Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

1930 március t. f)fit it * nv « iO 9 ClsőrendU német gyártmányú Michelin gumikkal kerékpár 160 pengő részletfizetésre. Megíeklníheíő a kirakatban. DÉRY Gépáruház Rádiók, Pfníf varrógépek, gramoionok. Nagy javitó műhely. A Bélmagyorország regénye A STEFAN ZWEIG: E£NDORMINISZT£ POUCHE ÉLETE Fordiloitav SZiNNAl TIVADAR —' - , . 6 De amint felemeli a fejéi a felső padsorok felé, tekintete egy szigorú, haragos pillantással találkozik. Barátja, Maximilian Robespierne, az arrasi ügyvéd ül ott, hivei közepette, harcoskedvü rohamcsapat élén. A könyörtelen fanatikus, aki büszke a makacsságára és mindent meg tud bocsátani, csak az elvbeli gyengeséget, az ingadozást nem, szeméhez emeli lorgnonját és jéghideg, gúnyos pillantással méri végig az óvatos opportunistát. Barátságuk utolsó szikrája ebben a pillanatban aludt ki. Ezután Fouché minden szavánál, minden lépésénél magán érzi ez örök vádlónak, az irgalmatlan puritánnak szigorú, gyanakodó, vizsgáztató tekintetét. Fouché tudja, hogy nagyon kell vigyáznia magára. Vigyáz is: ki lehet óvatosabb nála? Az első hónapok üléseiről szóló jelentésekben hiába keressük a nevét. Mialatt hiúságában mindenki tolakszik a szószékre, beszédeket tartani, indítványokat tenni, uszítani és vádaskodni, Nantes követe kerüli a pódiumot. Barátjai és választói előtt azzal mentegetödzik, hogy gvenge a hangja, ilyen nagy nyilvánosság előtt nem tud szónokolni. És mivel a többiek szinte könyökkel törtetnek a szószék felé, hogy szerepelhessenek, ennek a látszólag szerény embernek a hallgatása mindenkinek rokonszenve. De az igazság az. hogy a szerénysége csak számítás. Az egykori fizikus az erőparallelogram kiszámításával van elfoglalva és nem akar még állást foglalni semmilyen Irányban, mert a mérleget még nagyon ingadozónak látja. Még takarékoskodik döntő szavazatával, mig valamelyik párt túlsúlyba nem kerül. Minden gondja az, hogy valahogy le ne kösse magát tulkorán. Még nem lehet tudni hogy a forradalom lecsillapszik-e vagy még magasabbra árad. Elvégre tengerészcsaládból származik, ki tudja várni a kellő pillanatot, hogy a hullám hátára pattanjon. Egyelőre a kikötőben tartja a csónakját, türelmesen lesve a kedvező szelet. Azonkívül már Arrasban megtanulta, hogy forradalmi időkben a népszerűség hamar kimerülhet, a »hozsánna« ordítást gyorsan követheti a »feszítsd meg!« Mindazok, akik az alkotmányozó gyűlés első heteiben a nép bálványai voltak, ma már gyűlölt vagy elfelejtett emberek. Mirabeau holtteste, tegnap még a Pantheonban, ma már kirepült onnan. Lafayette, akit néhány héttel ezelőtt még a haza atyja gyanánt ünnepeltek, most már árulónak számit. Custine és Penthion, a minap még körülrajongott vezérek, ma már a bőrüket féltik, alig mernek mutatkozni. Az Isten szerelmére, türelem! Hadd járják le magukat a többiek. A forradalom sohasem azoké, akik elindították, a gyümölcs leszedése másokra marad. Okosan meghúzódik a homályban. Közeledik a hatalmasaihoz, de lehetőleg nem a nyilvánosság előtt. Lemond a tribünök és újságok népszerűségéről, inkább bizottságokba választatja meg magát, ahol az ember bepillantást nyer a viszonyokba és megismerkedik a nagyságokkal. SZÍVÓS, gyors munkabírása kedveltté teszik ezeken a szűkebb tanácskozásokon és minthogy nem törtet szereplésre, irigyei sincsenek. Módjában áll kivárni, mig a hegy tigrise és a völgy párduca agyonmarcangolják egymást. Vergníaud, Condorcet. Desmoulins, Danton, Marát, Bobespierre vérés sebeket szereznek a porondon, ahonnan Fouché távol mnrad. Ráér megjelenni a csatatéren majd akkor, ha a harc már körülbelül eldőli Ez a bnjkálás Fouché politikája egész életén át. Felelősség nélkül fogni az összes szálakat, láthatatlanul uralkodni — ez az elve. Mindig egy első ember háta mögött állni, az illetőt előre taszigálni, baj esetén kereken megtagadni vagy ha kell, belökni az örvénybe. Tíz álruhában, husz epizódon keresztül, forradalmárok, királyok és császárok közt egyforma virtuózsággal játssza meg őrök szerepét a politikai színpad e felülmúlhatatlanul tökéletes intrikusa. Néhá csábítja a kísértés: alkalom kínálkozik arra, hogy magához ragdja a címszerepet — de uralkodik magán. Tudja, hogy viszszataszitó arca nem alkalmas arra, hogy érmeken szerepeljen, alakján rosszul festene a bibor, homlokára nem való a hősök babérkoszorúja. Tudja, hogy vékony, remegő hangja csak rágalmazásra és sugdolózásra termett, de soha tömeget lelkesedésre gyújtani nem fog. Tudja, hogy zárt szobában, félhomályban, íróasztala mellett van a helve leselkedhetik, figyelhet, hálót szőhet, akciókat indíthat, sikeresen és észrevétlenül. Joseph Fouché erejének az a titka, hogy bármennyire szomjazik is a hatalomra, beéri a hatalom, bírásának tudatával is, de M hatalom jelvényeire, ruháira, külső fitogtatására nem áhítozik. A legtöbb embernél fordítva ál) a dolog. Fouché a legnagyobb mértékben becsvágyó, de hírnév nem kell neki. Az uralkodás szellemi idegizgalmára van csak szüksége, fizikai megnyilvánulása nem érdekli Ambiciója van, hiúsága nincs. A liktorpálcát a királyi jogart, a császári koronát viselje más, a népszerűség kétes fagyogása is másnak juthat. Neki — Fouchénak — elég, ha belelát az események rugóiba, ha láthatatlan dróton rángathatja az embereket, ha a vezérbábukat irányithatja, ha szobájában, egymagában, hízelgő tanuk nélkül űzheti a legizgalmasabb játékot: a politikát. Mig a többiek a meggyőződés terhét cipelik és lépten-nyomon megkő'ik magukat a nyilvánosság elé tárt szavaikkal vagy gesztusaikkal, addig Fouché ismeretlen és szabad, az egyetlen titkos szilárd pólus a nagy kavarodásban. A girondisták buknak, Fouché marad, a jakobinusok menekülnek, Fouché marad, a direktórium, a konzuli kormány, a császárság, a királyság, ismét a császárság felmerül és alásüllyed, de Fouché, az egy Fouché, raffinált tartózkodása, vakmerő jel'émtelensége, rendületlen elvtel ensége révén áll a helyén, akár a lerögzített hordó a hullámok táncában. De jött egy nap a forradalom történetében, egyetlen nap. amely nem türt ingadozást, amikor mindenkinek szint kellett vallania, igennel vagy nemmel, határozott szavazattal — 1793 január 16-a. A forradalom óramutatója delet jelez, megtette az ut felét, sorra kicsavarta a király kezéből a hatalom minden darabot. De a király maga, XVI. Lajos még élt, bár a Temple foglya volt. A mérsékelteknek nem sikerült szökését lehetővé tenni és a radikálisoknak sem sikerűit ama palotaostrom alkalmával a nép dühét királygyilkosságig fokozni. Porig alázlák, elvették a rangját, a nevét a szabadságát, de puszta léte, örökölt királyi vére veszélyt jelentett a fiatal kőitársaság számára. Hiába csúfolták Louis Capetnek, mégis csak XIV. Lajos unokája volt! Ezért január 15-én a konvent felveti a büntetés kérdését Mi legyen a volt király sorsa: élet vagy halál? A gyávák, az óvatosak, • Fouché-fajtáju kénviselők hiába reménykednek abban, hogy a titkos szavazás révén kibújhatnak a nyilvános állásfoglalás felelőssége alól. Robespíerre könyörtelenül ragaszkodik hozzá, hogy a fráncia nemzet minden képviselője hangos igennel vagy nemmel tanúsítsa az érzelmeit — hadd tudja meg a nép, a világ, az utókor, ki hová tartozik! (Folvf. köv.) Ssserlcessztöi üsseneí Régi előfizet®. Daily Mail, London. Megérkeztek a ISII é$ legoScfóbbaníbsszerezhelSk Blau Ignáfiz áruházában 783 Szeged, Kelemen ucca 5. NŐI kabüt 2519 RésspénsáraUÍ rem oitöny 30-