Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-05 / 53. szám

aiMM Szerda, 1930 március 5 Ara 1© fillér ^ VI. évfolyam, szám ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3-20 vidéken ét Budapesten 3-bo, kUlfHldUn 6-40 pengő. - F.ciyet ftxám Ara hétkOsr nao 16, vn»Ar- és Ünnepnap >111. Bír* deíéoek lei-vétele tarifa szerint. Megjelentse HélM Kivételével naponta reggel lehet ideig-óráig eltüntetni, épp ugy nem lehet a kétségbeesés járványában a leghangosabb panaszkodók és legbefolyásosabb kérvényezők elhelyezésével eredményesen küzdeni. Ilyen liberálizmust nem követelünk, mely magára hagyja az egyént, miután már a gazdasági politika, a pénzügyi politika, az adópolitika, a vámpolitika s a mai uralmi rendszernek minden irányú gestiója lehetetlenné tette életműködését és exisztenciáját. Nézzenek csak körül: az ügyvédek panaszkodnak, de azok az intézkedések, melyeket az ügyvédséget illetően tervbevettek, a panasz fokozódására, nem pedig az elkeseredés csillapítására alkalmasak. Az iparosok, a kereskedők, a gazdák is panaszkodnak, de hol van az a foglalkozási ág, mely tapssal köszöntené s örömmel fogadná azokat a kormányzati intézkedéseket, melyeket a bepanaszlottak kilátásba helyeznek. A »sellen kommt etwas besseres nacha bölcsesége még soha ugy nem igazolódott be, mint ahogy velünk igazolják-igazolgatják életünk és sorsunk ural. Megjelenik egy rendelet, ami ellen az érdekeltek felszólalnak. Erre — jobb esetben — megjelenik egy pótrendelet, ami ellen már felzudulnak. Erre — legjobbik esetben — megjelenik a második pótrendelet, ami már azután elkeseredést kelt. A kormány urai nagyot néznek, hogy lehet panaszkodni, amikor kétszer is módosították a panaszra okot adó rendelkezést. A polgárság pedig inkább beletörődik a rosszba, mint hogy nagy energiával, munka és időveszteséggel kiharcoljon magának még rosszabb, még helytelenebb, még sérelmesebb rendelkezést. Közben csak a panaszok Holt-tengere árad s lassankint elönti az egykor »tejjel-mézzel folyó Kánaánt*. Viharos /elene/ek asz angol alsó fiúséban Heves összetűzés Snowden és C&urc&lll Kőzött SZEGED. scerketzUlséqi Somogyi ncca 32. L em Telefon - 13— 33. ^Kiadóhivatal, kblcsönkönyviar és Jegyiroda Aradi ncca 8. Telefon - 306. - Nyomda • LBw Uprtl ucca 1». Telefon 16-34. TAvlratl é« levélcím: DélmnoynrortiAg Szeged. Panaszkönyv-ország összejöttek a magyar asztalosiparosok s hangos panaszaikkal az egeket verdesték. Nem lehet dolgozni és nem lehet megélni s az éhes gyomortól, beteg feleségtől és jajgató gyerektől elvont fillérek nem elegendők arra, hogy pár hétre az adóárveréseket ki lehessen tolni, összejöttek a budapesti ügyvédek s elkezdtek végre a maguk sorsáról is beszélni. Most ingyen beszéltek, — nagy igazuk lehet. A végnélküli panasz, a pártatlan elkeseredés, a vigasztaló szavakkal már nem csillapítható kétségbeesés ömlött, kavargott, forrott, izzott az ügyvédek közgyűlésén. Minden miniszter igér valamit a javukra és minden miniszter tesz valamit ellenük. A magyar intelligencia pusztulásának siralmai jajdultak fel ezen a közgyűlésen. összejöttek a magyar'gazdák is, — ők már nem is panaszkodnak. A magyar gazda már fásult beletörődéssel nézi, hogy pusztul napról-napra, — a föld kevesebbet terem, mint amennyi munkát megkövetel és még igy is: a kanadai buza olcsóbb Prágában, mint a magyar. Olcsóbb és jobb s az elszegényedett magyar gazda ez ellen már védekezni sem tud. összejönnek az iparosok és panaszkodnak. Összejönnek az ügyvédek és panaszkodnak, összejönnek a gazdák és panaszkodnak. S közben olvasunk orvosról, akit a pék a kenyér árában bepőrölt s hallunk gépészmérnökről, aki elállna sofíőrnek, ha üresedne állás. Panaszország lett ez az ország. A kormányzati rendszer sokáig abban merült ki, hogy minél több exisztenriát bilincseljen magához. Uj társadalmi osztályok nőitek fel, a magyar tengerből az állami ellátottak egész korallszigetei emelkedtek ki, — de a nyomorúság jobban terjedt, mint ahogy az uj hivatalokat meg lehetett szervezni és sokkal több embert keltett elhelyezni, mint ahányat lehetett. Végre elnyomorodtunk odáig, ahol már az egyéni segítés minden értelmét elvesztette. A munkanélküliek és kenyértelenek száma olyan nagy lett, hogy hiába államosítják parcellákban a társadalmat s hiába növelik hadleslenkint az adminisztrációt, a lernai hidra esete ujul ki s minden »elhelyezett« helyére tizszer annyi elhelyezendő jelentkezik. Hiába növelték a számtani sor arányában az állásokat, az ellátandók száma mértani sor hatványai szerint növekedik. Amikor már mindenki panaszkodik ebben az országban, amikor régen elmúlt az a boldog idő, melyben hol a tisztviselőt irigyelték a kereskedők a biztos fixumért, holt a tisztviselőt sajnálták a jól kereső iparosok és kereskedők az »éhbérért«, hol a gazdát irigyelte valamennyi társadalmi réteg a biztos és könnyű megélhetésért, vagy legalább is azért, mert megél helési gondjai nincsenek, amikor egyénenkint, osziályonkint, foglalkozási ágankint mindenki panaszkodik ebben az országban, akkor végre legalább kezdjenek azon gondolkodni, hogy talán mégsem azoknak van Igazuk, akik ellen panaszkodnak. Ne gondolja senki azt, hogy a panaszkodás divatja ugy jött ránk, mint a bridge-é, vagy a lerakós römié. A panasz epidémiává fejlődölt, de a panasz epidémiája előtt a nyomorúság epidéfniája söpört végig ezen az országon. A nyomor járványában az egyéni kezelés épp oly hatástalan, mint a tüneti kezelés az orvostudományban. Mint ahogy nem lehet himlőt, púderral gvógyiLani. csak a kiütéseket London, március 4. Az alsóházban ujabb összecsapás volt Snowden és Churchill közt a selyemvámok tárgyában, amelyek sorsáról a kincstári kancellár a költségvetés benyújtása előtt nem volt hajlandó nyilatkozni. Churchill közbeszólt, hogy a kincstári kancellár dühös konoksága még nem elegendő ok arra, hogy megtagadja a felvilágosítást ilyen fontos kérdésben. Snowden azzal vágott vissza, hogy a dühös konokságban inkább elődje volt bűnös, mi dőn az ipart abba a válságba taszította, amelyben ma sínylődik. Az elnök megvonta a szót a polémiát folytatni szándékozó Churchilltő! és az ujabb interpellációval kapcsolatban figyelmeztette (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Belgrádból jelentik: A bolgár—jugoszláv határ közelében hétfőn este bombamerénylet tőrtént, amelyet nem Nisben követtek el. mint ahogy a lapok közölték, hanem a bolgár határtól 30 kilométernyire fekvő Pirot keletszerbiai városban. A hir hétfőn érkezett Belgrádba, a miniszterelnökség azonban nem engedte meg a lapoknak, hogy bármit is Írjanak róla. A hatósági vizsgálat eredménye alapján a központi sajtóiroda kiadta az első jelentést, hogy a pá- á; ritkító bombamerénylet hétfőn csle 7 óra tájban történt a város legforgalmasabb uecáján. Két ismeretlen férfi álldogált a Hotel National közelében és mindegyiküknek kezében két-két nagyobb csomag volt. Egyszerre az egyik férfi odaszaladt a szálloda elé és a két csomagot a kapu elé hajiioíta. Ugyanakkor a másik ember a Hotel National kávéházának ablakába vágta a maga két bombáját és körülbelül egyidejűleg robbant fel mind a négy. A hatás leírhatatlan volt. A főuccán a kora esti órákban sokan sétáltak és a kávéház zsúfolva volt. A vendégek közül 9 súlyosan megsebesült, az uccán sétálók közül pedig ÍG járókelő feküdt súlyosan megsebesülve a földön, Snowdent, hogy a kincstári kancellárnak kötelessége, hogy a gazdasági érdekképviseleteknek minden felvilágosítást megadjon. Snowden erre kijelentette, hogy neki nem szokása nézeteit a t,nagyharangra akasztaniu Általános zűrzavar támadt, amelyet csak nagynehezen tudtak lecsillapítani. Mielőtt a kővetkező interpelláló beszélt, Snowden Churchill felé ezt kiáltotta: — Nincs szükségem arra, hogy ön tanítson ki hivatal' kölelességemrel Ujabb vihar tört ki és több konzervatív szónok követelte, hogy az elnök utasítsa rendre a kincstári kancellárt. Az izgalom csak nagysokára csillapodott le, Mind a 25 sebesültet a piroti kórházba vitték Nyolcnak állapota életveszélyes » egy bádogos már meg Is halt a kórházban. Az áldozatok piroti polgárok, hivatalnok, vagy hivatalos személyiség nincs kőztük. A merénylőknek sikerült elmenekü'niök- Kétségtelennek tartják, hogy bolgár komitácsik müve volt a merénylet. Alig néhány napja, hogy létrejött a jugoszláv és a bolgár kormány megbízottai kőzött a határegyezmény, amelyet Szófiában már alá is irtak. Nyilvánvaló, hogy a komitácslk ezzel a merénylet tel akartak tüntetni az egyezmény ellesi. Pirotban tartották meg annak idején az első bolgár— jugoszláv konferenciát, amely a határegyezmény megkötéséről tárgyalt és a tanácskozás éppen a Hotel Nationalban volt. Belgrádból jelentik: A piroti véres bombamerénylet óriási izgalomban tartja a közvéleményt. A sajtónak az a véleménye, hogy a komitácsi bandák lehetetlenné akarják tenni a bolgárok és jugoszlávok őszinte jóviszonyát. A bolgár kormányt felszólítják a lapok, hogy lásson már egyszer hozzá a komit ácsi bandák kiirtásához. Néhány lap azt irja, hogy erre magának a jugoszláv kormány nak kell a közvéleményt felszólítani. Négyszeres l^omlsan&erénylet Plroilban Kéí-kéí bomba a Hotel National kapufában és kávéházában — 24 sebesüli, 1 baloli