Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-28 / 71. szám

/ 1930 március 28. DftfJMAGYAlíOHSZAG Heves és né^telesiSeweSes korteskedés után isgyülés SCörttsy Györgyöt választotta meg színigazgatónak Kürthy 16 szavalatot, Tarnay Ernő 8-at, az első helyen jelölt Fodor Oszkár 2 szavazatot kapott (A Délmagyarország munkatársától.) Szinigazgatóválasztást talán még sohasem előzött meg Szegeden olyan izgalom és annyira kiélezett hadjárat, mint ezt a mostanit, amely csütörtökön délután dőlt el. A kisgyűlés Kürthy Györgyöt, a Nemzeti Szinház tagját választotta meg művezető-igazgatónak. Ez az eredmény két nappal ezelőtt még általános meglepetést keltett volna Szegeden, ahol Kürthynek nem igen volt pártja és talaja. A helyzet azonban az utolsó két nap alatt, helyesebben az utolsó órákban lényegesen megváltozott. Ebbe a kifejezett kulturális kérdésbe sikerült belecsempészni az utolsó pillanatban a politikát és igy a kisgyűlés tagjainak egyrésze pártszempontjait érvényesítette szavazati jogának gyakorlásánál. • A választás sorsa tulajdonképen négy órával a választás előtt, délben tizenkettő és egy óra között dőlt el. A kisgyűlés tagjainak nagyrészét megbeszélésre hivták össze. A megbeszélés zárt ajfók mögöti folyt le, értesülésünk szerint azonban a szinigazgatóválasztás volt az egyetlen tárgya. Ezzel a megbeszéléssel kapcsolatban sok mindenfélét beszéltek a városban, de bizonyosat senki sem tudott. Beszéltek többek között egy állítólagos táviratról, amely döntően befolyásolta volna a kisgyűlés jobboldalhoz tartozó tagjait Kürthy érdekében. A hirt azonban csak fentartással közöljük. Azt pedig fentartás nélkül közöltük már, hogy egy nappala kisgyűlés ülése elölta kisgyűlés tagjai Budapestről névtelen gépírásos levelet kaptak azzal a nyilvánvaló tendenciával, hogy a levélben felsorolt kilenc jelöltre, akik kivétel nélkül »zsidók, szabadkőművesek és bukott színigazgatók«, ne szavazzanak azok, akik hajlamosak még mindig ezeknek az elavult kurzusfrázisoknak a befogadására. A levélben közölt névsorban szerepelt néhány katolikus és református pályázó neve is, de Kürthy Györgyé kimaradt a névsorból. A kisgyűlés ülésének lefolyásáról* egyébként az alábbi tudósításban számolunk be. Négy órakor már majdnem teljes számban együtt voltak a városháza bizottsági termében a kisgyűlés tagjai. A teremben szokatlanul nagy volt a csönd. A tagok halkan beszélgettek, vitatkoztak az esélyekről. A sarkokban kisebb csoportok keletkeztek, de kapecitálásnak, korteskedésnek már nyoma sem volt, Dr. 'Aigner Károly főispán négy óra után tíz perccel nyitotta meg az ülést. Az ülés megnyitása után Wimmer Fülöp tett napirend előtti indítványt. Azt kérte, hogy a főispán elsősorban a szinigazgatóválasztást intéztesse el, amely a tárgysorozat utolsó helyén szerepelt. Wimmer Fülöp indítványát általános helyesléssel fogadta el a kisgyűlés és igy a tárgysorozat első pontjaként bocsájtotta döntés alá a főispán a szinigazgatókérdést. A polgármester előterjesztését dr. Pálfy József polgármesterhelyettes, a szinház intendánsa ismertette. Elmondotta, hogy a polgármester a közgyűlés határozata alapján országos pályázatot irt ki a színigazgatói állásra. A pályázat határideje március 20-án járt le és huszonhatan nyújtották be pályázatukat. A szinügyi bizottság még ugyanaznap összeült, majd 22-én megejtette a jelöléseket. A pátyázók közül Fodor Oszkárt első, Szendrey Mihályt második, T.irrtay Ernőt harmadik helyen jelölte, negyedik helyen pedig egyenlő rangszámmal dr. Bárdos Artúrt, Tolnay Andort, Komjáthy Jánost, Kürthy Győrgyöt és Görög Sándort. A polgármester elfogadta a szinügyi bizottság javaslatát és azt a maga javaslataként terjeszti a kisgyűlés elé. Bejelentette Pálfy József még azt is, hogy Szabó Pál, Görög Sándor, dr. Bárdos Artúr, dr. Németh Antal és Tolnay Andor visszavonták pályázatukat, igy tehát a negyedik helyen csak két pályázó maradt, Kürthy György és Komjáthy János. A polgármester utasítást kér a kisgyüléstől, hogy a megválasztandó színigazgatóval szeptember 1-től kezdődő egy évre kössön szerződést a pályázati hirdetményekben előirt feltételek mellett és kösse ki ebben a szerződésben, hogy a megválasztandó színigazgató köteles szerződése egész ideje alatt Szegeden tartózkodni, más színház igazgatója nem lehet ugyanabban az időben, más színigazgatóval nem társulhat, más színházban anyagi érdekeltséget sem vállalhat. Bejelentette végül Pálfy, hogy a szinügyi bizottság és a polgármester javaslatától függetlenül a kisgyűlés tagjai minden pályázóra szavazhatnak. A polgármesteri javaslat előterjesztése után Czigler Arnold szólalt fel. Elmondotta, hogy az egyik pályázót, Szendrey Mihályt azzal vádolták meg, mintha ő »kezet csókolt volna Erdélyben egy román színésznek». Ez az állítás téves, mert Fekete Mihály volt az, aki elkövette a kézcsókot. Dr. Aigner főjspán ezután elrendelte a névszerinti titkos szavazást, — Kalapba szavazzunk! — mondotta valaki. — Ne kalapba, az nem jó, szavazzunk urnába! — kiáltották többen is. Közben az urnát már fel is állították. Az egyik kíváncsi bizottsági tag felemelte fedelét és belenézett: nincs-e dupla födele, vagy nem helyeztek-e bele néhány ellenpárti szavazatot... Iíiváncsiskodása általános derültséget keltett. Különben ez volt a kisgyűlés egyetlen vidámabb momentuma. A megjelent kisgyülési tagok névsorát dr. Tóth Béla főjegyző olvasta fel és a tagok a következő sorrendben szavaztak: Back Bernát, Bagáry László, Bakó László, dr. Berecz János, Czigler Arnold, dr. Csonka Miklós, dr. Dobay Gyula, Dobó Imre, dr. Faj ka Lajos, Kiss Ferenc, dr. Kovács József, dr. Menyhárt Gáspár, dr. Pap Bóbert, dr. Pálfy József, Petrik Antal, Rack Lipót, Raíner Ferenc, dr. Simkó Elemér, dr. Somogyi Szilveszter, dr. Szivessy Lehel, dr. Tonelli Sándor, dr. Tóth Béla, dr. Török Bcjla, dr. Turóczy Mihály, dr. Wimmer Fülöp és dr. Wolf Ferenc. Az urnát azonnal felbontották és megszámlálták a szavazatokat. Kürthy György kapott 16, Tarnay Ernő 8, Fodor Oszkár pedig 2 szavazatot. — Ennélfogva Kürthy Györgyöt a szegedi szinház megválasztott igazgatójának jelentem ki —, enunciálta a főispán. Ezután az urnát eltették az asztalról és folytatták a kisgyűlés napirendjére tűzött kérdések tárgyalását, amelyről lapunk más helyén számolunk be. Igy végződött a szinigazgatóválasztás a kíméletlenségekben gazdag, heves és névtelenleveles, kéthetes kampány után. • A kisgyűlés eredményének nyilvánosságra kerülése után Tarnay Ernő igazgató a következőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: — Becsülettel estem el, a politika mérgezett tőre döfött le hátulról. Azt a három évet, amit szakadatlan és lelkes munkában, minden egyes percében szörnyű küzdelmet folytatva a mostoha viszonyokkal, a szegedi szinház igazgatói székében töltöttem, nem sajnálom, mert ugy érzem, hogy ez a munka nyomot fog maga ulán hagyni. — Még csak annyit, hogy azt szerettem volna, ha ma délután a páholyok, a földszint és a karzatok közönsége szavazott volna, mert akkor — ugy hiszem — más lett volna az eredmény. És nem tudom elhallgatni, ugy érzem, hogy e küzdelmes, munkás és lelkes három év alatt valamivel előbbre vittem egy szép és nekem még mindig szent ügyet. HMtJ jyiMLi LU Pásztor József e!sadása a budapesti haladás Klubban (A Délmagyarország munkatársától.) Pásztor József lapszerkesztő csütörtökön este a magyar városok kultúrájáról tartott előadást a Haladás Klubban. A Vadászkürl-szálló klubhelyiségében szép közönség gyűlt egybe, amikor dr. Sebestyén Ernő emelkedett szólásra és elmondotta, hogy a Haladás Klub a magyar városok kulturális életéről előadássorozatot rendez, amit a mull héten dr. Szabó László előadása vezetett be. — Ma — mondotta dr. Sebestyén — ugyanerről a témáról Pásztor József lapszerkesztő fog beszélni, aki mint ujságiró és mint közéleti ember élénk figyelemmel kiséri a magyar városok kulturális életének minden megnyilvánulását. Általános figyelem kőzött emelkedett szólásra ezután Pásztor, aki előadását a szegedi kulturát ismertciő és jellemző adatok és tények felsorolásával kezdte. Beszélt a szépirodalmi és tudományos könyvek forgalmáról, a kitűnő Somogyi-könyvtárról és a kölcsönkönyvtárakról, majd a szegedi és általában a vidéki sajtó életéből mondott el részint érdekes, részint tanulságos dolgokat Ezután a szinház körül duló különböző dilettantizmusokat ismertette, majd arról beszélt, hogy miben különbözik a házikezcléses rendszer attól, amikor odaadják a színházat vállalkozónak, hogy gazdálkodjék a saját hasznára, de a saját kárára is. összehasonlította a nagyobb vidéki színházak személyzeti kiadásait, bevételi lehetőségeit és művészi eredményeit. Beszélt az utóbbi évek hangversenyszezonjairól, meg-, emiitelte a magyar világnagyságok előnybe nrészesitését, a filharmonikusok munkáját és a dalárdák szereplését. A zeneiskolák és a képzőművészeti élet ismertetése után a szegedi moziélettel foglalkozott s végül megemlékezett a szegedi könyvkiadásokról, folyéirátokról. Ezután igy folytatta: — Legtöbbet Szeged kultúrájáról beszéltem, de ezzel valamennyi magyar város kultúrájáról megrajzoltam a képet. Valamennyire ismerem Debrecent és Miskolcot, liberális és fajvédő orgánumán keresztül látom Pécs kulturális életét. Egyes dolgokban az egyik, másokban a másik város vezec, mégis azt hiszem, hogy a vidéki városok között, általában Szegedé az elsőség. Helyes kultúrpolitika — ahogy a kultuszminiszter ur mondja — >a vérszegény vidék föllenditése«, de a sorrendben és a fejlesztés arányaiban különbséget kell tenni és nemzeti érdekből is kormányzati programmá kellene emelni Szeged olyan mérvű gazdasági és kulturális kiépítését, hogy második helye a városod sorában vitathatatlan, ismert és elismeri legyer. — De ha már hozzányúltunk ehez a témához, más vonatkozásban is beszélni kell a magyar városok kulturájáról, folytatta Pásztor s ez az analfabetizmus, a tüdővész és más népbetegségek, az egészségtelen lakások, a csatornázás és a kövezés s az emberi élet és egészség terén részint a kórházi ellátás, ré-