Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-29 / 72. szám

SZEGED. SzerUetilőJég: Somogyi ucca 22. L cm. Telefon: kHlc*9nkOnrWttr 6* fegylroda Arnrtt ucca 8. Telefon: 300. Nyomd» • Löw Upól ucca 19. Telefon r 16-54. TAvlrall é» levélcím: Délmagyaroncág Sieged. Iskolaváros és művelődési gócpont 'Art mondja a kultuszminiszter abban a cikkében, amelyet »Sorsdöntő kérdések a magyar vidéken«« cimen irt, hogy Szeged »most Budapest mellett nagy művelődési gócponttá, elsőrangú iskolavárossá fejlődik*. A cikknek vannak ránk nézve megtisztelő beállításai. Ilyen, amikor azt mondja, hogy Budapest mellett Szeged fejlődik nagy művelődési gócponttá, tehát valami a lakosok száma mellett, amiről kezdik elismerni, hogy abban is a második város vagyunk. Elég pénzünkbe került. No de ez is eredmény. Azután: a cikk valamennyi többi város fejlődési föltételeinek ás nehézségeinek felsorolása után foglalkozik Szegeddel, nyilvánvalóan azért, mert bennünket a többi vidéki város fölé helyez. Nem von le az itt emiitettek értékéből, hogy Miskolc mellett Szentest, Pécs mellett Dombovárt, Debrecen mellett Szikszót és Szeged mellett Berettyóújfalut is megemliti a városiasság pálmájáért küzdők sorában. Fontosabb, nem lokálpatriotizmus, hanem a jövőnk szempontjából, hogy az »elsőrangú iskolavárosa homéroszi jelzőjével tisztel meg bennünket, amiből fájdalmasan következtetjük, hogy ez a jelző esetleg még sokáig, nagyon sokáig marad egyetlen állandó jelzőnk. Az árviz után kővetkező évtizedekben minden mást háttérbeszoritóan fejlesztették Szegedet hivatalnok- és iskolavárossá. A főcél volt megszerezni minél több állami hivatalt és felépíteni minél több iskolát. Semmi értelme sem lenne most arról beszélni, hogy helyesen cselekedtek-e eleink, amikor állami intézmények és hivatalok mellett, esetleg részben ezek helyett nem iparkodtak megszerezni egészen más természetű intézményeket, amelyek tisztviselők mellett munkásokat is foglalkoztatnak és amelyek azzal, hogy termelnek, gyarapítják a kivitelt, vagy csökkentik a behozatalt. Az iparral — akár kicsi, akár gyár — akkor is édes-keveset törődtek és körülbelül ugy voltak vele, mint jóemberek a magárahagyott gyerekkel, amikor azt mondják róla, hogy nem történt ugyan semmi baja, pedig a jó Istenen kivül más nem vigyáz rá. Be lehetne bizonyítani, hogy a jó Istenen kivül hosszú ideig a szegedi iparnak se volt más patrónusa éá hogy ez a módszer nem éppen a leghatékonyabb iparfejlesztési politika. Egészen másként áll a helyzet egykori isfcolavárosi jellegünkkel. Egyetemünk ugyan nem volt és a »nemzeti fővárost« — akkor ez is jelzőnk és cimünk volt — könnyű lélekkel mellőzték a második és a harmadik egyetem odaítélésénél. De állt és egyre több tanítvánnyal dolgozott valamennyi középiskolánk, amelyekben jelentékeny számú délvidéki sváb fiu tökéletesedett magyarrá. Ezeknek a sváb fiuknak legtöbb szükségleti cikkét itt szerezték be. Gyakran látogattak el hozzájuk szüleik, akiknek legtöbbje ilyenkor bevásárolt és rendelt a maga, esetleg otthonmaradt családtagjai részére. Szeged egykori iskolavárosi jellege tehát állandó erőforrást szolgáltatott az iparnak és kereskedelemnek. Szó sincs róla, ugyanez a jellege megvan az egyetemnek is. De ma már ennyivel nem elégedhetik meg Szeged. Erősíteni kell ezt a várost gazdaságilag is és itt sorsdöntő tényezők a jó vasúti összeköttetés, mezőgazdasági Szombat, 1930 március 29 Ara lO fillér 2 VI. évfoSyam, szám ipar teremtése, helyes kisipari és szociálpolitika, A kultuszminiszternek abban a mondatában, hogy Szeged most Budapest mellett művelődési gócponttá fejlődik, cimben is, jellegben is van némi előlegezés. Nagyrészben a kultuszminiszteren áll azonban, hogy a cim is, a jelleg is valóságos legyen. Mindössze némi rendszerváltozás szükséges. Nagy örömünkre és elégtételünkre halijuk ismételten, hogy a kiegyezés korának azt a politikáját, amely mellett csak Budapest 'ejlődhetett, folytatni nem lehet és hogy a vérszegény vidék fellendítése az egyik legfontosabb nemzeti probléma. De nem lehet ugyan abban az elbírálásban és elbánásban részesíteni Szekszárdot, mint Szegedet. Igenis, ebben a szegény és kis országban is lehet Budapest mellett egykét kulturgócpontot teremteni, de tessék kiszemelni és nyíltan megmondani a szerencsés városokat és melléjük állni — legelsősorban országos érdekből — az ipari, a kereskedelmi, a mezőgazdasági és a kulturális intézmények és intézkedések elmaradhatatlan sorával. Az állami költségvetéstől kiderül, hogy a budapesti Operaház egy és háromnegyedmillió, a Nemzeti Szinház 800 ezer pengő évi szubvenciót kap. Mit kapnak a vérszegény vidék színházai? Mit kap a nagy művelődési ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vldínen é* Budapesten 3-bO, ftUiraidOn 6-40 pengő. - Egye» szám Ara héikíiznap vasár- és Ünnepnap 24 ml. Hirdetései« felvétele tarifa szerint. Megjelenti! hétM Kivételével naponta reggel lyet a város házikezelésbe vett és amelyre elköltünk évenkint 200 ezer pengőt, tehát a negyedét annak, amit az állam elkölt a Nemzeti Színházra. S itt nem arról van szó, mintha keveselnők, amibe a Nemzeti kerül. Az arányról van szó és arról, hogy sokaljuk, amit mi elköltünk. Közben végig kell néznünk, hogy a színházban kulturális leépítésekkel kísérleteznek és hogy az állam akkor sem jön egyetlen egy garassal sem az évenként 200 ezer pengőbe kerülő házikezeléses szegedi szinház segítségére, amikor az lenne a dolga, hogy segítsen megmenteni az önerőnkből megteremtett, a magunk fáradhatatlanságával, megértésével és lelkesedésével felépített zenei kulturánk lerombolásra itélt színházi ágát, A cim mellett Szegednek a jelleg is kell. Próbálja meg a kultuszminiszter helyesen fel ismert városfejlesztési elvét a kormányzat valamennyi ágában elfogadtatni. Ha ez sikerülne, ha látnók jeleit és élveznők áldásait, bizonyára senkinek se jutna eszébe nehezmé. nyezni az iskolávaros titulust. Azzal pedig mindenki tisztában van, hogy pozíciónkat, mint művelődési gócpontét uj Intézmények létesítésével, a kereskedelem és az ipar megerősítésével, mezőgazdasági helyzetűnk racionális kiaknázásával tudnók csak igazán, mégócpontnak kinevezett Szeged színháza, ame- | lyen és tartósan megalapozni. Hétfőn fontos értekezletei tartanak Párisban a magyar fóváléíe! ügyében A román külügyminiszter nyilalkozeía az angolok, franciák, olaszok, csehek és magyarok együííes üléséről (Budapesti tudósítónk telefon feler'ésc.") Bukarestből jelentik: Mironescu romín külügyminiszter pénteken délután fogadta a sajíó képviselőit és felvilágosításokat adott a keleti jóvátételi konferenciával kapcsolatban. Se jelentette, hogy hétfőn az angolok, franciák és olaszok együttes értekezletet tartanak Bethlen István magyar miniszterelnökkel és Benes cseh külügyminiszterrel. Az értekezleten arról tárgyalnak, hogyan lehetne megegyezésre futni a jóvátételi kérdésben. Románia április 30-ig ratifikálja a keleti Jóvátételi egyezményt, mert a román parlament április 30-án hosszabb szünetre megy. Ha a ratifikálás késedelmet szenvedne, akkor a Young-tervezet életbeléptetését is el kellene halasztani, mert Olaszország kijelentette, hogy nem ratifikálja a Young-egyezményt, amíg a keleti jóvátételi kérdés nincsen rendezve. Waciy vita a Hátiban a hágai egyezményről FrJedrích István: „Van-e hágai egyezmény, vagy nincs?" Budapes^ március 28. A parlament pénteki ütésén folytatták a fővárosi javaslat vitáját. Több felszólalás után Szilágyi Lajos mondott hoszszabb beszédet Azt szeretni törvénybe iktatni, hogy t székesfővárosi tisztviselők egyetlen városházi pártnak sem lehetnek tagjai. Nálunk hatalmilag lefelé is lehet bukni, de anyagitag csak fölfelé. Szörnyű igazságtalanság, hogy csak Folkusházy nevét kapták fel a parlamenti viták során, holott mások is vannak. Egész mammutjövedelmeik lesznek egyeseknek, ha megszavazzák ezt a szakaszt. Wolff Károly: Ne engedjük meg az állások halmozását. Baracs Marcell kéri a szakasz kihagyását. Rassay Károly szintén azt kívánja, hogy az egész szakaszt hagyják ki. Bródy Ernő: Arra a kérdésre kell feleletet kapni, lehet ° »ír" líözDcnztárbót több jövedelmet húzni. Több felszólalás után a napirend megállapítására került a sor, amelynél vita keletkezett Friedrich István elfogadja ax elnök napirendi javaslatát, de szóváteszi azt a tájékozatlanságot, amelyben az egész közvélemény, a képviselőház és a sajtó is van a hágai egyezmény tekintetében. Felkiáltások * baloldalon: Győzelem? Györki Imre: Visszaeszik majd a Lloyd-bankettett (Gunyos derültség.) Friedrich István: Néhány héttel ezelőtt nagy győzelmet ünnepelt a túloldal. Akkor nem értettük, hogy a túloldal még a hágai megállapodás szövegére nem kíváncsi. Követeltük, hogy azt hozzák nyilvánosságra. Hogy miért nem történt ez meg, azt önök jobban tudják. Elvárhatjuk, hogy a miniszterelnök vagy helyettese tájékoztasson bennünket arról, hogy tulajdonképpen mi történik odakint? Kérdezem tehát, van-e hágai megállapodás vagy nincs? Ha van, miért nincs megszövegezve? Az egész hágai győzelem ugy van be-