Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-12 / 35. szám

Ifl^Ttebruár 12. 0 Rádió készülékek, GRAMOFONOK » 6,12,18 havi részletfizetésre DÉRY Gépáruházban Ingyenes teamutalás. PMrr Vñrrógépeüí. kerékpárok. Hacy lavité mShely. /1 Bélmagyarors&ág regénye IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irla Felks Megda 54 Mademe Gerard nem volt csúnya. — Rut volt. Szeméből és arcából azonban francia báj sugárzott. S mert nemcsak francia volt, hanem párisi is, egy pillanat alatt átlátta a kapcsolatot Schell Tamás és a szép fiatal nő közt s elárasztotta hízelgő kedveséggel Máriát Egy fordulónál megállt. — Én erre lakom, megyek haza, nagyon fáradt vagyok — s eltűnt a népes uccában. — Soha, soha nem jöttél jobbkor te kedves, drága! — mondta Tamás és amint befordul­tak egy csendes kis uccába, megölelte Máriát — Most velem jössz, velem maradsz. Ne vála­szolj. Hiába minden, nem engedlek el. Úgyis oly ritkán látlak! — De mond, — Tamás egy percre megállt, kicsit eltolta magától Máriát és a szemébe nézett — kinek, minek és miért szépülsz te igy? Gyanús vagy. Valami kez­dődő szeréimi ügyed van. És mint akinek minden, ami az övé, csak akkor értékes százszorosan, ha el akarják venni tőle, Tamás karonfogta Máriát és vitte, vitte hazafelé. — Adj nekünk hamar valami ennivalót, —­mondta otthon az inasnak. .— Ugy-e velem ebédelsz Mária? — Drágám, most hat őra van! — nevetett Mária. — Te persze nem ebédeltél. Egyé} nyugodtan. Itt ülők melletted. És mesélj, mi van. Meg vagy-e elégedve, jól megy-e min­den? Ez a Madame Gérard remek nő! Mennyi kedvesség, mennyi grácia. . Ugy-e csak fran­cia nő tud ilyen szépen csúnya lenni? Tamásnak ragyogó kedve volt Megvolt elé­gedve. — Te, ha itt most ugy sikerűi minden, ahogy remélem, akkor tudod mit csinálunk... No gyere ide, elmondom, — szólt ebéd után és átölelte Máriát. — Hát akkor, kérlek lesz nekem egy hófehér yachiom. Kikötök vele itt a San Marcon... Ha nkarod éjnek idején... Az szebb ugy-e? Te lejössz Mária... így jössz, hallgasd csak! — Tamás a zongorához lépett, furcsa, libegő, siető hangokat játszott. — Aztán... — visszament Máriához. — Eeszállsz és elindulunk. Korfu szigetéig meg se állunk... Hogy miért éppen Korfuig? — Ezt magam sem tudom... De ha nem akarsz, nem kell kikötni... Kauitány, gyerünk tovább, a sig­nora nem akar kiszállni! Mária ingott, ringott a tervek hullámain... Jaj, csakhogy itt lehet, csakhogy itt van, rsak­hogy a Tamás hangját hallja. Egyszerre éle­sen szólalt m:-g a telefon, — Menj csak! — mondta Tamás az inasnak. — Kérdezd meg, ki beszél és mondd: meg­nézed, itthon vagyok-e? — Signor Scappi, — mondta az inas halkan. — Jövök, — mondta Tamás. — Scappi? No mi van? Hogy a díszletek még most sem?... Hát mondja, mondja, mondja, micsoda egy társaság ez, micsoda emberek maguk?... Igen, maga, csakis maga tehet mindenről!... Igazi olasz hanyagság... Én őrült, hogy maguknak adtam a Casanovát, mikor Loadonban, mikor Párisban... Hogy ne jöjjek, nincs rám szükség?... De mennyire jövök! Rohanok és rendet csinálok köztetek... Majd megmutatom én, hogy velem ilyet nem lehet... Tamás tombolt. Néhány perc múlva kimerülten tette le a kagylót. Mária feltette a kalapját. A keztyüjét, ridi­küljét szedte össze. Vége! Vége már megint egy gyönyörű, ritka találkozásnak! — Siess, szivem, siess! — türelmetlenkedik Tamás. Az ajtóban állt már. . — Isten áldjon Tamás, — mondja Mária az uccán. — Menj csak, én úgyis másfelé megyek. Tamás eltűnik, Mária lassan, fáradtan megy le a kis uccán a vizig. Egy üres gondola sik­lik arra. Mária beszáll. — Hová, signora. — Mindegy, csak vigyen, — mondja Mária. XXXV. Az ünnepi előadások közül a »Casanova« volt a harmadik. A Fenice zsúfolásig meg­telt. A kék és arany páholyokban, ahol pude­ros, parókás, krinolinos szép nők ültek valaha, most karminszinü ajkak mosolyogtak, fius fejek köszöngettek, karcsúvá sportolt karo­kon gyémántok szikráztak s napbarnított de­koltázsokon százszorosan fehérnek hatott a gyöngy. Charlotte asszony életében először nem ké­sett most egy percet sem. Ugy érezte, ha ő jelen van, Mária mégis csak. jobban vigyáz magára. Abban a pillanatban sötétedett el a néző­tér, amikor Charlotte a páholyban helye' fog­lalt. Az avertür alatt nyugodtan figyelhette Máriát, aki Hetei- mellett ült. Az arca nem árult el semmit, csendes volt és komoly fe halvány. Inkább virágszerií karcsúságában, előreKaJ­lásában, fáradt, szinte megad j tartásában volt ma valami olyan fájdalmas, hogy még Char­lotte hüvős szive is összeszorult, Enyhe kék félhomály borult a nézőtérre. Mária tekintete, mintha a zenekarra nőt volna, ahoj Tamás dirigált. A hosszú, energikus kéz ugy táncolt most is a függöny előtt, a zene hullámai felett, mint régen, Mária gyerekkorában, a revelá­ciók idején. Hogy bezárult a kör! Életének kőre, amely e két kéz körül futott. Fájdalom-kör, gyönyő­rüség-kör, a keltő most már ugy összevegyült, hogy alig lehetett megkülönböztetni, melyik­ből van több... Mária kimondhatatlan fáradtságot érzett! Ez az elmúlt hét milyen volt megint — Gyere, kedves, gyere azonnal!— tele­fonálta Tamás, miután Mária négy napig nem hallott róla. — Sajnos, nincs időm, — mondta a Jouet nővéreknek Mária, mikor visszajött a tele­fontól. Az előbb még szívélyesen fogadta őket. Már vette is a kalapját, már futóit is. Csodál­kozva. lassan mentnk le utána a lépcsőn a Jouel rővérek. — Látod, mon cher, ilyen a férfiak s n nők szerelme, — mondta az egyik mosolyogva. Egymásba karoltak. Creme-sziuü pantallójuk, sötétkék zakójuk felvillant még egy percre Mária előtt, mikor egy arraevező gondolának intett. Tamás rosszkedvű volt. Gyűlölte: az ünnepi játékokat, azt, amit a Casanovából csináltak. — Egész másképp néz ki a dolog, mint ahogy akartam. A szereplők rosszak, a dísz­letek rosszak... Leverten, idegesen járt fel­alá a szobában. — Ha te nem lennél, Mária, meggyülöltem volna most ezt a várost. — Miért nem vagy velem gyakrabban? — Ezen tul csak veled leszek. — De három napig megint nem jött hir ezután. Negyed­nap Mária ott ült a Tamás dolgozószobájában, amikor hazajött, — Eljöttél hozzám, te drága? — mondta Tamás, félóráig ragyogott, nevetett, tréfált, aztán szórakozott lett. Látszott, hogy másra gondol­— Szivem, — mondta egyszerre Máriának. — A Times kritikusa jön ide hozzám, még pedig attól tartok, egy félórán belül, — Mondj le neki, — szólt Mária vakmerően. — Lemondani? Persze, megtehetném. De nem, nem... Ez mégse lenne jó! Komoly an­gol lap... ezekkel nem jő ujjat húzni. (Folyt, köv.) KoszmeiiKai iniészelem Estélyi kikészítés Hajszál távolítás. az egyéni Kezelést biztosítja. művészieden és az egyéniségnek megfelelően. Fagykezelés. Szemölcslrtás. Helyi fogyasztás. íf. Lengyel Grete, Vár ucca 7. Színházjegyek a Délmagfurország jegfiradájában elfivételi dij nélkül válthatók 1921-ben Köíegjánon Végh és Externa s^állilókíól mint közhlvaSalnok apránkint összesen mintegy 4000 korona körüli ÖS2> szeget kicsaltam; felhívom, Sxogy tartozá* som ügyében nálam Jelentkezzenek. Bíró Jenő erdőíőmérnök Szeged, Zerge u. Z3., HL 603

Next

/
Thumbnails
Contents