Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-03 / 2. szám

SSBOED. s*crke»il6íéo - Somogyi ucca 22.1. em, Telelőn: 13-53.'Klodóhlval»!, köic»önkrtrirv<Ar legylroda Afadl acca S. Telelőn- 30b - Kyomda LHw Ltpoi occa 19. Telefon 16-34. TAvIraíl «« levélcím: Délœoayarorsiàg »icncd. m a fejlel! 'Az uj esztendőnek a régifői való elválasz­tása merőben önkényes valami. Sem csilla­gászati, sem gazdasági, sem pedig közigaz­gatási szempontok nem indokolják, hogy miért ¡éppen január elseje legyen az a nap, mikor időszámításunk cezúráját megvonjuk. Az év­százados gyakorlat azonban ezt a napot lette meg az egymásra következő esztendők ajtón­állójává és kapunyitogatójává s a szokás ha­talma hozza magával, hogy ezen a napon szokták az emberek egy esztendőre egymást elhalmozni jókívánságaikkal. Db szokásban van az is, hogy a közélet különböző terein működő egyéniségek, akárcsak a mérlegét ké­szítő kereskedő, ezen a napon számolnak be az elmúlt esztendőben történtekről és az üdvöz­lések és az üdvözlésekre adott válaszok kere­tében horoszkópot állítanak fel az uj esz­tendőre is. Sajnos, az elmúlt esztendő semmiféle vonat­kozásban nem volt kedvező. A gazdasági élet kezdettől végig a dermesztő mozdulatlanság képét mutatta. A mezőgazda nem tudta termé­keit értékesíteni, az iparos nem termelésének fokozásáért s a kereskedő nem piacának ki­szélesitéséért fáradott, hanem minden ener­giáját a meglevőnek átmentésére és az el­lenállható tényezők elleni, sokszor meddő küz­delemre volt kénytelen fordítani. Az általá­nos nyomottságnak ebben a hangulatában hiá­nyoztak a nekilendülést jelző kezdeményezé­sek és uj alapitások. Csak egy téren volt emelkedés: a fizetésképtelenségek és kényszer­egyességek szomorú statisztikájában. Ezek gazdagították a gazdasági élet vértelen, de mégis kegyetlen háborújának Höfer-jelenté­seit. Nem csoda, ha ez a szomorú kép tükröző­dik vissza az újévi üdvözlő beszédekből és a rájuk adott válaszokból is. Sehol egy biztató kijelentés, sehol egy vigasztaló sugár. Meg­állapítása a bajokuak, kifejezése az általános reménytelenségnek és nagyon, de nagyon ke­véssé kecsegtető, koncepció nélküli felsorolása a kívánalmaknak és teendőknek. Ugyanaz, amit számtalanszor hallottunk, sőt amit kü­lönböző alkalmakkor mi is megirtunk: leszál­lítása a közterhekn-k, lefaragása a forgalmi adónak és mérséklése a társadalombiztosító különböző járulékainak. Önállóan mindezek a panaszok igazak és ugyanennyire igaz az a megállapítás is, hogy a kormánynak legelső­rangú kötelessége olyan gíizdasági politikának a megteremtése, amely lehetővé teszi a mező­gazdaság, ipar és kereskedelem valamennyi rétege részére a munkálkodást, megélhetést és boldogulást. Az általános helyzet mellett nem lehet hi­báztatni senkit, ha ilyen volt az újévi beszédek és program jellegével bíró nyilatkozatok han­gulata. Aki kivül áll a kormányon, az csak kívánalmakat hangoztathat, de nem lehet kí­vánni tőle, hogy magára vállalva a kormány feladatát, programot és megélhetési föltétele­ket adjon az ország számára. Mégis volt ezek­nek az újévi beszédeknek egy hiányosságuk, hiányzott belőlük egy gondolat, amelyet fáj­dalmasan nélkülöztünk. Hiányzott belőlük az önbizalom hangjának megszólalása. Felesleges felsorolnunk mindazokat a nagy megpróbáltatásokat, melyeken a magyar gaz­dasági élet a háború kílörésétől * kezdve, a kényszergazdálkodás, bolsevizmus, ellenséges megszállás, infláció, elzárkózási politika, tőzs­dei válságok általános űzlettelenség idején Pénlek, 1950 íánuár 3 Ara 1© fillér VI. évfolyam, 2. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-ZO vidéken é» Dudape»ten 3-ÔO, kUl№!d«n 6*40 pengd. -- Eíjye® srAm ôro hétköi­non ÍS, vaMi. és Unnepnat) 24 Hll. Hír­deléseU Irlví-lcle íarlin szerint Megje­lenik 'íétlfl kivételével naponta retjgel keresztül mostanáig átment. Voltak, akik e megpróbáltatások pergőtüzében elhullottak. De maga az a gazdasági élet, amely mindezt kiáltotta, több elismeréssel lehet önmaga iránt és több önbizalommal tekinthet a jövő elébe, mint amennyit a magyar ipar és kereskedelem önmaga számára követelni mer. A háborúnak egyik nagyou furcsa hatása volt, hogy tökéletesen felforgatta a közgazda­ságtan tudományát. Ahol azelőtt törvényekről beszéltek, nem maradt meg más, mint ködös bizonytalanságok tömege. Megtanultuk, hogy a gazdasági életet nem csupán a kereslet és kí­nálat, fizetési eszközök és áruk, arany és pa­pír egymáshoz való viszonya szabályozzák, hanem mindezek mellett óriási, sőt sokszor egyenesen döntő jelentőségük van a lélektani momentumoknak. Objektív tényezők mellett a gazdasági élet legfőként hitj-e és bizalomra van fölépítve. Ennek a bizalomnak pedig nem­csak a gazdasági alanyoknak egymásközti vi­szonyában kell megnyilatkozni, hanem leg­alább ugyanolyan mértékben önmagunkkal szemben is, az önbizalom formájában. A háborút elvesztette az a hadvezér, aki j meg verettet ésének aondo'atával megv a csa- I tába. A gazdasági harcban el kell pusztulni annak, aki csak a jó konjunktura idején tud és akar dolgozni, de nem bízik benne, hogy át tud lábolni a nehéz időkön. Coué bölcsesé­gének megfordított hangoztatása, hogy az üz­let úgyse fog sikerülni, hogy a pangás úgyse fog megszűnni, hogy az adós úgyse fog fizetni, egyenes provokál ása a válság kimélyülésének. Az iparnak és kereskedelemnek pedig tudatta­lanul kártékony vészmadarai azok az iparo­sok és kereskedők, akik az úgyis mindegy szüntelen hangoztatásával kiölik még azt a kis bizalmat is, ami panaszkodás helyett dol­gozni akaró társaikban megmaradt. Azért föl a fejjel az ujesztendőben! Lesz­nek megpróbáltatások, hát legyenek. De le­gyen bátorságunk önbizalmat is hirdetni. Ha négy esztendővel ezelőtt egy rövid ideig tartó látszólagos fellendülés idején volt bátorsá­gunk megmondani, hogy csalóka az öröm és nem jött el a hegyen-völgyön lakodalom idője, most legyen bátorságunk hirdetni, hogy elju­tottunk a válság mélypontjára, ahonnét gs ut már felfelé vezet. Ezzel kell megpótolnunk az újévi irott nyilatkozatokat és elhangzott beszédeket. Kedvezőtlenül ítélik meg a ma kezdődő hágai koisfirinda kilátásait A beleli jóvátétel a legveszedelmesebb pontja a konferenciának — írja a Berliner Tagebiaít — A magyar delegáció pénteken érkezik Hágába (Budapesti tudósilónk telcfonjelentése.) Hágából jelentik: A mai nap folyamán már igen sok delegáció érkezett Hágába. Este 6 órakor külön vonaton jött meg a francia de­legáció Tardieu miniszterelnökkel, Briand kül­ügyminiszterrel, Locheur közmunkaügyi mi­niszterrel és Cheron pénzügyminiszterrel. Ugyanezzel a vonattal érkezett meg Jaspar miniszterelnök vezetésével a belga delegá­ció is, amelynek tagjai Brüsszelben szálltak fel a franciák különvonatára. A francia és a belga delegáció már a vonatban megkezdte tanácskozásait. A II. hágai konferencia els5 összejövetele pénteken délután 3 órakor lesz, amit követ az első plenáris ülése A Berliner Tageblatt szeiint beavatott po­litikai körökben biztosra veszik, hogv a II. hágai konferencia ülése igen hosszú időre fog kinyúlni. Azt hiszik, hogy a konferencia hete. kig fog eltartani és lehetséges, hogy többször félbe is fogják szakítani. A lap bukaresti tu­dósítást közöl, amely szerint a keleti jóvátétel egyik legveszedel­mesebb pontia lesz a konferenciának. A Vossische Zeitung bizonyosra veszi, hogy Hágában éppen ugy nem fognak megegyezni a keleti jóvátétel ügyében, ahogyan Párisban sem sikerült a megegyezés. A lap szerint a í keleti hatalmak nem irják alá a Young-egyez- j ményt, ami ellen a nagyhatalmak, beleértve Németországot is, bebiztosították magukat, amikor megállapodtak abban, hogy a Young­egyezmény életbeléptetésére elegendő a mesL­hivó nagyhatalmak ratifikálása is. Párisi jelentés szerint az Intransigeant azt irja, hogy ~ , a II. hágai konferencia készülöfélben levő határozatai súlyos veszedelmek' kel fenyegetik Franciaországot. Londonból jelentik: Az angol delegáció ma este elutazott Hágába. Az Ewening Standard azt irja, hogy a konferenciának még súlyos akadályokat kell leküzdeni. A konferencia si­kere egyelőre még kétséges és a francia de­legáció optimizmusa korainak látszik. Budapest, január 2. A Bethlen István gróf miniszterelnök vezetésével elindult magyar delegáció pénteken délben érkezik Hágába. A konferen­cia megnyitó ülésén már a magyar kiküldöttek is résztvesznek. A hágai konferencia az első napokban a nyugati jóvátételek ügyével fog­lalkozik. Hogy a keleti jóvátételek ügyében mikor kezdik el a tárgyalásokat és hogy a nyugati jóvátételi tárgyalásokkal párhuzamo­san tárgyalják-e, az kizárólag a konferencia menetétől függ, de valószínű, hogy január 13-ig befejezést nyernek a hágai konferencia tanácskozásai. Az opíánsok Igénye magánkövelelés, amelynek semmi köze sincs a jóváíételbez, irfa a Manchester Guardian London, január 2. A Manchester Guardian vezércikke foglalkozik a II. hágai konferencia nehézségeivel. Cikkében kijelenti, hogy, az erő­sen megcsonkított Ausztria és Magyarország semmieset' re sem fizethet olyan magas jóváté­telt, mint amilyent az osztrák-magyar birodalom clbirt volna. d

Next

/
Thumbnails
Contents