Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-31 / 25. szám

1030 január* 31'. «ajtója.. Bolsevistának, defetistának és demagógnak bélyegzi a kritikát és ma reggel végre — a leg­nagyobb bűnnel vádolnak engem és Sándor Pál képviselőtársamat, nevezetesen azzal, hogy a hadi­kölcsönök valorizációja érdekében megindított ak­ciónkat tőzsdemanőverrel kapcsoljuk össze. Fricdrieh István: Melyik lap volt ez? Rassay Károly: A Budapesti Hirlap. Friedrich István: Itthon vagyunk már. Rassay Károly: Meg vagyok arról győződve, hogy mi, a kritikusok, védjük meg a nemzet és az ország érdekeit és nem azok, akik szolgai, vagy megfizetett lelkesedésből tapsolnak. Elisme­rem, hogy a megegyezésnek van bizonyos előnye, de nem helyeslem, liogy rögtön bejelentették utána 8 nagy államkölcsönt. Ez nem más, mint a keserű pilulának szép borítékban való adagolása. Azt vártam, hogy a Trianonnal kapcsolatos magjer igazságok odakerülnek a nemzetközi köz­vélemény elé. A hágai eredmény nem kielégilő. Hágában tiszta helyzet állott a kormány előtt. Románia három év óta hangoztatta, hogy ő majd a magyar teljesítményekből teljesít. Szívesen el­ismerem, hogy nem a magyar kormány kapcsolta össze a jóvátételt és az optánsügyet, de viszont lehetővé tette ezt az összekapcsolást. Ott követte ei a hibát, amikor az optánsok meghatalmazottja gyanánt leült tárgyalni Romániával. Hágában az Optánsügy dominált. A tárgyalások ugy végződtek, ahogy a románok előre megmondották, nevezete­sen, hogy a románok egy fillért sem kapnak Ma­gyarországtól, de az optánsok sem Romániától. Aggódva nézem a delegáció összetételét is, mert két tagja személyileg érdekelve volt az ügyekben. Az volt a helyzet, hogy érdekösszeütközés támadt, amikor arról van szó, hogy a magyar állampolgá­rok összessége fizessen, egyes magyar állampol­gárok pedig kapjanak fizetést. — Ha a miniszterelnök a tárgyalások során fel­retette volna a kérdést, hogy hajlandók-e felsza­badítani az A. és B. kasszák dotálása alól a ma­gyar államot, ha magára vállalja az optánsok kielégítését, érdekes választ kapott volna. Sajná­lom, hogy ezt az ellenpróbát a miniszterelnök ur nem tette meg. Hibás volt tehát a magyar kormány elő­ze'es taktikája, de hibás voll a tárgyalá­sok vitele ls. fin a magyar ügy súlyos árulásának tartom, hogy a kormány fon­tosabbnak tekintette a saját ünnepelte­tését, mint az ország érdekei}. Egy felháborodott közvéleményt, ha kell, mester­ségesen is elő kellett volna idéznie, mert ez kell a kormánynak a párisi tanácskozáson és ez kell neki a távolabbi jövőre is. Az e^ész hangulat nagyon emlékeztet a második lengyei felosztás utáni nem­zetgyűlésre, amikor a kérdések megoldását a bol­dogabb utódokra hagyták. Ehelyett pedig a har­madik felosztás következett. Pékár Gyula az egységes párt részéről a legme­legebb hálával adózik a miniszterelnöknek. Az egységes párt rendületlenül áll Bethlen István gróf mellett és bizik a miniszterelnökben. Peyer Károly: — Azt az egyezményt, amelyet a kormány Há­gában kötött, én rossznak tartom. A szociálde­mokrata párt is támogatta a kormányt abban, hogy semmit sem fogunk fizetni, mert nemcsak százszázalékig, de azon tut is eleget tett már Ma­gyarország kötelezettségének. — Hogyan tudja összeegyeztetni a miniszterel­nök a kormánynak a valorizáció körül elfoglalt álláspontját hágai álláspontjával. Appongi Albert gróf helyesel Pegernek. Peyer Károly: Hogyan tudja összeegyeztetni a miniszterelnök azt, hogy Tisza István annak ide­jén kijelentette, hogy a nemzet becsületbeli köte­lességének tartja visszafizetni azokat az áldozato­kat, amelyeket az ország hozott A tárgyalások során súlyos hibák történtek, de a legsúlyosabb hiba Brüsszelben történt. Az optánsokat általában ugy tüntették fel, mint szegény kisembereket. Ez­zel szemben hivatkozom a pécsi egyetem leg­utóbb megjelent munkájára, amely a magyar op­tánsokkal foglalkozik és amelynek adataiból csak a 3000 holdon felüli birtokokat veszem ki. Peyer ezután sorban felolvassa mindazoknak a «eveit, akiknek birtokai az utódállamokban van­nak, a birtok nagyságának feltüntetésével. A hosszú listában szerepel Bethlen Ist­ván gróf Is, egy 6284 és egy 4108 hol­das birtokkal. Ezek a 30!» holdnál na<íyoí>b birtokok ös­szesen 524.160 holdat tcsi'aek. ezzel szeut­OmTAGTARORSZAG ben éti az egész komplejrum, amely ösz­szesen 674.159 hold » Pakots József volt a következő felszólaló. — A kormánynak egyetlen egy célja volt csak, hogy megegyezést létesítsen, egészen mellékes kér­désekben. Sajnos, meg kell állapítani, hogy to­vább fogunk fizetni és hogy az optánsok követe­léseit az adózók filléreiből fogják kielégíteni. Ne vádoljanak minket demagógiával, midőn a hadi­kölcsön valorizációját követeljük. Nagy társadalmi osztály ment tönkre a hadikölcsőnön ... Fábián Béla: Több mint 800.000 ember. Pakots József: Sokszor kértük ennek rendezését, ne csodálják tehát, ha most a hadikölcsöntulajdo­nosok Hága után követelésekkel állnak elő. Furcsának találja, hogy a kormány hágai győ­zelemről beszél ugyanakkor, amikór Ausztria men­tesült minden kötelezettség alól, mi pedig fizetünk. Apponyi Albert gróf szólal fel ezután. A Ház minden oldaláról felhangzó taps közben áll fel a balközép első sorában Apponyi Albert gróf, aki beszéde elején kijelenti, hogy teljes ob­jektivitással csak azt óhajtja vizsgálni, hogyha az ország helyzetét egészben nézi, jobban, vagy rosz­szabbul állunk-e Hága után. mint álltunk annak előtte. Apponyi Albert ezután igy folytatja beszédét: — PSkots képviselőtársam bizonyos szorozási müveleteket ismertetett, amelyekkel megállapította, hogy ha a huszonkét éven át fizetendő 13 és fél­milliót szembeállítjuk a különböző kasszák ki­fizetésével, körülbelül egyenlő összegek jönnek ki. Nála az volt a hiba, hogy a mai értéket parallel helyezte a több mint busz éven át fejlődő szám­összeggel. — Felvetette a hadikölcsőn kérdését is. Elis­merem, hogy salyos sérelem azoké, akik a ma­gyar állam részéről és nem más állam részéről szenvednek vagyoni sérelmet, figyelembe kell azon­ban venni, hogy az optánsügyben mások is van­I nak érdekelve é s ezt a két kérdést nem lehet egy­mással kapcsolatba hozni. Fontosabb, hogy meg­teremtsük azt a pénzügyi atmoszférát, amely le­3 Optika! Foto L ! A k BM M M M látszerésraél I B y IBI a n n Ha-Ha mellett. hetővé teszi, hogy a magyar kormány megfelel­je« ennek az elsőrendű erkölcsi kötelezettségnek. Ezt pedig véleményem szerint a hágai megegyezés nem késlelteti, hanem sietteti. Lelkes éljenzés és taps jobbról­Apponyi Albert gróf: Abban • feltevésben, hogy a belpolitiká­ban is olyan további változások fognak bekövetkezni.-» Most a baloldal tör ld viharos tapsban. Felkiál­tások a jobboldal felé: — Erre tapsoljanak! Appongi Albert gróf azzal fejezte be szavait, bályoknál gyökerüknél kell megfogni a bajokat. Természetesen nem várhatunk máról holnapra csodákat, de a megerősödés és fejlődés látható útjára keit lépnünk. Olyan pénzügyi, sot álta­lános politikára kell a kormányt rábírni, amelv Magyarországnak nemcsak a kormányok között, de a népek között Is megadja a megfelelő helyet. — Végleges ítéletet csak akkor fogunk mondani, ha majd a párisi konferencia anyaga is rendelke­zésemre áll. De már most meg kell állapítani, hogy barátságos atmoszféra fejlődött ki és Magyaror­szág nemzetközi helyzete Hága után lényegesen javult. (Általános helyeslés az egész Házban.) Apponyi Albert gróf azzal feejzte be szavait, hogy álláspontja szerint annak, aki a magyar államot külföldön képviseli, bizalommal és tekin­téllyel kell bírnia. A képviselőház tagjai felállva tapsolták meg Apponvit Az elnök bejelentette, hogy a legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor lesz és azon a fővárosi J javaslatot tárgyalják s ezzel az ülés 3 órakor vó­I get ért ~ ' — • * A hágai megegyezés a klsántánt nagy sikerét Jelenti — mondja Benes A cseh külügyminiszter expozéja (Budapesti tudósítónk Telefonjelentése.') Prágából jelentik: Benes a parlament csü­törtöki ülésén nagy expozéi mondott a hágai tárgyalásokról és a magyar kérdésről töb­bek között a következőket mondta: — A kisántánl azt találta helyesnek és igaz­ságosnak, hogy Magyarország nagyobb össze­get fizessen háborús tartozásai végleges likvidálása fejében, mint amennyi. Csehország fizet fel­szabadítás! tartozás címén, noha Magyarorszáa pénzügyi teljesítő képessége vaíőban kisebb, mint Csehországé. Pénzüg3*ileg, politikailag és erkölcsileg a kis­ántánt álláspontja volt a helyes, hogy a na­gyobb magyar fizetéseknek kifejezésre kell juttatniok Magyarország háborús bűnösségét, amint ez már a békeszerződésekben is igy van. Helytelen lenne azt állítani, hogy a nagy­hatalmak nem értették meg a kisántánt állás­pontját. Minden ellenkező állítás ellené­re az a helyzet, hogy Francia­ország, Anglia, sőt Olaszország egyazon véleményen voltak,hogy Magyarországnak Jóvátételt keU fizetni, Benes beszédét a következő szavakkal fe­jezte be: — 'A hágai eredmény a eseh politika 'és az egész kisántántpolitika nagg sikerét je­lenti. A hágai megegyezés kiküszöbölte mind­azokat a konfliktusokat, amelyek megmér­gezték a nemzetközi légkört, megoldották a békeszerződések legfájdalmasabb kérdéseit, A tengerészeti konferencia csütörtökön nyilvános ülést tartott London, január 30. Valamennyi delegáció tagjai megjelentek ma a tengerészeti konferen­cia nyilvános teljes ülésén, amelyet Anna ki­rálynő szalonjában tartoltak meg. A delegá­ció tagjain kivül még 78 »válogatott« újságíró kapott helyet a teremben,, mig a kiszorult mintegy 300 újságíró részére egy másik terem­ben adtak helyei. A szalonban a menyezetről függő villanyos csillárról aranyozott antenna lógott le, amely lehetővé tette, hogy a másik teremben levő újságírók is az ülés lefolyását figyelemmel kisérhessék. Az ülés után Mac­Duuald kijelentette az újságírók előtt, hoay a két javaslat között a válaszfalakat már ang­nyira sikerült eltüntetni, hogy azon már a gyertyafény is keresztül világitana. Backer porosz kultuszminiszter lemondott Berlin, január 30. Backer porosz kultusz­miniszter átnyújtotta lemondási kérelmét a porosz miniszterelnöknek, aki a lemondást elfosadta.

Next

/
Thumbnails
Contents