Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-27 / 118. szám

1930 május 27. jm/i Kr-v 4nowsZAfí nanmaBannaB A Pélmagyarország regénye STEFAN ZWEIG: A RENDŐRMINISZ1 ER FOUCHÉ ÉLETE Fordította\ SZ1NNAI TIVADAR 57 , . > HETEDIK FEJEZET. Fegyverszünet 1810-1815. Ofrantő hercege, a nyugalmazott rendőrminiszter gyönyörű aixi kastélyában ugy él, mint valami uralkodó, ötvenkét éves és már fenékig kiitta a mozgalmas nagy élet poharát; volt fenn és lenn, kipróbálta az árt és az apályt, a politikai játék összes izgalmait; sütkérezett a hatalmasok kegyeiben és megismerkedett a száműzetés szomorúságával; volt koldus és nábob, gyűlölt és népszerű, senki és valaki. Végre kivetette a hullám a gondtalan jólét arany fövényére: herceg lett, sokszoros milliomos és elbocsátása óta független ember, aki még a császárnak sem szolgája. Hintaján mindennap kikocsizik, livrébe bujtatott inas ül a bakon. Meglátogatja a környék előkelőségeit, hízelgők serege veszi körül, bizonyos párisi körökből is állandóan biztatásokat kap. Nincs semmi dolga, nem kell hivatalnokokkal vesződnie és megszabadult a despota császár szeszélyeitől is. Minden oka megvolna rá, hogy »procul negotiis« boldog legyen. De szerencsétlen természete nem hagyja nyugodni. Erre vall nem tulságosag, megbízható emlékiratainak a következő mondata is, amely kivételesen teljesen őszintének látszik: »A szokás, hogy mindenről tudjak, annyira belémrőgződőtt, hogy még ebben a kellemes, de egyhangú és unalmas nyugalomban is üldöz és nyugtalanít.« Mellékesen megjegyzem, hogy az ontrantoi herceg 1824-ben, Párisban megjelent emlékiratait jóformán seholsem veszem tekintetbe. E memoárokat kétségtelenül idegen kéz állította össze, bár anyaguk egy része autentikus lehet. A történészeket ma is foglalkoztatja a kérdés, hogy Fouchénak mennyi része volt e memoárok előkészítése körül. Alighanem találó Heine tréfája, aki Fouchéról megjegyezte: »Ennek az embernek a hamissága olyan messzire terjedt, hogy halála után hamis memoárokat tett közzé.« Fouché nem a Provence szivhezszóló tájképeiben kereste a magány örömeit, a »charme de la retraite« édességét. Inkább azzal szórakozott, hogy minden cél nélkül folytatta spiónkodásait. Titkos levelezést kezdett barátjaival és volt ügynökeivel, utasításokat küldött, jelentéseket kapott, szóval valóságos magánrendőrséget tartott fenn. Amit hivatás-szerűen nem gyakorolhatott, azt most sportszerűen űzte. A minisztériumokba nem tehette be a lábát, tehát mások segítségével a kulcslyukon át leselkedett és hallgatózott abban a reményben, hogy Informáltságát még felhasználhatja, ha ismét üt az órája. Pedig hol van még e remény megvalósulásától? Napoleonnak nincs rá szüksége. A császár most hatalma tetőpontján áll, az osztrák császár veje lett és minden vágyainak koronáját is elérte: fia van és a fia Róma királya. Meghódolt előtte mindenki. A német és itáliai uralkodók a kezét csókolják, hálából, hálából, hogy meghagyta a trónjukat. Egyetlen ellensége volt csak, Anglia, És ez az utolsó ellenfél is ingadozni kezdett. Most látja csak Fouché, milyen örjöngő vakmerőség volt Napoleonnal ujjat húzni. Csak az a szerencséje, hogy Napoleon nem méltatja komoly gyűlöletre; abból a széditő magasságból, ahová a saját ereje és a sors akarata folytán feljutott, észre sem veszi azt a fulánkos kis férget, amelyet lerázott magáról. Anynyira nem törődik vele, hogy eltűri Farrieresben, két órányira Páristól. Fouché már nem számit. Csinálhat, amit akar, csak éppen hogy a fővárosba nem jöhet és a Tuileriák palotájába nem teheti többé a lábát. Két év alatt egyetlenegyszer történik csak meg, hogy Fouchétól is tanácsot kérnek. Napoleon háborúra készül Oroszország ellen és ezalkalommal megkérdezi mindenkinek a véleményét, még az otrantoi hercegét is. Fouché állítólag szenvedélyes hangon óvta a császárt a veszedelmes kalandtól. Emlékirataiban van egy memorandum, amelyet ebben az ügyben Napoleonhoz intézett, de könnyen meglehet, hogy ez az irat csak jóval később készült hamisítvány. Kétségtelen azonban, hogy Napoleont semmiféle tanács sem tudta eltéríteni a szándékától. Rossz néven vett minden figyelmeztetést, sértette minden kétely. Fouchét megvetően visszaküldte a kastélyába és halszázezer ember élén elindult Moszkva felé. (Folyt, köv.) FEJEDELMEK asztalán sem található Jobb, mint az általunk forgalomba hozott csemege juQtúró 10 deka ára 34 fii ér, a Központi Tejcsarnok tlúlilrlcsnrnokalban. 962 Németh Pál uriszabóságát S Sáiheivezfe Gizella tér 3. sz. alá. ElsörcnttU klvlíslAen Itéaxlí anpol és fiaxai ízövclJSóJ UltOnyöRel, felöltőket és faxonmunUót. 811 w. II '.IMAM.M, mm pOnüösdl ruhavásár meitjen leszállított árakba! Férfi öltöny . . Trens-coss kabátok Vászonöltöny . . Lüszterkabát . . Fiu mosóöltöny . p 30-tól p 40-től p 16-tól p 22-től p 6-tól ar Kelemen ucca 5. Részletre is készpénzárban.7 783 i ti Pécs melleit 62C'. kénes rndlóokdv reuma, csúz, köszvény, ischias 7 9 eH«i Szállodai szoba, fceljea ellátás, I. osztályn kádfürdő _ vei együtt, elő- és utóidényben g — naponta • psngA Ugyanaz a főldényben fa« njonnan mrg. nyílt Park — szállodánkbnn) naponta ^pengfl Kérjen azonnal dijmentes részletes prospektust 1 Interurbán telefon: Harkány O. M 40 Jlsc olvasó rovata Mélyen tiOTtelt Szerkesztőség! Tisztelettel kérem az alábbi panaszom nyilvánosságra hozását. Nb. figyelmébe ajánlom az illetékes rendőri hivatalnak, ha Szegeden valaki a reggeli órákban végigmegy bármely uccán, szinte házról-házra rázzák nyakába a járókelőknek a porrongyot. így vau ez akár a Kárász-, akár a Délibál>uccáról van szó. egyformán megkapja a gyanutlanul járó áldozat. Maholnap csak a kocsiúton mehet az ember, ha el akarja kerülni, hogy porrongyok zárótüzébe ne kerüljön. Tisztelettel: Egy régi eWftzp'S. Hirdetmény. A Szegedi Zsidó Hitközség 1930. évi juniusi hó 15-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakotl tartja a hitközség székházának nagytermébep (Margit-ucca 20. I.) a hitközségi képviselőtestület tagjainak, póttagjainak, valamint az adófelszólamlási b£j zottság tagjainak és póttagjainak megválaszt tása végett. E nagygyűlésre a hitközség választóképes tagjait ez uton meghívom. A választóképességgel biró hitközségi tagok névsora a jegyzői hivatalban 1930. évi május hó 27-től közszemlére van kitéve és megtekinthető, az erre vonatkozó felszólamlások ugyanott 1930. évi junius hó 4. napjának déli 12 órájáig Írásban benyújthatók. Szeged, 1930 május 25. Dr. Biedl Sama s. k. hitk. elnök. A választóképességet a szervezeti szabályzatok állapítják meg: 23. §. A hitközség azon nagykorú férfi vagy nő tagjai, akik legalább egy év óta itt kultuszadót tényleg fizetnek, ha terhükre a folyó évre legalább 12 pengő kultuszadó van kiróva, — valamint a hitközségi és szentegyleti alkalmazottak — a szolgák kivételével — választók és választhatók. 24. §. Választójoggal nem birnak és nem is választhatók: a) akik hitközségi vagyonkezelésről számadással lartozva. kötelezettségüknek záros határidő alatt eleget nem tetlek, b) bünvádilag elitéltek a büntetés és mellékbüntetés tartama alatt, c) vagyonbukottak a esőd tartama alatt, d) gyámság és gondnokság alatt állók, e) akik a hitközséggel szemben fennálló tartozásukkal egy évet meghaladó idő óta hátralékban vannak, f) fegyelmi vizsgálat alatt áljó hitközségi én szentegyleti alkalmazottak. A nagygyűlést kővető alakuló közgyűlés 1930. évi Junius hó 19-ikén csütörtök délelőtt fél 11 órakor le*z a hitközség nagytermében, amelyre a megválasztandó képviselőtestületi tagok külön meghívót is kapnak.