Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-18 / 111. szám

1930 május IS. S> mmmmm^mmmmmm DÉT^f ir.YAFOHS7.4f; 9 Csöppike levele & Polgármester bácsihoz Drága, jő Polgármester Bácsi! »Tant de bruit pour une omelette«, akarom mon­tani egy kis piskótáért! Az egész szóra sem érde­mes és mi, csecsemők, igazán csak hálásak lehe­tőnk a Kedves Polgármester Bácsinak, mert a szóban forgó táplálékok már úgyis a könyökün­kön nőttek ki. Hn valami kis tndiszpoziciónk volt, jött a jó doktor bácsi, vagy az aranyos doktor néni — én nem sirok ám — és a legelső ez: »Adjunk a babának egy kis narancslevet, abban sok a vita­min! Aztán 1—2 piskótát is bele lehet mártogatni és minden rendbea lesz!« Persze anyukának se kell több: »Egyél, igyál, drágám, jaj, ez nagyon finom, annyi vitamin van benne, hogy no!« Ha apuka hazajön, első kérdése: »Na szedett-e ő kelme már elég vitamint máma? Mit? Nem?... Irgum-bLrgum, bele kell diktálni azt a vitamint!« Hat ugyan kérem, hallottak valamit csak 20 év előtt is erről a szóról? Akkori csecsemő-kar­társaim mégis felnőttek és egész szépen megter­mett emberek lettek! Az az egy bizonyos, hogy ez a vitaminos szeka­túra a drága Polgármester Bácsi intézkedésére — hál Istennek — teljesen meg" fog szűnni. Igaz. hogy most meg ilyesféléket fogunk hallani: »Jaj, drágám, nincs csokoládé... illetve... azaz.. az nem jó, nz nagyon — fogyasztási adós!« Vagy: »Persze a régi, jó időkben tömtük volna bele a kekszet, meg a piskótát, akkor nem kellett, de most. hogy luxuscikkekké léptek elő, most tönkre enne min­ket!« Ad vocem: luxusadó! Mikor két testvérkémet megjelenésemmel megörvendeztettem,' apukámat az ismerősök üdvözölték és hozzáfűzték: »Ez aztán — luxus!« Amely megjegyzés kétségkívül rám vonatkozott és én igen büszke voltam, hogy fény­űzési cikknek minősítettek. És meg kell hagynom, hogy kedves szüleim, ha magukkal nem is, de vel«m viszonyaikhoz mérten határozottan fényt üztt-k. Viszont, ha mi. csecsemők, fényűzési tárgy va­gyunk, akkor drága, jó Polgármester Bácsi, az ön koncepciója csip-csup piskótákat, cukrozott kekszeket, jó illatú csokoládét, finom narancsot, hüírrtő limonádénak való citromot, a hascsikarást enyhítő teácskát megadóztatni teljesen elhibázott fe az erőket a nagy cél elérésére nemhogy össz­pontosítaná, hanem ellenkezőleg, egyenesen szét­forgácsolná őket! Csak nem fog filléres pijkóták­kaJl, darabszámra eladott narancsokkal és dekára kimért kávéval és kakaóval bíbelődni! T. L már életüpk ezen első fázisában hallottunk valamit a fázisrendszerről harangozni. E szerint r*8m kell a forgalomba hozott tárgy után minden alkalommal 1—2 százaiéikot beszedni, hanem a megadóztatandó cikk rögtön, a gyártás, vagy ter­melés helyén kap a nyakába 10—15 százalék adót, amit standé pede le kell szurkolni! Nincs aztán tovább szükség se forgalmiadó-ellenőrre, se luxus­bárcára; nincs többé vexatura, adóeltitkolás, adó­csalás, de van — adó! Már most, ha mi csecsemők a fényűzés jel­lemző ismérveit magunkon hordjuk és igv luxus­cikkek vagyunk, 3kkor csak tessék egyszerűen és radikálisan a megfelelő fényűzési adót egy ősszegben (200 pengőtől felfelé) ránk, illetve kedves szüléinkre sózni, mely összeget legprakti­kusabban a doktor bácsi, vagy a tudós nénike mindjárt az aranyos tónál beszedhetik. — Ha azonban a fénytüző szülők ezt az adót lerótták, akkor aztán akadálytalanul és további adómente­sen annyi vitamint tömhessenek belénk, amennyi csak nekik jól esik! Látja kedves Polgármester Bácsi, ne» akarok kérkedni, de ez egy koncepciós, egy pénzügyi megoldás, a büdzsé művészi helyreállítása, szó­Itt a Tisza partján él egy halk szavú festő­poéta, szinek és vonalak sokskaláju, kiforott művésze, aki kint, a szabad természet rejté­lyes csendjében elleste Pán furulyájának hangjait és mert a termeszet a szinek és vonalak boszorkányos praktikáival áldotta meg, a vásznon festékkel dalolta el őket. Ez a poéta Nyilassy Sándor, aki még sohn Nyílassy Sándor. * v " sem tudta elhatározni magát, hogy önálló tár­laton mutassa meg .művészetét. Most végre reprezentatív kiállítást nyitott a Kass halljá­ban. így alkalmat nyújtott a szegedieknek, hogy két kézzel szórt, gazdagon osztott kin­cseiben gyönyörködhessenek. Nyílassy; Sándor, habár tipikusan alföldi val pgv zseniális ötlet, mellyel nemcsak a rivális városokat, az az egész földtekét lepipálnék! Ismerve drága Polgármester Bácsi bölcs be* látását és azon tulajdonságát, hogy alapos érvek elől sohasem zárkózik el, kérjük, tegye magáévá ezt az eszmét, amely egyedül hivatott a sokat zaklatott szülőknek a kreálandó »f-^csemő-adó« leszurkolása után megnyugvást, a város pénz­ügyeinek pedig szilárd, megingathatatlan alapot adni! » Kezeit csókolja: Csöppike. i » Diktátum után Ieirta: Szintey Orő. festő, mert lelkűletileg minden hatás dacára sohasem tudott elszakadni tőle, valami egész különleges karakterrel vonja be képeit. A méla álmodozás, az alföldi nép szinte majesz­tetikus nyugalma rányomta bélyegét az ő festőiségére is. A kifejezésében mégis -csupa sziporkázó elmésséget látunk. Ha francia festő lenne, nem festhetne könnyedebb, szelleme-" sebb stílussal, parasztzsánerei nem lehelnének elevenebb, frissebb noyellafígurák. Hangulatá­ban epikureus! bölcsesség van és lükt.eiően beszédes, maupassanti életerő a témák jellem­zésében, amelyeket a festő színesen rezonáld szemével, a nyugati intellektus egyéni stili­záló képességével és a festői kultura egyszerű közvetlenségével old meg. Nyilassy képei nem hoznak megoldatlan problémákat a néző elé. Nem a verejtéked munka, szociális tendenciák, de nem is a mozdulatlan tájkép festője. Az ünnepek tiszta, megbékélt kedélye áramlik képeiből, amelyek­ben ugy lüktet az élet, mintha képkereteiben a szabad természet tőrt volna magának abla­kot. Nyilassy festői- és életmüvészetének egyik érdekes lényege, hogy parasztjait is frissen mosott, színes ünneplőben szereti. Oly jól esik hosszan elüldögélni ezek mellett a ké­pek mellett A titka ennek a művészetnek' a véges határa festészet három dimenziója mel­lett a talentum >negyedik dimenziő«-jában van, amely a vászon síkjáról a lélekbe ter­jeszti hatását Sok uj képe van NyíIassynaR. Mind mes­teri alkotások. Mise után, Tavaszi munka, Lányok a Tisza partján, Kíváncsiak, Sárkány­eresztés, Juhász birkákkal, Estefelé, Pihend kapások, Vetésnézők, élményei lesznek a szem' (A berlini Colleaíum Hu.ngaricum tulajdona.) (Ten^'-^íru Iú^íc( qyóguszecésx t/daidian^f HURHONIA máfut TEIKO KIWA vllághlrU fapán énekmlivé^znő pénlek Tisza, s mm ária- és dalest. Kísér: Dr. Herz Ottó Jegyérusttás; Délroagyarország Jegyiroda Z 6 pengő Vasárnap megnyílik Nyilassy Sándor kollektív képklálliíása t t

Next

/
Thumbnails
Contents