Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-27 / 70. szám

1930 március 27. Válasszunk szinígazgaíót Irta: Tonclii Sándor. Választás előtt a szavazásban résztvevők részére az a legkényelmesebb álláspont, ha beburkolóznak a titoktartás, vagy az általánosságban tartott Ígérgetések köpönyegébe. Nincs kizárva, mérlegelem, megfontolom, rajla leszek és így tovább. Magam is töprengtem, hogy előzetesen beleszóljak-e a színigazgatói állás körül kifejlődött háborúba. Két ok késztetett, hogy a nyilvánosság elé vigyem a nézetemet. Az egyik az, hogy a korteskcdés során majd mindegyik szinigazgató-jelölt megtisztelt látogatásával. Valamennyit végighallgattam^ nagyon lelkiismeretesen áttanulmányoztam a programjukat és mérlegeltem, hogy mit lehet belőle a helyi viszonyok mellett beváltani. Ez adja meg a személyi beleszólás jogosultságát. A másik okom az, hogy Szeged egyetlen színházánál nem közömbös, hogy milyen vezetés alá kerül. Szükséges, hogy mások is, akik eddig nem foglalkoztak behatóbban a színház ügyével, megismerjenek bizonyos objektív szempontokat. Ez adja meg az alábbiakban elmondandók kötelezettségét. A közgyűlés bölcsesége ugy határozott, hogy a színigazgatói állás betöltésére országos pályázatot kell hirdetni s a jelentkezők közül a szinügyi bizottság véleményének és a polgármester ajánlásának figyelembe vétele mellett a kisgyűlés válassza meg az igazgatót. A pályázatra huszonhat kérvény érkezett be, többnyire csodaszép programokkal és ígéretekkel megspékelve. Valamennyi pályázó ígéri a deficit megszüntetését. A pályázati kérvények alapján a jelölteket két csoportba oszthatom. Vannak közöttük ivagy ambíciójú művészi reformerek és minden gyakorlat nélküli fiatalkorú Titán Lacik, akik a szegedi színpadot éfe Szeged város pénzét experimentumokra akarnák felhasználni. Ez az egyik csoport. Az egyik jelöltnél, aki harminckét darab cimét is közölte, melyet a jövő szezonban elő akarna adatni, már a szinügyi bizottság ülésén rámutattam, hogy a darabjai közül huszonkettő feltétlenül üres házat oonzana. így a deficitet megszüntetni nem lehet és az ilyen próbálkozások elől eleve kell zárkózni. Szeged közönsége nem lehet kísérleti nyul északian ködös és piscatorosan modern színpadi próbálkozások számára. A jelentkezők másik csoportja az akfiv, vagy pillanatnyilag elhelyezkedés nélküli s.iiigazgatóké. Vannak közöttük érdemes színpadi rutiniék és öreg, tapasztalt színházi rókák, akik értik, hogy jobbra és balra egyaránt elhelyezett ígéretekkel, hazafias szólamokkal miként kell a bizottsági és kisgyülési tagok lelki húrjait megrezegtetni. Elvégre a szegedi színház igazgatói állása, ahol anyagi gondok nincsenek, megéri azt, hogy a leendő igazgatók egy kis komédiát játszanak érte. Ha volt olyan magyar színigazgató, aki Arad nyilt színpadán kezet csókolt a jubiláns oláh színésznek, akkor a szegedi bizottsági tagoknak tett ígéretek a nagyon is megengedhető eszközök közé tartoznak. Ha azonban azt keresem, hogy ezek a színigazgatók miért akarnak megválni jelenlegi helyüktől, vagy-miért hagyták már előbb abba színházi vállalkozásukat, arra a tapasztalatra kell jutnom, hogy az általános gazdasági válság mellett a szinház sehoisem üziet és ők sem tudtak boldogulni. Ki akarnak tehát kötni Szeged biztos révében, ahol a város a gazda és ahol mentcsitve vannak a bizonytalanság, az anyagi nehézségek és a közönség pénztelenségével való küzködés alól. Mi ázonban a cél? Az, hogy a szegedi szinház anyagi deficitjét eltüntessük. Tisztán szinpadi szempontból ugyanis a jelenlegi rezsim ellen, egyes elkerülhetetlen apró hibákat leszámítva, komoly kifogások nem merültek fel. Ha pedig a városi kezelés nem járt olyan eredménnyel, mint szerettük volna, abban nagy része van annak, hogy ez volt az első ilyen fcisérlet Magyarországon s ez a kísérlet éppen a legrosszabb gazdasági konfunktura idejébe esett, amiért már megfizettük a tandijat. Száz százalékig a művészi igazgatót felelőssé tenni az anyagi bajokért, olyan igazságtalanság volna, aminőt nem tételezhetek fel a kisgyűlés tagjairól. " . . Éppen azért, minél iskább gondolkozom az eshetőségek felett, annál inkább kialakul bennem az a becsületes és őszinte meggyőződés, hagy a művészi szempontoknak és a város anyagi érdekeinek mérlegelése mellett a Jelenlegi rezsimmel szemben személyi változás szOtasége nem merül (el. Tárgyi garanciákat igenis kell felállítanunk és itt kell a mult évek tapasztalatait érvényesítenünk. A legnagyobb vétkezés volna ugyanis a logika ellen, ha a deficit miatt személyi változásra határoznánk magunkat és idehoznánk egy uj igazgatót, aki saját székhelyén szintén deficittel küzködik, vagy már teljes anyagi bukás is áll mögötte. Az üres próbálkozókat kivéve valamennyinek ez az esete. De ezesetben még az is súlyosítaná a helyzetet, hogy az uj igazgató nem ismeri a szegedi viszonyokat, a színház üzemét és neki a város költségén kell megszerezni azokat a drága tapasztalatokat, amelyeknek tandiját egyszer is elég volt megfizetnünk. A Munkaadók Szövetsége átiratban kérte a várost a munkanélküliség haladéktalan csökkentésére Részletes Javaslat az átmeneti megoldásról — A szövetség kéri a közmunkák befejezését, nagyobb városi tatarozás! kölcsön folyósítását, kislakásod építését, & renoválások elvégeztetését és az utak kijavítását A munkanélküliek küldöttsége a főispánnál (A D él m agy arors z á g munkatársától) Az egyre fenyegetőbbé váló munkanélküliség kérdése élénken foglalkoztatja Szeged gazdasági képviseleteit is. Most a Szegedi Munkaadók Szövetsége ankétezett a munkanélküliség ügyében. A szövetség határozatot fogadott el, amelyet átiratbrm között dr. Somogyi Szilveszter polgármesterrel. Az átirat bevezető részében leszögezi a Munkaadók Szövetsége, hogy a szükség parancsoljta üzemracionalizálásokat ne a munkásoK elbocsátásával haJJ$£V végre és feltétlenül szükségesnek látja ugy a munkaadókra mint a munkavállalókra az immár elviselhetetlenül súlyosbodó munkanélküliség csökkentését. Az átirat ezuiin különböző módokat ajánl a polgármester figyelmébe, mint amelyek alkalmasak volnának a kérdésnek legalább is átmeneti megoldására. — Mindenekelőtt a legsürgősebben módot kellene keresni arra — szól az átirat —, hogy » a már megkezdett nagvobbarányu közmunkák befejezessenek. Az egyetemi építkezéseknél még hátralévő munkálatok fennakadást szenvednek azért, mert a munkavállalók az utóbbi hónapokban vagy egyáltalán nem. vagv csal: ijjon minimális rész etekben jut hatnak követeléseikhez. Szükséges volna, ha készpénz nem áll rendelkezésre, az állam részéről garancialevél nyújtása, amely állami jótállás a vállalkozók által azonnal leszámitoltatható és az állam által későbbi időben beváltható volna. — Az állami kiskereskedői kölcsön folyósításához hasonlóan biztosítandó volna Szeged város részéről nagyobb városi tatarozásl kölcsön, amelynél a kölcsönösszegek egy bizonyos hányadáért, mint szavatossági ősszegért, a pénzintézetek részéről ezen összeg tízszereséig is nyújtatnék a háztulajdonosok részére bankhitel. Az ilyen bankkölcsönöket többéves visszafizetésre lehetne folyósit t^tni, ahol a visszafizetés tartama szerint a rövidebb kölcsönöknél olcsóbb kamat volna felszámítandó, mig a hosszabb időre felvett kölcsönöknél magasabb. A városnak a rövidebb lejáratú kölcsönök után felszámítandó 4—5 százalékos kamat és a bankkamat közötti különbséget vállalni kellene. Ezen tranzakcióval, ha a város 2-^300.000 pengő erejéig jótállást vállal a bankoknál, mintegy 2—3 millió pengő összeg folyhatna be gazdasági életünkbe az azonnal meginduló tatarozási munkákon keresztül. — Szükségesnek látnánk, hogy a város még bizonyos áldora'ofc árán Is keressen megváló u'ási olyan e ítUfcca,