Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-09 / 6. szám

SXEGED. Srerkp»ïtO»ég: Somogyi ncco 22. L em. Telelőn : 13—33. - K!nrtfth!vn(pl, kOlotOnkHnyrlAr M Jegyiroda - Arftdl ucca 8. Telefon • 306 ^ Nyomda • löw Lipót ucoa lO. Telelőn • lft-34. TAvlrotl él levélcím t DélmanyaronzAg ««eged. CsttíöriSk, Í930 faswár 9 Ara 1© fillér VI. évfolyam, 6. szám miwrii——w—m ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-öO, (UlfOldtSn 6»40 pengd. egye» Mám Ara hétkltz« nap 16, vasár- e> Ünnepnap '•* «Hl. R'rdeiések felvétele tarifa saserlnt. Megfelen'lt hétt« Kivételével naponta reggel A város uj ügyrendje Jogi és célszerűségi szempontból egyaránt aggodalommal fogadjuk azt a határozatot, amit a hivatali ügyrend »tárgyában« a polgármester megalkotott. Ismeretes, hogy december hó első felében a hivatalos lapban megjelent egy miniszterelnökségi rendelet a közhivatalok és közintézmények ügyrendje felől. E rendelet a 61. §-ban foglalt rendelkezés szerint az önkormányzati hatóságokra is kötelező. A rendeletet a kormány bocsátotta ki s a miniszterelnök irta alá. Az 1901: XX. t.-c. 34. §-a felhatalmazza a belügyminisztert arra, hogy törvényhatósági joggal felruházott városok ügyvitelére vonatkozó egységes alapelveket rendeleti uton megállapíthasson. A kormányrendelet 61. §-nak második bekezdése viszont e törvényhelyre való utalással elrendeli, hogy az önkormányzati testületek ügyrendjét ezzel az ügyrenddel a legrövidebb időn belül összhangba kell hozni, illetőleg a városok ügyvitelének irányelveit mey kell állapítani. Mivel azonban a belügyminiszternek tartatott fenn az a jog, hogy a városok ügyvitelének irányelveit megállapítsa, nyilvánvaló, hogy ennek az ügyvitelnek megállapítása meghaladta a polgármester törvényes hatáskörét s a polgármester olyan ügyben határozott, amelyre nézve a belüquminiszter birt hatáskörrel. Azzal a várható ellenvetéssel szemben, hogy a belügyminiszter csak törvényes felhatalmazással birt, de ez a törvényes felhatalmazás nem jelenti a kizárólagos hatáskört, rá kell mutatnunk arra, hogy a törvényes felhatalmazás az alkotmányjogi elvek helyes alkalmazásával azt jelenti, hogy az egyébként eljárni hivatott hatóságok csak átruházott hatáskörben járhatnak el s rá kell mutatnunk arra is, hogy sem törvény, sem rendelet nem adta mey a polgármesternek azt a jogot, hogy az ügyrendet megállapítsa. Ha a kormányhatóság az »összhang«-bahozatalt a törvényhatóságra bizta volna, akkor az ügyrend megalkotása a törvény hal óság szabályrendcleli jogkörébe tartoznék, ebben a jogkörben pedig, bármenynyire is kiszélesítette — egészen az ukázjogalkvtásig — a törvény a polgármester egyéni hatáskörét, a törvényhatóságnak szabályrendeletalkotási jogkörében a polgármester alkotmányjogi sérelmek okozása nélkül el nem járhat. Célszerűségi megfontolások is aggályossá teszik az uj ügyrendet. Ugy gondoltuk volna helyesnek, hogy ha már a kibocsátott kormányrendelet alapján a polgármester saját hatáskörébe tartozónak vélte a város uj ügyviteli szabályainak megalkotását, akkor is a főjegyző által elkészített tervezelet aláírás előtt egy ad-hoc bizottság elé terjesztette volna. Ennek a bizotíságnak tagjait ugy kellett volna összeválogatni, hogy a legkülönbözőbb hivatali adminisztrációban jártasak helyet foglaltak légyen benne. Igaz ugyan, hogy a kormányrendelet az egységes elvek szerinti ügyvitelt írja elő, de maga a rendelet meglehetősen tág teret, olykor többirányú alternatívát enged meg a hivatal főnöknek s szabályozás számára. Hogy példákat is emiitsünk: a kormányrendelet háromféle iktatási rendszert enged meg s választást enged a háromféle szabályozás módja között. Minden hivatalnoknak természetéhez tartozik az, hogy a megszokotthoz ragaszkodik. A városi közigazgatás uj ügyviteli szabályzata bizonyára azért választotta az ikíatásnak megengedeti módjai közül az elfogadottat, mert — megfelelt a réginek. Belátjuk, hogy a közigazgatás jósága nem az iktatóhivatali rendszer helyességén múlik, csak azt nem látjuk be, hogy amikor a kormányrendelet módot adott a városnak arra, hogy a mai elavult, nehézkes, sok felesleges munkát adó iktatási rendszerről áttérjen az a!számokkal dolgozó lajstromos rendszerre, miért kellett csak azért, mert megszokott, ragaszkodni a rosszhoz? Ez azonban csak egyetlen példa. Akármennyire egységes elvek szerint kivánja is a kormány a városok ügyvitelét szabályozni, nem kevés esetben bizta a szabályozás módját a hivatalvezetőkre. A tanácskozásoknak s a megbeszéléseknek éppen az lett volna a célja, hogy a tapasztalat utmutatásai alapján a választásra engedett rendszerek közül a leginkább' megfelelőt lehetett volna elfogadni. A város ügyrendje most szakasztott olyan lett, mint az állami adóhivatalé, vagy a pénzügyigazgatóságé. Ez természetesen nem jelent deklasszifikálást, azt azonban nem kell magyarázni senkinek, hogy mennyire eltérő az ügyintézés és mennyire eltérőek az ügyek is a városnál és a pénzügyigazgatóságnál. Ha az ügyrendnek az az alapelve, hogy a tisztviselők vannak az ügyekért, nem pedig az ügyek a tisztviselőkért, akkor talán érvényt lehetett J volna szerezni annak a követelésnek is, hogy nem a hivatal van az ügyrendért, hanem az ügyrend van a hivatalért, őszintén fájlaljuk hogy ennyire bürokratikusán s az élettal való kapcsolat nem elegendő érzékével alkották meg az úgynevezett szegedi törvényhatósági önkormányzat uj ügyrendjét. Hágában változatlanul a magyar kérdés áll az érdeklődés köipontjában Bethlen nehéz helyzetéről és Magyarország elszigeteltségéről nyilatkozol! Benes Loucheur cáfoífa magyarellenes támadásét Szombaton hallgatfákmeg előszóra magyar delegátusokat Hága, január 8.. A magyar kérdés valószínűleg csak pénteken kerül a nem német jóvátételekkel foglalkozó bizottság elé. A kérdés megoldásának megkönnyítésére az olasz, angol és francia delegátusok napok óta tárgyalási alap kidolgozásán fáradoznak. E delegációk törekvése elsősorban arra irányul, hogy áthidalható és gyakorlati megoldást készítsenek elő. Idáig még nem alakult ki konkrét javaslat, illetve a magyar delegáció elé nem terjesztettek semmiféle határozott ajánl alot. Az emiitett delegációk állandóan fentartják az összeköttetést ugy a magyar delegációval, mint Magyarország hitelező államainak delegációival, minthogy a maguk elé tűzött feladatokban az érdekelt felek álláspontjának beható ismerete fontos tájékoztatásokat és támpontokat nyújt számukra. A magyar kérdés tárgyalása napokig fog tartant A tárgyalások zárt ajtók mögött folynak, mint ahogy zárt ajtók mögött tárgyaltak a bolgárokkal és az osztrákokkal is. Általános felfogás szerint nem sok kilátás van arra, hogy részletekbe menő, mindenre kiterjedő megegyezés jöjjön létre Hágában, még az esetben sem, ha az elvi kérdésekben sikerülne is megegyezni. . Szombaton hallgatták meg a magyar megbízottakat Hágából jelentik: Loucheur, a keleti jóvátételi bizottság elnöke, valamint Pinelli olasz megbizott ma felkereste gróf Bethlen István magyar miniszterelnököt. Megállapodtak abban, hogy javasolni fogják, hogy a magyar, megbízottakat a keleti jóvátételi bizottságban szombaton, január 11-én délelőtt hallgassák meg. A megbeszélések hétfőn, szükség esetét^ pedip a következő napokon folytatódnának. Tanácskozás a magyar követségen Hágából jelentik: A magyar követségen ma délu'án 6 órakor a miniszterelnök elnöklésével az összes miniszterek a pénzügyi referensekkel tárgyalásra gyűltek össze, hogy újból megvitassák a kérdés egész anyagát. Loucheur cáfolta, hogy támadást insézeft vof^a a magyar álláspont ellen Hágából jelentik: Az egyik holland lap Loucheur francia miniszternek a francia sajtó számára adott tájékoztalásával kapcsolalban olyan értelmű tudósítást közölt, hogy Loucheur támadást intézett a magyarok álláspontja ellen. Ma délelőtt Loucheur megbízásából a francia delegáció részéről két delegátus jelent meg gróf Bethlen István miniszterelnöknél s az illető megbízottak a holland lap közleményére utalva kijelentették, hogy Loucheur a leghatározottabban megcáfolja mindazokat a híreszteléseket és kommentárokat, amelyeket az 6 objektív tájékoztatásán tulmenöleg akár, az illető lapban, akár más lavban az 6 nyilatkozatához fűztek. Benes — Bethlenről Párls, január 8. Az Intransigeant hágai levelezője beszélt Benessel, a keleti jóvátételi kérdésről. Benes kijelentette, hogy a magyar kérdés sokkal bonyolultabb, mint a német kérdés. Ha — uaymund — gróf Bethlen István kényszerhelyzetben aláírná a megegj-ezest, akkor hazájában bizonyára azonnal megbukna, mert a magyar nép nem lenne hajlandó őt követni. Ha ellenkezőleg gróf Bethlen nem irja alá az egyezményt, akkor, rossz szolgálatot