Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-22 / 44. szám

1930 február 22. DfT.M * r.V * ninii—uniin——n Pf I v • % yf I-»'-. t M. 22 „Mafd a közgyűlésen válik el, hogy v&E~e létjogosultsága a k Isgyillésnek"montija a polgármester (A Délma»yarország munkatársától.) A kisgyűlés első érdemleges ülése, amely két teljes napig tartott délelőtti és délutáni tanácskozásokkal, kimeri!ett mindenkit. A Ingókat is, meg azokat is, akik akár magándiligenciából, akár hivatalos kötelességből voltak jelen. Közel száznegyven napirendre tűzött ügyet tárgyalt le a városi közigazgatásnak ez az uj önkormányzati szervezete és ha az indulás tempóját végig megtartja, hát talán még ma sem ért volna a tárgysorozat közepéig. Mert bizony az első órákban, az első nekihevülésfcen bámulatos türelemmel és aprólékossággal boncolgattak minden aprócseprő ügvecskét. Mintha a hosszú hónapok óta zsilipek mögé zárt szóáradat most egyszerre szabadult volna el és árasztott el mindent. A kisgyűlés tagjai leplezetlen türelmetlenséggel váriák, mikor kei ül rájuk a szólás sora, mikor bizonyíthatják be választóiknak, vagy kinevezőiknek, hogy nagy ambícióval használják mandátumaikat, hogy alaposan, költséget és fáradságot nem kímélve dolgoznak a beléjük helyezett bizalomért Később azután alábbhagyott a nagy nekibuzdulás, a torkok kifárad ak, a beszédgyeplőket kurtábbra fogta a főleszmélés, a belátás és a tanácskozás utolsó órájában már majdnem normális volt a tempó. De csak majdnem, mert még elég messze volt tőle igy is. Pénteken a jótékony pihenés hangulata borult a városházára. A kétnapos száguldástól valósággal lihegtek még az érdekeltek és csodálkozva kérdezgették önmaguktól is, mrg egymástól is, hogy mi végre való is volt az a nagy nekibuzdulás, amikor őt nap múlva összeül a másik fórum, a közgyűlés, ahol nagyobb nyilvánosság, nagyobb érdeklődés mellett buzdulhat mindenki és kénytelen ugyanazokért a dolgokért buzdulni, amelyek a kisgyülésen nyitották már meg a szóáradatok elapadhatatlan forrásait. Kifárasztotta a kétnapos munka a polgármestert is, aki pénteken valósággal élvezte hivatalának megszokott, tehát normálisnak tekinthető »nyugalmát«. — Majd a közgyűlésen válik el — mondotta a Délmagyarország munkatársának —, hogy van-e létjogosultsága, van-e értelme ennek a kisgyülésnek. Ha ez a kétnapos tanácskozás azt eredményezi, hogy a közgyűlésen simábban, gyorsabban intéződnek el a dolgok, hogy a szónokok jobban gazdálkodnak a szóval, akkor teljesülnek a törvényhozó reménységei, beválnak föl'evései. De ha ugy ala kul a helyzet, hogy a viták ugyanilyen, vagy még szélesebb mederben ismétlődnek meg a közgyűlésen ugyanazok fölött a kérdések fölött, amelyekel a kisgyülési viták kimerítettek, hát sok értelmet nem lehet a kisgyülésnek tulajdonítani. Én azért bízom abban, hogy majd kialakul igy is, ugy is valami normális, elfogadható helyzet. Majd ha az uj városatyák rájönnek, hogy nem muszáj feltétlenül indítványokat és interpellációkat benyújtani és nem muszáj feltétlenül beszéddel kitölteni a szólási időt, majd ha rájönnek arra, hogv az elnyújtott kisgyülési vitáknak nincs sok értelmük, mert a közgyűlés napirendjére tűzött ügyekben úgyis a közgvülés dönt, ahol inkább van helye a szé'esebb vitának, akkor talán elfogadhatóvá válik a kisgyűlés is. — Egyelőre még nem ismerheti senki az uj közgyűlés erőviszony;.it. sziliemét s ándekait —«M«№i.r.'.L». jjr.'cgCTnBi-E-aar-. jv.wwCTrrrarg Biztos! eredményi Jelent CeüoIiK napfény és Labo gázfény másolópapír és sok idő kell ezeknek alapos klismer'éséhez. Annyi azonban bizonyos, hogv az uj városatyák tele vannak ambícióval, tevékenységi vággyal. Nekünk óvatosan kell bánnunk ezzel a sok jószándékkal. Nem verhetjük agyon nyersen a kétségtelenül jóindulalu szándékokat, nem javasolhatjuk, hogy a közgyűlés tőrjén napirendre egyik-másik képtelenségnek látszó indítvány fölött. Ugy csináljuk a dolgot, hogy ne bántódjék meg senki: bizottságok elé utaljuk az indítványokat, megfontolás!, előkészítési időt kérünk rájuk, szóval az a célunk, hogy az elintézés negatív módja ne fájjon nagyon az érdekelteknek. Azután pedig majd elválik, hogy miként alakul ki az uj helyzet. Ezeket mondja a polgármester a kétnapos kisgyülési nekibuzdulás után* Rassay Károly március második (elében Szegeden tarifa meg a Nemzeti Szabadelvű Párt első vidéki nagygyűléséi (A Délmagyarország munkatársától.) Ismeretes, hogy a szegedi szabadelvű párt abból sz alkalomból, hogy Rassay Károly mega'akitolta a Nemzeti Szabadelvű Pártot, táviratilag üdvözölte a képviselőt. Rassay azonnal táviratban köszönte meg a szegedi üdvözlést, majd levelet intézett ebben az ügyben Wimrner Fülöphöz. "Rassay a levélben többek között a következőket írja: — Jelen levelemmel egyidejűleg táviratban is megköszöntem pártunk meleg üdvözlő sorait. Fogadjátok ezúton is hálás köszönetemet Információkat kaptam arról, hogy a pártgyülést megelőzőleg bizonyos félreértésekből kifolvólag kritika is hangzott el személyemmel kapcsolatban, különösen abban a tekintetben, hogy a Nemzeti Szabadelvű Párt megalakulásáról előzetesen nem tájékoztattam szegedi pártunkat — fin azt hiszem, hogy ez a kritika csak félreértésből származhatik. Hiszen legutóbbi ottlétem alkalmával vacsora keretében őszintén feltártam azokat az elgondolásokat, amelyek engem a jövő politikában vezetnek. Már akkor rámutattam, hogy minden törekvésem egy olyan pártalakulásnak a létrehozása, amely a szabadelvű gondolatot minden forradalmi és felekezeti vonatkozástól mentesiti és igy alkalmas lesz arra, hogy a jogegyenlőség és a demokratikus eszmék jegyében egyesítse a polgárságot. Legutóbb a Délmagyarországban cikket Írtam, amelyben arra kértem pártunk szegedi vezetőségét, hogy a liberális polgárságot ebben a gondolatban tömöritsék. .Még a fővárosi szervező gyűlés megtartása elölt tanunk utján nyilatkozatot kértem ugy Tőled, mint dr. Dettre János barátunktól, hogy ezáltal is dokumentáljam, mekkora súlyt helyezek arra, hogy a vidék megmozdulásában az első szerep a szegedi liberális pártnak jusson. A nyilatkozatokat megkaptam, őrömmel közöltem és hálával állapítom meg, hogy azok nagymértékben hozzájárultak annak az országos hangulatnak a kialakulásához, amelynek napról-napra több tanújelét kapom. — Ma elérkeztem bizonyos eredményekhez. Olyan egyének, akik évek óta a szabadelvű politika iránt kifejezetten tartózkodó álláspontot foglaltak el, a mozgalommal kapcsolatban csatlakozásukat jelentik be. Sőt olyanok is, akik a túlsó oldalon állnak, szimpátianyilatkozataikban nyiltan elismerik a szabadelvű gondolat megerősödésének és politikai tényezővé válásának szükségességét A hiszem hogy az elmúlt tíz év eseményei után ezt az eredményt mindenkinek őrömmel és bizakodva kell elkönyvelnie. Talán nem vagyok szerénytelen, ha kifejezést adok annak a mei^yőződésemnek, hogy méltóan töltöttem be a szerepet, amelyet a szegedi liberális polgárság három évvel ezelőtt szavazatával nekem kijelölt — Még csak annyit: ha ez a ti óhajotokkal Is megegyezik, az elsS vidéki nagygyűlést — március második felében — Szegeden szeretném megtartani beszámoló keretében, amikor is politikai barátaimmal együtt jönnék le közétek. Felmentették a legújabb arzénpör vádlottlát Nem volt bizonyíték, hogy Földvári Sándorné megőlfe volna kél férjé! Szolnok, február 21. A szolnoki tőrvényszék ma délelőtt ismét egy nagyrévi asszony mérgezési bünpörét tárgyalta. A vád szerint 1920 márciusában Földvári Sándorné, szül. Kovács Mária férjét, majd 1923-ban Oláh Miklós nyugalmazott vasutast mérgezte meg. Földváriné az elnök kérdésére kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a gyilkosságot nem követte el. A legjobb egyetértésben élt férjével, aki többlieti betegeskedés után halt meg. Férje halála után ismerkedett meg Oláh Miklóssal, akivel meg akart esküdni, do Oláh mindig beteg volt és a mellét fájlalta, utóbb pedig meg is halt. A vádlott kihallgatása után a tanúvallomásokra tértek át. Major Ferencné, Földvári Lidia, a vádlott mostohaleánya az első tanu. Elmondja, hogy apja hat hétig fekvő beteg volt s amikor liaílo'.la, hogy Irtteg lett, tyúklevest főzött és elvílte neki. Tudomása van róla, hogy apja nagyon rossz viszonyban éli feleségével. Kardos Lászlóné azt vallja, hogy a házaspár állandóan civakodott. Ugyanígy vallott Kardos László is, aki szerint a veszekedés a föld és a szőlő miatt fordult elő. Kovács Ist\án asztalosmester elmondja; hogy Oláh Miklósnak ő szálliloUa a koporsót, amelyet Fazekasné rendeli meg. Földváriné a tanúvallomásra megjegyzi, hogy a vallomásból eay szó sem iaaz. mert ő fizette kl a koporsót. Kovács István továbbiakban kijelenti, hogy tényleg kapott 30 boronát az asszonytól, de csak azért, mert eljárt a temetés ügyében. özvegy Kókai Lászlóné a kővetkező tanu, aki azt vallja, hogy Földváriék állandóan civakodtak egymással. Az asszony azt követelte férjétől, hogy írassa rá vagyonát, amire azonban férje nem volt hajlandó. Nagy Zsigmond sirásó elmondotta, hogy fl mérte meg a koporsó hosszát, hogy a sirt megáshassa. Amikor a mérés történt, ott mit a holttestnél Fazekasné is. Kardos Lászlóné, az asztalos felesége a következő tanu, aki azt vallja, hogy Fazekasné rendelte meg a koporsót és hogy Földváriné és Fazekasné mindig^ jó barátságban voltak egymással. Földváriné erre a vallomásra is megjegyzi, hogy egy sző sem igaz belőle. Az orvosszakértők terjesztették be ezután jelentésüket, amelv szerint Földvári Sándor és Oláh Miklós halálát kétségtelenül arzénmérgezés okozta. , , Az elnök ezután a tárgyalást délutánra Halasztotta. Délután Kronberg János ügyész mondotta el vádbeszédét. halálbüntetés kiszabását kérte.