Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-05 / 77. szám

m SZEGED, 9xcrkesztO*«g: Somogyi ucco az. L em. Telefon: 13-33.^Klodóhlvolol, kOIetOnkOnyvlüi é» Icgylrodn : Aradi песо S. Telefon: 306. - Nyomda LBw llpöl ucco 19. Teleion г 16-34. TAvlraíl Л» levélcím: Délmagyaronság Szeged. P©ÍS9P és RVIÉ9IIÉS Magyar arisztokratával történt Párisban, hogy elkezdett mulatni az egyik előkelő vendéglőben és amikor kezdett elemébe jönni, odakiáltott a pincérnek: — Hozzon ide huszonöt üveg pezsgőt és egy dézsa jegetf Pár perc mtíva ott állt a huszonöt üveg «tz asztalon a mulató magyar előtt, aki most igy szólt: — Bontsa ki valamennyit és öntse ki a dézsába a jég közé. A pincér előbb megijedt, de már a következő pillanatban tisztában volt vele, hogy a parancsot teljesítenie kell, hozzákezdett tehát a 25 üveg gyors iramban való kibontásához. Amikor az utolsó üveg tartalma is a dézsában pezsegett, az arisztokrata ezzel fejezte be rendeléseit: — Most pedig hozzon egy kis üveg magyar asztali bort és hűtse be ebbe a pezsgős dézsába. .. " Sok Ilyen történet maradt fenn és jutott eszünkbe az utóbbi hetekben arisztokratáink multszázadbeli gavalléros mulatozásairól. Ma egészen máskép mulatnak egyes arisztokratáink. Váltóra, hitelbe vagy az éjjeli életben kifejlődött kőlcsönmüveletek valamelyik komplikáltabb nemének igénybevételével. Tömérdek kérdés vár megvitatásra és megvilágításra ezeken a hasábokon, ma tehát nem ijedünk meg és nem sietünk vezércikket irni, ha azt halljuk, hogy lefogtak egy arisztokratát, hogy sok arisztokrata lumpoija el éjjeli lokálokban a maga vagy a más pénzét és hogv akadt arisztokrata, aki ót éven át évi százezer pengőt fordított barátja mulatozásainak a finanszírozására, ahelyett, hogy ezt az összeget adadta volna a magyar kultura fejlesztésére, magyar munkások nyomorának enyhítésére, magyar gyermekeket pusztító népbetegségek leküzdésének elősegítésére. Ezt az összeget is, amelyet magyar földből magyar munkások verejtéke ásott, kapált, kaszált, vetett, szántott és gereblyézett ki. Rendezést, sürgős rendezést igényel az arisztokraták jogi és gazdasági helyzete, de pillanatnyilag mégis sürgősebb a dolgozó osztályok boldogulásának a megoldása. Nemzeti és ál1 ami érdek, hogy egzisztenciális biztonsága, gazdasági boldogulása és társadalmi megbecsülése legyen a kereskedőnek, az iparosnak, a latejnernek, a gazdának, a munkásnak í% a gyárosnak. Ennek a föltételeit kutatgatjuk most is. amikor nem az arisztokrata lumpclásókkal, hanem e lumpolások fölött ítéletet mondó arisztokraták egy-két társadalmi és gazdasági elgondolásával foglalkozunk. , , Watzdorff bárót, akinek a neve nem teljesen magyar hangzású s aki a budapesti ügyészség foglya, az arisztokraták megtagadják. Azt mondják, hogy őrült vagy értelmetlen, aki azt hiszi, hogy — arisztokrata. Nekünk tetszik ez az erkölcsi érzékenység, amelyet osztályöntudatnak is lehet nevezni. Milyen szcp lenne, ha az osztályöntudat a polgárság részéről is mindig legalább ugyanilyen erővel nyilatkoznék meg és ha az osztátyöntudat jogosultságát elismernék és megbecsülnék a munkásban is. A szegény polgár azonban^ ne tessék megfeledkezni róla. r.agyon nehéz helyzetben van. Martinovicsot, mielőtt lefejezték, megfosztották egyházi md.! «Hágától és addig nem rendelkeztek vele a polgári hatóságok, amig nem történt 'veg a degradáció és amíg ki nem adta az egyház a világi hatóságoknak. Ha egy katonát halálra Ítélnek, meg. Szombat, 1930 április 5 Ara 1в fillér VI. évfolyam, szám sBmmamm ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-2© vidéken ét Cudope»len3'60, KUlfrtldön ®*40 pengő. -- K<iye» tzám Ara hélküz> nap 1», vatAr. é» Ünnepnap «111. Hirdetések felvétele tarifa »zeilnL Megjelentli héttő kivételével rsaponta reggel fosztják rangjától, mielőtt a halálos Ítéletet végrehajtják. A polgárt nem fosztják meg rangjától. A polgárt kivégzik minden exkommunikálás vagy rangfosztás nélkül, amiből logikusan csak az következhetik, hogy a polgárság türelmén és önbecsülésének omladékain az egyház Is, a katonaság is nagyobb megbecsülést és diszt tudott biztosítani rangjainak, mint a civil társadalom. Dehát mit is csináljon a szegény polgár, ha polgár hamisít váltót és ha polgár kölcsönöz a főúrtól sohamegnemadásra? Nem vitathatja el tőle, hogy polgár, osztályöntudata változatlanul gyönge, az erkölcsi mértéke pedig nem elég egyenletes és határozott. Hogy a polgár gyáva, hogy a kommunizmus idején meglapult? Az arisztokraták nem lapultak meg? S volt-e a forradalomnak meg az ellenforradalomnak annyi egyházi vagy katonaáldozata, mint ahány civilt kivégeztetett akár Korvin Klein Ottó. akár Francia Kiss Mihály? Félreértések megelőzése, félremagyarázások előre való Ieerőtlenitése érdekében szavunk minden nyomatékával hangsúlyozzuk: távol áll tőlünk osztályok vagy foglalkozási ágak támadása, népszerütlenitése, vagy lekicsinylése. Távol áll tőlünk minden tendencia különösen az egyházzal és a hadsereggel kapcsolatban. A polgári állást és morált védjük és erősítjük s mindenki máséval legalább is egyenrangúnak hirdetjük az állaínfentartó szürke civilruhát. Hogy az arisztokrata ifjúság lényegesen kevesebbet mint a háború előtt? Mindenki kevesebbet költ. öröm, ha vannak fiatal arisztokraták, akik minden társadalmi kényszer és másfajta nevelésük ellenére is megpróbálnak »a társadalom dolgos, hasznos polgárai lenni«. Elhisszük, hogy ez nem mindig sikerül. Ami baj. De mennyivel nagyobb baj, ha a kereskedő, az iparos, a latejner és a munkás nem tud elhelyezkedni. A fiatal arisztokratának akkor is lesz mit a tejbe aprítani, ha nem jut be abba a bankba amelynek ajánlatot tett. De miből vegye a tejet is, meg az aprítani valót is a — munkanélküli? Arról is sokat lehetne bsszélni, hogy a polgári származású tehetség könnyebben tud érvényesülni, mint egy tehetséges mágnásfiu. Nálunk általában a tehetség az érvényesülés legfőbb kelléke. Ezt bizonyítja például a numerus clausus is. Azt mondja az egyik fiatal arisztokrata, hogy a dolgozó arisztokrácia fejlődik most ki. Nagyon szép lenne, ha igy lenne. Nekünk azonban, hallván e rettenetes időkben a kizárólag éjjel dolgozó arisztokraták viselt dolgairól, egyik legnagyobb tehetségű magyar arisztokrata esete jut eszünkbe. Az idősb Andrássy volt az arisztokrata s egy öreg diplomata a másik szereplő. Az öreg ur Andr'ássynál külügyminiszteri programja iránt érdeklődött, amikor ezt a választ kapta a kitűnő arisztokratától: " — A programom uj, mégis" röviden kifejthetem. Ennyi az $£ésjn_J>emmi ostobaságot el' nem követni. Asz opíánsüQy megoldása nagy Merészségre Jsbe üíteüszite Lassan faladnak a lceleli Jóvátételi tárgyalásait (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: A Reuter-iroda párisi levelezője jelenti, hogy a keleti jóvátételi tárgyaiások Loucheur vezetésa alatt nem haladnak olyan gyorsan, hogy igazolhatnák a megrögzött optimisták jóslatait. Az optánsügy megoldása még mindig nehézségekbe ütközik és Loucheur erélyének ellenére is alig van a jövő hét végéig kilátás elintézésére, bár mindenki egyetért abban, hogy a megoldásra feltétlenül szükség van. Párisből jelentik: A keleti jóvátételek ügyében érdekelt államok delegációi ma Is egész nap folytatták a bizalmas előkészítő megbeszéléseket. SzocláldemokratákéskeresztényszociaMsták a munkások kollektív szerződését követelték a Ház pénteki ülésén A kéí fővárosi hidat egyszerre épiíik (el — felenlelte ki Bud miniszter egy interpellációra Budapest, április 4. A képviselőház mai ülésén üsetty Béla, a fővárosi törvényjavaslat előadója, beterjesztette a közigazgatási "bizottság tegnap délután megtartott ülésének döntősét a. iOÜ szakasz ügyében. ... Görgey István előadó a legkisebb munkabérek megállapítását tartalmazó genfi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot ismertette. Tóbler János szerint nálunk sok szakmában nem adják meg a létminimumot, sőt sokszor éhbérért dolgoztatják a munkásokat. A kollektiv szerződés mellett foglalt ezután állást, és ennek a bevezetését kérte. ücíkrnslein M6r szerint a javaslatot nem lehet komolyan venni, amikor az államnyomdában sem tartják be a !;oliektiv szerződéseket. K' tMy Anna szerint a nyomorúság iránt teljes J érzéketlenség m unt kötik a k-rmúny résziről. A nőtuiuikások mim' ere miit oly erkölcsi jelenségek merülnek tel, hogy itt a huszonnegyedik óra a. cselekvésre. Peyer Károly: A magyar kormány delegátusai mindig a legretnogádabb munkaadói álláspontot támogatják. A magyar textilgyárakban vézna kis leányok robotolnak á szövőszékek meilett. Tóbler legutóbb reklamálta a keresztényszocialista és a szociáldemokrata szakszervezetek együttműködését Ne nálunk, de önmaguknál reklamálja ezt Csib József reflektál Peyer Károly szavaira, , — Egy szervezet sem ment — úgymond — a gyermekbetegségtől. Mi, ha látjuk, hogy a szociáldemokrata munkásoknak igazuk van, velük érzünk. A Ganz-sifájkban fa igazat adok nekik, fel is akartam szólalni, hogy a kormányt megkérdezzem, miért nem tesz semmit Peyer Károly: Miért nemjoloncolják ki_az alkalmatlan idegeneket? Rolhiaíő»-*"« Mór: Elveszik a macyar mérnökök.