Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-26 / 47. szám

8BEGED. Szerkeíxlrtíéq: Somogyi ucca az. L rm Teleion t 13—33. - Klnrtóhlvnlnl, ktflcíUnkilnyvíAi «* (egylrodn Aradi ucca S. Teleion r 30Ö - Nyomd« • l,öw Llpói ucca 19. Telelőn • 16-34. TAvlrnl! «* levélcím: D«lmagyaror«zAg Sietied. —wwwB—iwmimi ¡wamaiiMaM« „Légy jobboldali mindhalálig!" Tehát Móricz Zsigmond kapta meg a Vojnics-dijat. Nem lehet sokáig tűnődni azon, hogy a »Légy jó mindhalálig«, vagy a Nyugat pálfordulása hozta-e meg számára az akadémia elismerését? De — Babits, a Fortissimo irója, Babits, aki a szeretője kis ujját sem adta volna azért, amiért mások ágyukkal és lobogókkal a háborúba mentek, Babits a Kisfal udi Társaság t^gja, Móricz Zsigmond pedig akadémiai elismeréshez jut, akit majdnem eddig szóhoz sem lehetett juttatni a Nemzeti Színházban a diktatúra alatt kifejtett vagy ráfogott propagandája miatt. S mindez alig pár hónappal Osvát Érnő halála után s mindez alig pár héttel azután, hogy a Nyugat a maga sivatag-utján a jobbfelé feltündöklő oázisok felé fordult. Különös jelenség lenne, ha a legelső pillanatban nem ordítana ki belőle az átlátszóság és könnyenérthetőség, hogy miért éppen most, ha nem is levelek hullása és daruk távozása idején, de a Nyugatnak a nemzeti koncentráció programját hirdető jobbrafordulásakor kapták meg a nekik régen kijáró s a tőlük eddig mindig megtagadott elismerést a magyar irodalom két óriása: Móricz Zsigmond és Babits Mihály? A magyar közéletből kivesztek már talán azok a naivilák, akik elhiszik, hogy a »Légy jó mindhalálig« átütő, forró nagy sikere hozta meg a sikert a magyar vidék Mikszáth óta — s ki tudja, meddig? — egyik legnagyobb írójának. Az akadémia elismerése inkább arra figyelmeztet: légy jobboldali mindhalálig, vagy ha nem vagy jobboldali, igyekezzél jobboldali lenni, vagy ha nem is igyekszel, bizonyítsd, hogy szerelnél az lenni, Babits Mihály és Móricz Zisgmond üldözött nagyságai voltak a magyar irodalomnak s azután érdekes s groteszkül furcsa éppen az volt, hogy a magyar konzervativizmus üldözöttje volt Babits Mihály, aki pedig ezerrétü lelke mélyéig s a kisujja utolsó porcáig nemes, magyar és konzervatív. Ám, — aki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Babits írhatta a Iegzengőbb hexametereket s a klasszikus verssorok kiteljesedhettek költészetében az archaizmus patinája alatt frissé, lüktetővé, elevenen élővé, megtagadhatta egyik regényében az uj magyar irodalom harsonását, Linnéjét az uj magyar irodalom flórájának, — a jakabödönök mégsem láttak benne mást. mint a destruktív Nyugat íróját, egy második — sít venia verbo — egy második Ady Endrét. Babits a Kisfaludy Társaságban és Móricz Zsigmond homlokán az akadémia babérkoszorújával, — legyetek okosak Atyánkfiai. Mit ér a gond kenyéren és vizén, tölts hozzá, ha nem is bort, de egy kis jobboldali orientációt a rideg kupába. A magyar közélet, a magyar szellemiség egyénekben folyó élete különös átrendeződésen ment keresztül. A politikai meggyőződés, mint véres demarkációs vonal terpeszkedik a magyar glóbus jobb és bal féltekéje között. Nincs az az izzó, lángoló és véres országhatár, amelyik olyan tökéletes stigmatizálással választaná el egymástól népeket, családokat, egyénekel és földrészeket, mint a politikai meggyőződés. Aki Peidl Gyulát élteti, irhát tökéletesebb drámát, mint a Hamlet, megrendítőbb regényt, mimt a Háború és Szerda, 1930 február 26 Ara ÍO fillér VI. évfolyam, <47. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken éa Budapesten 3-eo, kUltdldHn 6-40 pengd. -- Egyei >zám Ara hélktlznap Itt. vasár- és Ünnepnap 2-4 illl. Hír« delések lelvélele larlla szerint. MegfelenlK léllö kivételével naponta reggel Béke és nagyszerűbb novellát, mint a Pilátus, aki a Rassay-párt tagja, újra festhetné a szixtini kápolna mennyezetét és újra költhelné az Apassionata Sonota-1, fölépítheti újra a Szent Péter-templomot és föltalálhatja újra a rádiót, — nem lesz nagy ember Magyarországon, nem jut elismeréshez honfitársai részéről s viselheti őrökké a »nemo est propheta in patria sua« örök tragikumát. Az úgynevezett »jobboldali mentalitást a belépőjegy a polgári elismerés panlheonjába. Akadémiai tag csak jobboldali politikus lehet, irodalmi társaságok csak jobboldali meggyőződést valló írókból egészülnek ki, tőrvényhatóságok örökös tagja csak job!oldali pártvezérek és jobboldali kortesek lehetnek, színpadra, pódiumra, kiállítási terem falára sem jutsz, ha nem vagy fémjelzettje a jobboldali politikának. Aki nem jobboldali, nem Is zimmerrein. Bal- • oldali választóval még kávéházba sem ülnek | le szívesen, mit lehet tudni, a jegyző ur, vagy a szolgabíró ur, vagy az adófelszól almlásl bizottsági tag ur nem lát-e abban gyanúra ébresztőt s aggodalomkeltőt, ha olyan pol. gárral mutatkozol, aki történetesen több jót vár a forgalmiadó eltörlésétől, mint a forgalmiadó emelésétől s akinek — különös — olyan rögeszméi vannak, hogy Románia tartozását az optánsokkal szemben nekünk csak akkor kellett volna átvállalni, ha viszont Románia valorizáltan kifizetné a mi hadikölcsönkötvényeinket. Nem irigyeljük sem Babits Mihálytől, sem Móricz Zsigmondtól sikereiket, amit nem is irodalmi munkásságuknak, de jobbfelé forduló politikájuknak köszönhetnek. De végtére jobboldali politikus volt — Goethe is és talán a magyar irodalomnak nem lesz abból kára, hogy a magyar Irodalom két kiválósága hivatalos elismeréshez jutott Háromnanos élet után megbukott a Chaufemps-kormány A kamara az első ülésen a bemutatkozás után leszavazta Tardieu utódja 15 szóvá! maradt kisebbségben és azonnal beadta lemondását (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Nagy napja volt ma a háromnapos Chautemps-kormánynak, valamint az egész francia politikai életnek. Az uj kormány ma mutatkozott be a kamarának és mindjárt az első ülésen elvesztette a csatát, már az elsB szavazásnál sem tudott magának többséget szerezni. A leszavazás után Chautemps azonnal beadta lemondását A kamara ülése Iránt egyébként óriási érdeklődés nyilvánult meg. Chautemps és Tar. dieu közvetlenül egymásután lépett be a terembe és már ekkor érezhető volt a bukás szele. Chautemps-ot csak a 100 főnyi ellenzék tapsolta, míg Tardieu sokkal erősebb ovációban részesült. Amikor pedig Chautemps elmondotta beszédét, nem arato:t sikert, erőtlen szónoklata elveszett a képviselők morajában, úgyhogy az újságírók már ekkor betelefonálták lapjaiknak, hogy a kormány elvesztette a csatát. Zsúfolt padsorok és karzatok előtt nyitotta meg Bouillon elnök az ülést. A diplomaták számára fentartott páholyban gróf Bethlen István magyar miniszterelnök is helyet foglalt Az elnök megnyitó szavai után Chautemps felolvasta » a kormány nyilatkozatot, amelynek egyes részeit a baloldal élénk Helyesléssel fogadott. A kamara ezután rátért a kormány általános politikájáról, illetve az uj kormány összetételéről beterjesztett interpellációk meghallgatására. Paul Raynaud, a demokratikus és szocialista akció csoportjának elnöke határozottan állást foglalt a kormány ellen. Szemére vetette a radikálisoknak és a szocialistáknak, hogy hátulról szúrták le Tardieut akkor, amikor Londonban folytaiolt tárgyalásokat Soulier a köztársasági és demokrata szövetség nevében kijelentelte, hogy teljes mértékben csatlakozik Reynaud felszólalásához ét hogy az uj kormány percei meg vonnak számlálva. Labrue radikális baloldali hangoztatta, hogy, csoportjának őt tagja a kormányhoz tartozik ugyan, de az illető miniszterek nem kérdezték meg előzetesen barátaikat, úgyhogy ezek a kormánytagok csajc saját személyüket képviselik. Chautemps miniszterelnök védelmébe vette a kormány programját. Reméli, hogy a kormány pénzügyi politikájának kezdetén már eleget tehet az adófizető polgárság óhajtásai egyrészének. Erre vonatkozólag a kormány még e hét folyamán ujabb javaslatokkal járul a kamara elé. A külpolitikára vonatkozólag megjegyezte, hogy Tardieu jól képviselte Londonban Franciaország érdekeit ós hogy a kormány külpolitikája nem jelent változást az eddigi külpolitikával szemben, arra garancia az, hogy továbbra ls Briand vezeti a külügyeket. Azzal a kifogással szember^ hogy a kormány nem egyéb, mint a baloldali kartell felelevenítése, utal arra, hogy a válság folyamán nem tárgyalt a szocialistákkal, nem ígért nekik semmit és ők sem kérlek tőle semmit Leon Blum indokolta meg ezután azt bogy miért adják a szocialisták szavazatukat a kormányra. Hangsúlyozva, hogy a kormány egy reakciós kormány ulán következik és remélik, hogy meg fogja újítani Franciaország politikai légkörét A kamara ezután nagy Izgalom közben rátért a napirend megállapítására. A kormány az Antériou-féle napirendi javaslatot telte magáévá, amely a kormánynak bizalmat kér. Az ülést háromnegyed 8-kor felfüggesztették. A szavazás eredménye az első összeszámlálásnál az volt, hogy a kormány mellett ugyanannyian szavaztak,