Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-30 / 73. szám

DftT^MAGYAFIORS/AG 1930 márdus 80. BUTOR legfőbb *» legszebb legolcsóbb Láfctflft bu*°''syárosnál Cimre figyelni! •yaiB^^I Feketesas U. 15. RészletflHilésrg Mszpámártan. kesedést, amelyet a szegedi élet indított meg benn© annakidején. Karinthy Frigyes mint egy remek vivó ¿11 a közönség elé s a vidámság pergetésében, a szellem szikrázásával kelt gyújtó hatást. Amit ő csinál, az az IVAN, vagy mit irnék meg, ha időm volna regényt irni Irta: Tonelll Sándor. éaz és a humor ragyogó tornája. Kosztolányi Dezső méltó disze ennek a társaságnak. A leghalkabb és legillatosabb verssorokból a legnemesebb hatás varázsa árad. Gellért Oszkár, a Nyugat harmadik szerkesztője, a finom, előkelő kőltő. ő a magyar költészetben egy uj egyéni és végtelenül nemes jelenség, egyuttal a legjobb verselőadó is. S itt lesz Bfbó Lajos, aki a szegedi frontról indult el dicsőséges útjára. Valaha szegedi újságíró volt, ma 6 képviseli a fiatal magyar irodalomban a népet, a földet, az ősi tiszta, hatalmas erejű magyar fajtát. Bibó Lajos nagy utat lett meg a szegedi redakciótől, mig elérkezett mai nagyszerűen felfelé ivelő irói pontjához. S itt lesz Slmonyl Mária, aki ma a magyar versnek legtündöklőbb előadója. A Ntjugal Íróinak verseit senki ugy nem tudja elmondani, lehellet finom hangoktól a harsonáig megvan a teljes regisztere. Simonyi Máriát hallgatni, az ma a legnagyobb irodalmi élvezet és öröm. Mindazok, akik Jönnek, Szeged lelkes barátai, Szeged közönsége bizonyára csatlakozik érdeklődésével és irodalombaráti szeretetével az ország többi városához. A Szegedi Általános Munkás Dalegylet folyó évi március 80-án, esfa 8 érái kezdettel a M. t. M. O. Ss. Dalkara, a Munkás Zenekar 6B Iteksy Zaiixslka kisasszony közreműködésével tartja hangversenyét H Ipartestület márványtermében. , 150 fTfi marZ'Lr melltartók, haskötők ernwl rrntfeK* uartaf teflmoderaebb, lesolcstbb 151 «ilelnernénál, Kölcsey ucca ÍZ. »x. Villany"? Villany •»>'«<"• Jani Andrásnál részletre. t79 Kálvin tér 2. sz. Országos tavatzl férfiruhaéj izövetakdó I Március 30-féI április 30-ig! Férfi tavaszi I-a divat kamgarn 6ltdnys*5vet, tiszta gyapjuanyag, métere . . 16.— pengő. Ezt a szövetminőséget hosszas kísérletezések és vizsgálatok alapján választottuk ki és tartósságáért a legmesszebbmenő garanciát vállaljuk. Kapható sötétkék és fekete színben, továbbá sok szebbnél-szebb divatmintában. I

Férfi sacco-öltöny, méret ntán. saját szabóságunkban készítve, elsőrendű p*abás. gondosan _ _ _ _ kidolgozva, kivételes ár 1y®B—' P®Tlf$Qm Kedves« flietéiil feltételek! KétzpensOzctésnei tovAbbt tói, árengedmény! A Magyar KBzHszívise'ftk Fogyasztási, Termeié és Éríé&esitő SzSveiRezeíe ruháxall áruháza 149 Szeged, Mérey ucca 1. szám. A történet kezdete Kusz-huszonkét esztendő előtti időre nyúlik vissza. Komócsy prépost valami virágünnepet rendezett Pozsonyban és minden szálloda tele volt idegenekkel. Én Ivánnal együtt érkeztem meg Pozsonyba és mindketten a Zöldfa-szállodában kerestünk lakást. A nagy tőmegelés miatt kettőnknek csak egy kétágyas szoba jutott. Este, mikor lefeküdtünk, meglepetve láttam, hogy Ivánnak a teste mennyire tele van forradásokkal és sebhelyekkel. Becsületére vált volna a napoleoni háború bármelyik obsitosának. Ivánt már azelőtt is ismertem, de csak felületesen. A három együtt töltött nap létrehozta köztönk azt a közeledést, amely szükséges volt hozzá, hogy elmondja élete történetét. A dolog ugy kezdődölt, hogy egy gigg hajtott be a Zöldfa bolthajtásos kapuja alatt. Mi a kávéházban ültünk és Iván felsóhajtott: — Haj, de szép idők voltak, mikor éD is így jártam be ide Nezsiderről. A sóhajtásnak nem lett folytatása, de este, mikor magunkra maradtunk, Ivánt elfogta a közlékenység ösztöne és elmesélte kalandos élete históriáját. Iván a marburgi dragonyosoknál szolgálta őnkéntesi évét és utána bent maradt a katonaságnál. Áthelyezték Nezsiderre a huszárokhoz és élte a fiatalság aranyosan könnyelmű életét. Valami kalandba keveredet, amiért ott kellett hagyni a katonaságot. A családi tanács ugy határozott hogy leghelyesebb, ha Iván egypár esztendőre elhagyja az országot és a külföldön lesz ember belőle. Kiadták neki az apait, anyait és Iván töredékes angol nyelvtudással és néhány ezer koronákkal a zsebében kikötött a letört exisztenciák nagy kikötőjében. Newyorkban. Ivánnak a newyorki visszaemlékezései nem voltak kellemesek. Az ott töltött hónapokat röviden abban lehet összefoglalni, hoy az angol nyelvtudása gyarapodott, a koronái ellenben rohamosan elfogytak. M'kor már лет volt korona és dollár, Iván is azt csinálta, rmit előtte csináltak sok százez^ren: munkái keresett. Volt sok minden: szállói'ai edénvmesogató, kórházi ápoló, tréner egy hatodik emelovagló-iskolában, ahol parafa-padlón kerengtek a liften felszállított lo-.ak, ablakmos-:>galó és a legnagyobb newyorki német lap, a ~NewYorker Staatszeitung kisegítő riportere. Saját bevallása szerint összes foglalkozásai közölt az ablakmosogatás volt a legkellemetlenebb és azt űzte a legrövidebb ideig. Azt mondta, hiába kötöztek biztonsági kötelei a derekára, a huszadik emelettől fölfelé mindig elfogta a szédülés, ha kívülről kellett tisztogatni az ablakokat. Ami a«t illeti, én nem vagyok szédiiiős természetű, de ezt a megállapítást készséggel elhittem neki. Iván egyébként nagyon rossz véleménnyel volt a harminc esztendő előtti newyorki magyar kolóniáról. Azt mondta, hogy hemzsegtek a magyarok között a szélhámosok és egyéb kétes exisztenciák. Minthogy jól tudóit németül, Newyorkban, ahol csak lehetett, bajornak vallotta magát. Nem is szerette Newyorköt és mihelyt teljesen megtanult angolai és főleg mihelyt anyagilag módja nvilt rá, nekivágott a kontinensnek nyugati irányban. Minthogy állandóan nyugati irányban haladt, bizonyos számú hónapok multával ki kelielt lyukadni neki a Csendes-óceán partján Sca'tleben. A dragonyosoknál és huszároknál szer zett tudományát útközben egy ideig Dakotában, mint állatorvos is gyümölcsöztette. Seattle, az Egyesült Államok északnyugati nagyvárosa, akkor indult neki a fejlődés utjának. A fejlődés alapját két kincs, a szőrme és az alaszkai arany szolgáltatta. Seattle volt a nyugat-kanadai szőrmevadászok és az alaszkai aranyásók kiinduló és érkező állomása. Fantasztikus élet uralkodott akkor ebben a városban, ahol üres telkek mellett felhőkarcolók emelkedtek ki a földből és pazar fényfi áruházak egészen utolsó lebujokkal váltogatták egymást. A szellemi munkának nem volt semmi értéke, de az építkezéseknél olyan munkabéreket fizettek, mint sehol másutt a világon. Maradni mégis senki sem akart. Mindenkinek csak az volt a célja, hogy annyit tudjon összeszedni, hogy nekiindulhasson a mesebeli gazdagságok hazájának, Alaszkának. A pénzt Iván is összekuporgatta, de Alaszka helyeit a Csendes-óceánnak vette az útját. Egy barátja annyit beszélt neki Hawai szépségeiről, hogy meg akarta ismerni a Csendesóceán gyöngyét. Hányódásai közben a realitások annyira kicsúsztak alóla, hogy egészen természetesnek tartotta ezt a kis turista-kirándulást a földgömb túlsó oldalára. A Hawaiszigeteken ellógott néhány hónapig, azután mikor a pénze elfogyott, a Nippon JashenKaisha japán hajósvállalatnak egy hajóján, mint pincér igyen eljutott Sydneybe. Sydneyben a sorsa egy kenyérgyárba vetette, ahol először, mint munkás dolgozott egy darabig, utóbb az irodába került. Néhány heti tapasztalat után Iván rájött, hogy az ausztráliai kenyér nagyon rossz, vagy legalább is nem felel meg a mi kiflihez éa császárzsemlyéhez szokott magyar igényeinknek. Rábeszélte az egyik cégtulajdonost, hogy hozasson kísérletképpen kisebb mennyiségű finom magyar lisztet. További néhány hónap, múlva még kihozattak Ausztráliába egy magyar péklegényt is. Iván bekerült a cégbe, amely Wienna Baker néven alvállalatot létesített finom sütemények előállítására. Az üzlet nagyszerűen ment és Iván kezdett tekintély lenni a sydneyi élelmezési Iparban, i Az egyik fióküzlet mellé Sydney egyik főuccájában bodegát létesítettek, amely divatba jött és napról-napra növekvő forgalomnak volt a színhelye. Itt került össze Iván a francia tengerésztiszttel, aki sorsát egészen uj irányba lendítette. A tengerésztiszt története kissé zavaros volt és csak annyi bizonyos belőle, hogy Sydneyben rövid uton Kitették a hajóról. Vele volt a b¿hitelés okozója is, egy bronzbarna bőpü félvér tahitii asszony, akit becsempészett a kabinjába. Az asszony nagyon szép volt és különösen szép volt a szeme. Ugy tudott nézni, hogy azt európai asszonyok sohasem tudják megtanulni. A lényeg azonban nem ez. A tengerésztiszt mindennapos vendége lett a bodegának és esténkint egy-egy pohár sherrv mellett nagy előadásokat tartott Ivánnak, hogy miért kinlódik a péküzlettel, a bodegával, mikor tulajdonképpen mások fölözik le munkájának a hasznát. Ha kivonja a részéi az üzletből, elege van már ahhoz, hogy önállósítsa magát. Csak a szabaiság a szép, ha az ember ura önmagának. Neki van egy olyan őtlele, hogy azon f hamarosan meg lehet gazdagodni. Iván csapjon föl és legyen neki társa az üzletben. Iván egy darabig habozott, de a tahitii nő olyan szépen nézett rá, hogy társa lett a franciának. Kalandos életének uj fejezete kezdődött egy komédiás-kocsi deszkafalai kőzött. .'Folytatjuk.) iacSi - fa, síén, Ш$г z vezet