Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-03 / 2. szám

1930 január 3. A közkórház fenntartása ebben az évben nyolcvanezer pengővel íöhbe Merül a városnak Az áüam csak hatvanezer penpővel ¡árul a fenntartáshoz — A polgármester és Debre Péter kórházigazgató nyilatkozata (A Délmagyarország munkatársától.) A városnak nagyon kellemetlen meglepetést hozott az újesztendő. A meglepetést a népjóléti miniszter leirata okozta, aki az újesztendő első napján érkezett leiratában arról értesítette a város hatóságát, hogy a közkórház íöntaríása ebben az évben körülbelül nyolcvanezer pengővel több pénzébe kerül a város polgárságának, mint amennyibe eddig került. Vass József népjóléti miniszter leirata tulajdonképen válasz a szegedi közkórház nemrég fölterjesztett 1930. évi költségvetésére. Vass miniszter azt közli a város hatóságával, hogy a közkórház uj költségvetését már a régi alapokon nem vizsgálhatja felül és nem hagyhatja jóvá, mert az állam nehéz pénzügyi helyzetében évi hatvanezer pengőnél nagyobb terhet nem vállalhat magára. Ezért nem is állapítja meg a vagyontalan, szegény betegek ápolási diját, hanem azt rábizza a város tetszésére azzal, hogy a kórház vezetősége hatvanezerpengős évi állami hozzájárulásnál nagyobbra semmi esetre sem számithat. Eddig az volt a rend, hogy a vagyontalan 'és szegény kórházbetegek ápolási költségeit a népjóléti miniszter téritette meg a városnak. 'A közkórház 1930. évre összeállított költségvetése szerint az ujesztendőben körülbelül száznegyvenezer pengővel kellett volna az államnak ezen a cimen a közkórház fentartási költségeihez hozzájárulni. Mivel most, a népjóléti miniszter leirata szerint az állami hozzájárulás makszimuma hatvanezer pengő, a mutatkozó nyolcvanezerpengös deficit a város terheit növeli, pedig a város még a száznegyvenezerpengős állami hozzájárulás esetén is ráfizetett volna valamennyit a szegény betegek kórházi ápolására. A polgármester a népjóléti miniszter leiratában természetesen ujabb bizonyítékot lát régi álláspontjának helyességére. A leiratról a Délmagyarország munkatársa előtt a következőket mondotta: — A népjóléti miniszter leirata nagyon kellemetlen meglepetés számunkra, mert teljesen megzavarja a közkórház költségvetését és egyelőre magam sem tudom, hogyan teremthetünk fedezetet arra a nyolcvanezerpengős tehertöbbletre. Ezt láttam, ezt éreztem én előre, amikor a kórház államosítása mellett foglaltam évekkel ezelőtt állást. A népjóléti miniszter akkor hallani sem akart arról, hogy állami kezelés alá vegye a szegedi közkórházat, pedig az állam ugyanakkor a debreceni kórházat nyolcszázezer pengőért megvásárolta a debreceni egyetem számára. Azt nem tehetjük meg, hogy a tehetősebb betegek ápolási dijának felemelésével egyenlítsük ki a hiányt, mert a magas ápolási dijak elriasztanák a közkórházból a betegeket. Valami más megoldást kell keresnünk, de hogy mi lehet az a megoldás, azt magam sem tudom egyelőre. A polgármesternek a debreceni példára .való hivatkozása a rendelkezésünkre álló adatok bizonysága szerint nem alkalmas az annak idején olyan egyértelmüleg elitélt polgármesteri álláspont helyességének igazolására, mert a debreceni közkórház államosítása Debrecen városát a közkórháztól foszlottá meg és azóta ennek hátrányait nagyon sokszor keservesen kellett éreznie Debrecen polgárságának. Kérdést intéztünk ebben az ügyben dr. Debre Péterhez, a közkórház "igazgató-főorvosához, aki a következőket mondotta: — A népjóléti miniszter leiratának pontos tartalmát még nem ismerem. Értesülésem szerint az történt, hogy a miniszter makszimálta art az összeget, amellyel a jövő évben megtéríti az országos betegápolási alap. terhére a szegény betegek kórházi költségeit. Ez az őszszeg hatvanezer pengő, ami tényleg kevesebb, mint amennyi kellene, de nem hiszem, hogy nyolcvanezer pengővel lenne kevesebb. Most állíttatom össze a gondnoki hivatallal az erre vonatkozó statisztikát. Ugy tudom, hogy az or. szágos betegápolási alap terhére elszámolt ápolási dijak összege évenkint százöt-száztizezer pengő között váltakozott. Tévedés lenne azt hinni, hogy a népjóléti miniszter csak a szegedi kórház számára makszimálta ezt az állami hozzájárulást. Kapott hasonló tartalmú leiratot minden állami és városi közkórház. Pozitív értesülésem van arról, hogy a leiratot már megkapta ugy a gyulai állami kórház, mint a makói közkórház is, amelynek fentartója a megye. Ennek a makszimálásnak az lesz a következménye, hogy a differenciát vagy a városnak kell magára vállalnia, vagy pedig a kórháznak redukálnia kell a felvehető szegény betegek számát. Ebből pedig bel(A Délmagyarország munkatársától.') Évrőlévre pontosan megismétlődik az újesztendő első napjainak mozgalmas rendőri krónikája, bár a viszonyok javulására vall, hogy a mult esztendő első napjának hét betörése helyett most csak egy történt. Müller János Tisza Lajos-köruti »Alsótanyához« cimzett füszerüzletébcn jártak január elsején betörök. Az udvarról álkulcs segítségével hatoltak be az üzletbe, felfeszítették a kasszafiókokat, összeszedtek 341 pengőt, élelmiszereket csomagoltak össze. A Benedek-féle nyergesüzlet tulajdonosának a fia azonban észrevette a zajt, rendőrt hivott és ekkor kiderült. ho2y egy ember igyekszik menekülni. 3 lemetlen komplikációk keletkezhetnek. — Ami a polgármester kijelentését illeti, hogy tudniillik a népjóléti mbi zter leirata bizonyság régi álláspontjának helyessége mellett, szintén tévedésen alapul. A debreceni példa is helytelen. Mivel Debrecenben nem az történt, hogy az állam egyszerűen megvásárolta a várostól a közkórházat, hanem az, hogy a város és a kultuszminiszter kőzött formális szerződés jött létre. A szerződés szerint a város átadja a kultuszminiszternek a kőzkórházat, ad hozzá még hárommillió pengőt, a kultuszminiszter pedig kötelezi magát arra, hogy biztosítja a debreceni kórház közkórház jeUegét. Addig nem is volt baj, amig nem készültek el a debreceni klinikák, amikor azonban azok elkészültek, az egyetem klinikaként kezelte a közkórházat is, amiből nagyon sok kínos kellemetlenség származott. Debrecen város pört akart indítani már a kultuszminiszter, illetve az állam ellen a miniszterrel kötött szerződés érvényesítéséért, de a kormány elébe vágott ennek a pörnek, mert hiszen furcsán hatott volna, ha az a város pörli a kormányt, amelynek képviselője a miniszterelnök. így jött létre az egyesség, amely szerint az állam rövid időn. időn belül egészen uj állami közkörházat épit Debrecenben, mert Debrecen sem leket meg közkórház nélkül. Nagy meglepetésükre egy öreg, fehérhajú embert találtak a boltban. A rendőr előállította a betörőt a központi ügyeletre. Kiderült, hogy. Barna Ferencnek hivják, 63 éves, többszörörösen büntetett előéletű egyén, aki régi ismerőse a szegedi rendőrségnek. Életének java« részét fegyintézetben töltötte, legutóbb november 9-én szabadult ki a Csillagbörtönből. Barna Ferenc volt többek között a kultúrpalota emlékezetes betörője is, innen annak idején különféle aranypénzeket emelt el. <5 követte el a református bér házi betöréseket is, amikor a pincéből fúrta át az üzletek padlóját. Barnát a rendőrség letartóztatta. A fogadalmi templomban öngyilkosságot akart elkövetni egy fiatal leány, űe b golyó célt tévesztett és az eitárba furósSott (A D él magyar ország munkatársától.) Újév első napján revolverlövés dördült el a fogadalmi templomban. Délután őt óra tájban kevesen tartózkodtak a templomban. A délutáni mise csak hat órakor kezdődött és a hivek egyenkint szállingóztak. Tizen-tizenöten imádkozhattak csendben a padokban, amikor egy fiatal, csinos leány jött be a kapun és az első padban foglalt helyet. Meglehetősen izgatottan viselkedett, többeknek fel is tünt a leány sápadtsága. A templomban a néhány buzgón imádkozó hivőn kivül senki sem tartózkodott, üresen állt az oltár is. Alig, hogy öt óra elmúlt, ^hatalmas dörrenés hallatszott. A lövést követő pillanatban az első padban ülő fiatal leány eszméletlenül terült el a földön, a templomban riadalom keletkezett, mindenki azt hitte, hogy a fiatal leány agyonlőtte magát. Többen az eszméletlenül fekvő leányhoz siettek, élesztgetni kezdték, azonban nem tudták magához tériteni, telefonáltak a mentőknek. A leány mellett, a földön, egy forgópisztoly feküdt. Annyit megállapíthattak, hogy a revolver nem tett kárt a leányban és való. szinüleg csak óriási izgalmában esett össze ájultan. Megérkeztek a mentők, megjelent a rendőrség és azonnal a tényállás tisztázásához látott. Megállapították, hogy a leány K. B., aki öngyilkossági szándékból akarta agyonlőnni magát. A keze azonban annyira reszketett, hogy még mielőtt maga felé fordíthatta volna a revolvert, elsült, a golyó keresztülhatolt a pa. don és az oltárba fúródott. A fiatal leány, amikor visszanyerte eszméletét, elmondotta, hogy szűkös anyagi viszonyai miatt akart megválni az éleitől. A rendőrségnek arra a kérdésére, h'ogy hogyan jutott a revolver birtokába, azt válaszolta, hogy a forgópisztolyt egy szegedi ügyvéd irodájában szerede. A leány ugyanis üzletileg járt az ügyvédi irodába, ahol látta, hogy az ügyvéd kabátjába csúsztatott egy revoIvert. Amikor az ügyvéd pár percre kiment, ő a kabátból kivette a fegyvert. A fiatal leány valószínűleg nem fog többet gondolni arra, hogy eldobja magától az életet, állást biztosítottak neki és szerény megélhetést, ami kiszabadítja mai szomorú helyzetéből. i 63 éves IMM, öngyilkosság a felsütanyai templom eilf, leszúrták a muzsikust, az autó belerohant a szekérbe Újév első napjának rendőri krónikája