Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-01 / 73. szám

1930 ánrilis 1. OP.I.H^OV A"'>"'"7 tf« ipy tixenötéves kisdiák tragédiája a cserkészotthonban Flóbert puskával a szájába lőtt, mert az idén nem ment Jól a tanulás (A Délmagyarország munkatársától.') Megdöbbentő gyermektragédia játszódott le vasárnap délután az egyik középiskola cserkészotthonában. Ebben az otthonban szoktak a kis cserkészek összegyűlni, őrsi üléseket, csapatgyülésedet tartanak, valamint elméleti kiképzésben részesülnek. "Vasárnap délután 3 órakor Gruber András főszám vevőnek, a városi téglagyár volt igazgatójának ötödikes gimnazista fia megjelent a cserkészotthonban, megirt egy sereg levelet, azután pedig Flóbert puskával a szájába lőtt. A dörrenésre összefutottak a közeli termekben tartózkodók. A teremben vérző arccal, sirva ült a kisdiák a széken, majd rövidesen elvesztette az eszméletét. Mire a mentők kiérkezte*^ már nagyon súlyos állapotban volt. Remegő és megrémült cserkésztársainak sorfala között emelték be a mentőkocsiba és szállították be a sebészeti klinikára, ahol még hétfőn is életveszélyes állapotban feküdt. A kisdiák tragédiájáról különféle verziók keringenek, diáktársai nagy izgalommal tárgyalták a történteket. A diákok szerint azért követte el meggondolatlan tettét, mert tanulmányi előmenetele nem lárt a muliévihez hasonló eredménnyel. Tavaly a kisdiák a legjobb tanulók közé tartozott a negyedikben, mig az ötödikben a kalkulusok megromlottak, az elégségesek kerültek többségbe. Mások szerint a fiatal fiu tragédiájának gyógyíthatatlan beszédhibája volt az oka. A kisdiák iránt városszerte nagy részvét nyilvánul meg. Kardaffér egy nagykörúti vendéglőben (Budapesti tudósitónk lelefonjelentésc.) Hétfőn este véres kardaffér játszódott le a Ferenc-körut és Mester-ucca sarkán lévő Széchenyi-sörözőben Böjthy ödön vámszaki alezredes és dr. Darvas Károly pénzügyi titkár között. Darvas összeszólalkozott egy pincérrel, amiből verekedés fejlődött ki. Az ügybe beleavatkozott Böjthy is, amit Darvas kikért magának. Szó szót követett, végül is Darvas arcul ütötte az alezredest, mire az kardot rántott és Darvast súlyosan fejbeülötte. Mentők vitték be a Rókus-kórházba. akik edényeket hoztak magukkal. És külön glédába állanak az edénytelenek, az alkalmi éhezők, a munkanélküliség koldusai, akiknél nincs edény, akik a városi vendégszeretett a onna! hasznosítani' szeretnék. Ezeknek az utóbbiaknak a "kálváriája tart a legtovább és ez a legszomorúbb is. És a gléda is legtarkább. Ebben a ^lédában a nyomor még nem végezte el uniformizáló mj.nk. . • > ^ • •T-T i - > ^V i Nvomor-századok ostroma az ingyenebédért A Népkonyhán hétfőn ezer adag ebédet osztottak ki a rendőrök között sorfalat átló munkanélkülieknek (A Délmaouarország mankatrdsától.) A Berliniköruton, a vái^j szegényház előtt az utóbbi napókban nagyon sokan és nagyon sokszor idézik a polgármester Pgvi|. fcijeen'ését, amely á munkanélküliség problémájának megvitatására összehívott bizottság ülésén hangzott el — Szegeden nem szabad sen]cinek sem éheznie 30 „^Igármester -, Szegeden nem halhat éhen senkis^ mert a város a néDkonyhán minden jelenti<ez6ne1{ ad ebédeL A városháza biZottságj terme, ahol cz a kijelentés elhangzó^ kissé messze esik a szegényháztól, a >éP^onyhátóI. A polgrámesteri kijelentést Ka el is vitte odáig a saj-tó nyilvánossága, de a hozzájafuzoit Kommentárokat és a poigármesteri akarat végrehajtását kommentáló körülnfenyekrő! fölvehető érdekes pillanatfelvételeket legfeljebb udvarias hangú jelentések és beszámolók továbbítják. vissza a varosházára. Pedig érdemes lenne kimenni néha ,de, a szegények és munkanélküliek íozelekes konderjai mellé, talán javulna kissé a helyzet, taian emberségesebbé válna a nyomor enyhitesne

K ez az emberségesnek nem igen nevezhető módja. A szegényház pincéjében berendezett Népkonyha környékén rendörök és da tekiivek cirkálok. Megnéznek nJndenWt aki előóvakodik valamelyik mellékuccábo és Hfcu töm növekedö sorba, hogy megvárja, amíg rá kerül f sQr A Népkonyha fUJ^vai várakoznak az éhesek, a kiéhezettek. Csorba bádogedények zórgik bele az éhes gyom0r turel^ « * * ragyogásba. ° A? éhség itt kasztok szerint Cso t I Külő tömörülnek, szaháiyos és türel^rt°s"!s 2° a IJvaiásos szegények, akik hónapo^g^S llátit SrhKa -vány izetlen^f^^ H orba tömörítik azokat a munkanélküheket aklk ismerősek már a Wy£üSotm első vendégei ennek a hivatalos vend^,|t4sS Belvárost Moij^^TI^'^Tí^!?^*"" Sevilla ^^í"8^ r1 5M«<ll«ok kezdete 5, 7, 9, vaa*, . . .„ , c » » gj, ILUMM—___" " ünnepnap 3. o. 7. q órakor szegényház. liáját. Van a glédában már teljesen lerongyolódott áldozal is, aki fázósan zsugorodik össze vékony, foszladozó ruhájában, de akad ép bőrkabát, prémes télikabát is, amely talán egy-két napon belül megkapja a »keveset használt, jókárban lévőt jelzőket is az újságok apróhirdetései kőzött Eze

k a bőrkabátosak és télikabátosak eddig keményen tartották aI éhség frantját, csak most hallották meg a munkaremények vigasztalan takarodóját és szégyenkezve, lehajtott fejjel, sápadt arccal álltak be a sorba, a már Korxó Moxl Április 1, 2-4n, kedden, szerdán Sziveik qenerálfsa. Mgjiték Nelson K^.ys KstereplétőveL — Azonkívül: Toiu üsd, ne Mjnk.ri. Vadnyugati USrtóret lom ly.or-ral Slfl iilsok kezdete 5. T. 9, vaaAr- és Innopnap S, 5, 7, 9 Arakor Nem száraz e's nem zsíros, ellenben _ legteljesebb simulékonysaggal hatol be 1 I a bőr pórusaiba A CRÉME SIMON | megélénkíti és simábbá teszi a felhámot, felüdíti a természetes arc-színét. Használati utasila's ! mosakodás után, « még neds-es arcát enyhen bevonj* a \ eréme-mel és könnyed dörzsöléssel a ^porusokba juttatja, snajd pedig felszántja egy törülközővel SIMON • poder él Uappin PARIS lerongyolódottak közé. Vannak Itt fiatalemberek, tétlenségre kárhoztatott karjukból sugárzik az' erő, a munkavágy, vannak elesett, ősszeaszalódott munkások, akik minden földi javukon, egy-egy hosszú élet munkájának féltő gonddal őrzőit eredményén főiül már a hitüket, a reményüket is el veszte ttík, akik már beletörődtek a keserűségbe, akik már leszámoltak minden Ígérettel, minden biztatással, minden frázissal és jóakarattal, akik nem hallanak meg gyomruk kegyetlen korgásán és gyermekeikétel^ kenyérkunyorálásán kívül semmit Tizenegy órakor kezdődik meg az ebédosztás. A legszerencsétlenebb lázárok legszomorúbb lakomája. A nem hivatásos szegények, akiknek nincs ebédjegyük, akiket a munkanélküliség hajt ezekhez a főzelékes kondérokhoz, előbb a kapu alatt, a gondnoknál jelentkeznek jegyért Hosszú sorban állnak fel a kapu előtt a járdán. A rendőr turnusonként engedi be őket a kapun. Benn a kapualatt szintén rendőr vigyáz arra, ho«y a türelmeftlenség, a siettető éhség fel ne borítsa, rieg ne zavarja az »ügykezelés« rendjét A gondnok minden jelentkezőtől igazolást kiváa, de igazolványnak számit minden okmány, munkakönyv, bejelentő lap, talán még az ujraoltási bizonyítvány is. A gondnok gyorsan osztja ki a jelentkezők között az ebédjegyeket Akik megkapfák a jegyüket, azok beállnak az uccán a másik sorba., amelynek boldogabb vége a Népkonyha lejáratánál, két rendZr közöt várakozik. A rendőrök tizes csoportokban engedik le a lépcsőn a kosztosokat, akik előbb a kenyérketrechez mennek, ahol Iukflt ütnek a jegyükre is és ahol kiporciózzák a barna kenyeret számukra. Tíz dekának mondja a hivatalos jelentés a kenyéradagot, de ezeket a dekákat csak a szemmérték méri és bizony megesik, hogy a fényes kés egyiknek vékonyabb, a másiknak vas. tágabb karéjt szel a vekniből. A kenyeres ketrecet a főzelékes ketrectől csak' néhány lépés választja el, de éppen elég távolság ahoz, hogy bizonyos összehasonlítások történjenek a kenyérdarabok nagysága körül. Mert itt fontosabb a kenyér, mint a híg, bizonytalan szinü és izü főzelék. Aki a nagyobbik darabot kapja, az főnyereményt csinál, a többiek nem is titkolt irigykedéssel néznek rá. — Ha legalább a főzelék olyan jó lenne, mint a kenyér, akkor nem lenne semmi baj, — mondja két mohó falat között aí egyik munkanélküli. Most az edényeseknek osztják ki a főzeléket. Fehér főkötős apáca keze nyúlik ki az ablakon az edényért, amelybe annyi merítőkanállal kerül a babfőzelékből, ahány adagra szól az utalvány. Mert a legtöbben nem itt fogyasztják el az ebédet, hanem hazahordiáb. A lejárótól néhány lépésnyire, kinn az uccán, nekidőlve a szegényház falának, keservesen sir egy kis legényke. Egyik öklével. könnyeit mázolja szét a szemén, a másik kezével pedig egy nagy bádogfazekat szorongat a melléhez. — Mi baj fiam, miért sirsz? — kérdik tőle. — Elszakadt a kendő és kiűü.t a (<üelék a földre, — zokogja a gyerek. — Hány adag volt benne? — öt — Aztán hová akartad vinni T •— Somogyi-telepre. 1 — Miért nem kérsz másikat? r -» — Nincs már jegyem és nem enged íe jrgy nélkül a rendőr. A munkanélküliek leverten néznek a kétségbaesett gyerekre. Tekintetük vigasztalja a szeren.