Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-02 / 27. szám

SZEGED. üserkMCtMAgi Somogy* uera 22. L em. Telelőn. 13-33.'Klnrtóhlvolol, kOlosOnKOnyvilAr e* leqylrodo Aradi ucca 8. 1 eleion: 306. ^ Nyomda • l.t»w Llpói ucca 1». Telelőn • 16-34. TA-vlrofl és levélcím: Délmaqyaromég Sieged. ü—WBM Versengő áldozatok »Senki sem áldozott annyit, mint a földbirtokos osztály«, — mondották a hágai győzelem halotti torainak egyikén. Nem kell hozzá Carlyle páthosza, Swift éleslátása és Dante fantáziája, hogy erre a megállapítására felelni tudjon a mai nemzedék életútjának cellájába bezárt rab: a kortárs. Talán Hoztak áldozatot azok is, akik az életüket adták oda! Doberdó sziki asirjában, Volhinia mezőin, orosz fogolytáborok tömegsírjaiban százezrek rothadnak, akik életre, örömre, munkára és csókra születtek, akiknek meszes sirgödrei felé csak sóhajok szellői járnak, de könny nem hullhat a sírra, hogy a könnyektől porhanyóvá vált hantok alatt könnyebb legyen a pihenés. Talán veszítettek valamit ők is, a halálba küldött tizennyoloévesek, akik meghaltak, mielőtt anyjukon kivül asszonyt csókolhattak volna s akik a c&nsecutlo temporum szabályai közül mentek engedelmeskedni az időknek. Talán vesztettek valamit ők is, akik nem gyűrűt, de »szivet cseréltek aranyat-vasértc. A férfi kor alkotásait, a szép öregség derűjét, világra nem csókolt gyerekeik gügyögését, az ölelő élet örömeit adták oda, amikor a golyó tűzött szivük fölé piros medáliát. Talán áldoztak valamit ők isi S talán áldoztak azok is, akik műhelyt, irodát, üzletet, feleséget, gyereket s a fájdalom keresztje alatt roskadozó anyát hagytak itt, talán áldoztak a férfiak is, akiket egy parancsszó az élet frontjáról a halál frontjára vezényelt s talán áldozták, akár ottmaradtak, akár visszajöttek. És bár dulce el decorum est pro patria móri, — talán áldoztak akkor is, amikor ennek az »édes és díszes halálnak* légionáriusai lettek, szabad fiai a szabad, — ó, ncmcsak a szabad, de a muszáj halálnak is, áldoztak talán azok is, akik enyhe fejlövéssel, kitűnően sikerült lábamputálással, talán félkarral, talán az egy szemmel és egy szemgödörrel jöttek haza a» kihűlt műhelybe, az üres boltba, a »leépített* irodába, folytatni a harcot az élet frontján a hadisegélyeken elgyöngült asszonyért és elsatnyult gyerekekért! Talán áldoztak azok is, akik karjukkal, lábukkal, vagy kiloccsant szemükkel trágyázták az idegen mezőket. S talán áldozott a munkás is, amikor meggyőződött arról, hogy nemcsak »a bilincseit veszítheti el«, áldozott, aki elment olyan időben, amikor csak kenyere volt, de joga nem, visszajött, — ha visszajött, — amikor joga lett, de kenyere nem s át kellett virrasztania olyan időt, amikor se kenyere, se joga nem volt. Talán áldoztak ők is! S talán áldoztak a gyerekek is, alakét egy »behivó parancs« szakított le az apjuk melléről, talán áldoztak azok is, akik csak elözvegyült anyjuk meséiből tudnak valamit apukáról, aki nem vétett senkinek, lótott-futott, verejtékezett és kínlódott, boldog volt, ha megsimogathatta anyu arcát s ha csókot lehelhetett gyereke tiszta homlokára. Talán áldoztak a feleségek is, akik egészséges, fiatal, dolgozni és ölelni tudó emberüket adták oda s a kenyérkeresőt, a családíőt, az emberüket betegen, megrokkantán, elnyűtt idegekkel s véres iszonyatokkal betegre zaklalott lélekkel kapták vissza, — ha visszakapták. De áldoz! ak talán azok az asszonyok is, akiknek férjéből, örömükből és büszkeségükből, a partból, ahol kikötöttek, a talajból, meiy.n megálltak, kicsi Vasárnap, 1930 február 2 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 27. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-ZO vidéken és Budnpesfrn 3-ÖO. KUlfillddn 6-40 pengd. — Egye* szém Ara híikör« nap lb, vaiAr- és Unnepnan (1(1. Hír» detések felvitele tarifa szerint. Megjelenik >»élfít kivételével naponta reggel gyerekük eltékozolt életű apjából nem maradt más, csak gyászkeretes arckép és lidércnyomásos éjszakai álom. Talán áldoztak ők is! Talán áldoztak a gyerekek, áldoztak az özvegyek, áldoztak az anyák, áldozlak a rokkantak s »áldozott mindenki, aki ezeknek az apokaliptikus időknek érző kortársa volt.Igaz, nagy áldozat volt az is, hogy a buza árát makszimálta a kormány. De áldozat volt otthagyni az életei és otthagyni az egészséget, áldozat volt otthagyni a családot és otthagyni az üzletet. Igaz, nagy áldozat volt odaadni a rekvirált gabonát. De áldozat volt sorbaállni tiz deka zsirért és áldozat volt kukoricakenyeret adni a lázas gyereknek. Talán nem indokolt az sem, hogy egyes társadalmi osztályok áldozatait összemérjük s talán még sokkal kevésbé indokolt az is, hogy ha már ez az összevetés megtörténik, akkor a gazdatársadalom tüntettessék fel a legtöbb áldozatot szenvedők osztályaként. Mert a föld mégis csak megmaradt, de mi lett a hadikölcsönkötvényekből? S utóvégre azok az árvák is hoztak áldozatot, akiktől a háború először elvette az apjukat, azután a hadikölcsőn elvette az apai örökséget. S ha »mégis mozog a föld« olykor, végül mégis megmaradt, de mi maradt meg az elpocsékolt vérből, eltékozolt életből, elherdált nemzedékből? Mi maradt meg a vérből és verejtékből? Mi maradt meg a gyászból és szenvedésből? És mi maradt meg az elbitangolt életből? Románia a párisi konferencia elhalasztáséi kéri? Korányi Frigyes hétfőn Indul Párlsba megállapodások után még elintézendő kérdések ügyében február 5-én kezdődő konferencián. Párisból jelentik: Az esti lapok bakarest} hirt közölnek arról, hogy a román kormány azzal a kéréssel szándékozik a nagyhatalmakhoz fordulni, hogy a párisi értekezletet ha« Budapestről jelentik: Korányi Frigyes báró hétfőn indul a párisi tárgyalásokra. Korányival együtt utazik el Gajzágó László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, valamint néhány pénzügyi és külügyi szakértő. Belgrádból jelentik: Fotics meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium politikai osztályának igazgatója tegnap utazott el Párisba, ( . hogy Jugoszlávia érdekeit képviselje a hágai | lasszák el február 20-ra, Szibériában meleg van, Déloroszországban 35 fok hideg (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A tengerparton heves viharok pusztitanck. Számos hajó igen veszedelmes helyzetbe került, egymásután adják le az S. O. S. jeleket Kovnói jelentés szerint a balti államokban uralkodó rendkívül kemény tél és erős, megismétlődő hófúvások miatt a vasúti forgalom megbénult. Szibériában abnormis meleg idő van, Déloroszországban ellenben 35 fokig sülyedt le a hőmérő. Nyugodtan, zavargások nélkül telt el a berlini vörös sszombat LeiariósiatidR a KommunIsidH 76 veséréi (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Berlinből jelentik: A kommunisták által beharangozott vörös szombat rendzavarás nélkül, csöndben telt el. A rendőrség nagyszabású előkészületei eredménnyel jártak. Különösen hathatós volt a rendőrségnek az a sakkhuzása, hogy szombatra virradóra őrizetbe vették a kommunisták 76 vezetőjét. A rendőrség ugyanis megállapította, hogy a kommunisták vezérkara az egyik külvárosi kocsmában gyűlésezik, ahol megbeszélték a szombati tüntetések és felvonulások haditervét. A detektívek este 10-kor csoportosultak a közeli őrszobákban, majd a kocsma elé vonullak. A házat körülfogták, behatoltak a belső szobába és rajtaütöttek a vezérkar 76 tátiján. Amikor a delektivek behatoltak a helyiségbe, éppen Glück képviselő tartott beszédet. A vezérkar őrizetbevétele miatt a tömeg vezetők nélkül maradt, mire a felvonulástól és uccai tüntetéstől elállottak. A gyári munkásság csendben szétszéledt és hazament. A rendőrségnek sehol sem kellett beavatkozni. Csak az egyik külvárosban tettek kísérletet csoportosulásra de a rendőrök első felszólítására azonnal szétoszlottak. Hamburgban is sikerrel járt az általános permanencia, rendzavarás sehol sem volt. Berlinből jelentik: Az este 9 órakor kiadott rendőrségi jelentés szerint szombaton délután a tüntetők kisebb csoportjai megpróbálták, hogy hirtelen tüntető menetet formáljanak, de a rendőrség közeledtére a tüntetők maguktól szétoszlottak. Ahol ez nem történt meg, a rendőrség közbelépett és szétszórta a tüntető-