Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-02 / 74. szám

ÍO Dfi Í930 ínrilh 1 CJI^jpA JL la a HU o!a'°k. lakkok, zománcok, perkelt beeresztő és fényesítő, seprő és kefeárak, kékkő reffia, gyanta atk (BSKfsKeBCa !",ndenfél® W1 és háztartás! cikkek C7i|Anvi ác <£70 Bt ¿1 '««lékkereskedé.flVVn, Dugonics fér 1L Telefon W7. »ff V* BU^W yfrf legolcsóbban b c s r c r c z h c \ X V OZ!Sd«g?J S5 O A Cl üt? Kélvin «ér 2. Rel.-palola. Telefon 9-88 50 iuj.*m '^«»^^-»"•atff.TaiaanwgCTP. •'•^[•[••jiiLis.itLaii» 11 !•• IIIP || I,«» — —IJJ.»it. imsawigHi• «UÍ.IIIIJMWBBI rr—FTT¡»»JII^IIIIJU....„... , -I uu< »j»»^——H A DélmagyaroMzág regénye STEFAN ZWEIG Î A RENDŐRMINISZTCR FOUCHE ÉLETE Fordította\ SZ1NNA1 TIVADAR 26 Erre a terem végéről felsivit egy hang, egy jóformán ismeretlen, jelentéktelen kép­viselő hangja: »Et Fouché?« — Hát Fouché­val mi van? A szó elhangzott, végre kiejtették annak a nevét, akit általában az összeesküvés szervezőjének tekintettek. Robespierrenck most alkalma lett volna ellene fordulni, meg is kellett volna tennie. De sajátságos, érthe­tetlen módon Robespierre kitérő választ ad: — Azzal az emberrel nem akarok most foglalkozni, nem hallgatok másra» csak arra, amit a kötelességem diktál. Rebespierre hirtelen engedékenységének az oka olyan titok, amit magával vitt a sirba. Miért kiméli legnagyobb ellenségét, a döntő órában, amikor életről-halálról van szó? Mért nem csap le az egyetlen távollevőre ebben az alkalmas pillanatban? Hiszen igy meg­nyerné magának a többi képviselőt, akik örömmel kiszolgáltatnák Fouchét villám­hárító gyanánt. Az»n az estén — Saint-Just állítása sze­rint — Fouché mégegyszer megpróbálta, hogy Robespierrehez közeledjék. Egyesek azt mond­ják, hogy látták egy padon egykori meny­asszonya, Charlotte Robespierre társaságában. Talán találkozót kért az öregedő lánytól és könyörgött neki, hogy szóljon egy jó szót az érdekében? Talán annyira féltette a nya­kát, hogy hajlandó lett volna összeesküvő­társait elárulni? Vagy talán csak színlelte a vezeklést, hogy biztonságba ringassa Robes­pierret? Minden lehetséges. A ravasz intrikus­tól kitelt, hogy most is kettős játékot űzzön. Es az is megtörténhetett, hogy Robespierre ilyen privát-közbenjárásra hallgatott, amikor az utolsó pillanatban lefékezte a haragját Biztosat nem tudunk. Robespierre alakját még ma, annyi év után is, titokzatos köd veszi körül, a történelem nem látja tisztán *zt a különös embert Végső szándékait sem ismeri senki Kérdés, hogy valóban a köz­társaságért küzdőtt-e vagy a diktatúrára tört? Talán meg akarta menteni a forradalmat, talán örökségébe akart lépni, mint később Napoleon. Ki mondhatná meg, mire gondolt utolsó óráiban, a thermidor 8-ról 9-re vir­radó éjszakán? _ _ .A . Mert ezen a fullasztóan tikkadt júliusi éj­r zakán dől el minden. A guillotine fenyegetően ragyog a holdfényben. Áldozatára vár. Vájjon Tallien, Barras és Feuché nyaka kerül hol­nap a kés alá vagy Robespierre feje fog legurulni? A hatszáz képviselő közül egyet­lenegy sem tud aludni ezen az éjszakán. A pártok lázasan készülődnek a végsó össze­csapásra. Robespierre a konvent üléséről egyenesen a jakobinusokhoz rohan. Lobogó Rvertyafénynél fe'háborodístól remegő han­gon felolvassa nekik azt a beszédet ami az unént hatástalanul hangzott el a nemzetgyűlé­sen. Itt a jakobinusok kczt. tomboló helyes­lés fogadja, de ez az utolsó siker nem téveszti meg a rossz sejtelmektől gyötört Robes­pierret. Háromezer hivéne!: hangos ünnep­lése közben kishitüen kijelenti, hogy ez a lieszéd a testamentuma. Ezalatt az adjutánsa. Saint-Just, keményen verekszik a bizottság­ban Collot, Carnot és a többi összeesküvő­vel. Hajnalig vitatkoznak és ugyanakkor a folyosókon is, magánlakásokban is szüntele­nül folyik a tanácskozás. Fonják a hurkot Robespierre nyakára. Az éjszaka folyamán kétszer-háromszor megfordul a helyzet, hol Robespierre hivei az erősebbak, hol az össze­esküvők. De hajnalra elkészül a paktum és Robespierre sorsa meg van pecsételve. Fouché, aki az ülésekre nem ment el, ezen az éjszakán mindenütt látható, ólomszürke arca az izgalomtól és félelemtől még fakóbb, mint máskor, szinte kisérteiies. De szívósan küzd az életéért. Suttog, könyörög, fenyege­tőzik, felkeresi a tétovázókat, nem nyugszik addig, mig össze nem kovácsolja a határozatot Robespierre ellen. Joseph' Fouché nem ment el a konvent thermidor 9-iki ülésére. Nem is volt rá szük­ség. Kitartó aknamunkája biztosította a sikert. A többség megfogadta, hogy végei a vesze­delmes zsarnokkal. Alig kezdi meg Robes­pierre zászlóvivője, Saint-Just a beszédjét amelyben le akarta leplezni az összeesküvő­ket Tallien máris a szavába vág és egyik közbelszólás a másikat követi. Eleve meg­állapodtak abban a taktikában, hogy sem Robespierret, sem Saint-Justöt nem engedik zavartalanul beszélni. Mert mindenáron meg kell akadályozni, hogy ez a két lendületes szónok hipnotizálja a tétovázókat. Az elnök ügyesen alkalmazza a taktikát, minduntalan az összeesküvőknek adja meg a szót és ami­kor Robespierre is beszélni próbál, olyan vihar keletkezik, hogy nem lehet érteni a hangját. Mindenki csapkod, tombol, üvöltö­zik, a hatszáz megkínzott, elnyomott, resz­ketésben tartott lélek most kiadja minden összegyülemlett haragját és gyűlöletét. Este hatkor már vége van mindennek. Robes­pierret kiközösítették és börtönbe vetették. Néhány barátja és azok a forradalmárok, akik még mindig a köztársaság lelkét látják benne, kiszabadítják Robespierret a börtöné­ből és elrejtik a városházán. De a konvent csapatai megostromolják ezt az épületet és éjjel két órakor Maximilian Robespierre már a konvent foglya. Tegnap még Franciaország leghatalmasabb embere volt, most pedig be­tört fejjel, vértől borítva hever két széken, a konvent előcsarnokában. Fouché ujjong­hat — elejtette a nagy vadat. Másnap dél« után viszi már a recsegő targonca Robes­pierret a vesztőhelyre. A nagy terror véget­ért, de a forradalom tüzes lelke is kialudt Most jöhetnek az örökösök, a szerencselovagok és haszonlesők, a tábornokok és bankárok, a nagyravágyók és az élelmesek, az uj kur­zus alakjai. Most jöhetnek valamennyien és kőztük Joseph Fouché is. Bámészkodó, ujjongó, üvöltöző tömeg sor­fala közt döcög a kordé, amely viszi Maxi­milian Robespierret és övéit a guillotine felé. A Rue Saint-Honorén át mennek arra a tra­gikus útra, amelyen XVI. Lajos, Danton és Desmoulins és a forradalom többi hatezer áldozata búcsúzott a napvilágtól. Párfs öröm­mámorban úszik, az ablakokban és erkélye­ken emberfejek ezrei, a háztetőkőn zászlók és szines rongyok hirdetik^ hogy a nép ez­úttal ismét ünnepnek tartja a kivégzést Ami­kor Robespierre feje lehull a kosárba, egyet­len dörgő örömkiáltás tölti be az óriási teret Az összeesküvők csodálkozva néznek egy­másra: ez is lehetséges? Páris megrészegül a boldogságtól, amikor meghal az az ember, aki tegnap még az egész ország bálványa volt? (Folyt kőv.)' Szegedi sz. "kii, városi szlnfiöa Szerda este */t 8 órai kezdettel Premierbérlet 7 Juliusi éfszakák Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Hunyadi Sánda» Személyek: A ház urnflje —• — —• — UH Glrai A ház ura — — — — Vágó Arthnr A menyasszony — — — Könyves Tóth Erzá A vőlegény — — Cselle Lajos Gábor — — — Táray Ferenc A herceg — — — —— — Bognár Elek Isti — — — — —i Ajtay K Andop A szép özvegy — — — —> Pártos Klári L,ajos — — — — —• Páger Antal Lili — — — — — Kiss Manyi Dadu* »— — — «— Kurusa Margit A állandóan gyarapodó kölcsön­könyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. Az Idei szezon szenzációi az mn « mmm csodakerékpárok, -f Ballon-jjummi. MoMéssel. 2V2 mm.-es küllőkkel. PHILIPS-RÁDIÓK IS havi részletre. 892 SPORTKOCSIK gtimmik és alkatrészek legolcsóbbak gépáruhAzában HID UCCA 1, WOLF ICosssneiiteai Ènîészeiem ax egyéni Kezelési blxtosUfa. Estélyi kikészítés mUvésxlesen és ax egyéniségnek megfelelően. Hajszál távolítás. Fagykezelés. Sxemölcslríás. Helyi togyasxtús. H. Cengyel Greie, Vár ucca 7.

Next

/
Thumbnails
Contents