Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-12 / 59. szám

1930 március 12. DfXMA r. v •91 À felszabaduló ideplc'líslka épületében trachoma~lí őrházat akar berendeztetni a népjóléti miniszter MI 1 esz A Gerlíczy-kasíéHyal ? (A Délmagytirorszdg munkatársától.) A népjóléti miniszter — mint ismeretes — a Gerliczy-birlok fölparcellázása alkalmával az állam számára megvásárolta a deszki kastélyt, amelyben egészségügyi intézményt szándékozik berendezni. A kastély azóta — pedfg már esztendők teltek el a vásárlás óta — •üresen áll. a lezárt ajtókra a hatalmas park kertésze vigyáz, Megírta a Dél magyar ország, hogy e polgármester kérdést intézett a népjóléti minisztériumhoz, aziránt érdeklődve, hogy az állam milyen feliitelek mellett engedné ál a kavtélyt a városnak tüdőbeteg-szanatórium céljaira. Erre a kérdésre végleges választ még nem kapott a polgármester, de a szóbeli tárgyalások alapján biztosnak látszik, hogy a népjóléti miniszter hajlandó a város kivánsácának teljesítésére, a feltétele csupán az, hogy a város gondoskodjék a tüdőbetegek számára létesítendő intézet berendezéséről és fenntartásáról. A népjóléti miniszter — ugy látszik — szívesén engedi át az ilyen egészségügyi intézmények berendezését és fenntartását a városnak. Kedden leiratot kapott a polgármester és leiratában a miniszter azt a kívánságát közli, hogy a város rendeden be kórházat az ideqkUnika rövidesen felszabaduló épületében a trachomás betegek számára. Az idegklinika jelenleg a közkórház Pulczuecaj épületében működik, de rövidesen visszaadja ezt a régi épületet a városnak, mert elfoglalhatja uj hajlékát az egyetemi városrészben. A városnak ezzel az épülettel az volt eredetileg a terve, hogy lakásokká alakltja át a helyiséget és ezekben a lakásokban helyezi el az egyetemi építkezésekkel kapcsolatban kilakoltatandó családokat A polgármester a népjóléti miniszter leiratáról a kővetkezőket mondotta: — Az kétségtelen, hogy a trachoma elleni védekezés kifejlesztése igen fontos közérdek, de nem hiszem, hogy eredményesen szolgálhatná ezt a célt a Pulcz.uccai épület trachomakórházzá való berendezése. A trachoma ellen csak a betegség frontján, kint a tanyavilágban lehet védekezni, mert a legtöbb trachomásbeteg ott található. Ez a betegség nem olyan, hogy munkaképtelenné tenné az embert, ezért szükségtelennek látszik, hogy a betegeket kórházban helyezzék el. Sokkal jobb megoldás, ha a trachomás betegeket az úgynevezett repülő orvosok kezelik, akik személyesen járják be a tanyákat és valósággal kinyomozzák a betegeket. A trachoma gyógykezeltetése különben is kötelező. — Ami a Gerliezy-féle kastély dolgát illeti, nagyon szeretném, ha ott berendezhetnők a fertőző tüdőbetegek elkülönítő szanatóriumát. Ugy gondolom, hogy a népjóléti miniszter szives-örömest át is engedné erre a célra a kastélyt, a baj csak az, hogy nincs pénze a városnak. Pedig az kétségtelen, hogy fontos, szociális feladatot teljesítenénk azzal, ha ennek az uj kórháznak a berendezésével és üzembehelyezésével lehetővé tennénk a fertőző állapotban lévő tüdőbetegek elkülönítését. A hely ebből a célbél igen alkalmasnak látszik, rövidesen ki is rándulunk helyszíni szemlére a szakértőkkel. Gsak attól félek, hogy mire a városnak pénze lenne a szükséges költségekre, a miniszter meggondolja a dolgot és valami más célra használja fel a kastélyt w Árvizi emlékek az 51. évfordulón Mikor a franciák szereitek bennünket Ezek a sorok nem akarják újból részletezni az árvizet. A hosszú idők folyamán esett arról elég sző, szakszerűbben pedig ugy se tudnók elmondani, mint ahogy néhai jó Piliich Kálmán tárgyalta, boncolta, kritizálta, — egyaránt az előzményeket. magát a tényt meg a rekonstrukciót Az alábbiakban azonban, azt hiszem, először esik szó néhány emlékről, amit a városi levéltár őriz. Azt tudjuk, hogy mikor az egész világ, szive megesett rajtunk, különösen a franciák éreztek velünk .Párisban 1879 április 2-án a L'Obole (Obulus) nevű művészi társaság, amely hangoztatja, hogy sem politikai, sem vallási kérdésekkel nem foglalkozik, Szeged érdekében (»Szegedért», ahogy mondták) zenei estélyt rendezett amelynek műsorát a 235 frank jövedelemmel együtt elküldötte a a hatóságnak. Brüsszelben Julius 27-én volt a belga királjl pár védnöksége alatt sőt jelenlétében, Szeged tanyai lakossága javá-a nagyszabású hangverseny. »Ott volt az egész garnizon és ezer műkedvelő énekes«, mondja a referáda. A műsor 7-ik pontja: Szegedin-frameries (szegedi tanyák), L'Hysmen verse Ed. Lassen zenéjére. A meghívó gyönyörű rajza az elképzelt katasztrófának, sok magyar típussal. Közlik a verset is francia és flamand nyelven. A lényege ez: —• »Rokonok vagyunk, bennünket is ér ilyen rész élv, pusztulás.« Közben említem meg azt a Newyorkban ^Hungária« cimen megjelent angol nvelvü alkalmi lapot, amelyik kizárólag velünk foglalkozik. Megjelenési ideje 1879 május 3. Külön bizottság adta ki, fel vannak a nevek egyenkint emlitve. épt> ucv. mint az adományok. Beszél irodalmunk, nvelvünk fejlődéséről, odaállítja »versenytársnak akármelyik kulturnyelv mellé.« — »Magyarország iparát és kereskedelmét megbámulja az egész világ. Épp ugy a költőit is. Becsületes, szorgalmas, nép ez.< Leirja az árvizet, külön oldalt foglal el a vasúti híd képe. Foglalkozik Szeged történetével és azt állítja, hogy sok cigány lakik a városban. Közli Kossuth Lajosnak 1851-ben Brooklinben mondott beszédét, hosszú cikk foglalkozik Reményi Edével, nemkülömben (hirdetésekkel együtt) a magyar borokkal. Angol fordításban közli báró Eötvös József >Bucsu«-ját a Talpra magyart a »Szülőföldem szép határá«-t Petőfinek »Egy gondolat bánt engemet« remekét. Az Itt születtem én ezen a tájon cserebogár.refrénjével azonban, már nem tudott megbirkózni a for dit ó. Helyette ezzel végzi a strófákat: — Aludj, aludj, drága kis gyermekem. Beszámol végül a lap a szegediek javára rendezett hangversenyről is. Legközelebb fé/kőzik azonban a szivünkhöz, főleg most amikor súlyos árvizi katasztrófákon esik át Délfranciaország is, — a Jaques Normand nevű költő hosszú verse: »A szegedi árvízkárosultakhoz«. 1879 május 21-én nagy hangverseny volt a párisi Trocaderóban, amelyen a verset Delamunny, a Comedie Française tagja szavalta. Négy részből áll a költemény. Az elsőben a puszta gyönyörűségeit irja le, a közeledő aratást. S JEJSS SzemOveselc legsis^bizha'âbbak t sanáüerg HenrlKnél. A másodikban a büszke ősi városról ir, »amélyik külseje tornyaival az uralkodók képét viseli s amely a megszentelt nevű Aroád óta jól szolgálta a hazát«. A magyar honleány rázta le a tőrök Igát ma már elfeledte ez a nép a multat s munkával, eredményekkel van tele Szegedi a büszke régi város. A harmadik rész drámai és plasztikus leírása az árvíznek.. . »egy páratlanul gyászos hideg éjszaka « vége mindennek. . . fáklyák fénye mel. lett hosszú, égigható, hivó szó sikolt fel...megmerevedett holttestek úsznak a hullámok játékában, hajnalra pedig nincs Szeged csak szörnyű tenger ostoba hullámai játszanak a helyén«. A negyedik ré>z a legszebb, ez á1 a le0kö elebb aj szivünkhöz, mert olyan hangokat üt meg, amik Trianonig érnek. Beszél az egész Európában visszhangzó fájdalomról s arról, hogy »a rokonszenvben senki se múlhatja felül Franciaországot«. A nagyon szép verset nem tudjuk megfelelő fordításban visszaadni, a műfordítás egyébként sem a kenyerünk. De meg aztán hivatott költőnek is elsőrendű feladat volna megérzékitése a nyelv dallamosságának, finom árnyalatainak, fordulatainak. Mégis, hogy közelebb hozzuk az olvasót hevenyészve, amennyire azt az újságírói gyors munka megengedi, megpróbáljuk rímtelen jambusokban ismertetni a lényeget a csupa-meleg közeledést barátságot íme: A fájdalmatok igaz és erős, Magyar testvérek, akárcsak mibennünk A rokonszenv, mely hozzátok vezet. Visz most is, mint a múltban annyiszorx Nagyon szerelünk téged, büszke faj, Ki melegvérű vagy, egyben szilajt Rajongója minden világosságnak. És a szabadságnak szerelmese. Igg vagy szerelmes te a napba is. Az elöijeiteket is szeretjük, Habár a nyelvünk elbotorkál rajtulé{ Régi, legendás nagy időknek Ködbe boruló óriásain. A mi Rolandunk akárcsak testvére Volna a-Tolditoknak. A magyar mindig nyíltan tőr előre, Becsületesen küzd is gyáván, orvuT Pillanatra sem rejti el magát. összehasonlítja a gall nemzetet a magyarral, rajongva szól a magyar égről, amely épp olyan szeliden kék, mint Franciaországé, fellelkesedik a magyarok harci dalain, táncán, élénk változatain s igy folytatja: Mikor le voltunk győzve s katonáink Ugy sirtak, mint ahogy a gyermekek» Baráti jobbot az egész világon Egyedül ti nyújtottatok nekünk. (Célzás ez arra, hogy 1871-ben Magyarország volt az egyetlen állam, amely tiltakozott ElzászLotharingiának Németországhoz váló csatolása ellen. ' Egy ilyen jótett megszentelt emlékét Lehet-e egyszer eljelejteni? A mi szivünk a jó nyomát megőrzi Akárcsak a baj sújtó átkait. Hát bátorság, testvérem, fel a fejjel, , Mi sem csüggedtünk, haladtunk előre Munkában keresd a vigasztalást És hatalmasabb lesz a Tisza partján, A réginél is büszkébb szép Szeged. Ez a költemény, amelyik — ismételjük — megközelítőleg sem adja vissza az ihletett eredeti minden szépségét épp ugy megjelent nyomtatásban, mint a többi. A szerző külön levél kíséretében megküldötte a hatóságnak, rokonszenvét és örömét fejezve ki, hogy hozzájárulhat a gyászunk enyhítéséhez. Csermelényi Ivánnak hívták a referens tanácsnokot, aki akkor a negyedik ügyosztály élén állt el is intézte a levelet épp ugy, mint a többi küldeményt a közigazgatási lovagiasság szabályai szerint, jellegzetes reszketős Írásával: Tudomásul vétetvén, levéltárba teendő. De hát mit tudjunk mi ma, hogy mekkora ijedtséget szerzeLt ötvenegy év előtt'az árvizi HIRDETŐINK FIGYELMESE! Március 16-án a napilapok nem jelenhetnek meg. Az ünnepi számba szánt hirdetéseket kérjük 14-én délig beküldeni a kiadóhivatalba, Aradi ucca 6.