Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-22 / 114. szám

1930 május 22. DÉLMAGYARORSZÁG 3 A járásblró megrágalmazásáéri 100 pengőre ítéltek egy szegedi ügyvédei (A Délmagyarország munkatársától.') Nemrégiben egy bonyolult lakásfelmondási pórt tárgyalt a szegedi járásbíróság, özv. Szluha Józsefné, dr. Eröskövy Dezső és Szobonga Miklósné háztulajdonosok indították a port lakójuk, Kőváry Ottó ny. rendőrfelügyelő ellen. Kőváryt a pőrben fia, dr. Kőváry Ottó képviselte. Az ügyvéd a tárgyalás előtt beadványt nyújtott be a bírósághoz, amelyben azt irta, hogy a harmadrendű felperes férje, Szobonya Miklós járásblró, mielőtt még tárgyalásra tűzték volna az ügyet, már interveniált a felperesek érdekében. A tárgyalás lezajlott és a felperesek nyerték meg a pört Dr. Kőváry Ottó az ítéletet megfelebbezte és a felebbezés indokaiban olyasfélét irt, hogy egy elfogulatlan biró máskép Ítélkezett volna, azaz, hogy dr. Nóvák Jenő, az eljáró biró, részrehajló Ítéletet hozott a pórben. Dr. Nóvák felhatalmazást kapott, hogy az ügyvéd ellen, mint felbujtó ellen, a sebb Kőváry Ottó ellen, mint felbujtó ellen, a feljelentéjt megtehesse. Dr. Nóvák Jenő feljelentésére az ügyészség az ügyvéd és atyja ellen felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt adott ki vádiratot Az ügyet szerdán tárgyalta a szegedi tőrvényszék WW-tanácsa. Dr. Kőváry Ottó előadta, hogy a beadványokban senkit sem akart megrágalmazni. A beadványokban foglalt kitételek üres szóvirágok és valószinüleg azért értették félre, mert a beadványok rosszul voltak megszerkesztve. Különben is az esetleges sértésért bocsánatot kért dr. Nóvák Jenőtől és Szobonya Miklóstól, akik megbocsátottak neki. Idősebb Kőváry Ottó tagadta, hogy része lett volna a dologban. Szerinte is ügyetlenül megfogalmazott beadványokról van szó. A birőság csak dr. Kőváry Ottó ügyvédet mondotta ki bűnösnek felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségében és ezért 100 nengő pénzbüntetésre ítélte. A bíróság enyhítő körülménynek vette, hogy az ügyvéd bocsánatot kért a járásbirótőL Idős Kőváry Ottót felmentette a bíróság. Az Ítélet ellen az ügyész is, az elitélt ügyvéd is felebbezést jelentett be. A legmesszebbmenő takarékosságot kell érvényesíteni a fövő évi költségvetés összeállításánál A polgármester és a főszámvevő a reális költségvetés összeállításáról Összehívják a pénzügyi bizottságot Sophus Mlchaells világhírű színmüve; Eletet szerelemért Gősta Eckmann főszereplésével péntektől n Belvárosiban. (A Délmagyarország munkatársától.) A városi számvevőség rövidesen megkezdi a városi háztartás jövő évi költségvetésének összeállítását és ebben a munkában most körülbelül ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdenie, mint évekkel ezelőtt, az inflációs időkben, csakhogy visszájára fordítva. Akkor azért nem lehetett szó reális költségvetés összeállításáról, mert a bevételek sokszorosan meghaladták a valóságban a költségvetési előirányzatot és a költségvetés irreálissá vált az alatt a néhány hét alatt is, amíg elkészültek vele. Ma viszont a helyzet az, mint azt a múlt évi zárszámadás is mutatja, hogy a gyakorlatban nem igen valósulnak meg a költségvetés bevételi reménységei, sulgos deficitek maradnak az esztendő végén, sőt évközben is sokszor zavarba jön a város pénztára, amikor nem folynak be a határidőhöz kötött jövedelmek, vagyis nagyobb, részben behajthatatlanná váló hátralékok keletkeznek. A városnak ebben a pillanatban körülbelül kétmillió pengő olyan követelése van, amelynek már régen be kellett volna folyni és amelyből minden valószínűség szerint huszonöt százalékra nem lehet számítani. Ezért volt szükség annak az ötszázhúszezer pengő kölcsönnek a megszavazására ís, amiből a város ezt a már elkönyvelt veszteséget kivánja kiegyensúlyozni. A város közönsége joggal kíváncsi arra, hogy a város hatósága milyen módon kivánja biztosítani a költségvetés realitását, mert nyilvánvaló, hogy a mai körülmények között súlyos pénzügyi zavarokat okozhat a város háztartásában a költségvetés minden irreális tétele. A Délmagyarország munkatársa feltette ezért a kérdést a polgármester előtt, aki a következőket mondotta: — Az természetes, hogy a városnak el kell készülnie minden pénzügyi meglepetésre, sajnos azonban, minden meglepetésre nem készülhetünk fel, mert nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. A költségvetést a legszigorúbb kritika alapján kell összeállítani. Először azt fogjuk tételről-tételre megállapítani, hogy melyek a város elkerülhetetlen és mellőzhetetlen kiadásai. Ilyen kiadás például a házak tatarozására szánt összegnek az a része, ami a tetőjavításokra szükséges, ilyen a város állatállományának takarmányszükséglete, ilyen a városi tisztviselők, alkalmazottak és nyugdíjasok, fizetése. Ezek nélkül a kiadások nélkül nem lehet meg a város, ezekre tehát feltétlenül kell fedezetet biztositanunk. — A bevételek tételeit szintén nagy körültekintéssel illeszthetjük a költségvetésbe. Számolnunk kell azzal, hogy a város jövedelmei megcsappannak, hogy a gazdasági válság következtében nem valósul meg teljes egészében az előirányzat, a helyzet azonban az, hogy a mai költségvetési rendszer nem törődik ezekkel a valószínűségekkel. — A belügyminiszter, mint a városok felügyeleti hatósága, szigorúan ellenőrzi, hogy minden kivetett adót és szerződésben biztosított földbért felvegyünk a költségvetésbe. A költségvetési tételeket tehát nem tehetjük eléggé rugalmasakká, pem irányozhatunk elő a költségvetésben kisebb jövedelmet, mint amekkorára joga van a városnak. Hiába tudjuk előre, hogy ezekből a bevételekből valamennyi elmarad és behajthatatlanná válik. Nem rejthetünk el tehát tartalékalapokat a költségvetés tételei között, mert minden tételt elszámoltat, indokoltat a belügyminiszter. Így bizony a meglepetéseket száz százalékig nem küszöbölheti ki egg város sem. Hiába tudjuk például, hogy ebben az évben körülbelül kétszázötvenezer pengővel folyt be kevesebb állami és városi adó az előirányzatnál, ezt a miniszter nem veszi figyelembe. Ezért kell főelvként tekintenünk, hogy csak a feltétlenül szükséges és elkerülhetetlen kiadásokat állítjuk be a költségvetésbe. A pótadót a rnai viszonyok között szintén nem emelhetjük, meri az 50 százalékos kulcs is elég nagy terhet jelent a polgárságra. Felvetettük ezután a polgármester előtt • a kisvasút deficitjének a kérdését és hivatkoztunk árra, hogy a város közönsége éppen az uralkodó pénzügyi nehézségek miatt nem tartja indokoltnak ezt a horribilis deficitet Megkérdeztük a polgármestertől, hogy nem gondol-e a kisvasúti hozzájárulás behajtására, nem tartja-e szükségesnek, hogy azok a birtokosok, akik vagyonuk értékének 'megnövekedését köszönhetik a kisvasutnak, visszaadják ennek az értéktöbbletnek b.'zonyos részét hozzájárulás formájában a város közönségének. — A kisvasút deficitje körűi egészen téves felfogás uralkodik — válaszolta » polgármester —, mert a való helyzet az, hogy nincs a kisvasainak megközelítőleg sem akkora tényleges deficitje, mint amekkoráról beszélnek. Én már sokszor kifejtettem a közgyűlés előtt is, hogy a szegedi kisvasút üzleti szempontból jnhb vállalkozás még az amerikai Pacific msutnál is, mert nincs olyan vasút a világon, amelynek tiszta hasznából amortizálni lehetne a beruházási költségeket A kisvasút építéséhez és felszereléséhez felvett kölcsön amortizálására évenkint négyszázhuszezer pengőt kell fizetnünk. Ez a teher még tizennégy évig terheli a várost, akkor fizetjük ki az utolsó részletet, a vasút tehát tisztán megmarad a városnak, mint érték, mint vagyontárgy. Már most a helyzet az, hogy a kisvasút jövedelméből teljes egészében kifizetjük a fenntartási költségeket, ami négy-ötszázezer pengőt jelent évenkint Ezt az összeget tehát a vasút megkeresi magának. Jövedelméből ezenkívül fizet a város pénztárába évente százhúszezer pengőt az annuitáshoz való hozzájárulás címén, így marad meg a háromszázezer pengő deficit. De ezenfelül marad még a kisvasutnak 30—30.000 pengője is, amit az idén elvettünk tőle és szintén az annuitásra fordítottunk. A mult évben ugyanezen a címen hatvanezer pengőt fizetett be a kisvasút a város pénztárába. Ebben az évben nem hiszem, hogy szó lehessen ilyen nagy összegről, mert mint minden más üzsm, ez is redukálódott forgalommal dolgozik, de azért a százhúszezer pengőn kivül még tízezer pengőre így is számítunk. Már most, ami a kisvasúti hozzájárulást illeti, a dolog ugy áll, hogy felfogásom szerint a mai viszonyok még mindig nem alkalmasak ennek a hozzájárulásnak a kivetésére, mert a mezőgazdaság válsággal küzd, a kisbirtokosok még az adójukat sem igen tudják megfizetni. Ezeket mondotta kérdéseinkre a polgármester, Scultéty Sándor főszámvevő pedig, akinél szintén a költségvetés összeállításának tehnikája iránt érdeklődtünk, egyetlen mondattal válaszolt: — A legmesszebbmenő takarékosságot kell érvényesítenie a városnak minden vonalon, már a jövő évi költségvetés összeállításánál is, mert csak igy csökkenthetjük a várható pénzügyi veszedelmeket Itt emiitjük meg, hogy Back Bernát és több társa beadványt intézett a polgármesterhez, akitől a város súlyos pénzügyi helyzetére való tekintettel a pénzügyi bizottság sürgős összehívását kérte. Még egy szó Rassay Károly beszámolójához A szegedi szabadelvű párttól a kővetkező sorokat kaptuk: A parlamenti ellenzék' nagynevű vezérének, Rassay Károlynak vasárnapi szegedi beszámolója méltán ébresztett nyilatkozatainak rendkívüli határozottságával, előkelő szónoki mértéktartásával és korszakosan súlyos kritikai megállapításaival a napi szenzációkat túlélő országos figyelmet és megrendültséget Nem lehet csodálni, ha ez a cselekedetszámba menő beszéd és a:; országos ellenzéki vezérférfiak hatalmas vallomástétele Rassay Károly politikája mellett nemcsak a válságban gyötrődő nemzeti társadalom élénk érdeklődését váltotta ki, de egyben riadalmat is okozott a mai rendszer nyugodalmas életű támogatói között, akik most hangos szóval bátorítják egymást a közvéleménnyel hivalkodó hasábokon. Nem fontos, hogy ezek a bátorítások a politikai kőnyomatosok patronjáról iehuzott képmutató frázisok és demagóg élcelődések kíséretében hangzanak el, azonban nem maradhat szó és cáfolat nélkül a kutmérgezésnek az a kísérlete, amely a választók személyes hitét és bizalmát ráfogásokkal akarja megrendíteni Rassay Károly, tiszta és becsült személye iránt. Az egyik szegedi újság — a kormányzat házatájának szegődésesen hü védelmében — azt a hirt bocsátja kacsaszárnyakon világgá, hogy Rassay, Károly >bizalmas körben kijelentette, hogy nem lép fel többé Szegeden, mert kilátástalannak látja a hejyzetet«. Nincs sok szavunk ehez a hirhez. Mi csak azt kérdezzük: hiszi-e a cikkíró, hogy találkozik olyan olvasója, aki mosoly nélkül olvasta el ezt az átlátszó célzatú »jólértesültségetn? Megnyugtathatjuk a hazafiúi aggodalommal eltelt cikkírót, hogy Rassay Károly, aki vasárnap elhatározó módon állott az egyesült országos ellenzék élére a kormányzat elleni küzdelemben, nem fog visszariadni Szegeden attól a választási harctól amelyet sokkal kedvezőtlenebb viszonyok közt diadalmasan megvívott és nem hagyja magát megtéveszteni attól a néhány fizetett rend zavarótól, aki a cikkíró és érdektársai politikájának akart szolgálatot teljesíteni. • - ' • 1 'A Nemzeti Szabadelvű Párt r N szegedi vezetősége,