Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-12 / 9. szám

1930 Január .1 DfT M»r.V4BnF«S7<G 9 950 pengőt csali ki a sarki kifliáruslól és moíorhiciklsi vásárolí (A Délmagyarország munkatársától.) Egy autóügynök fölött ítélkezett szombaton a szegedi törvényszéken dr. Tarajossy büntető egyesbiró. Weiler Bernát az elmúlt év őszén a tRecordt autóforgalmi vállalat ügynöke volt Ugyanennél a vállalatnál volt könyvelő K. Mária. Weiler többizben kisegítette a könyvelőnőt apró kölcsönökkel. Egy alkalommal Weiler szorult helyzetbe került és arra kérte a lányt, hogy most az egyszer ő segítse ki pénzzavarából. Azt tanácsolta a lánynak, hogy valamelyik ékszerésznél vásároljon részletfizetésre ékszert és azt adja át neki. A lány ezt meg is tette és az egyik cégtől egy aranyláncot vett Ezt aztán átadta Weilernek. aki a láncot azonnal eladta. Weiler anyagi zavarai nem szűntek meg. Tudomására jutott, hogy Vigh Erzsébet, 70 esztendős sarki kifltárus jó kamatra pénzt szokott kikölcsönözni. Felkereste a nagyothalló öregasszonyt és mint a »Record« tulajdonosa mutatkozott be. Elmondotta, hogy pillanatnyi pénzzavarban van és kölcsönt kér. Az öregasszonyt azonban nem szédítette meg a fiatalember föllépése, hanem kérte, A gazdasági krízis legsúlyosabban a kereskedelmet és ipart érinti, amelynek ellentállóerejét erősen megviselték a válság súlyos esztendei és amelynek helyzete vigasztalannak látszik. Amíg a kötelezettségeket kérlelhe'etlen pontossággal tartja számon az állam, a város, a gyáros és nagykereskedő, amíg a közönség megköveteli, hogy a divat és változó ízlés hullámzása szerint egészítse ki állandóan raktárát a kereskedő, addig a vásárolt áruért ritkán fizetnek készpénzzel, sőt a részletfizetési kötelezettségeket sem tartják be mindig pontosan. Ezzel szemben a kereskedőnek pontosan kell fizetni a házbért, még•pontosabban az adót és különösért a forgalmiadót, a személyzetet, a fűtést és világítást, a Társadalombiztositót 55s mindazt, amivel ő tartozik, nem is szólva áruváltóiról, amelyek beváltásának csak 24 órával való elódázása óvatolást és hitelmegvonást és végeredményében fizetésképtelenséget von maga után. Ez a néhány sor kellőképp rávilágít arra, hogy miért válságos a kereskedő helyzete és hogy miért életkérdés ezen változtatni. Ezt kétféleképpen lehet elérni. Az egyik mód a leépítés. Ezen a munkán azonban már régen túlvannak a mi kereskedőink. A helyzet megjavításának másik módja a forgalom emelése. A modern kereskedő most ennek a célnak szolgálatába állítja minden képességét. Ha belepillantunk egy angol, francia, német, vagy pláne amerikai újságba, a leghatásosabb, a legmegkapóbb és művészien megtervezett hirdetésekre és propaganda-közleményekre találunk. A külföldi nagy városok tarkáinak a sok művészi kivitelű plakáttól, transparenstől és alkalmatosságtól, amely mind a2t célozza, hogy megfogja a járó-kelő érdeklődését. Milliárdokat költenek el reklámra és bizonyára nem eredménytelenül. Művészetté fejlődött a reklám, amely az emberek ezreit foglalkoztatja és egy-egy jó isklámötlet évekre, esetleg egész életre jólétet biztosit. A szegedi homok nem kedvez a propagandának. Szeged még a hirdetések terén is messze van nemcsak a külföld és nemcsak Budapest, hanem más vidéki városok mögött. Ha a szegedi lapokat állandóan figyelemmel kisérjük, azt tapasztaljuk, hogy alig néhány kereskedője van a városnak, aki rendszeresen és céltudatosan hirdet. Nem aiX mondjuk, hogy nyújtson valami garanciát Az asszonynak ugyanis 950 pengő megtakarított pénze volt Weiler nem jött zavarba. Ismét a könyvelőnőhöz fordult segítségért. Megkérte a lányt hogy egy délutánra kölcsönözze oda elegáns, Széchenyi-téri lakását, ahol édesanyjával lakik. Amikor ez megvolt, ismét felkereste a süteményárust és felvezette az elegáns lakásba. Itt megvendégelte, mire az öreg minden kétsége elszállott és átadta az egész 950 pengőt A kamatfizetéskor Weiler nem jelentkezett az öregasszonynál, aki erre felment a Széchenyi-téri lakásba, hogy megsürgesse az »igazgató« urat. Itt azonban meglepetés érte, mert megtudta, hogy Weiler sohasem lakott ott. Ezek után feljelentette csalóját Weiler Bernát a törvényszéken azzal' védekezett hogy szorult helyzetben volt és ezért követte el a csalást Ezzel szemben a törvényszék megállapította, hogy Weiler a kicsalt 950 pengőn motorbiciklit vett. A törvényszék Weiler Bernátot, az enyhítő körülmények figyelembevételével háromhavi fogházra ítélte. Az ítélet jogerős. hogy nincs hirdetés a lapokban, mert szezon szerint akad elég, de meglátszik rajtuk, hogy amolyan »Ha minden kötél szakad* hirdetések, amelyeket ultimő, vagy házbér előtt ad fel a kereskedő abban a reményben, hogy most már lesz forgalom és lesz pénz. Persze hogy az ilyen hirdetés csalódással jár. Mert ahogy egy fecske nem csinál tavaszt, ugy nem csinál egy hirdetés forgalmat A hirdetést, megfelelő újságban, rendszeresen kell űzni, a hirdetéssel nevelni kell a vevőközönséget. Ezt persze nem lehet 3—4 pengős, sem 25—30 pengős hirdetéssel elérni. A rendszeres hirdetés nem olcsó, de egészlen biztosan meghozza kamatait. Sajnos azonban, sok kereskedőnek nincs szive hozzá »semmiért« adni pénzt és mert maga nem hirdet, meg akarja akadályozni, hogy más, illetőleg, hogy a konkurrens hirdessen. Ezt a felfogást most már törvényesíteni is szeretnék. Amint egy nagyobb és feltűnőbb hirdetés megjelenik valamelyik szegedi lapban, azonnal összedugja fejét a szakma konzervatívabb része és kisülik a tisztességtelen versenyt. A hirdetés, mondják, alkalmas arra, hogy »tömeges vásárlásra« csábítsa a közönséget és ezzel nekik kárt okoz. Feljelentés megy a kereskedelmi és iparkamarához, esetleg a járásbírósághoz ós ha egyebet nem is érnek el a feljelentők, azt mindenesetre, hogy elkedvetlenítik az újítót. Megtörténik azonban az is, hogy csakugyan sikerül megbirságoltatni a merész hirdetőt. A törvény, amely 1884-ben készült és egyáltalán nem számolhatott a mai viszonyokkal, köti a birót, módot ad rá, hogy szük keretek közé szorítsa a termelő fantáziát. Mert a törvény is azt mondja, hogy a tömeges vásárlásra csábítás büntetendő. Ezzel szemben az igazság az, hogy csak tömeges vásárlással lehet a tömeggyártást előmozdítani és hogy csakis a tömeggyártás és tömeges eladás mellett lehet olcsó árakat elérni. Nem akarunk most kitérni azokra a döntőbírósági és járásbirósági Ítéletekre, amelyek néhány szépen indult szegedi kisérlelnek nyakát szegték, de nem hallgathatjuk el, hogy a szegedi járásbíróság elitélt egy szegedi kereskedőt, amiért azt hirdette, hogy az üzlet átszervezése miatt, árait mélyen leszállította. A vizsgálat megállapította, hogy a hirdetett árleszállítás megtörtént, a közönséget nem vezette félre a kereskedő, de az üzlet átszervezését nem látta beigazoltnak. Érdekes, hogy Szegeden történik a legtöbb lelíeleniés. Budapesten a legtágabb tere van a reklámnak és a hirdetések szövege válósággal tobzódik a nagyszerű Ígéretektől. Ugyanez a helyzet a vidéken, nem is szólva a külföldi hirdetésekről. Egy miskolci lapban olvassuk, hogy a leU tározás alatt 14 napos árusítást rendez Halmos nevü kereskedő, aki a kirakatban feltüntetett olcsó árakból további 5 százalékot enged. Ugyancsak leltári árban árusit 14- napig Feuermann bőröndös Debrecenben, aki még külön figyelmeztet mindenkit, hogy »Saját ér* deke, most vásároljon!« A budapesti Fischer Simon cég, a PcsB Hirlap január 10-iki számában azt hirdeti, hogy még 6 napig tarl a maradék kiárusítása és pedig az érvényben levő firak fele-áráérf. A Magyarság ugyanaznapi számában 8 Holtzer-cég ezeket mondja: Minek a szavak? Tények bizonyítanák1 'A ma kezdődő 10 napos első leltári vásáron • összes osztályaimon óriási árredukció. A' Pesti Napló január 9-iki számában Koh'n Bernát vászonkereskedő ezeket hirdeti: Példátlanul kedvező alkalmi vételeki 'Az engros-eladást nagyrészben bestünletjük és az árut eddig nem létezett olcsó árakon detailban adjuk el. A hirdetés így végződik: Menyasszonyi kelengyék példátlanul leszdtlitolt árakonl A Magyar Divatcsarnok Az Est január 8-ikí számában azt hirdeti, hogy , , a leltári árusítás megkezdődött •¿Mi most is a legolcsóbbak vagyunklt ': Amint látjuk, Budapesten nyugodtan lehet — hirdetni. A lényeg ugyanis az, hogy amit hirdetnek, az megfeleljen az igazságnak. A szegediek viszont Budapestre terelik a forgalmai a szegedi kereskedő rovására és pedig njetacsak a hirdető, hanem a feljelentő kereskedői rovására is. „ ,. Jellemző az a humorosnak látszó állítólagos amerikai hirdetés, amely még a temetőt is igénybe veszi. Ott láttak állítólag pgy sírfeliratot az alábbi szöveggel: ITT NYUGSZIK f JOHN SMIDT ' £LT 97 ÉVET. £letcb'en kizárólag malátakávét ivott. * Elitéljük ugy az ízléstelen, mint a valótlan1 tartalmú hirdetést. A szőrszálhasogatásnatí azonban nincsen jogosultsága az üzleti életben és a legmesszebbmenő szabadságot kell biztosítani az ötletes reklámnak, különösen, Ka arról ad hirt, hogy olcsón lehet vásárolni. A tömeges vásárlásra való buzdítás nem bűn, sőt erény, ha sikerrel jár. Ligeti Jenő. Mftáipar festőművészek állandó kiállításai Klauzál-ier. wü tfeSRS-féle helyiség. 1 Az összes legkiváibób mesterek leg- 1 jobb munkái hallatlanul olcsó árban. Kedveső fizetési feliételek.l Megtekintés vásérkényszer nélkül. 401 E. SCHAIZ MAGBA fíiztalonja Somogyi u. 15.. készl« e 'epnotdernebb fűzőket, has{jetiiket és minden * íieima^s /épo készítményeket. 95 tömeges vásárlásra „csábítani" a Rössonséget? Elavult törvény állja utfát a kereskedők boldogulásának