Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-15 / 38. szám

1930 TeBruär 15. 3 las«. Maros »He folyik csendesen Sga£;| Harry Liedi tke „ Párisi dsvafki Irál u hétfőn, kedden n I W Kort* Moziban ! II vizspáióbiré pénteken hallpetta ¥ Varga Ferencnél, a FeSfámatfás-üecai találkahely tuláidonosát (A Délmagyarország munkatársától.') A szegedi rendőrség szerdán este kitűnő fogást csinált a Feltámadás-uccai találkahely leleplezésével. A detektívek hosszú hónaptok óta figyelték a házat és megállapították, hogy feltűnő gyakran Jelennek meg fiatal lányok és asszonyok, akiket jól öltözött urak köveitek. A nyomozás során megállapították, hogy valamennyien Varga Ferencné, született Varjú Mária, 34 esztendős elvált asszonyt keresik fel. A vendégek hosszabb ideig maradtak együtt azután az éjszakai órákban távoztak. A nyomozás sok érdekes részletet derített fel. amelyek megerősítették azt a jvanut. tiofiv Yargánénál titkos találkahely volt A szomszédoknak régen feltűnt, hogy Vargán én ál minden éjszaka pezsgő élet folyik. Napközben is forgalmas volt a ház. E^yre-másra jöttek a 1 szállítók, egyik finom likőröket, a másik borokat, pezsgőket, a harmadik süteményeket, gyümölcsöt • tilXlAliAliJXmAXmX^^OAAA^ II f stb. hozott Amikor a detektívek megbizonyosodtak arról, hogy Vargáné titkos találkahelyet tart fönn, elhatározták, hogy rajtaütnek a lakáson. Az eredmény érdekes volt. A rendőrség több hölgyet és urat lepett meg, akiket előállítottak Vargánéval együtt a kapitányságra. Az előállított négy, elegánsan öltözött hölgyet a rendőrorvos megvizsgálta és betegnek találta. Vargánét üzletszerű kerítés büntette miatt előzetes letartóztatásba helyezték és átszállították az ügyészség fogházába. A vizsgálóbíró pénteken délelőtt kezdte meg Varga Ferencné kihallgatását. Vargáné fekete, felretaposott sarkú félcipőt kopott egyszerű barna kabátot viselt. A vizsgálóbíró előtti kihallgatása mintegy másfél óráig tartott, melynek során részletes vallomást tett. A vizsgálóbíró szombaton folytatja az assz.ony kihallgatását. Vastagh Gyula képkiállitása Nyitva az Ipartestület emeleti termeiben d. e. 10—1, d. u. 3—7. magyar mesterek festményei. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL f Tőrténetek Almássy Endre körül A farsangi szórakozásokból — de talán máshonnan is — hiányzik Almássy Endre, akinél külőmb lendülettel kevesen örültek az életnek. Annál furcsábbnak tűnhetik fel a tragikus vége. Pedig nem ugy van. A jókedvű, mulatós ember hamarább röpit golyót a fejéhe, mint a sok nyomorúsággal küzködő. Volt egyszer egy ismerősöm, nagyon beteg, folyton azon jajgatott, üogy miért is él ő, mikor annyi derék ember távozik időnap előtt — Bár csak meghalnék! — hangzott állandóan a panasz refrénje. Egy ilyen alkalommal hirtelen kinyitottam a magas emeleti ablakot aztán odahuztam magammal: — Most nem jár erre senki, hamar naorj ki fejest, egy-kettőre véged lesz. Szinte fellökött ugy hátrált — Csak nem bolondultam meg! Mit gondolsz ? Sok mindenféle anyagból volt összegyúrva Almássy Endre is, azért ezt a végét senki se hitte. Pillanatok alatt felfortyant aztán azonnal tudott a legszeretetreméltóbb lenni. A legtökéletesebb házigazda, akinek asztalánál vasárnaponkint vendég volt a társulat két-két tagja. Úgynevezett elsőrendű az egyik, a kórus tagja a másik. A színészei azonban hamar kiismerték és azt csináltak vele, amit akartak. De csak a színpadon kívül. (Az előleg) Egyszer együtt nézünk valami operettelőndást s mind-idegesebbek leszünk az egyik színésze játékától. »Lazsálja« a szerepet nem adja a végszót^ már-már botránytól tartunk. — Mi van ezzel? Beteg? Almássy szinte fuldoklik: — Hallatlan kotniszság, bosszút áll. Az este előleget kért, pedig van már két nagy előlege, három kicsije, tegnapelőtt kapta az utolsót. A mait megtagadtam, most így fizet érte tiszteletlenséggel. De majd felvonás után megkapja a magáét — Nem azt kapja meg. felettem, hanem az előleget. Ismerlek jól, igy nőnek a fejedre. — Inkább pusztuljon el minden, de egy garast se kap! — tombolt Almássy. Mikor leeresztették a függönyt, rohant fel a színpadra s rendezett olyan vihart hogy beleremegtek a falak is. Egész kimerülten érkezett vissza a második felvonásra. Mintha használt volna a veszekedés. A színész megiut a régi kötelességtudó, szinte szárnyal. — Megadtam neki a magáét! — Uőrgi Almássy. — Az előleget! — mondom én. Nagyot nyel. — Hát azt is. Tudom ugyan, hogy könnyelmű, elveri a pénzt még ma, de azt mondta, hogy a beteg gyerekére kell. Kilencvenkilenc százalék a valószínűség, hogy hazudik, de sose lenne nyugtom az egy percentért Hátha csakugyan beteg az a gyerek1 — Erről meg lehet győződni 1 — Csak nem fogok spicliskedni! — nézett rám bámulva. Természetes, hogy ettől fogva a beteg gyerekével takarózott mindenki, talán még a naiva ís. (A kolléga) Volt a torontálvármegyei Csókán egy csodálatos tulajdonságokkal megáldott barátunk, Farkas Szilárd plébános. Tökéletes pap, nagyműveltségű ember, nagy bohém, nem először esik róla szó ezeken a hasábokon. Farkashoz gyakran kijártunk néhányan szűkebb baráti köréből, vittünk magunkkal fagyott pulykát, koppasztott malacot hogy nA. éljük fel a szegénységét, ő tyúkhúslevesről gondoskodott A tyúkot is ugy lőtte ki a baromfiudvarból vadászfegyverrel. Gazdasszonyt se tartott többnyire maga főzött, de ilyenkor előteremtette a falu legvénebb teremtését, hogy asszony is legyen a konyhán. Szórakozásainknak — amikben voltak bizony lelkigyakorlatok is — hire terjedt s Almássy, minden társaság rajongója, valósággal rimánkodott: — Vigyetek ki egyszer engem ís. — Ösmered a Szityit? szombaton és vutiDip a diadalme* Nem, Korxó MoxI február 15, 16 in. szimbnt, vasárnap Nem repríz! A le^aíslmasabb eirkusrk*i"ndrirfilni: Nem repríz! A vérző cirkusz. , Azonkívül: Burleszkek. n Belvárosi Moziban g E;fa<1A«ok kezdete 5. 7, <J, vasár- és flnnepnsi 3 5, 7, S> étak'r • —————— Submarine (AcélboporsA) PgJggagSgSEPS — Akkor ugy mutatunk be, mint erdélyi plébánost. Vigyázz magadra, ne tévedj, hiszen te református vagy. Nagyszerűen megjátszotta ». szerepét összeesőkolóztak paposan,. vacsoránál _egvházi témákat fejtegettek. Almássyval azonban Játszott az ördög. — Jársz-e, édes testvérem, gyakran Szegedre 1 — Járok, mondja foghegyről Farkas, sok jó kocsma van ott — Hát a színházban voltál-e már? Farkast nem volt olyan könnyű félrevezeti, sejtett ő valami huncutságot a mi régi, boldog, tréfacsináló kedvünk mögött, — most jött rá mindenre. , — Ali« voltam egész életemben színházba, felelte, A szegedibe pedig be nem teszem a lábam, amíg az a lacibetyár, rossz fráter Almássy az igazgatója. — De testvér, Szityikém! — hördült fel Almássy, félig még benne a szerepében. Hogy mondhatsz ilyet a szemembe? — Azt hiszed, felelte a papunk, nem Ismertelek meg, ha soha nem is láttalak? Az első szavadról. Hát Isten hozott., ebben a minőségedben is. (A csodálatos tökör) Rendkívüli volt a fantáziája, szélesen elterpas». kedő, színes, viszont a világon minden érdekelte, mindenben szeretett résztvenni. Szeged mindig híres volt a nagyot mondó embereiről, akik között nem ritkaság ma sem az elsőrendű, ámbár olyan hatalmas kört jelent ez a fogalom, hogy csak könyvben lehetne azt részletezni. Attól függ, miért teszi valaki. Rosszindulatból, haszonból, szokásból? Almássynak a fantáziája volt túlságosan élénk, nála öntudatlan művészetté fejlődött a mese, de soha ugy, hogy ártson valakinek. Szerepet játszott itt is, épp oly tökéletesen, mint a színpadon Ha megjött Budapestről s politikai pletykát hallott a Fészekben, — azt legalább is Andrássy Gyula személyes bizalmas információjaként tüntette fel. Erdélyi ember volt, székely, föltétlenül becsületes és tisztességes, de nem tudta elviselni, hogy valamiben ne legyen benfentes. Ha valami érdekes hirt közöltem vele, esetleg még ugyanazon az estén 6 mondta el nekem — nálamnál előkelőbb forrásra hivatkozva —, titoktartás pecsétje alatt. Már elfelejtette, hogy tőlem hallotta. Egyszer tárcát Írtam e2S állítólagos orosz találmányról. — A izinész, fejtettem M benn«, mikor maszkírozza magát az öltözőben, csak féllépésnyiről látja, hogy milyen lesz azT arca. Már most a Z agimen című orosz vegyészeti lap szenzációs találmányát közli Sál ál a ti k-nak," a világhírű tudósnak, aki olyan törésű tükröt konstruált, amely megmutatja a másomat a földszint az emelet, meg a karzat távolságából Is minden finom nüansszal. Hogy az egészből ml az igaz, abba csak F e r e nczy Fricit, Almássy akkori és a» Operaház jelenlegi rendezőjét avattam be. Vártuk Almássyt a kávéházba, — Direktor ur, kérlek, olvastad ezt ez érdeke» dolgot? — fordult feléje Ferenczy. Almássy átsza'ad a közleményen, csupa fölény — Ismerem, tudok már róla. Sőt, hogy az igazat mondjam, láttam is. Hegedűs Gyulának már van ilyen tűkre, de szavamat vette, hogy nem árulom el senkinek. Nem tudtuk megállni a nevetést — Endre, tréfa az egész. Olvasd el visszájáról a vegyészeti lap cimét és láthatod, hogy az Nem iga z-t jelent. A tudós pedig Kitalálás-t. — Szamarak vagytok, vitatko/ott nagy tűzzel, nem értetek hozzá. Én láttam a tükröt, ilyen volt... Azzal kezdte rajzolni, magyarázni, már működésbe jött a fantáziája, lehetetlen volt eltéríteni tőle. (A mese vége) Egy másik ilyen esetünk még ennél is jobb volt. Gyönyörűen tudott előadni, meleg volt a hangja, zengő szép a magyaros beszéde, általában benne volt az egyéniségében minden, ami kincse és átka, talán dekadenciája, de még gyakran fellobbanó értéke a romlásra ítélt magyar fajtának. Mit részletezzem, hiszen ha még annyi száz sort írnék le róla, akkor se fejezhetném ki magamat job ban, mint azzal, hogy magyar volt Mikor aztán néha elkéüesztő történeteket me-