Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-26 / 47. szám

8BEGED. Szerkeíxlrtíéq: Somogyi ucca az. L rm Teleion t 13—33. - Klnrtóhlvnlnl, ktflcíUnkilnyvíAi «* (egylrodn Aradi ucca S. Teleion r 30Ö - Nyomd« • l,öw Llpói ucca 19. Telelőn • 16-34. TAvlrnl! «* levélcím: D«lmagyaror«zAg Sietied. —wwwB—iwmimi ¡wamaiiMaM« „Légy jobboldali mindhalálig!" Tehát Móricz Zsigmond kapta meg a Voj­nics-dijat. Nem lehet sokáig tűnődni azon, hogy a »Légy jó mindhalálig«, vagy a Nyugat pálfor­dulása hozta-e meg számára az akadémia el­ismerését? De — Babits, a Fortissimo irója, Babits, aki a szeretője kis ujját sem adta volna azért, amiért mások ágyukkal és lobo­gókkal a háborúba mentek, Babits a Kis­fal udi Társaság t^gja, Móricz Zsigmond pe­dig akadémiai elismeréshez jut, akit majd­nem eddig szóhoz sem lehetett juttatni a Nemzeti Színházban a diktatúra alatt kifej­tett vagy ráfogott propagandája miatt. S mind­ez alig pár hónappal Osvát Érnő halála után s mindez alig pár héttel azután, hogy a Nyu­gat a maga sivatag-utján a jobbfelé feltün­döklő oázisok felé fordult. Különös jelenség lenne, ha a leg­első pillanatban nem ordítana ki belőle az átlátszóság és könnyenérthetőség, hogy miért éppen most, ha nem is levelek hullása és daruk távozása idején, de a Nyugatnak a nem­zeti koncentráció programját hirdető jobbra­fordulásakor kapták meg a nekik régen kijáró s a tőlük eddig mindig megtagadott elisme­rést a magyar irodalom két óriása: Móricz Zsigmond és Babits Mihály? A magyar közéletből kivesztek már talán azok a naivilák, akik elhiszik, hogy a »Légy jó mindhalálig« átütő, forró nagy sikere hozta meg a sikert a magyar vidék Mikszáth óta — s ki tudja, meddig? — egyik legnagyobb írójának. Az akadémia elismerése inkább arra figyelmeztet: légy jobboldali mindhalálig, vagy ha nem vagy jobboldali, igyekezzél jobbol­dali lenni, vagy ha nem is igyekszel, bizo­nyítsd, hogy szerelnél az lenni, Babits Mi­hály és Móricz Zisgmond üldözött nagyságai voltak a magyar irodalomnak s azután ér­dekes s groteszkül furcsa éppen az volt, hogy a magyar konzervativizmus üldözöttje volt Babits Mihály, aki pedig ezerrétü lelke mé­lyéig s a kisujja utolsó porcáig nemes, ma­gyar és konzervatív. Ám, — aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Babits írhatta a Iegzengőbb hexametereket s a klasszikus verssorok kiteljesedhettek költészetében az archaizmus patinája alatt frissé, lüktetővé, elevenen élővé, megtagadhatta egyik regényé­ben az uj magyar irodalom harsonását, Linné­jét az uj magyar irodalom flórájának, — a jakabödönök mégsem láttak benne mást. mint a destruktív Nyugat íróját, egy második — sít venia verbo — egy második Ady Endrét. Babits a Kisfaludy Társaságban és Móricz Zsigmond homlokán az akadémia babérko­szorújával, — legyetek okosak Atyánkfiai. Mit ér a gond kenyéren és vizén, tölts hozzá, ha nem is bort, de egy kis jobboldali orientációt a rideg kupába. A magyar közélet, a magyar szellemiség egyénekben folyó élete különös átrendeződé­sen ment keresztül. A politikai meggyőző­dés, mint véres demarkációs vonal terpesz­kedik a magyar glóbus jobb és bal féltekéje között. Nincs az az izzó, lángoló és véres országhatár, amelyik olyan tökéletes stigma­tizálással választaná el egymástól népeket, családokat, egyénekel és földrészeket, mint a politikai meggyőződés. Aki Peidl Gyulát él­teti, irhát tökéletesebb drámát, mint a Hamlet, megrendítőbb regényt, mimt a Háború és Szerda, 1930 február 26 Ara ÍO fillér VI. évfolyam, <47. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken éa Budapesten 3-eo, kUltdldHn 6-40 pengd. -- Egyei >zám Ara hélktlz­nap Itt. vasár- és Ünnepnap 2-4 illl. Hír« delések lelvélele larlla szerint. Megfe­lenlK léllö kivételével naponta reggel Béke és nagyszerűbb novellát, mint a Pilátus, aki a Rassay-párt tagja, újra festhetné a szixtini kápolna mennyezetét és újra költ­helné az Apassionata Sonota-1, fölépítheti újra a Szent Péter-templomot és föltalálhatja újra a rádiót, — nem lesz nagy ember Magyaror­szágon, nem jut elismeréshez honfitársai ré­széről s viselheti őrökké a »nemo est propheta in patria sua« örök tragikumát. Az úgyneve­zett »jobboldali mentalitást a belépőjegy a polgári elismerés panlheonjába. Akadémiai tag csak jobboldali politikus lehet, irodalmi társaságok csak jobboldali meggyőződést valló írókból egészülnek ki, tőrvényhatóságok örö­kös tagja csak job!oldali pártvezérek és jobb­oldali kortesek lehetnek, színpadra, pódium­ra, kiállítási terem falára sem jutsz, ha nem vagy fémjelzettje a jobboldali politikának. Aki nem jobboldali, nem Is zimmerrein. Bal- • oldali választóval még kávéházba sem ülnek | le szívesen, mit lehet tudni, a jegyző ur, vagy a szolgabíró ur, vagy az adófelszól almlásl bizottsági tag ur nem lát-e abban gyanúra ébresztőt s aggodalomkeltőt, ha olyan pol. gárral mutatkozol, aki történetesen több jót vár a forgalmiadó eltörlésétől, mint a for­galmiadó emelésétől s akinek — különös — olyan rögeszméi vannak, hogy Románia tar­tozását az optánsokkal szemben nekünk csak akkor kellett volna átvállalni, ha viszont Ro­mánia valorizáltan kifizetné a mi hadiköl­csönkötvényeinket. Nem irigyeljük sem Babits Mihálytől, sem Móricz Zsigmondtól sikereiket, amit nem is irodalmi munkásságuknak, de jobbfelé for­duló politikájuknak köszönhetnek. De vég­tére jobboldali politikus volt — Goethe is és talán a magyar irodalomnak nem lesz abból kára, hogy a magyar Irodalom két kiváló­sága hivatalos elismeréshez jutott Háromnanos élet után megbukott a Chaufemps-kormány A kamara az első ülésen a bemutatkozás után leszavazta Tardieu utódja 15 szóvá! maradt kisebbségben és azon­nal beadta lemondását (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Nagy napja volt ma a há­romnapos Chautemps-kormánynak, valamint az egész francia politikai életnek. Az uj kor­mány ma mutatkozott be a kamarának és mindjárt az első ülésen elvesztette a csatát, már az elsB szavazásnál sem tudott magának többséget szerezni. A leszavazás után Chau­temps azonnal beadta lemondását A kamara ülése Iránt egyébként óriási ér­deklődés nyilvánult meg. Chautemps és Tar. dieu közvetlenül egymásután lépett be a te­rembe és már ekkor érezhető volt a bukás szele. Chautemps-ot csak a 100 főnyi ellenzék tapsolta, míg Tardieu sokkal erősebb ováció­ban részesült. Amikor pedig Chautemps el­mondotta beszédét, nem arato:t sikert, erőtlen szónoklata elveszett a képviselők morajában, úgyhogy az újságírók már ekkor betelefonál­ták lapjaiknak, hogy a kormány elvesztette a csatát. Zsúfolt padsorok és karzatok előtt nyitotta meg Bouillon elnök az ülést. A diplomaták számára fentartott páholyban gróf Bethlen István magyar miniszterelnök is helyet fog­lalt Az elnök megnyitó szavai után Chautemps felolvasta » a kormány nyilatkozatot, amelynek egyes részeit a baloldal élénk He­lyesléssel fogadott. A kamara ezután rátért a kormány általános politikájáról, illetve az uj kormány összetételéről beterjesztett interpel­lációk meghallgatására. Paul Raynaud, a demokratikus és szocia­lista akció csoportjának elnöke határozottan állást foglalt a kormány ellen. Szemére ve­tette a radikálisoknak és a szocialistáknak, hogy hátulról szúrták le Tardieut akkor, ami­kor Londonban folytaiolt tárgyalásokat Soulier a köztársasági és demokrata szövet­ség nevében kijelentelte, hogy teljes mérték­ben csatlakozik Reynaud felszólalásához ét hogy az uj kormány percei meg von­nak számlálva. Labrue radikális baloldali hangoztatta, hogy, csoportjának őt tagja a kormányhoz tartozik ugyan, de az illető miniszterek nem kérdezték meg előzetesen barátaikat, úgyhogy ezek a kormánytagok csajc saját személyüket képvi­selik. Chautemps miniszterelnök védelmébe vette a kormány programját. Reméli, hogy a kor­mány pénzügyi politikájának kezdetén már eleget tehet az adófizető polgárság óhajtásai egyrészének. Erre vonatkozólag a kormány még e hét folyamán ujabb javaslatokkal já­rul a kamara elé. A külpolitikára vonatkozólag megjegyezte, hogy Tardieu jól képviselte Lon­donban Franciaország érdekeit ós hogy a kor­mány külpolitikája nem jelent változást az ed­digi külpolitikával szemben, arra garancia az, hogy továbbra ls Briand vezeti a külügye­ket. Azzal a kifogással szember^ hogy a kor­mány nem egyéb, mint a baloldali kartell felelevenítése, utal arra, hogy a válság folyamán nem tár­gyalt a szocialistákkal, nem ígért nekik sem­mit és ők sem kérlek tőle semmit Leon Blum indokolta meg ezután azt bogy miért adják a szocialisták szavazatukat a kor­mányra. Hangsúlyozva, hogy a kormány egy reakciós kormány ulán következik és remé­lik, hogy meg fogja újítani Franciaország politikai légkörét A kamara ezután nagy Izgalom közben rátért a napirend megállapítására. A kormány az Antériou-féle napirendi javaslatot telte ma­gáévá, amely a kormánynak bizalmat kér. Az ülést háromnegyed 8-kor felfüggesz­tették. A szavazás eredménye az első összeszámlálásnál az volt, hogy a kormány mellett ugyanannyian szavaztak,

Next

/
Thumbnails
Contents