Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-17 / 110. szám

SZEGED. Szerkesztfllég: Somogyi uoca ai. L em. Teleion: Üölcsönkönyvidr és Jegyiroda - Aradi acca S. Telefon: 306. — Nyomda : LBw Upót uccu 19. Telefon ; 16—34. Távirat! és levélcím: Délmagyaromág Sieged. Ssombaí, 1950 május 17 Ara f© fillér VI. évfolyam, IIO, §xám ElőriZETÉS Hovonlo helyben 3*29 vidéken és Budapesten 1-60, aUHUldSa 6*40 pengd. — Egye» szöm fira hétkü»' nap 1©, va»6r- és Unnepcfip 24 IIII. Hír ­detések fel-vétele tarlla sierlnt Meg|e~ lenlk héttrt kivételével naponta reggel Ш Dal a Bétádé emeléséről Ott kezdődik a dolog, hogy optikai csalódás, mintha Szeged kölcsönökre lenne utalva. Meg­tse tévesszen senkit, hogy tiz évvel a forra­dalmak lezajlása után több az adóssága en­nek a városnak, mint amennyit eleink, az élhetetlenek, évtizedek alatt csináltak. Van ennek a városnak pénze, van annyi, hogy azt se tudja, mit csináljon vele. Nem is ¿rtjűk, hogy akad kákán csomótkereső, aki kifogásolja, hogy a hatóság egyre gyakrab­ban illeszti be hitelműveletei közé a — köl­csönnyújtást. Végre is hol van a Társadalom­biztosító pénzforgalma a miénktől és mi a kultusztárca, de meg az egész állam költ­ségvetése és hitelképessége Szegedéhez ké­pest! Igaza lenne tehát: a polgármesternek, ha közgyűlési elnöki minőségében mindenkibe belefojtaná a szót, aki fel akarna szombaton szólalni az ellen, hogy uj tanácsi ügyosztályt szervezzünk. Az uj ügyosztály élére kerülő finán'cgárdának egyetlen hivatása lenne fel­kutatni azokat a minisztériumokat, a mi­wsztériumoknak azokat az ágazatait, ezeknek az ágazatoknak azokat a változatait és válla­latait, amelyeknek nem jut elég pénz az ál­lami költségvetésből és rábeszélni őket, hogy fogadjanak el kölcsönt a pengőben, dollár­ban, svájci frankban és márkában dúskáló Szegedtől. Attól Isten mentsen, hogy ez az ügyosztály minél előbb fel ne állíttassák. Bele­fulladna ez a pénzben dúskáló szegény vá­ros a saját zsírjába. Hogy kölcsönt most már csak produktív befektetésekre szabad felvenni? Azt a 120 ezer pengőt, amelyet a Társadalombiztositó­nak adtunk kölcsön, nem produktív fektettük be? Valamikor majd csak építkezik ez a tö­mérdek pénzt fölszivó, mégis mindig vergődő és működése minden területén legnagyobb stílusérzékkel aránytalanságokat és igazság­talanságokat épitő intézmény. Ha nem Sze­geden, hát másutt. É-s ilyen kis különbségek miatt csak nem csinálunk esetet. Aztán a detstruktivokon kivűl ki vonja még kétségbe, hogy produktív befektetés az a 400.000 pen­gő, amelyet a város kölcsönöz az államnak, hogy építkezni tudjon, az a 100 ezer pengő, amellyel kisajátítunk, hogy rombolhassunk, mert hát hiába, nem az a bajunk nekünk, hogy senyved az iparunk, hogy tengődik a kereskedelmünk, hogy újból eladósodik a pa­raszt és hogy szünet nélkül csak az adós­ságunk és a munkanélküliek légiója nő, ha­nem az, hogy nincs a leszámoló hivatali pa­lotára rálátásunk. A dogmatikusok menjenek a sőhivatalba. A produktív szónak ma már közigazgatási iktatók is egészen más értelme­zést adnak, mint aminőt évtizedeken át tulaj­donítottak neki a polgármesterek is. Hogy lehet elégedetlenkedni azért, hogy éven­kint több mint kétmillió pengőt kell fizetni ka­matokra! Hát persze hogy pénzbe kerül a kölcsön. Az csak nem baj, hogy a tízmilliós városi költségvetést néhány év alatt sikerült átgyúrni a kultusztárca fiókköltségvetésévé. Végre is azt igazán nem lehet kívánni Sze­gedtől, hogy valamennyi tárca részére legyen egy-egy tízmilliós fiókköltségvetése. Apropó: tízmillió. Azt is kifogásolják, hogy tízmillió kiadásának a felét személyzeti fizetésekre költi a . város, több mint kétmilliót kama­tokra fizet és hogy a többi két és félmillió­ból városrendezésre, iparfejlesztésre semmi, szociális célokra csak nagyon kevés jut. Tel­jesít ez a város elé£ szociálpolitikai feladatot. Hiszen még megvan a kórháza. Ha pedig vízvezetéket, kövezést, csatornát, lakást akar a lakosság, azt fizesse meg külön Az nem igaz, hogy ezekre már nem kap ez a város kölcsönt. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank most is aranytálcán akarta hozni a 160 ezer и dollárt. Egyébként ís: van nekünk elég pén­zünk. Nem szorulunk holmi csip-csup ban­kokra. Megélünk és be tudunk fektetni pro­duktív nélkülük is. Akinek csatorna kell és járulékai, az járuljon hozzá a költségekhez és fizessen több pótadót. Ujabb letartóztatás katonai szállítási panama ügyében Érdekes kihallgatások a rendőrségen (Budapesti tudósítónk telef-onjelentése.) A kato­nai takarmányszállitási úgy a rendőrséget huszon­négy óra óta ismét erősen foglalkoztatja. Az uj nyomozás során beidézték a rendőrségre a Toblák és Koráb megszűnt termény kereskedelmi cég. két volt főnökét, Koráb Antalt' fs dr. Toblák Jenőt, akiknek személyét az 'üggyef kapcsolatban Lühns­dorf Fcrenc vallomása állította előtérbe. Lühnsdorf ugyanis azzal védekezett, hógy nerc követett el mást, mint amit ennél a cégnél ta­pasztalt, amelynek cégvezetője volt Ugy Koráb. mint Toblák a leghatározottabban tagadják, hogy bármilyen, büntetést maga után vopó cselekményt követtek volna el. Ennek dacára a rendőrség be szerezte a cég volt könyveit és iratait Késő estig tartott a vizsgálat ametjf trfan t *rendőrség Koráb Antalt előzetes letartóztatásba he. hjezte. Dr. Toblák jelenleg Tatán tartózkodik, detektívek mentek ki érte autón, hogy kihallga­tását folytassák. A nyomozást kiterjesztették a Durag és Kelemen termény kereskedelmi rt ügyeire is. amely szintén nagyobb szállításokat végzett a katonaság részére. Pénteken kihallgatták a cég két tulajdonosát, Ke­lemen Aurél kormány főtanácsost, a MAC alel­nökét és Duray Jenő igazgatót akik a leghatározot­tabban kijelentették, hogy vállalatuknál semmiféle szabálytalanság, vagy visszaélés nem történt Ki­hallgatásukat szombaton folytatják. Betßlen a parlamentben beszélt a (bátyai és a párisi tárgyalásokról Л §aúíkölcsönök, ügyében kijelentette, Qogy nem Indítványoz* bot felenleg további lépéseket — összetűzés az ősszel éröeíet* lenség kérdésében — Д Hás elfogadta a ratifikációs tavaslatot Budapest, május 16. A képviselőház pénteki ülé­sén folytatták a párisi egyezmény becikkelyezésé­ről szóló törvényjavaslat tárgyalását Влгасе Marcel kijelenti, hogy nem járulhat hozzá a ratifikációhoz^ mert az jogilag igazságtalan és anyagilag káros, viszont rossz külpolitikai helyzet támadna és a pénzügyi szuverenitás eltolódna az elutasítás esetén. Más kormány, amely kedvezőbb légkört tud teremteni, jobb eredményeket ért volna eL Erdélyi Aladár áü той fel, hogy egész röviden, minden indokolás nélkül, egy határozati javas­latot terjesszen «lő indítványozza, hogy a Ház ne ratifikálja a párisi negyedik számú egyezményt, hanem határozz» el, hogy csak azt a tényt veszi tudomásul, hogy a B-alapról sjóló negyedik egyez­ményt a bizottsági jelentéshez csatolták. Csík József hangoztatja, hogy semmi szükség arra, hogy kormánypárti részről mindjárt haza­árulónak nevezzék azt, aki nem hódol az egyez­ményeknek. Párisban az országnak második Tria­nonja volt. Inkp>b hátrányára vannak ezek az egyezmények az országnak, mint előnyére. Igaz­ságtalanul terheltek meg bennünket éppen a 250. §. intenzív forszírozásia következtében, Bethlen miniszterelnök szólalt fel niest ~ - . v.'- *.r-.;—«•— — Súlyos kritika hangzott e! a törvényjavaslattal szemben az: ellenzék részéről Ne méltóztassanak elfelejteni azt a helyzetet, aujelybea álltam, ami­kor a kormányt képviseltem. Nemcsak igazság állt szemben igazsággal. A mi igazságunk erősebb is volt, de tézis állt tézissel szemben. Mi a kís­ántánt tézise? A kisántánt tézise az volt, hogy Magyarország 1944. után is fezessen reparációt, mondjon le a 250. szakasz védelméről és fizesse ki a károkat, amelyeket egyes birtokosoknak oko­zott. Ebben a kérdésben az agrárperek 1,200.000 holddal szerepeltek. Ehez járulnak még az egy­házi birtokok, 1,550.000 hold volt ez a terület. Értékben egymilliárd százmilliót lett feí a pör tárgya, ebből 174 millió egyházi vagyon, az ipari részvénytársaságok 336 millióval, a ma£yar állam­polgár főhercegek 315 millióval szerepeltek. Ösz­szesen 2 milliárd pengőben fejezhető ki az ösz­szeg, amit követelhetünk, ami Magyarország nem­zeti vagyonának egvkilenced része. Miután egye­sek olyan állításokat tettek, mintha az ezekre irányuló tárgyalásokkal valósággal olyan színeze­tet vett az flgy, mintha ezekkel privát érdekeke/ védett volna a kormány, »miből ar országMk semmiféle előny® nine», fcény'e'wo vagyok megálla­pítani, •sogy ez a beállítás téves és hibás, mert a magyar közgazdaságnak igenis nagy érdekei fű­ződtek ahoz fiogv ezek a vagyontárgyak, ezek a vagyonértékek a nemzet számara biztosíttassanak. — Merev ellentét volt a kisántánt és a magyar álláspont között a reparáció kérdésében. A kis­ántánt követelte, reparációt ml nem akarunk fizet­ni. Merev ellentét volt a 250. szakasz érvényesí­tése kőrüL A kisántánt meg akarta szüntetni, mi fenn akartuk tartani. Készen voltunk mi is, Ők is, a megegyezést keresni ugy a pörös ügyek elinté­zése tekintetében, mint ama követelések tárgyá­ban, amelyek nem reparációs természetűek, ame­lyek azonban a békeszerződés folyományai, így állott a helyzet a párisi tárgyalások idején, igv állott a helyzet Hágában is, amikor a tárgyalások hivatalosan megkezdődtek, — Először a reparációról kell beszélnem. A békeszerződés ugy szabályozta a reparációt, hogv tartozik Magyarország megfizetni azokat a káro­kat, amelyeket külföldi államoknak vagy polgá­raiknak okozott A főadós Németország volt, amelyre annakidején 132 milliárd aranyfrankot rót­tak ki Később, 1922-ben a hitelező államok kö­zött egyezmény létesült, amely kimondta, hogy Ausztria-Magyarország és Bulgária együttesen leg­alább 6 milliárd aranyfrankot kötelesek fizetni Amikor arról volt szó, hogy mi történjék 1943 után, a kisántánt igyekezett minél magasabb fize­tési összeget megállapítani A csehek, a románok és a jugoszlávok feltételeket szabtak Románia azt kivánta, hogy Magyarország mondjon le azok­ról a károkról, amiket a román sereg Magyar­országon okozott. (Nagy zaj az ellenzéken.T Györki Imre; A miniszterelnök ur tehát te-

Next

/
Thumbnails
Contents