Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-18 / 111. szám

1930 május 18. DÉLMAOYARORSZAG Felelősséggel fest, tisztit „Kémia M Dr. Gerfi István és Társa T0| C gflrany János ucca 8. sz. Ivl. v 'Átírta: Tonelli Sánrtor. A mrrff hétnek' Égyazon délutánján bét előadást hallgattam végig Budapesten. Az egyiket Manoilescu Mihály volt román miniszter tartotta az agrár-államok tragédiájáról, a másikat Couden. hone-Kalergi Rudolf gróf Páneurópa gondolatáról. Ehhez a két előadáshoz szeretnék néhány reflexiót hozzáfűzni. Manoilescu előadása a román iparosok és kereskedők budapesti látogatásának keretében történt. Érdekes volt annyiban, hogy a háború óta ez volt az első kísérlet arra, hogy a két ország gazdasági életén ék vezető körei közvetlen összeköttelésbe kerüljenek egymással. Előadásával Manoilescu vállalta a jég megtörésének nehéz szerepét Bizonyára nem ok nélkül történt, hanem a politikai okosság diktálta nála, hogy olyan témát választott előadásának tárgyául, amelyben Magyarország és Románia közős sorsnak osztályosai, mert igy nem ellentmondásokra, hanem még tapsokra is számithatott magyar hallgatói részéről is. Ami Manoilescu személyét illeti, kétségtelenül alkalmas volt ennek az előadói szerepnek a betöltésére. Brilliáns szónok, — hozzátehetném még azt .is, hogy nagyszerű színész, — mesterien kezeli a francia nyelvet, vannak ötletei és le tudja bilincselni hallgatóságát Az, hogy benne volt a karlista puccskísérletben és le is volt tartóztatva egy darabig, csak növeli személyének érdekességét. Beszélgetés közben az egyik román azt mondta róla, hogy 6 a jövő embere és második Titulusai lesz belOle. Ez bizonyára nagy dicséretnek számit Romániában. firdekes tq» kétségtelenül az előadás Is. Abból Indult ki, hogy az egész világon, de főleg a szűkebb Európában vannak gazdag és szegény országot A gazdag országok az ipari jellegűek, a szegények azok, amelyek egészen, vagy nagyrészben megőrizték mezőgazdasági Jellegüket Miként lehet ez, hiszen a klasszikus nemzetgazdaságtan százötven esztendő óta azt tanitji., hogy u ipar és a mezőgazdaság egyformán termei értékeket és a természetes árucsere mellett mindkét fél egyformán megtalálja a maga számadását? Ugy, hogy a klasszikus nemzetgazdaságtan egyszerűen nem mond igazat. Az ipari államok tudatosan, vagy tudatlanul kizsákmányol/ák és gazdasági rabszolgaságban tartják az agrár-országokat. Ax árucsere megvan, az igaz, de ez az árucsere nagyon is nem egyenlő feltételek mellett történik. Minden árucserénél ngyants tulajdonképpen az áruban rejlB munkaériékeket cseréljük ki egymással, ez a munkaérték pedig az iparban és mezőgazdaságban nagyon különböző. A mezőgazdaság munkaértéke az, amit a mezőgazdaság produkál, elosztva a mezőgazdaságban alkalmazott munkások lélekszámával, az ipari munkaértéknél azonban az egy munkásra eső termelvény-érték megállapítása előtt le kell vonni az összes produktumok értékéből a nyersanyagok és a felhasznált üzemi anyagok értékét. A kisebb jelentőségű tényezőket ilyen nagy általánosságok megállapításánál figyelmen kívül lehet hagyni. Fellner számításai szerint ilyen alapon Magyarországon a háború előtt egy mezőgazdasági munkás 815, egy ipari munkás pedig 1291 korona értéket produkált Az államok közötti viszonylatban ezek az eltérések még szembeszőköbbek. Az agr^r államok a nemzetközi árucserénél három, ót, tiz, sőt egyes esetekben ötven mezőgazdasági munkás munkaévlékét cserélik be egy ipari munkás munkájának értékéért. Ha sokáig tart ez az állapot, amint hogy már tart körülbelül százötven esztendeje, ez csak az agrár országok folytonos szegényedését eredményezheti. Azt mondja Manoilescu, hogy az angolok nem ok nélkül viszik ki a pamutáru-bálákkal együtt a külföldre a bibliát és Smith Ádámnak, a nemzetek vagvonosságáról szóló klasszikus könyvét. Az első erkölcsi alibit ad nekik, mig a másiknak tekintélyére szükségük van, hogy az árucsere mai rendszerét természetesnek tüntessék fel és az érdekeltek ne ébredjenek annak tudatára, hogy velük mi történik. Azt is mondja, hogy a rabszolgaságnak az angolok által propagált eltörlése a mult század elején nem valami erkölcsi megfontolásnak volt a következese. Mikor Anglia iparilag elébe vágott a többi országoknak és gazdaságilag tette rabszolgáivá részben a gyarmatokat, részben a kevésbbé fejlett külországokat, nem volt szüksége a formális rabszolgaság fenntartására. Igazában ugyanis nagyobb rabszolgaságot nem lehet elképzelni, mintha Anglia kétszáz hindu vagy kínai munkás munkájáért egy angol miinkás munkájának értékét adja cserébe. Európa agrár országai ma a sokkal kedvezőbb termelési feltételek mellett dolgozó tengerentúli országok és az európai ipari államok kalapácsa és üllője kőzött pusztulnak el. A helyzc'tük annál vigasztalanabb, mert még a genfi morált is a szemükbe szegezik, amely azt mondja, hogy minden ország a gazdasági étetnek azokat az ágazatait fejlessze ki, melyeknek természetes előfeltételei nála adva vannak. Az ipari államok iparosodjanak tovább, az agrár országok maradjanak meg agrár jellegüeknek. Vggahakkor azonban határaikat elzárják az agrár-államok bevitele elől, Nagyon helyesen igy látja a genfi morált egy román politikus, akinek országa tulajdonképpen a genfi morál szerzőinek köszöni megnagyobbodását. Következtetés: az agrár államok alkossanak közős lrontot az ipariak ellen és igyekezzenek saját iparukat minél erősebb módon fejleszteni. Egymás között esetleg léptessenek életbe preferenciád vámokat, de az ipari államok felé csak egy politika tehet: saját iparuk védelme érdekében a legmesszebbmenő protekcionizmus. Mint mond erre Coudenhove-Kalergi gróf, Páneurópa gondolatának propagálója? Ha szabad magamat ugy kifejeznem, semmit se mond, hanem olvas. A latinosan szabad előadásu Manoilescutól eltérően ugyanis a belga—japán eredetű osztrák gróf nem tud szabadulni a gépírásos Ivektől és azt az előadást melyet Európa különböző helyein már jő egynéhányszor megtartott olvassa. A hangja erős, katonásan pattogva akoentuál, de mert olvas, a legerősebb gondolatai gyakran hatástalanul hangzanak el. A publikum nem mindig érzi meg, hogy mikor kell tapsolni, vagy helyeselni. Ez a külsőség. A tartalmat számos előadás kivonatából és cikkből már ismerjük. A háború szétszaggatta, dezintegrálta Európát. A legyőzött államok tönkrementek, anélkül, hogy a győzők élve zni tudnák győzelmük gyümölcseit. Az agrár államok egy szörnyű krízis éveit élik, anélkül, hogy az ipariak gazdagodnának. A konferenciákon szüntelenül békét hirdetnek és mindenfelé egy uj háború magvai vannak elrejtve. Pedig ez az uj háború, ha bekövetkezik, rettenetesebb tesz minden előzőnél, mert a kormányozható, pilóta nélküli repülőgépekkel, gyilkos gázokkal minden nagy városi pillanatok ai'tt el lehet pusztítani. Nincs uiás megoldás, mint a határok eltörlése. árleszállításss csak készpénzfizetés melle árusítom Fein Lajos Klauzál tér 3 Nézze meg Kirakataima £. SCH0IZ MAGDII füzítszalO! Somogyi >. «-. kc«iü e ieflmodwnebb tülökét hölökBt^niindcn e szakmába végó ké«i!ményet< DOZZÍ szalámi világmárka! 7 Mindenütt kaphal mok megszüntetése és a nemzeti ellentétel <-n tnl egyesülés Páneurópa gondolaiában. Kis nemzeti országok helyett a világ tagozódjék néhány nagy egységre: Páneurópa. a brit birodalom a kolóniákkal, Pánamerika, Oroszország és Kelet - Ázsia. Kontra Manoilesrunak és mindazoknak, akik bárminemű ellentétet keresnek Európa országai kőzött Nagyon különös volt hallgatni ezt a két eliV adást így egymásután, főleg" azért, mert gondolkozásbell nagy ellentéteik mellett is szinte kiegészítették egymást. Kiegészítették egymást annyfoan, hogy egyformán a széttagolódás veszedelmeit oldást keres a magukban veszedelmek csiráit idézték fel hallgatóik előtt. Egyformán annak a beteg állapotnak megnyilvánulásai, amely megrejtő kérdések tömegére. De fcgyfornrín tévednek abban, hogy túlságosan leegyszerűsítik, a problémákat és nem akarják meghallani a kérdések mellékzöngéit, melyek nélkül pedig a zene nem tökéletes. Elhallgatják, hogy vannak históriai előzmények, a multakból m iaukkal hozott képzetek, nyelvi, nemzeti, vallási, társadalmi ellentétek é« nehézségek. Az egyik azért, mert politikus, m másik azért, mert fanatikus. Mert ha Jgaz. hogy az angolok a klasszikus nemzetgazdaságtan tanitósait a kizsákmányolási politika fennlartísára akarják felhasználni, akkor valószínűleg igaz az is, hogy a francia politika csak a jelenlegi állapotok stabilizálására sajátította ki Páneurópa tát Már pedig a valóság az, hogy az /< kéhez csak az igazság szellemének érvény keresztül lehet eljutni. 40 év 6ía fennáltó tizleíem a Klai íéren megszűnik. Raktáramat