Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-09 / 57. szám

гк.1 вп й gázgyár képviseli! áfupffelfák a fiolpármestertó az igazgatóság ujabb ajánlatát Q hé2 elején összehívják az ad hoc bizottságot (A Délmagyarors zág munkaiár sál 61.) Né­hány héttel ezelőtt — mint emlékezetes — lá­togatást tettek a polgármesternél a szegedi légszeszgyár központi igazgatói és aziránt ér­deklődlek, hogy a város milyen föltételek mel­lett lenne hajlandó tárgyalni a gázgyár 1935-ben lejáró koncessziójáról, milyen felté­telek mellett mondana le szerződésben bizto­sított háramlási jogáról. A polgármester ak­kor, anélkül, hogy előbb az illetékes bizott­ságokkal letárgyalhatta volna ezt a rendkívül fontos kérdést, közölte a gázgyár képviselői­vel a saját felfogása szerint elgondolt felté­icle^el mini a mcinditi^d^ tárgvalás nlanját. Lá4oeatás Arany méltóságos urnái Irta. Móra Ferenc. Már csak ezért is érdemes volt eljönni Sza­lontára. Otthon soha nem hallottam arról, hogy a nagybajuszu szalontai hajdn méltóságos ur volt. Vem mondta azt nekem se Szalay tanár ur a fél­• fiyházi gimnáziumban, se Gyulai Pál, se Riedl Frigyes a pesti egyetemen. Ők se tudták volna? Vagy csak nem jutott eszükbe megmondani? Azt ' ondollák, hogy egészen elegendő címzés az »Arany i'ínos«, ugy se lehet azt összetéveszteni a magyar Firmamentumon senkivel? Hát hiszen a háború előtt nem Is jutott eszé­be senkinek azt a kérdés, hogy ugyan minek kel­lett szólítani Arany Jánost? Mindössze egy em­bert tudok, aki nem ugy emlegette a költőt, ahogy •-zokás s az az egy ember Tömörkény István volt. f-zt Is érdemes följegyezni. Arany János miatt is, meg Tömörkény István miatt is. Akkor történt, mikor az Aranv-centennáriumot i'illük Szegeden. A színházban tartoltuk pesli ven­déggel az Aranv-estét, utána énnálam laktuk el a tort, n Szegedi Napló házában. Jakab Ödönt, a pesti vendéget hivtuk meg egy kis hirtelen-ha­marjára, Tömörkény jött el feleségestül, meg Sza­lay József. (Ugyan még akkor letrínkább csak Jóskának hívtuk.) Az első felköszöntőt nekem kellett volna mon­dani, de nem mondtam, mert nem kedvelem ezt •i műfajt. Szerencsére ödön bátyám megmentette a ház becsületét s olyan kiadós tósztot mondott Szegedre, hogyl abban benne volt az én részem is. Ennek aztán Szalay József állt elébe, bokré­tába kötvén Jakab ödön minden érdemét, amely már akkor is sok volt, pedig az akadémiai pálma A polgármester feltételei röviden a kővetkezők voltak: A gázgyár kárpótolja a várost vala­milyen formában azért a jogért, amely már ebben az évben biztosítja a város számára az özem 35/40 részét, tegyen ajánlatot az egy­ségárak leszállítására és nyújtson tizmillió­pengős hosszúlejáratú, olcsó amortizációs köl­csönt a városnak. Szombaton délelőtt megjelentek a polgár­mesternél a gázgyár képviselői és átnyújtották a központi igazgatóság ajánlatát. A gázgyár az ajánlat szerint az 1940-ben lejáró kon­cesszió huszonöt évvel való meghosszabbítása ellenében a város 35/40 résznyi tulajdonáért felajánl hárommillió pengő készpénzt. A pol­gármester által kért tizmilliópengős amorti­zációs kölcsön helyett hárommilliópenfős füg­gőkölcsönt másfél százalékkal magasabb ka­mat mellett, mint amennyi a Nemzeti Bank mindenkori kamatlába, magára vállalja a kül­városrészek világítási berendezésére fölvett kél milliópengős kölcsön tel jes amortizációját, az áramegységárakat kilowattonkint 85 fil­lérről 75 fillére szállítja le, a kisipari áramét 48-ról 40 fillérre, a gyár bruttó jövedelméből biztosit a város számára a nem kedvezmé­nyes áramfogyasztás után 6 és fél, a ked­vezményes áramfogyasztás után 2 százalékot, ami átlag a gázgyár számítása szerint 4.8 százaléknak felel meg. A polgármesternél a város hivatalnok­szakéri őinek bevonásaival rögtönzött értekez­letet tartót'nk, amelyen megállapították, hogy a város bruttó részesedése nem bJi százalék­nak. hanem csak 4 százaléknak felel meg és évente körülbelül nyolcvanezer pengőt jelen­tene. A szerződés szerint a városnak a gáz­gvár bevételeiből 5 százalékos haszonrészese­dés jár. A polgármester érdeklődésűnkre elmondotta, hogy a gázgyár ajánlatát a gázgyári ad-hoc bizottság elé terjeszti a jövő héten, valószínű­leg már csütörtökön. Ha ez a bizottság az ajánlatot elfogadhatónak tartja a további tár­gyalások alapjául, akkor rövidesen közös meg­beszélésre ülnek össze a város és a gázgyár képviselői és ennek az értekezletnek az ered­ményét terjesztik azután a közgyűlés elé dön­tés végett. még akkor hiányzott kőzülök. Csak hajnali ha­rangszókor kerüít a sor Tömörkényre, aki Arany Jánost köszöntötte fel. serény lélekkel, de kissé szófogadatlankodó nyelvvel. — Ünnepre gyültünk össze, uraim, Magyar Já­nos ünnepére..» — Arany János, — Igazította helyre Jakab ödön. — Igen, jól mondja uraságod, én is azt mondom, hogv ezen Magyar János... — Arany János, — most Szalay próbálta nyom­ba igazítani a szőnokot. Tömörkény vállat vont, fölhúzta a két szemöldö­két és egyszerre rázta mindakét keze fejét. Haj­nalban ilyen gesziu'okkal szokott ő az értelmet­len embereknek magyarázni. — Hát nem értítök, hogy Magvar János? Mert ez a... izé... ez a János olyan magyar emhőr volt. hogy ilyen nem volt, meg nem lösz több a világon és ezt nem hívhatják a mennyországban se más­nak, csak Magyar Jánosnak. Osztán ha ez a... ez a Magyar János két esrtendős korában beleesik a csodakutba. vagy eltapossa a bika, akkor mög­ötte volna a fene az egész magvar époszirodalmat. No, ez az egész. Csakugyan ennyi volt az egész és én nem tudom, a magyar irodalom minden könyvel mond­hatnak-e ennél szebbet Arany Jánosról? Tőmör­kéiiy Istvánnak pedig ez volt az utolsó tósztja 1917 március 19-dike hajnalán. Pár hét múlva ágynak esett s alig egy hónap múlva hazahívta a" magyar Isten, — Magyar Istvánnak. Ma­gyar János mellé. Ez a márciusi hajnál jár az eszemben ezen az aranytékozló márciusi napon, mikor meglátogatom szalontai házában az öreg méltóságost. »A ma­gyar iró«-t »otthonáf-ban. A csonka torony az öreg méltóságos otthona. Az, amely vala egy­kor »szabad hajdufészek, benne lakván három­1130 március 9. (0. M. Т. К.) «л pastőrözött tej­szükségletét naponként pontosan házhoz szál­lítják, h& megrendeli 15—48 Jeleionezámon. Enyhe i«lő A Meteorológiai Intézet jelenti este 10 óra­kor: Hazánkat az Alpok és a Kárpátok hegy­koszoruja megvédi az erősebb nyugati, illetve északnyugati beáramlástól, azért nálunk a csendes idő elég nagy nappali felmelegedést engedelt meg. Az ország nyugati szélén Olasz­ország felől felsikló levegő hatására borús volt az idő és igy a nappali felmelegedés ott elmaradt. Elszórtan apróbb esők is lép­tek fel. Prognózis: Változékony és aránylag enyhe idő. tESSS Szemüvegek leBinenblJliatíthhak | snnűberü Henriknél. RÁcftlóSolc.! Kedvező alkalom olcsón vásárolni: Tungsram M. R 3 cs8»ek . . P 2"80 M R X . . . . „ 3'­M R Y . . . . „ 3 80 Vatps T P. 3 „ . . . „ 3-— 1 csö»es Telefongyár! _\lfa" ké­szülék csővel *>qvMH • • n 50'— 2 csíWes Ph;llp«i készülik csővel „ 55'— 3 ccöves Western készülék cső- „ vpVkel ... 85*— 3 csöves S.R T. Apolló csövekkel „ 100*­5 c«flve« T R T Neutrodin . „ 250'­„CMon" hangszóró „ 20'— .Luxor- 20'­„Tet^g'' . 50"— 2 c*8ve« hálózol! készülék hang­szerével és c=ő»elckel . . . „ 200'— Fosiyó Soma 94i ródlószakUzletében, Szedeti, K^lcsev u. 4. 941 Telefon 165. HUMVMJI IIIIIM 1 HIHIHI IIIНШШН1 száz vitézek«. Háromszáz vitéznek kícsíllem egy kicsit, hanem Arany Jánosnak elég. Beteli egé­szen. A földszintet, az emeletet, a toronyszobát tölti meg az Arany-muzeum. Van egy hall-ja is, abban nem kisebb ember lakik, mint Kossuth Lajos. Rarbár gonoszsággal megrongált szobrát a főtérről ide meniették a szabad hajdúk rab maradékai. Keze, lába törve, feje bezúzva, fáj- < dalmas torzó, szimbóluma a régi hazának. Hanem az Arany-muzeumban minden egész, j Annyi Aranv-relikvia, hogy szinte sokallom Is,. Egv' karlshadi csészén főlirás. Ebből itta a nagy költő a karlsbadi csodatevő vizet ettől eddig. Ez rendben van. De a csészealiban egy marék homokkő-glikker van. amelyekrőt szintén magya­rázó tábla okosít fel. E*ek a nagy költő vese­követ, eltávolittattak ekkor, meg ekkor... Hát ez az, amit sokallok egy kicsit. A veseköv<*l nélkül is olyan télies emberi dokumen­fumgyüiteménv ez, amilven semmi köl'őtől nem ma­radt semmi nemzetre. A szoba ugy van beren­dezve, ahogy az Aranyé volt az Akadémián, fő­titkár kqrában. A fogason sok kabát és tömér­dek szürke kalap, elnyűtt nincs kőztük egy se. Sétabotok nyalábsrámra. nem ficsuros sélnpálcák, hanem igazi botok, támaszkodásra valók, kőztük az a kajla fogóju is, amit gyerekkoromtól isme. j rek valamelyik Arany-fotografiáról Üveg alatt ti­zenkét doboz pántlikás Szivar, ajándék a költő tisztelőitől, mind föl van nyitva, de egy sincs megkezdve, — azt megértem, hogy Arany job­ban szerette a pipát, maradt utána egész arzo­nális, de nagyon imponál nekem, hogy az örö­kösökben és a szalontai mu/.eumigazgatókhan еву , nyi volt a kegyelet. A szegedi muzeum igazgatójára is'rá lehetne bizni a Dárius kincseit, de ha köz­tük volna egy láda perzsa szivar is, azért nenJ vállalnék felelősségei. • Mndbergti ^ebener gépeikben •LSB^IS'" svés* Chamberlain golvóscsnoáqyakkol I Syrd repUUék ót az óceánt. Terméaxetesen ön лет "ossnrít/fai mástl j TlseW: KUCSES és M>GIY Smea, Wcser 0.1. (ШШИШЛЛЛИ f Olcsón lakik I ha vesz olcsón egj liárom*zobés modern villái i veri»«', vtllanv és vbyozefíkkel; vételár nagyrés-»e esetleg hlle'ezlelik. 677 lotlovay István, Poloár ucca 3

Next

/
Thumbnails
Contents