Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-21 / 66. szám

SBBQED, SserhMslSaéoi Somogy! ueca St.L em. Telefon: 13-33.'KIadAhlvi>tal, WlMöckönr^Af é« legylrodo: Aradi üeca 8. Telefon: 30B. - Nyomda t L»w ttpól ueca 19. Telefon t 16-34. févlrnfl é* levÄIclm: Délmagyaronsdg Sieged. Péntek, 1930 március 21 Ara 1» fillér .y VI. évfolyam, szám ELŐFIZETÉS: Ilavonto helyben >20 MdéKen «» Budapeíten3-00, kUltOldbn 6>40 pengd. - Egyes itám Ara hítköíx nap vaiár- és llnnepnat> 24 Í11L Hir=­detések felvétele tarifa »«crtnt Mro)» lenlk bétlö kivételével naponta reggel 1 Társadalombizfosltt Ogyel Pénteken délután a szegedi törvényhatósági bizottság iparos és kereskedő bizottsá.gi tag­jaj értekezletet tartanak a Társadalombiztosító ügyében. Amennyire közszeretetnek örvend ez az intézmény az iparosok és kereskedők kö­rében, biztosnak kell tartanunk, hogy izgatott hangú felszólalásokban nem lesz hiány. Ért­hetőnek kell tartanunk azt is, hogy azok az érdekeltek, akik a terhek felét, sőt a fele­ósszegnél nagjrtbb részét js viselik, a mai nehéz gazdasági viszonyok kőzött tiltakozni fognak a járulékok további felemelése ellen. Úgyszólván a tulió partról bírálják az intéz­mény működését, amelynél a munkavállalók a táppénzek csökkentését kifogásolják. A Társadalombiztosító ma körülbelül az or­szágnak legnagyobb intézménye. Magánválla­lat, sőt hatósági szervezet sincsen, amely mé­reteiben hozzá volna fogható. Azt hisszük nem csalódunk, ha azt tételezzük fel, hogy a Tár­sadalombiztosító mai szervezetében már az államvasutak organizációját is meghaladja. Ér­dekelve van benne a mezőgazdaság kivételével az országnak minden munkaadója és minden munkavállalója, érdekelve vannak benne az orvosok és gyógyszerészek, f kórházak. Rőt érdekelve van az az óriási hivatali apparátus is, amely a betegségi és balesetbiztosítás s az aggkori és rokkantbiztositás ügyeit ellátja. A Társadalombiztosító ügyei ákut formá­ban a mult év vége felé kezdték foglalkoz­tatni a közvéleményt. Először lappangó hírek terjedtek el, hogy a Társadalombiztosító te­temes deficittel dolgozik. Azután jöttek a hi­vatalos nyilatkozatok, hogy a hirek túlzottak, január legelején pedig a népjóléti miniszté­rium államtitkára egy nyilatkozatban azt ma­gyarázta meg a kívülállóknak, hogy a baleset­biztosítási ágazatnál egyáltalán nincsen hiány, ellenben bizonyos hiáqy mutatkozik a beteg­ségi biztositásnál, amelynek fedezésére azon­ban átmenetileg kölcsönt vettek fe! az öreg­ségi ágazat tartalékalapjából. Szép szavak­ban kifejezve ez a nyilatkozat nem volt egyéb, mint annak beismerése, hogy a szállongó hí­resztelések igazat mondanak. A hozzáértők előtt ugyanis egy pillanatig sem volt titok, hogy a balesetbiztosításnál, amelynél a járu­lékok beszedése a fedezeti és az elosztó-kirovó rendszer alapján történik? hiány nem lehet. Hiány csak a betegségi biztositásnál adód­hatik. Ez pedig igenis megvan. Hogy mennyi ez a hiány, hivatalosan nem közölték. De a budapesti szaklapok tudni vélik, hogy 14—15 millió az az összeg, amelyet a népjóléti mi­nisztérium az öregségi ágazat tartalékalapjából átutalt a betegségi ágazat hiányainak átmeneti fedezésére. Állítólag erre azért volt szükség, mert a 75 százalékos táppénz költségeit a 6 százalékos járulékkulcs bevételeiből fedezni nem lehet. Köznapi nyelven mondva, ez azt jelenti, hogy előirányzatában a népjóléti mi­nisztérium, vagy a Társadalombiztosító igazga­tósága egyszerűen elszámította marját. Az elintézésnek azzal a módozatával szem­ben azonban, hogy a betegségi ágazat hiányait már csak átmenetileg is az öregségi ágazat tartalékaival fedezik, súlyos közjogi természetű aggodalmak merülhetnek fel, mert az 192S. évi XL. t e. 133. szakasza szabatosan meg­mondja, hogy az öregségi ágazat tartalékalap? iát mibe szabad elhelyezni, a következő sza­kasz 2. bekezdése pedig világosan ugy intéz­kedik, hogy az öregség, rokkantság, özvegy­ség és árvaság esetére szóló biztosítási járulék tartalékalapjának tőkéjét más biztosítási ága­zat működésével járó hiányok pótlására for­dítani nem lehet. A társadalombiztosítás ügye tehát igy akár számszerüség, akár törvény­szerűség szempontjából, zsákuccába jutott. Ezért most azt tervezik, hogy a bajon a táp­pénzeknek 75 százalékról 60 százalékra való csökkentésével, mint az a Magánalkalmazot­tak Biztosító Intézeténél már megtörtént, to­vábbá a betegségi járulékoknak 6 százalékről 7 százalékra való felemelésével segítenek. Hogy a parancsoló szükség mennyiben kivánja meg ezeknek a módozatoknak az alkalmazá­sát, megállapítani nem lehet. Kimutatásokat ugyanis a Társadalombiztosító nem tesz közzé, az államtitkári nyilatkozatok a kérdésnek csak bizonyos pontjaira terjednek ki, az autonómia pedig, amely hivatva volna, hogy beleszóljon az intézet működésébe, kritikát gyakoroljon az ügyvitel felett, megállapítsa a "kiadások szükségességét és javaslatot tegyen az admi­nisztráció egyszerűsítésére, nem működik. A közvélemény sötétben tapogatódzik és csak ösztönösen tiltakozik az ellen, hogy a betegek kevesebbet kapjanak, az egészségesek pedig többet fizessenek. Ma, amikor a szociális problémák állana* minden ország politikájának az előterében, botorság volna kifogásolni, ha egy áll^m gon­doskodni, még pedig jól és megfelelően akar gondoskodni azokról a rétegekről, amelyek két kezűk munkájával keresik meg a minden­napi kenyeret, de nincsen annyijuk, hogy be­tegség, vagy baleset esetén létfentartásuk biz­tosítva legyen és nem keresnek annyit, hogy öregségük idejére valamit félre tudjanak tenni. De éppen ezért az ügynek az érdeke kiváni* meg, hogy a nyilvánosságnak betekintése le­gyen a Társadalombiztosító ügyeibe és hogy az autonómia, amelyről tételes törvény in­tézkedik és amelynek szervei már megvannak alakítva, meg is kezdje a működését. A munkúsRormány gyöselme os angol parlamentben London, március 20. Az alsóházban Lloyd George röviden indokolta a liberálisok ál­láspontjának megváltozását. Mindaddig -r ugy­monu— amig a tengerészeti konferencia élet­halál kőzt lebeg, a liberális párt kerülni óhajtja a belpolitikai válságot s ezért nem akarja a kormányt leszavazni, vagy megalázni és tartózkodni fog a szénjavaslat t|rg?a!4ea folyamán az ellenzékieskedéstől. Ezután több konzervatív szónok kételkedését fejezte ki Lloyd George szavainak őszintesé­gében. A módosító javaslatot a Hit S74 szaoavrttrd 229 ellenében elvetette. Életfogytiglani fegyházra ítélték a rückersdorfi elektromos gyilkost (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: A korneuburgi esküdtbíró­ság három nap óta tartó tárgyalás után csü­törtökön este hirdetett Ítéletet Neumayer Ferenc, a rückersdorfi elektromosgyílkos bün­pőrében. Neumayer Ferenc, mint ismeretes, az országúton magasfeszültségű árammal telí­tett dróthuzalt fektett keresztbe, hogy bosszút álljon fivérén. Az áram fivérén kivül két rückersdorfi embert is megölt. Az eskűdtek az orgyilkosságra vonatkozó minden kérdésre igennel feleltek. A verdikt alapján Neumayer Ferencet életfooutialani feauházra ítélték, Sialin megbuRoii? Állítólag as iffuleommuni&íálc csoportja kénys^erifette lemon (áúsra (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A Temps rigai szikratávira­ta szerint Lettországba olyan ellenőrizhetetlen hirek érkeztek Moszkvából, amelyek arról szól nak. hogy Stalint lemondásra kényszeriletlék. Stalin hatalmának váratlan összeomlása egy ifjukommunista 'csoport aktivitására vezethető ! vissza, amely csoport nem volt megelégedve Stalin működésével és különösen legutóbb kia­dott rendeleteit kifogásolta. A hirek még ar­ról is beszámolnak, hogy Moszkva helyőr­ségét megerősítették és a Kreml valóságos harci tábor képét mutatja. Stalin bukásának hírét a legnagyobb fentartással kell fogadni. . Husiiul? a kormány lemondását követelte (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A Nemzeti Szabadéivüpárt csütörtök esti gyű­lésén Rassay Károly éles beszédben támadta a kormányt. Utalt Wekerle pénzügyminiszter költségvetési expozéjára, amelyben Wekerle maga is kijelentette, hogy a mai rendszer tarthatatlan. Wekerle beszédének konzekvenciáit Bethlen István gróf miniszterelnök­nek U le kell vonni a »aló heluzet

Next

/
Thumbnails
Contents