Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-14 / 107. szám

1930 májas 14. DíLM A fiT A R ORS Z A fi 9 160 pengő kerékpár 701 DERY Gépáruház Nagy faviíó müf>elyl AlHairészeK. gumik gyári árban A Pélmagyarország regénye STEFAN ZWEIG: A RENDORMINISZTCR FOUCHÉ ÉLETE Fordította\ SZINNAI TIVADAR 50 Döntő percekben Fouché olyan bátran és biztosan cselekszik, mint valami igazán nagy ember. Mindig nagy feladatokra vágyódik, de többnyire csak apró-cseprő munkához jut. Ilyenkor nyugtalan, ideges energiája gonosz intrikákba vezeti le erőfölöslegét. Da ha valóban fontos munkához jut, — mint Lyonban, később, Napoleon bukása után Parisban, — csodálatos teljesítményekre képes. Az angol támadás jelentőségét ő ítélte meg a leghelyesebben. Vlissingen városa, amelyet Napoleon maga is bevehetetlennek tartott, néhány nap alatt az an gólok kezébe került. Ha Fouché nem küldte volna ki az újonnan összeállított csapatokat, komoly baj történhetett volna. De Fouché nemzetőrei megerősítették Antwerpent és az angolok költséges vállalkozása kudarcba fulladt Amióta Napoleon fogta kezébe a gyeplőt, ez volt az első példa arra, hogy válságos órákban más is intézkedjék. Fouché hatásköri -túllépése, bátor önállósága megmentette Franciaországot. Ez volt Fouché első komoly érdeme, amely önzetlen, hazafias szempontbői is dicséretet érdemel. Meg is erősítette Fouché önbizalmát és tekintélyét. Ezalatt megérkeztek Schönbrunnba a kancellár, a hadügyminiszter, a különböző besúgók panaszai és feljelentései Fouché ellen. A rendőrminiszter ostromállapotba helyezte az országot és behívta a nemzetőröket! Fouché ellenségei biztosra veszik, hogy Napoleon ezúttal alaposan a körmére koppant vakmerő miniszterének. De csodák csodája — a császár | Fouché pártjára áll, helyesli az intézkedéseit, még pedig rögtön, amint értesül róluk, még mielőtt tudhatná, hogy Fouché katonai akciója teljes sikerrel járt A kancellár goromba levelet kap a császártól: »Elkeserítő, bogy ön milyen tehetetlen és bár teljhatalommal ruháztam fel, a rendkívüli események sem tudlák cselekvésre bírni. Kötelessége lett volna az angol támadás hírére húszezer, sőt negyven-ötvenezer nemzetőrt csatasorba állítani!« A hadügyminiszter is megkapja a magáét: ^Panaszára csak azt felelhetem, hogy Fouché az egyetlen ember, aki megtette a tőle telhetőt és érezte, hogy * tétlenség ilyen veszedelmes helyzetben a becstelenséggel határos*. Fouché tehát teljes győzelmet aratott ellene acsarkodó minisztertársai felett és megmutatta, hogy parancsolni is tud, nemcsak engedelmeskedni. Csak egy baj van. Fouché nagyszerűen tud cselekedni a veszély órájában, elvégzi a legnehezebb feladatokat és megoldja a legbonyouyultabb csomót is. De van valami, amihez nem ért: idején visszavonulni. Meg tudja fogni a dolgokat, de nem tudja elereszteni. Ha egyszer bedugta a kezét valahova, nem húzza vissza, amig rá nem ütnek. Ha megoldotta a csomót, feltámad benne az ördögi játékszenvedély és nem nyugszik, amig újra Ö6sze nem bogozta. Most sem látja be, hogy elvégezte a feladatát. Az angolok óriási pénz-, vér- és preszlizs-veszteséggel elhagyták kudarcuk színhelyét; hajóra rakodtak és hazatértek. Fouchénak most el kellett volna bocsájtani a nemzetőr-légiókat. De ambíciója megrészegült a sikertől, étvágya megnőtt a vér szagától. Olyan nagyszerű érzés volt az államfő jogait bitórólni, az egész országnak parancsolni, a többi minisztert pukkasztani, hogy nem tudta abbahagyni. Ürügyet keresett további ribillióra Arra az alaktalan, ellenőrizhetetlen, kósza hírre, hogy az angolok most Marseillesben akarnak csapatokat kirakni, Fouché mozgósítja Piemont vidékét, az egész Provenceot, még Párist is. Újra mozgósít, újra felállítja az ezredeket, újra elindítja a csapatokat, holott az ellenségnek se híre, se hamva sehol. Az angolok nem mutatkoznak. Minek ez a katonásdi, minek ez a nagy nyugtalanság. Még azok is gyanakodni kezdenek, akik eddig helyeselték Fouché eljárását. Minthogy nincs ki ellen menni és mégis folytatja a mozgósítást, sokan titkos célokat sejtenek az egész ügy mögött. Mit akar Fouché? Talán felkelést szervez vagy helyre akarja állítani a régi köztársaságot? Mennek a feljelentések Schönbrunnba: Fouché megbolondult vagy rosszban sántikál. Most már Napoleon is megelégeli a dolgot. Fouchének megnőttek a szarvai, jó lesz ismét belerúgni, nehogy elbizakodjék. A császár leveleinek a hangja megváltozik Alaposan lehordja Fouchét, ostoba Don Quichottenak nevezi, aki rohamot intéz a szélmalmok ellen. »Jelentik nekem, hogy Piemontban, Languedocban, a Provenceban, a Dauphinében, mindenütt behívták a nemzetőröket. Mi az ördögöt jelentsen ez? Mi szükség van ezekre a nyugtalanító intézkedésekre, amelyek az én nevemben, de megkérdezésem és hozzájárulásom nélkül történnek?« Fouché erre észhez tér. A söprő újra meghúzódik a sarokban. Fouché túllőtt ugyan a célon, mégis ő voft az egyetlen miniszter, aki az uralkodó távol-; létében tenni mert valamit, hogy elhárítsa a veszedelmet az országról. A hazatérő Napoleon kénytelen Fouché érdemeit elismernL Franciaország véráztatta földjén uj nemesség burjánzott elő és miután az összes minisz-* terek, generálisok, politikai ügynökök és pénz* emberek megkapták a cimüket, végre Fouchéra is sor kerül és a nagy arisztokrata-faló maga is beállhat az arisztokraták közé. A' grófi cimel már régebben a neve mellé bigygyesztették, de a kinevezés suttyomban történt úgyhogy alig tudtak róla. A kiérdemesült jakobinus még magasabb cim után áhítozott és a kjvánsága most beteljesült. 1809 augusztus 15-én, az osztrák császár gyönyörű schönbrunni kastélyában az egykori korzikai hadnagy aláírja és ellátja pecsétjével azt a pergáment-darabot, amely az egykori kommunistának és elrugaszkodott szeminaristának jogot ad arra, hogy ezentúl le a kalappal — Olranto hercegének nevezhesse magát. Nincs ugyan semmi köze Otrantohoz, nem harcolt azon a délitáliai tájon, nem is látta soha, de éppen az ilyen pompásan hangzó, idegenszerű név a legalkalmasabb arra, hogy az egykori forradalmárt eltakarja. Otranto hercege! E név hallatára ki is gondolna a lyoni vérebre, az egyház megcsufolójára és a magánvagyon első elharácsolójára? Fouché nemcsak címet, de címert is kap, vadonatúj cimert, amelynek a rajza nagyon jellemző a gazdájára. Nem lehet tudni, hogy a cimer tervezésével megbízott heraldikus Napoleon utasítására járt-e el vagy pedig saját szakállára követte el a sikerült pszichológiai tréfát — de tény az, hogy az otrantoi herceg cimere tökéletes szimbólum. Aranyoszlopra tekerődző kigyót ábrázol: az aranyoszlop Fouché telhetetlen kapzsiságát, a kigyő pedig tekervényes politikai pályáját és szívós ravaszságát jelképezi. Napoleon heraldikusa szellemes ember lehetett. Találóbb cimert el sem lehet képzelni az uj herceg számára. (Folyt, kőv.) Felelő« szerkesztő: PASZTOK JÓZSEF. Nyomatott • ktadólulajdonos Délmagyarorezág Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Duschák festékkereskedése Károlyi u. 1. (Városi bérház) Mindennemű olaf~ és zománcfestékek kiváló minőségben, valamint háztartási Cikkek a leqolcsóbb napi árban beszerezhetők. 4«5 Telefon 21—OS. az uj autókarosszéria miihely Pulz tábornok ncca 4. sz. alatt figfWi Elvállalja uj személy-, teherautók és autóbusz-karosszériák készítését, javítását és fényezését szakszerűen és olcsón. Kérjük az i. t. autósközönséff szíves pártfogását. Szegedi Autókarosszéria tizem. Megnyílt Blau Ignátz Kelemen ucca 5 ratiaAraházábaii legolcsóbban beszerezhetők: 28-35 40-60 30-60 40-80 100 50-100 15 Női kabátok selyem béléssel P Női Doubl kabátok . . . . P Férfi öltöny p Férfi felöltők Bőrkabát p Trens-ooss kabátok . . . P gyerek ruhák Cégem reklámja: Elsőrendű anyagokból mérték utáni Öltöny p 80—100