Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-01 / 73. szám

1930 ánrilis 1. OP.I.H^OV A"'>"'"7 tf« ipy tixenötéves kisdiák tragédiája a cserkészotthonban Flóbert puskával a szájába lőtt, mert az idén nem ment Jól a tanulás (A Délmagyarország munkatársától.') Meg­döbbentő gyermektragédia játszódott le va­sárnap délután az egyik középiskola cser­készotthonában. Ebben az otthonban szoktak a kis cserkészek összegyűlni, őrsi üléseket, csapatgyülésedet tartanak, valamint elméleti kiképzésben részesülnek. "Vasárnap délután 3 órakor Gruber András főszám vevőnek, a városi téglagyár volt igaz­gatójának ötödikes gimnazista fia megjelent a cserkészotthonban, megirt egy sereg levelet, azután pedig Flóbert puskával a szájába lőtt. A dörrenésre összefutottak a közeli termekben tartózkodók. A teremben vérző arccal, sirva ült a kisdiák a széken, majd rövidesen el­vesztette az eszméletét. Mire a mentők kiér­kezte*^ már nagyon súlyos állapotban volt. Remegő és megrémült cserkésztársainak sor­fala között emelték be a mentőkocsiba és szállították be a sebészeti klinikára, ahol még hétfőn is életveszélyes állapotban feküdt. A kisdiák tragédiájáról különféle verziók keringenek, diáktársai nagy izgalommal tár­gyalták a történteket. A diákok szerint azért követte el meggondolatlan tettét, mert tanulmányi előmenetele nem lárt a muliévihez hasonló ered­ménnyel. Tavaly a kisdiák a legjobb tanulók közé tartozott a negyedikben, mig az ötödikben a kalkulusok megromlottak, az elégségesek ke­rültek többségbe. Mások szerint a fiatal fiu tragédiájának gyógyíthatatlan beszédhibája volt az oka. A kisdiák iránt városszerte nagy részvét nyilvánul meg. Kardaffér egy nagykörúti vendéglőben (Budapesti tudósitónk lelefonjelentésc.) Hétfőn este véres kardaffér játszódott le a Ferenc-körut és Mester-ucca sarkán lévő Szé­chenyi-sörözőben Böjthy ödön vámszaki alez­redes és dr. Darvas Károly pénzügyi titkár között. Darvas összeszólalkozott egy pincérrel, ami­ből verekedés fejlődött ki. Az ügybe bele­avatkozott Böjthy is, amit Darvas kikért ma­gának. Szó szót követett, végül is Darvas arcul ütötte az alezredest, mire az kardot rán­tott és Darvast súlyosan fejbeülötte. Mentők vitték be a Rókus-kórházba. akik edényeket hoztak magukkal. És külön glé­dába állanak az edénytelenek, az alkalmi éhezők, a munkanélküliség koldusai, akiknél nincs edény, akik a városi vendégszeretett a onna! hasznosítani' szeretnék. Ezeknek az utóbbiaknak a "kálváriája tart a legtovább és ez a legszomorúbb is. És a gléda is legtarkább. Ebben a ^lédában a nyomor még nem végezte el uniformizáló mj.n­k. . • > ^ • •T-T i - > ^V i Nvomor-századok ostroma az ingyenebédért A Népkonyhán hétfőn ezer adag ebédet osztottak ki a rendőrök között sorfalat átló munkanélkülieknek (A Délmaouarország mankatrdsától.) A Berlini­köruton, a vái^j szegényház előtt az utóbbi na­pókban nagyon sokan és nagyon sokszor idézik a polgármester Pgvi|. fcijeen'ését, amely á munka­nélküliség problémájának megvitatására összehí­vott bizottság ülésén hangzott el — Szegeden nem szabad sen]cinek sem éheznie 30 „^Igármester -, Szegeden nem hal­hat éhen senkis^ mert a város a néDkonyhán minden jelenti<ez6ne1{ ad ebédeL A városháza biZottságj terme, ahol cz a ki­jelentés elhangzó^ kissé messze esik a szegény­háztól, a >éP^onyhátóI. A polgrámesteri kijelen­tést Ka el is vitte odáig a saj-tó nyilvánossága, de a hozzájafuzoit Kommentárokat és a poigármesteri akarat végrehajtását kommentáló körülnfenyekrő! fölvehető érdekes pillanatfelvételeket legfeljebb ud­varias hangú jelentések és beszámolók továbbít­ják. vissza a varosházára. Pedig érdemes lenne kimenni néha ,de, a szegények és munkanélküliek íozelekes konderjai mellé, talán javulna kissé a helyzet, taian emberségesebbé válna a nyomor enyhitesne K ez az emberségesnek nem igen nevez­hető módja. A szegényház pincéjében berendezett Népkonyha környékén rendörök és da tekiivek cirkálok. Megnéznek nJndenWt aki előóvakodik valamelyik mellékuccábo és Hfcu töm növekedö sorba, hogy megvárja, amíg rá kerül f sQr A Népkonyha fUJ^vai várakoznak az éhe­sek, a kiéhezettek. Csorba bádogedények zórgik bele az éhes gyom0r turel^ « * * ragyogásba. ° A? éhség itt kasztok szerint Cso t I Külő tömörülnek, szaháiyos és türel^rt°s"!s 2° a IJvaiásos szegények, akik hónapo^g^S llátit SrhKa -vány izetlen^f^^ H orba tömörítik azokat a munka­nélküheket aklk ismerősek már a Wy£üSotm első vendégei ennek a hivatalos vend^,|t4sS Belvárost Moij^^TI^'^Tí^!?^*"" Sevilla ^^í"8^ r1 5M«<ll«ok kezdete 5, 7, 9, vaa*, . . .„ , c » » gj, ILUMM—___" " ünnepnap 3. o. 7. q órakor szegényház. liáját. Van a glédában már teljesen lerongyolódott áldozal is, aki fázósan zsugorodik össze vékony, foszladozó ruhájában, de akad ép bőrkabát, pré­mes télikabát is, amely talán egy-két napon belül megkapja a »keveset használt, jókárban lévőt jel­zőket is az újságok apróhirdetései kőzött Eze k a bőrkabátosak és télikabátosak eddig ke­ményen tartották aI éhség frantját, csak most hallották meg a munkaremények vi­gasztalan takarodóját és szégyenkezve, lehajtott fejjel, sápadt arccal álltak be a sorba, a már Korxó Moxl Április 1, 2-4n, kedden, szerdán Sziveik qenerálfsa. Mgjiték Nelson K^.ys KstereplétőveL — Azonkívül: Toiu üsd, ne Mjnk.ri. Vadnyugati USrtóret lom ly.or-ral Slfl iilsok kezdete 5. T. 9, vaaAr- és Innopnap S, 5, 7, 9 Arakor Nem száraz e's nem zsíros, ellenben _ legteljesebb simulékonysaggal hatol be 1 I a bőr pórusaiba A CRÉME SIMON | megélénkíti és simábbá teszi a felhámot, felüdíti a természetes arc-színét. Használati utasila's ! mosakodás után, « még neds-es arcát enyhen bevonj* a \ eréme-mel és könnyed dörzsöléssel a ^porusokba juttatja, snajd pedig felszántja egy törülközővel SIMON • poder él Uappin PARIS lerongyolódottak közé. Vannak Itt fiatalemberek, tétlenségre kárhoztatott karjukból sugárzik az' erő, a munkavágy, vannak elesett, ősszeaszalódott mun­kások, akik minden földi javukon, egy-egy hosszú élet munkájának féltő gonddal őrzőit eredményén főiül már a hitüket, a reményüket is el veszte ttík, akik már beletörődtek a keserűségbe, akik már leszámoltak minden Ígérettel, minden biztatással, minden frázissal és jóakarattal, akik nem hallanak meg gyomruk kegyetlen korgásán és gyermekeik­étel^ kenyérkunyorálásán kívül semmit Tizenegy órakor kezdődik meg az ebédosztás. A legszerencsétlenebb lázárok legszomorúbb la­komája. A nem hivatásos szegények, akiknek nincs ebédjegyük, akiket a munkanélküliség hajt ezek­hez a főzelékes kondérokhoz, előbb a kapu alatt, a gondnoknál jelentkeznek jegyért Hosszú sorban állnak fel a kapu előtt a járdán. A rendőr turnu­sonként engedi be őket a kapun. Benn a kapu­alatt szintén rendőr vigyáz arra, ho«y a türelmeft­lenség, a siettető éhség fel ne borítsa, rieg ne zavarja az »ügykezelés« rendjét A gondnok minden jelentkezőtől igazolást kiváa, de igazolványnak számit minden okmány, munka­könyv, bejelentő lap, talán még az ujraoltási bizonyítvány is. A gondnok gyorsan osztja ki a jelentkezők között az ebédjegyeket Akik megkapfák a jegyüket, azok beállnak az uccán a másik sorba., amelynek boldogabb vége a Népkonyha lejáratánál, két rendZr közöt várakozik. A rendőrök tizes csoportokban enge­dik le a lépcsőn a kosztosokat, akik előbb a kenyérketrechez mennek, ahol Iukflt ütnek a je­gyükre is és ahol kiporciózzák a barna kenyeret számukra. Tíz dekának mondja a hivatalos je­lentés a kenyéradagot, de ezeket a dekákat csak a szemmérték méri és bizony megesik, hogy a fényes kés egyiknek vékonyabb, a másiknak vas. tágabb karéjt szel a vekniből. A kenyeres ketrecet a főzelékes ketrectől csak' néhány lépés választja el, de éppen elég távolság ahoz, hogy bizonyos összehasonlítások történjenek a kenyérdarabok nagysága körül. Mert itt fontosabb a kenyér, mint a híg, bizonytalan szinü és izü főzelék. Aki a nagyobbik darabot kapja, az főnyereményt csinál, a többiek nem is titkolt irigykedéssel néznek rá. — Ha legalább a főzelék olyan jó lenne, mint a kenyér, akkor nem lenne semmi baj, — mondja két mohó falat között aí egyik munkanélküli. Most az edényeseknek osztják ki a főzeléket. Fehér főkötős apáca keze nyúlik ki az ablakon az edényért, amelybe annyi merítőkanállal kerül a babfőzelékből, ahány adagra szól az utalvány. Mert a legtöbben nem itt fogyasztják el az ebé­det, hanem hazahordiáb. A lejárótól néhány lépésnyire, kinn az uccán, nekidőlve a szegényház falának, keservesen sir egy kis legényke. Egyik öklével. könnyeit mázolja szét a szemén, a másik kezével pedig egy nagy bádogfazekat szorongat a melléhez. — Mi baj fiam, miért sirsz? — kérdik tőle. — Elszakadt a kendő és kiűü.t a (<üelék a földre, — zokogja a gyerek. — Hány adag volt benne? — öt — Aztán hová akartad vinni T •— Somogyi-telepre. 1 — Miért nem kérsz másikat? r -» — Nincs már jegyem és nem enged íe jrgy nélkül a rendőr. A munkanélküliek leverten néznek a kétségba­esett gyerekre. Tekintetük vigasztalja a szeren.

Next

/
Thumbnails
Contents