Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-15 / 108. szám

SZEGED, szerkeízlflség s Somogyi uccu S2. L em. Telelőn! ts«lesank«nyWdr és (egylroda : Aradi ucea S. Teleion: 30S. ^ Nyomda : Löw tlpól ucco ÍO. Teleion - 16-34. TAvlratl é» levélcím: DélmagyaronxAg Szeged. Csütörtök, 1930 május 15 Ara 16 fillér VI. évfolyam, lOS. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, KUllöldöra Ö-40 pengő. — Egye* uAm Ara hélkOz« nap 1©, vasár- és Ünnepnap 24 IIII. Hlr. delések felvétele tarifa seertnt. Megjelenlk hét№ Kivételével nanonla reggel A lenyelt béka 'ki a hír, hogy a kormány ezúttal »eltekínt a külföldi kölcsön felvételétől«, őszinte éa komoly megdöbbenést kelt mindenfelé. Emlékezik rá mindenki, a hágai tárgyalások, után a tárgyalások legfőbb eredményeként a hivatalos közvélemény műhelyében azt tüntették fel, hogy az ország végre visszakapta pénzügyi önállóságát s a nagyhatalmak megígérték jóakaratú közbenjárásukat egy nagyobb kölcsön felvételére. Akkor azokkal izemben, akik az optánskérdésen keresztül igyekeztek lemérni a hágai tárgyalások eredményét, a pénzügyi függetlenség visszanyerésének egy nagyobb külföldi kölcsön felvételében gyakorlatilag is megmutatkozó előnyeit tárták fel. Nem az optánskérdés rendezése a fontos — nyugtatták akkor meg a joggal nyngtalankodókat —, a hágai megegyezésnek nem azért kell örvendezni — mondogatták félhivatalosan, de egészen hivatatlanul —, mert az optánsok igényei kielégíttetnek, még pedig nem Románia fizetése következtében, hanem jórészben a magyar nemzet teherviselő képességének ujabb igénybevételével, hanem • azért, mert a magyar kormány végre felszabadul a gyámkodás alól s külföldi kölcsönt vehet fel. A nagyhatalmak akkor vállalták is azt a kötelezettséget, hogy jóakaratú segítségben fogják részesíteni az országot a külföldi kölcsön megszerzésében. Nem szeretnénk triviálisok lenni, de a nagyhatalmak körülbelül ugy tartották meg azt a megegyezést, amit Hágában kötöttünk, mint ahogy Szeged szab. kir. város polgármestere tartotta meg a város közönségének a szikviziparosokkal kötött megegyezését S ez elég súlyos vád a város polgármesterével szemben s elég súlyos szemrehányás a — nagyhatalmak ellenében. Akkor azt mondották: meg kell hozni azt az áldozatot, hogy az optánsokat kielégítjük Románia helyett mi magunk, akik nem tudunk kenyeret adni a háborús hősök özvegyeinek, nem tudjuk valorizálni a nemzet becsületbeli tartozását: a hadikölcsönt s nem tudjuk teljes értékében folyósítani a vak katonák vitézségi pótdijait, meg kell hoznunk az áldozatot az optánsok kielégítésére — mondogatták akkor —, mert csak ilyen módon tudjuk megvásárolni magunknak a pénzügyi függetlenséget s ami ezzel együtt jár: a külföldi kölcsönt s a nagyhatalmak támogatását a külföldi kölcsön felvételére. S most felvethetjük a kérdést, amialatt felvet bennünket a gond: miért kellett nekünk lenyelni az optánskérdés békáját? Miért kellett nekünk magunkra vállalni a fizetést Románia helyett, ha nem az optánsok kielégítése volt a cél s ha nem kapunk külföldi kölcsönt? A külföldi kölcsönre ugy gondolt a nemzeti gazdálkodás minden aktív és szenvedő alanya — s szenvedő alanyon kívül már alig van más —, mint a májusi esőre. Amit az elmúlt év tiz esztendejének gazdálkodása kivett a nemzet termelőerejéből, azt mi mind a kölföldi kölcsönből akartuk pótolni. Ennek a gazdálkodásnak böjtjét akarták a külföldi kölcsönnel enyhíteni. S most nincs külföldi kölcsön, csak a böjt marad meg s talán nem is lesz már soha farsang. A hágai megegyezés után miért kellelt a Duna-ünnepélyeket megrendezni, miért kellett azt mutatni a külföldnek, hogy mi milyen határtalan boldogok vagyunk azért, mert szabad fizetnünk más helyeit. A hágai tárgya^ Iások után s a párisi tárgyalások előtt nemzeti gyászt kellett .volna ülnünk megtépdesett köntössel és megszaggatott orcákkal, hogy ujabb áldozatra akarják kényszeríteni ezt az elszerencsétlenedett országot De akkor nem engedtek gyászolni. A szegedi közgyűlés is tiltakozni akart a hágai megegyezéssel ránkkényszeritett terhek ellen, de a politikai óvatosság nem engedte azt meg, hogy az örömünnepbe, amit a rövidlátó szervilizmus rendezett, a fájdalom nemes tiltakozásának hangja is belekeveredjen. Pedig, ugy gondoljuk, Párisban többet ért volna a gyász, mint az őröm. S akkor talán a hágai megegyezés sem vált volna az optánsok kielégítésévé s lelt volna belőle talán azoknak is előnyük, akik nem. óptáltak, vagy akik csak annak a dőre reménynek országába optáltak, ahol valorizálják az árvák és özvegyek hadikölcsönkötvényeit tm ijm •nmmmiwoi—«iiy m 1» in*— A Gandlr'-moigaSem ö(iie!¥izérétl@tartéitatják!iidlábiii (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Az indiai hatóságok politikája most már kizárólag arra irányul, hogy á nemzeti ellenállás összes vezéreit ártaímaJsntiá tegye. Az hidjai börtönök zsúfolva vanoak, mto- ; reállt a nyugalom. dennap lőbhszáz vádlódat visznek a fogházakba. A letartóztatottak felett a legtöbb esetben rógiőaÍtélő bíróság ítélkezik. Solapurban 18 ujabb letartóztatás történt, a városban egyébként újból helyj&pponyi Albert és Hagy Emil a párisi egyezményről Éles támadásoR a képviselőház, szerdai ülésén a kormányzati politika ellen — Peyer Károly interpellációja Sztranyavszky államtitkár „sas"-levele miatt Budapest, május 14. A képviselőház szerdai ülé- f sén folytatták a párisi egyezmény becikkelyezé- [ séről szóló törvényjavaslat tárgyalását Peyer Károly beszélt először: Az ország elvesztettje területének kétharmadát és most újból prezentálják a háború számláját. A parlament 240 tagja közül mindössze 40 van jelen, amikor ezt a nagyon fontos ügyet tárgyaljuk. Rossz hatás az, ami itt bent van. (Nagy zaj.) Az elnök rendreutasítja Peyer Károlyt Peyer Károly: Itt olyan temetőszag van... (óriási lárma a jobboldalon) Peyer Károly: A németek hágai -argyaiasa viszszatükrózte az elbánást olyan állammal szemben, ahol demokrácia van és olyannal szemben, ahol nincs. Azért beszéltek velünk így mert a magyar parlament csak álpartamení. Magyarországon a szabadságjogok korlátozva vannak. (Zaj a jobboldalon.) Ha én megírhatnám, amit a prágai magyar újságoknak szabad megírni és elmondhatnám a parlamentben, amit Prágában a magyar képviselők elmondhatnak, akkor én már régen nem ülhetnék ezen a helyen. (Nagy zaj.) Magyarországgal szemben az a tévhit van elterjedve, hogy itt mindnyájan nagyon jó helyzetben vagyunk. Mikor Rothermere fia itt volt, csak frakkos urakat, dekoltált hölgyeket díszes hintókat és pezsgős lakomákat látott Ilyen impressziókból azt hiheti, hogy itt mindenki tejben-vajban fürdik. (Nagy zaj.) Magyarországnak csak az optánsok miatt keli ilyen nagy összeget fizetnie. — Az optánspörben szereplő 80 kisbirtokos az összes birtokok 25 százalékával, a 100 hóidon felüli 257 birtokos pedig az egész terület 75 százalékával szerepel. Nem lehet tehát azt mondani, hogy itt szegény emberekről van szó. Jánossy Gábor: Magyar emberekről. (Nagy zaj a szocialistáknál.) Györki Imre: A hadikőlcsön jegyzők nem magyarok? Peyer Károly felolvassa az optánsok listáját Amikor Teleki Pál nevét említi, Györki Imre közbeszól: — A nyugodtan alvó ember. Peyer Károly olvassa: Beth'en István és neje 10.148 hold. Peidl Gyula: A magyar nép fizeti. Be'hlen István gróf miniszterelnök mosolyog. Györki Imre a miniszterelnök felé: Most már könnyű mosolyogni miniszterelnök ur Peyer Károly ezután határozati javaslatot terjeszt be, amely szerint mondja ki a képviselőház, hogy a trianoni szerződésből folyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatban érdekelt összes agrárpörök résztvevői, »mennyiben a kártérítés alapját képező birtok 100 holdnál nagyobb kiterjedésű, mindenkor, bármi cimen. a fenti tórvéov alapján kapott összeg 30 százalékát tartoznak egy közös, a magyar kormány által létesítendő C. kasszába befizetni, amely összeg: elsősorban az 50 százaléknál súlyosabb hadirokkantak, azután az egyéb hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járandóságainak felemelésére tftrditandó. — Szörnyű dolog, hogy 1966-ig fizetni fogják a mágnáscsaládok kártalanítását Apponyt Albert beszélt most nagy figyelem mellett — Bizonyos pontig igazat keli adnom Raway Károlynak, de az a vád, hogy az optánskérdést tettük a külpolitika tengelyévé, nem áll fenn. Több olyan tárgyalást folytattam, amikről a nyilvánosság nem tud, mert bizottságokban történtek, amelyek egészen mást céloztak, mint az optánsügy rendezését Erre az időre esik az olasz barátsági szerződés is, amelv külpolitikánk legnagyobb vívmánya. Erre az időre esik a Lengyelországgal kötött barátsági szerződés. Teljesen indokolatlan, hogy Magyarország a legkisebb hátrányt is szenvedte. Legyenek szívesek megszívlelni,- hogy nem a legkönnyebb feladat a nemzetek szövetségénél a magyar álláspontot képviselni. Ki kellett mondanom^ hogy a tárgyalások nem sikerültek. Jelentést lettem erről a tanácsnak, Ekkor Henderson felajánlotta közvetítését, amit nem lehetett viszszautasitani. Azonnal táviratoztam a kormánynak hogy az optánsügyek összekapcsoltassanak a jóvátételi fizetésekkel. A kormánytól azt a választ kaptam, hogy elfogadjuk az angol külügyminiszter közvetítését annak kijelentésével, hogy semmiképpen nem egyezünk bele az optánsügynek a jóvátétellel való összekapcsolásába. A magyar kormány tehát ez ellen a gondolat ellen a végletekig védekezett Az angol külügyminiszterhez még hivatalos levélben ezt a tiltakozást kifejezésre is juttattuk. A merev negáció kiszámíthatatlan következményeket zúdított volna ránk. Nincs többé lehetőség arra, hogy bennünket kiszámíthatatlanul kötelezettségekkel »ulisanak. Azt is jelenti ez