Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-31 / 25. szám

SZEGED. 5zerkeu<09«q: Somogyi ucca 22. I. Bm. Telelőn: 13-33.^KledAhlvmal, >caict(Sakenyvl&i «5» ¡egylrodn : Aradi ucca 8. Tele'on: 306. - Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon - 16-34. TAvirntl 8» levélcím: DélmagyororsEAg Szeged. A gyevi komp körül Szürkületes téli reggel. Amint az autó vágtatva rohan a szegedi körtöltéstől Algyö felé, • hótlan földekről károgva röppennek föl a megriasztott fekete madarak. Az egyik lanya körül az összehordott száraz gazt égetik; füslje hosszú, vékony csikban emelkedik az ég felé. A látóhatár szélén szürkén ködös párázatok terjengenek. Ott kanyarog a töltések közé szorítva a megzabolázott Tisza vize. Az idén még nincs jégtakaró rajta, át lehet kelni a kompon. A töltés alján ködtengerben, mintha a hidegtől bőrösödő vizben úszkálna, Algyő község. Algyő községet mi szegediek jól ismerjük, de az ország többi részén nem tudnak róla. Még az a szerencséje sincs, mint Tápénak, hogy a nótába foglalták volna: »Szeged híres város, Tápéval határos...« Pedig valaha Algyő nagyon fontos helye volt az Alföldnek. A falu fölött, ahol kissé magasabb partok közé szorulva összeszűkül a folyó vize, volt a középkorban a Tiszának egyik legfontosabb átkelő helye. A gyevi révnél a jazig-szarmaták, hunok, avarok és ősmagyarok egyaránt itatták lovaikat. Gew községe, a későbbi Algyő, már 1138-ban szerepel a dömsödi apátság alapító oklevelében. A szomszéd nagyráros, Szeged, melynek tornyai és gyárkéményei tiz kilométerről odalátszanak, csak kerek hatvan esztendővel később, 1189-ben részesült abban a megtiszteltetésben, hogy valamelyik betűket pingáló barát oklevélre kanyarította a nevét. Ami azt illeti, a középkorban az ilyen megtiszteltetés nem volt mindig örvendetes, mert a királyok nemcsak privilégiumokat adományoztak, hanem adókat is vetettek ki, vagy szőröstől-bőröstől elajándékozták hü jobbágyaikat. Az algyői nemzet emberemlékezet óta a földből él. Akinek magának van, azt műveli, akinek nincs, az elmegy az Eselovics-Palovics grófhoz dolgozni, amely furcsa elnevezés alatt a szomszédos Pallavicini-féle hitbizományi uradalom értendő. Nyáron még az a kevés ipar is, ami van Algyőn, megszűnik. Dologidőben a Beck borbély, aki itt Bekk-nek irja a nevét, becsukhatja a boltját. Legfeljebb az asszonynépnek a fiatalabbja, amelyik a mezőn nem dolgozik, megy ipari munkára. Az ipari munkát a vajháti kenderkikészitő lelep képviseli, a Tisza túlsó pariján. Oda a kompon lehet eljutni, már tudniillik, mikor a komp közlekedik. Ez a komp Algyőnek egyetlen érdekessége, egyúttal pedig iskolai példája az Alföld közlekedési viszonyainak, melyről nem lehel eleget beszélni. DrótköLél van átfesziívc a Tiszán, azon van rövidebb kötéllel megerősítve a komp. Ha elegendő szekér, kocsi, automobil, meg gyalogos gyűlt össze, a komp megindul. A révészek belekapaszkodnak a drótkötélbe és lassan, kézierővel mozgatják előre a nehézkes alkalmatosságot. Magas vízállás esetén, vagy ha a komp nagyon meg van terhelve, a magyarok, akiknek sürgős dolguk van a túlsó parton, maguk is nekiállnak és segítenek. Maga a kép, mikor a kocsik rámennek a kompra, vagy felhajtanak a partra, magyar csendéletnek volna nevezhető, ha nem járna hangos orditozással, lármával, oslorpaltogtatással és állatkínzással. Egyik oldalon a szegény. párák nem tudnak lemenni a meredek Péníek, 1930 Január 31 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 23. szám ELŐFIZEttS: Havonta helyben 3-20 Md«ken és Budapesten 3-60, nlllimdön ft*40 pengő. — Egyes >Mm Ara hílkBi^ nap 16. vasár- é* Ünnepnap 2-4 HU. Hirdetések (elvétele tarifa szerint. Megfő« IcnIU h«tfO kivételével naponta reggel lejtőn és megtorpannak a dübörgő alkalmatosság előtt, a másik oldalon pedig nagy nekirugaszkodással is ^lig tudnak feljutni a parton. Ha sár van, a vásárhelyi oldalon éppenséggel nem lehet feljutni, mert nincs kikövezve. Ha autó vetődig ilyenkor ide, a révész barátságosan tanácsolja, hogy tessék elkerülni a szomszédba — Makóra. Az engedményes Pallavicini-uradalom kötelezettsége ugyanis nem terjed a lejárók használható állapotba helyezéséig. Az Ob és Jenisszei vidékére emlékeztető ilyen állapotok uralkodnak az algyői komp körül — nyáron. Télen, ha a jég megindul, nem történik semmi, mert akkor a komp egyáltalán nem közlekedik. Télen a Tisza két partja két külön világ, amelyek közúti közlekedési eszközökkel nem közelithetik meg egymást. Pedig itt vonulna végig az Alföldnek egyik legfontosabb országútja és ennek az útnak a mentén van két egymásra utalt nagyváros, Szeged és Hódmezővásárhely, huszonkilenc kilométer távolságra egymástól. Külföldön az ilyen városokat villamos köti össze, nálunk a gyevi komp választja el őket egymástól. Ez az alföldi közúti közlekedés képe az Urnák 1930. esztendejében. Megrajzoltuk a képet, hogy néhány apróságra hívjuk fel Szeged város polgármesterének figyelmét. Hat esztendővtl ezelőtt egy kereskedelmi miniszter, akit Walkó Lajosnak hivtak, ígéretet tett cz algy ői hid megépítésére. Ment a miniszter, az igéret teljesítése elmaradt. Jött az uj miniszter, akit Hcrrmann Miksának hivtak, lent is járt Szegeden 1927 január 31-én, a tanyai v?sut megnyitásánál és ez alkalommal ő igérts meg az algyői hid megépítését. 1928 októberében annyira ment, hogy mar a helyszíni közigazgatási bejárást is kilátásba helyezte az 1929. év első felére. A miniszter elment, a közigazgatási, bejárás elmaradt. Tavaly szeptember 26-án Bud Jánosnál instanciázott a város. Ezúttal a kereskedelmi miniszter kollégája, Szeged egyik képviselője, Klebelsberg Kunógróf volt a küldöttség vezetője és más égető szükséglelek feltárása mellett a polgármester adta elő ékes szavakkal, hogy a megnyomorított Szeged városának, de az Alföld egész déli részének mennyire legfontosabb problémája az algyői hid megépítése. A küldöttség, fülében ismét az Ígéretek csilingelő muzsikájával távozott. Most pedig azt halljuk, hogy a kormány két hidat akar építtetni Budapest fölött és alatt és ezek időrendben az algyői hidat megelőzik. Kárpótlásul ismét csak ujabb Ígéretet kapunk: még ez évben meglesz a közigazgatási bejárás és lesz majd hid is, ha akad rá az állami költségvetésben fedezet. Tisztelettel kérdezzük, hogy egy ilyen ügyben, amely létérdeke a városnak, amely meg akarja szüntetni a középkort a Tisza vidékén és amelyre még azt sem lehet ráfogni, hogy világnézleti szempontból aggodalmat vállhatna ki, lehet-e hallgatni az ország második városának? Lehet-e megelégedni azzal, hogy megéljenezzük a miniszteri ígéreteket és nem törődünk azok végrehajtásával? Mondhatják ugyan, hogy a hid megépítését meg kell előzni a helyszíni szemlének, a közigazgatási bejárásnak és a tervek elkészítésének, de vájjon belenyugodhatunk-e, ha hét év alatt csak a bejárás ígéretéig jutottunk? Nem kellene-e a kijárás minden eszközét megmozdítanunk, hogy az ígéretek oszlopsorát felcseréljük a hid oszlopaival? A választásos közgyűlések titán nem kellene-e a legelső érdemleges közgyűlés napirendjére tűzni az algyői hid ügyét, fellármázni a szomszédos törvényhatóságokat és országos akciót indítani a hid megépítése érdekében? Mert még rossz néven se lehet venni tőlünk, ha meg merjük mondani: Urak odafönt, a szép Ígéretek után ti mindig megfeledkeztek rólunk. p£di£ mi vagyunk és élni akarunk. Bethlen az ellenzék viharos közbeszólásai között ismertette a hágai megegyezést Asaonyf, Rassay, Pakols, Peyer felszólalásai — Az optánsok érdekében a magyar adófizetőknek Kell áldozatot hozni — mondotta Peyer — Várnait és Peidll a mentelmi bizottság elé utasította az egységes párt ^ parlament csütörtöki viharos ülése Budapest, január 30. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a képviselőház csütörtöki ülése iránt. A képviselők csaknem teljes számban megjelentek, zsúfolva voltak a karzatok, a diplomaták páholyai is. Tizenegy órakor vonult be Büthlen István a kormány élén. Tizenegy órakor nyitotta meg az ülést Almásy László elnök. Az elnök jelenti, hogy a megüresedett tokaji kerületben Lázár Miklóst választották meg kép viselőnek. Megbízólevelét kiadják az állandó bizottságnak. Jelenti még az elnök, hogy Rassa? Károly, Pékár Gyula, Peyer Károly, Pakols József és gróf Apponyl Albert képviselőknek napirend előtti felszólalásra adott engedélyt. Mielőtt azonban a képviselők felszólalásaikat megkezdenék, ugyancsak napirend előtt kiván felszólalni gróf Bethlen István miniszterelnök A szocialista képviselők kőzött ebben a pillanatban nagy zai tör ki. — Éljenek az optánsok! Szegény Frigyes! Fizeti a nép az ezcrholdasokat — és hasonló kiáltások hangzanak a szocialista padsorokból. Gróf Bethlen István miniszterelnök ezután nagy csendben megkezdi beszédét: — Jelentésemet két részre kívánom osztani. Az első részben röviden ismertetni fogom a megegyezések anyagát, a második részben pedig a kiinduló pontokat, amelyek kényszeritették a kormányt arra, hogy ilyen megegyezéseket kössön. — A végleges okmányokat párisban szövegezzük meg — folytatta ezután Bethlen István gróf — és akkor icsz csak módomban a megegyezés végleges szövegét a Ház aSzta'ára letenni.