredett tömeg meg fogja ostro­molni a fogházat. A fogházépület körül gép­fegyveres katonaság áll. Poonában Gandhi megérkezése után kihir­dették az ostromállapotot. A városba vezető utvonalakat és a kormányépületeket megerő­sített katonai osztagok őrzik. Az indiai kormány ujabb utasításokat kül­dött a tartományi hatóságoknak és felszólította őket, hogy most már kímélet nélkül járjanak el a lázadókkal szemben. CBudapesti tudósítónk telefon jelentése.') Londonból jelentik: Gandhi letartóztatásának hire egész Indiát forrongásbs hozta. Az ország minden részéből súlyos zavargásokat jelente­nek. A rendőrség már csak sortüzekkel tudja biztosítani a rendet. Az általános gyász második napján sokan haltak meg a rendőrök fegyverétől, rendkívül sok a súlyos sebesült is. Delhiben nagy felvonulás volt, a tömeg ellenállt a Budapest, május 6. A kormány ma benyúj­totta a képviselőházban a párisi egyezménye­ket. Az első egyezmény azokat a pénzügyi ter­mészetű megállapodásokat tartalmazza, ame­lyeket Magyarország és a hitelező hatalmak kötöttek. Ennek első cikke kimondja, hogy Magyarország 1914 január 1-ig évenkint át­lag 10 millió aranykorona jóvátételt fizet, mi-től pedig 1968-ig évi 13.5 millió arany­koronát. A fizetésekkel Magyarország a bé­keszerződésekből folyó minden fizefési kö­telezettségének eleget Lett Külvárosi Párt legelső közgyűlési alkotása ez a fogyasztási szabályrendelet. A 132.167/923. számú belügyminiszteri ren­delet megállapítja az 1923. évre azt, hogy a városnak fogyasztási adó cimén a bevétele 391.948 korona volt abban az évben, amikor a fogyasztási adó behajtása a városnak 1,188.240 koronájába került. Minden egyes ko­rona tehát, ami ebben az évben a város pénz­tárába fogyasztási illeték cimén beíolyt, négy koronájába került a városnak. Ebből a bel­ügyminisztérium által megállapított adatból következtetni lehet arra, hogy mennyi jöve­delme lesz a városnak a fogyasztási adó be­vételéből. Jövedelemhez jelentéktelen, vexa­turához túlságosan jelentékeny tényező az uj fogyasztási szabályrendelet. rendőrségnek, ugy, hogy az végül is sortüzet adott. Két halott és harminc súlyos sebesült maradt az uQCai harc szinterén. Több sebesült haldoklik, Kalkuttában mintegy 3000 főnyi tömeg megtámadt9 a pá­lyaudvart, hogy kifossza az európai árukat tartalmazó vagonokat A pályaudvar védel­mére katonaság vonult ki, amely félórai harc után megtisztította a pályaudvart a táma­dóktól. Egy hindu meghalt és husz súlyosan megsebesült. Kalkutta uccáin páncélosautók cirkálnak. Bombayban válságosra fordult a helyzet A tűntető Hin­duk megtámadtak egy fonógyárat, fel akarták gyújtani. A rendőrség csak a legnagyobb erő­feszítések árán tudta a gyárat megvédeni. A munkások általános sztrájkba léptek és az összes fonógyárakat be kelleti zárni. Lahoré­ban a kedd délutáni órákban véres uccai harcok voltak. Poonában ahol Gandhit internálták, 3000 munkás be akart hatolni az egyik fonógyár épületébe és csak heves harc után lehetett a támadókat széjjelzavarni. Rongoonban ahol a földrengés « várost elpusztította, azt hirdetik a nacionalisták, hogy sa nagy elemi csapást Brahma isten küldte az országra«, mert Gandhit »India szent«-jét bezárták. A hatodik cikk szerint a trianoni békeszer­ződésben megállapított általános zálogjog Ma­gyarország vagyonára és jövedelmeire meg­szűnik. " A második egyezmény az utódállamokban lefolyt agrárreform következtében felmerült kérdésekkel és a vegyes döntőbíróságokkal foglalkozik. A harmadik egyezmény az Agráralap (>A* alap) szervezetét és működését tárgyalja, A negyedik egyezmény a »Bt alapról szól E* Az égő India Gandhi letartóztatása után zavargások, sortUzek, uccal harcok, gyújtogatások, sztrájkok mindenütt A párisi egyezmény a parlament előtt

Next

/
Thumbnails
Contents