Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-22 / 44. szám

r. SZEGED. Srerke»M(í»ío: Somogyi ucco 22. I. f-m. Teleion: "V3.-Kladohlvnlnl, kHlcsOnkOtiyvíAi 6» legytroda Aradi ucco 8. releioo: JOö ^ Nyomd« l.líw Llprtl ucca ÍO. Teleion 16-34. TAvlrall és levélcím: DélmaqyarorssAg Szeged. Szombat, 1930 február 22 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 44. szám A demokrácia, a nagy vacsorák és a ló politika egyéb alapelvei Akkor történt Kossuth Lajossal, amikor még nem volt az ország kormányzója. 14—15 éves lehetett s egy felhőtlen nyári délután el­indult sétálni. Hosszú ideje bolyongott már egy erdőben, amikor vihar érte utói. Gyors elhatározásra volt szüksége, szerencsére közei volt egy cigánykunyhó, amelybe befutott. Szí­vesen fogadták s a vajda anyja — őszes hajú, töpörödött cigányasszony — jósolt a jómodoru fiatalembernek. Kint dörgött és vil­lámlott s a cigányasszony ezt olvasta ki Kos­suth Lajos tenyeréből: — Nagy jövő vár a fiatal úrra. Eljön az idö, amikor dicsőség és hírnév fogja övezni s az ország szabaditója lesz. Kossuth diadalmas élete kései alkonyán is élénken emlékezett erre az epizódra s föl­jegyzéseiben beszél is róla. »Nem tudom, irja a többi között, mi mondatta a cigánynővel ezt a jóslatot, amelyet a természet csodás tüneménye kísért, amely rám fokozott hatást gyakorolt, a jövőre pedig irányadó volt. Soha­sem voltam babonás, de e pillanattól kezdve a szabadság érzet tudása ébredt fel bennem s ezentúl a történelem és a jog szenvedélyes tanulmányozása juttatóit arra a demokratikus meggyőződésre, mely minden léptemet vezé­relte.« A képviselőház tegnapi ülésén ünnepélyes keretek között örökítették meg a tiz éve or­szágló Horthy Miklós kormányzói érdemeit. Debrecen állami kórházat kap, Szegeden ott­hont emelnek a honvédség tényleges szolgá­latában megrokkant altisztek és legénységi személjek részéne, Gyöngyös felett, az Ó-Mát­rában és Pécsett a Mecseken tüdőbeteggyó­gyitó intézetet építenek, Budapest pedig kap dunai hidat, rádiumintézetet a rákbetegek gyó­gyítására, gyógyintézetet állami tisztviselők ré­szére, otthont nem hivatásos állományhoz tar­tozó hadirokkantak részére és mindezeket az intézményeket Horthy Miklós nevéről neve­zik el. A nemzetgyűlés áldozatkészen emlé­kezett meg a nevezetes évfordulóról s ebben legnagyobb része tagadhatatlanul a kormány­nak van. Szabadjon azonban ma, amikor tul vagyunk a legteljesebb zavartalanságot a leg­teljesebb joggal igénylő ünnepi aktuson, rá­mutatni egyes feledékenységekre és hibákra. Horthy Miklós Szegedről indult el azon az utón, amely a kormányzói székhez vezetett. A kormány erről megfeledkezett. Csak ezzel tudjuk magyarázni, hogy nekünk juttatta a legjelentéktelenebb intézményt. Szeged spe­ciális szerepe nélkül se lennénk elragadtatva ettől a bánásmódtól. Az ország második vá­rosa nagyon sokat vesztett annak következté­ben, hogy határváros lett. Az ország második városában van áldozatkészség. De támogatá­sára nem sarkalták föl eddig a kormányt se veszteségei, se erényei. A kultuszminisz­ter, aki egyik képviselőnk is, decentralizációt hirdet, ugylátszik azonban, egyedül áll ezzel a programjával a kormányban. Ez lehet a másik oka, hogy Szeged törlénelmi szerepe ellenére mostoha elbánásban részesült. Pedig az egész országban legjobban van ráutalva olyan közmuhkákra, amelyelvet az állam a saját pénzén végeztet el, amelyekhez tehát nem kér legalább is ötven százalékos városi hozzájárulást. Ünnepélyes külsőségeivel, méltóságteljes tár­gyalásával szép volt a képviselőház ülése és szép az a program, amelynek megvalósításá­val most már törvény örökíti meg a kor­mányzó érdemeit. Az egész ünneplés azonban túlságosan óvatos és még túlságosabban tar­tózkodó volt. S ez a hibája a — legnagyobb hibája. Közvetlenül is részeltetni kellett volna a nemzetet a kormányzó ünneplésében. Öröm­tüzeknek kellett volna fellobogni e megcsonkí­tott ország valamennyi részén, amelyeket a nemzet gyújtott és élesztett volna törvényes parancs és hatósági rendelkezés nélkül, ki­zárólag boldog rcméngségből. Gazdasági programot kellett volna hozni, amely a föllendülés reményét kecsegtette volna meg kereskedő, iparos és munkás előtt. Törölni kellett volna módosított formájában is a numerus clausust és gondoskodni kel­lett volna arról, hogy ne tartsák fönn az egyetemek a szabadelvüség külszine alatt az ötszázalékos arányszámot. Vissza kellett volna állitani a sajtószabadságot, biztosítani kellett voln i az egyesülés és gyülekezés jogát s nem lett volna szabad irtózni a választójog kiter­jesztésétől. »A kormány is ugy látja, mondta a miniszterelnök, hogy elérkezett az idő arra, hogy likvidálják az olyan természetű ügyeket, amelyek idejüket multák.« Likvidálni kellett volna az ilyen természetű ügyeket. Milyen szép lett volna, ha a kormányzó nevével in­dult volna meg mozgalom azok mielőbbi haza­hozatalára, akik most is, tizenkét évvel a világháború befejezése után a hadifogság fe­kete kenyerét eszik. S milyen őrvendezést kel tett volna, ha a kormány olyan előterjesztést tett volna a kormányzónak, hogy országlásá­nak tizedik évfordulóján vessék meg annak a kasszának az alapját, amelyből tiz vagy husz év alatt visszafizetik azokat a kölcsönöket, amelyeket a háború alatt magyar állampol­ELÚFlZETÉSi Havonta helyben 3-20 Vidéken «» Budapetlen KUlfBldBa 0'40 pengd. — Egyes Min Ara h61k(iz­nan Itt. vasár- és Ünnepnap Ull. Illr« detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik "é'ff* Kivitelével naponta reggel gárok, gyakran szegény magyar állampolgá­rok nyújtottak az államnak. A kormány a konszolidáció megteremtésé­nek érdeméből soha semmit nem A olt hajlandó átengedni az — időnek. Minden érdemnek e* az önmaga számára való követelése a szer­vilizmus mai túltengése mellett élénk és alá­zatos visszhangra talált. Ennek a kormány­nak aligha lesz már olyan alkalma, mint amilyen most volt, hogy a kormányzó nevé­vel és nevében leomol lásson az egyes társa­dalmi rélegeket egymástól elválasztó vagy egy­mással szembeálliló minden olyan válaszfalat, amely a parlamentáris és demokrata alapokra helyezkedett nemzeti élet veszedelme. Ennek a kormánynak aligha lesz a mostanihoz ha­sonló pompás alkalma megmutatni, hogy a vívmányokat a nemzet részére nem külpoli­tikai okok és az idő, hanem kormányintézke­dések érlelik és valósítják meg. • A miniszterelnök, aki nagytehetségű 'és nagymunkaerejű államférfi, hágai fáradalmai után alig néhány napig pihent Párisban, aztán hazajött s itthon tömérdek bokros teendői mellett elkezdett vacsorákra járogatni. Elment a Lloyd-társulat vacsorájára a zsidók közé. Elment azoknak a képviselőknek a vacsorá­jára, ekik tiz év óta tagjai az országgyűlés­nek s itt együtt-szórakozott Gaál GasztonnaJ, Rassay Károllyal, meg egyéb ellenzékiekkel. Volt a miniszterelnök még sok más vacsorán H mi arra is emlékszünk, amikor újságírókkal ült egy asztalhoz. Ez azonban jóval Hága előtt volt. Ezek a vacsorák juttatják eszünkbe Németh Bercit, ezt az érdekes embert abból az időből, amikor éledezni kezdett Magyar­országon a demokratikus mozgalom. Bepa­rancsolta szobájába a béreseit, leültette őket maga mellé az asztalhoz s amikor már jól beszedlek étel bő1, italból, rájuk förmedt: — Akasztófára való gazemberek, tudjátok mi az, hogy ti itt az uratok asztalánál esztek? Tanuljátok meg: ez a demokrácial És most pusztuljatok a dolgotokra. Ileana hercegnő eljegyzési botránya miatt megbukott a román udvari miniszter A bukás oka: nem nyomozott kellő elővigyázattal Hochberg gróf előélete níán (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.? Bukarestből jelentik: Ileana hercegnő eljegy­zésének felbontásával kapcsolatban Hiolt ud­vari miniszter lemondásáról beszélnek poli­tikai körökben. Azt hangoztatják, hogy a mi­niszter nem járt el kellő alapossággal és elő­vigyázattal, amikor információkat kellett be­szereznie a hercegnő iegyeséről. Hochberg grófról. Hiott már nem is kisérte el Mária her­cegnőt, aki Constanzába utazott, hogy azután Egyiptomba hajózzon. A miniszterelnökség egyébként ma bizal­mas rendelkezést küldött szét valamennyi rendőrkapitányságnak, hogy távolittassák el az üzletek kirakataiból mindazokat a fényké­peket, amelyeken a hercegnő együtt látható Hochberg gróffal. Az ilyen felvételeket az egész ország területén be kell szolgáltatni a rendőrségre. Chautemos kizárólaa radikálisokból alakította meg kormányát Kfllügyminíszier ismét Brland - Nem Jósolnak hosszú életei a kis többséggel rendelkező uj kormánynak (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) leges névsorát. Miniszterelnök és belügymi­Párisból jelentik: Este negye-l 7-kor nyilvá­nosságra hozták az uj kormány tagjainak vég­niszter Chautemps, igazságügyminiszter és helyettes miniszterelnök Steeg, külügymini* z-

Next

/
Thumbnails
Contents