Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-29 / 23. szám

1930 január 29. DfXM GV \ RORSZAG 9 1" HdT C; O ÜKT most épülő bérházban május jy^l^^LO ^JCTL i-re I. emeleten 6 szobás Kiadók modern komfortos hallos lakás hideq-melegviz szolgáltatással, II. és III. emeleten 3 és 4 szobás lakások. — ÉrMifo'ni a Eie!yszinen szerda és szombati napokon délután 2- 4 ára köziitt Boldogasszony sugárul és Vitéz ucca sarok, u A DÉLMAGYARORSZÁG REGÉNYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irla: Felks Magda 45 Francesco felverte az egyik gondolierét — A Lidóral — kiáltotta. Ki, ki a Lidóra! Felkölteni Charlotteot, megmondani neki, hogy vigye a lányát, vigye azonnaL. Legyen a Tamásé. Francesco neki ajándékozza, csak ne lássa többéiKiértek a nagy lagunára. Hüs szellők jártak a viz fölött. Az eső elállt. Amint a Giardino Publico mellett siklottak, Franoescot megcsapta a fák, a virágok és a főid esőutáni illata. A Lidő széles utjai kihaltak. A kirakatokban egymás mellett alusznak a gyöngysorok fénytelen szemei. Vérpiros selyem pyjama amerikai vevőre vár, egy elegáns bolt vitrinjében s naiv nászutasokra egy pici üzlet csókolődzó két márványgalambja. A stabilimento mellett kis uton le lehet jutni a strandra. Sötét van, az ég felhős, a tengert nem lehet látni, csak hallani. Az Exelsior a távolban nagy fekete várkastély... Felmenni!... Charlotteot felkelteni... S Mária el fog menni... örökre... Az ember nem látja többé az arcát 1... Elmegy... A házat neki fogja adni Francesco... nem lakhat benne többé, minden Máriára emlékeztetné— s ezt nem lehet elviselni. Francesco megbotlik valamiben. Nyugvószék. Kint felejtették a parton. Francesco előbb a szélére ül le, aztán kinyujtózik benne. Vége, vége, vége!... Az egész álomnak, az egész ostromnak, egész élettartamának — vége! Ha ezentúl hazamegy, nem várja semmi. Francesconak eszébe jut, hányszor ment be Mária szobájába, mikor Mária nem is volt otthon. Csakhogy a tárgyakat lássa, amelyek hozsá tartoznak: Az óráját, a fésűjét, a flakonjait... s azt a pár házicipőt, amely mindennél ellenállhatatlanabb... Volt valami tehetetlen, valami gyerekes, valami megható ebben a pár groteszk kis cipőben. — Jaj, nem birom! — gondolja Francesco — nem birom ezt a bucsuzkodást. Borzasztóbb minden testi fájdalomnál — és két kezébe rejtette az arcát... soká maradt igy.„ a fájdalom éle, mintha tompulni kezdene— Francesco ismét kinyujtőzott a nyugvószéken... Becsukta a szemét. Fáradt volt, fáradt.« Egyszerre ugy rémlett: előtte áll a Mária két kis lila cipője. A közepükön pici arc támad. Résztvevő kedves arcok. — Hát miért teszed, ha ennyire fáj? — kérdezte a két kis cipő. De még mielőtt válaszolni lehetett volna, elszállt az álom. — Miért teszem? — kérdezte Francesco felriadva s mint aki magára eszmél. — Miért "teszem? Csak azért, mert nem tud ugy felolvadni, ahogy álmodom?... Hát lehet ezt parancsszóra? S tudtam-e én Elénánál, akit pedig szerettem... Szereltem igen. De nem százszázalékosan. Nem ugy, mint Máriát, az egyetlent, az igazit... Mária!... Milyen anyai tudott lenni bajban! Milyen megértő, milyen baráti! S örömben milyen boldog és vidám gyerek! Hátha az én telhetetlenségem az oka annak, hogy olyan hűvös szerelmes lett belőle?— Elűzzem ezért? Mérjem magamra azt a csapást, hogy ne lássam többé? De hát Tamás?... Végig lehet-e nézni, hogy jön és felgyújtja Máriát?... Ilyen önfeledtnek, ilyen ragyogónak Francesco még sohsem látta Máriát, mint ma este. Nem, ezt nem lehet nézni 1 Nem lehet birni! Francesco felkelt. Merev volt minden tagja. Lassan indult az Exelsior felé, CharlottehozVálni, válni, minél előbbi A távolban világosodni kezdett az ég. Fekete éji ruháját már levetette a szálloda. Szürke ködökbe öltözött hajnalra. Az Exelsior capanáit elválasztó kerítésnél Francesco hirtelen megállt» — Mária, Mária, Mária! — mondta hangosan és a kerítésre borult. - Hiába minden! Nem tudok megélni nélküled!... — Talán majd egyszer, később, valamikor, amikor már nem ilyen kétségbeejtő ez a vágy kötelék... Amikor meglazul kissé. Talán akkor el lehet majd engedni, el lehet majd válni... De most nem lehet, nem lehet! Francesco lassan fordított hátat az Exelsiornak. Lassan ment a kikötő felé, hazafelé... Indulófélben az egyik szálloda fehér motorcsónakja. Hajnali elutazókat visz az állomásra. Francesco is beszáll... A felhők mögött most kel föl a nap. A Márkus-templom kupolája kékes. Esős, szürke ég borul Velencére... A Merceria sarkán már nyitják a kis bazárt. Göndör fiatalember dalolva söpri előtte az uj szemetet a régihez. Francesco fázósan, borzongva tart hazafelé az esős hajnalban. XXXII. Mária megsemmisülten ült az ágya szélén egész éjjel. Ez a vihar megtörte azt a boldogitő varázst, amely eddig az élet fölé emelte. A ködök oszladozni kezdtek. Visszahult a hétköznapba. Mi lesz most? Valamit tenni kell. így nem maradhat ez a helyzet A Francesco brutális távozását kővető első órákban nem volt kétséges, mtt kell tenníj elmenni innen örökre. De, amint az órák multak, amint • sBES* ségből szürkület lett, lassan mind súlyosabb» nak, mind lehetetlenebbnek látszott, ami o!j) egyszerű megoldásnak tűnt elébb. Választani Francesco és Tamás között!.* Választani- ÓH, dehát lehet-e?- Néhány hó. nap alatt egyszerre támad egy uj kötelék, aj vérkapocs. Titokzatos és megmagyarázhatatlan; s az ember éppoly kevéssé tehet róla, mint arról, hogy szive dobog. S emellett Francesco ma is az, ald tolt: barát és testvér, akihez a küzdelmes drága múlt ezer szála fűződik. A régi életben nem változott semmi... — Hogy van ez, Hogy van? — gondolja Mária kétségbeesetten. — Külön választ az ember szives külön választanak az érzékei? S lehetséges, hogy a társra, az egyetlen méltó társra megvesztegethetetlenül, ridegen mondják az érzékek: — Nem ez az igazi!. Mily boldogok az igazi nők, a nőiesek, akik ha szerelmesek meg tudnak gyűlölni mindenkit és mindent, ami az utjukban áll! Mennyire igaza van mamának: — Maradi vagy Mária, hü és érzelmes, akár egy férfi, — srokta mondani.. .— De hisz úgysem én döntők itt! — gondolja Mária. — Olaszországban vagyunk. Férjem kezében a sorsom. Hogy mondta? — Itt a házasság ősi formája divik. A bútorok körvonalai kezdtek kibontakozni a sötétből, mikor odalent nyilt a kapu. Mária megismerte Franresco lépéseit. Halkan közeledett Mária ajtajához, amelyet kivűlről lezárt, mikor elrohant. Kezét a zárra tette. Lassan fordult meg benne a kulcs. Aztán lábujjhegyen meDt a szobájába. Mária csak harmadnap látta viszont. Sápadtak voltak mind a ketten. Közönyös dolgokról beszéltek. Mit határozott, mit nem, Francesco nem mondta... Sem ekkor, sem ezután. — Valami titkos szere van, — gondolta Mária s esténkint, mikor Tamással járt a tengerparton, összerezzent, Ha magányos sétálót látott közeledni. — Máriám, miért ilyen lehangolt? — kérdezte Tamás este a tengerparton. — A tengerpartra mostanában hamar szállt le az őszi alkony. — Min rágódik és min aggódik, drágám? most. rfdkor már csak két hetünk van együtt (Folyt kór.) Kossxneíilkai iníészeíem Estélyi kikészítés Hatszál lávoUíás. az egyént kezelést biztosltfa. művésziesen és rz egyéniségnek Fagykezelés. Szemölcslrtás. H. Lengyel Greie, Vár ucca 7. megfelelően. Helyi fogyasztás. Meglepően olcsá cipővásár OzSetáiliefyezés miatt! Egyes pár clptfk 5 pengőtől NŐI divat cfpők . 15*— pengőtől I. női lack cipők . IS*— pengőtől Férfi „ 16-50 „ Férfi „ „ . Z4~— „ Ezen éráink február 1-lg érvényesek! 355 Alföldi Cipőáru&áz, Károlyi ucca 3. ss. \ 6—12—18 iiénapra beszerezhet részletre Legújabb rendszerű Amerikai és hangszórókat és kellékek nagy választékban. Díjtalan bemutatás. nagy választékban. Gramofonok, lemezek. részletre. — Nagy javító műhely. P-ért heti 4 P 51 KeSemew ^Sértem Kelem sn ucca 11, főposta melleit.