Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-29 / 23. szám

SZEGED, SzerkeszlO»éq: Somogyi ucta 22.1. em. Teleton: l3-33.'KlBdóhivou>l, (tíllc»HnkönyviAr é* (egylroda : Arndl ucca 8. Teleton: 30Ö. ^ Nyomda • töw MprtI ucca 19. Telefon - «6—34. TÄvlrart és levélcím: DélmagyoronsAg Szeged. Szerda, 1930 Január 29 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 23. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helybea 3-2P vidéken «* Budapesten 3-60, kUltOlddn 6-40 pengd. — Egyes szám Ara hélkö*. nap te, vasAr- Ét Ünnepnap i4 MII. ISlr~ deíések felvétele tarifa szerint. Megje­leník n«tm Kivételével naponta reggel yamai^yi'Bt^itaiiijigMiwiiw'iifi1 'msmssmm Népjóléti bizottságon Az az incidens, ami a határidőn tul jelent^ kező munkanélküliek foglalkoztatása körül fel­merült, tanulságosan jellemzi a közszellemet, ami közigazgatásunkban uralkodóvá vált, az ; érzéket, ami községi szociálpolitikánkat irá­nyítja, a »megparancsolom« és »megparan­csoltam* szavakkal gyakorlatba vett ukázjo­got s azokat a hatásokat, melyeknek ez a korlátlan jog is — korlátlanul alá van vetve. Amikor vadászterületet ad bérbe a közigaz­gatás akkor nem nézte azt, hogy a vadász urak nem későn adták-e be pályázatukat, vagy bánatpénzüket. Tudunk olyan esetről is, hogy egyik pénzintézet az ajánlat benyúj­tására megszabott határidőn tul módosította ajánlatát, arról is van tudomásunk, hogy mi­kor nemrégiben egy jelentékeny értéket kép­viselő városi objektum megvételére hirdet­tek árlejtést, olyan ajánlkozóval kötötték meg a szerződést, aki nem tett le bánatpénzt. Vannak tehát esetek, amikor a szigorú for­maságoktól el lehet tekinteni. A munkanél­küliek jelentkezése természetesen nem tar­tozik ezek közé. Ha munkanélküli nem akkor jelentkezik inségmunkára, amikor Ínségben van, hanem öt peccel a jelentkezésre kitű­zött határidőn tul, akkor, — rőndnek muszáj \ lőnni — a munkanélkülit munkaalkalom nyúj­tásával a polgári közösség az éhhaláltól már nem menti meg. Ha pedig a munkanélküli nem jól választja meg szószólóját, akkor me­gint mehet a szociálpolitikai sóhivatalhoz pa­naszt tenni. Mert megint csak nem az a fontos, hogy a munkanélküli rászorul-e a munkára s j megérdemli-e azt a támogatást, hogy szabad | neki egy hétig a csatornát tisztítani, vágt­áz uccát söpörni, hanem az, hogy ki emel szót az érdekében. Ha szociáldemokrata titkár, akkor nincs csatornatisztilás és uccasöprés, ha katolikus legényegyleti titkár, akkor még nyári kánikulában is felfogadják őket hólapátolásra. Ezek és az ehez hasonló jelenségek vetik fel azt az ötletet, hogy talán érdemes lenne a közgyűlésnek szociálpolitikai bizottságot is szervezni. Most van úgyis a bizottságalaku­lások szezonja. Olyan futkározás folyik az egyes bizottságokba való bejutás érdekében, mintha holtig tartó diszt és keresetet jelente­nének a bizottsági tagságok. A könyvtárbizott­ságot nem hívták össze az utolsó husz évben — hogy régebben mi volt, arra nem tudunk visszaemlékezni —, a zenedebizottság tagjai már arról is megfeledkeztek, hogy ilyen bi­zottság is van a világon, van itt bizottság bőven, el lehet helyezni mindenkit s a tör­vény csak a zsir- és lisztfelhalmozást bünteti, de a bizottsági tagságok, felhalmozását nem. (Bizonyára azért sem, mert a bizottsági tag­ságok nem — elsőrendű szükségletei a köz­nek. A bizottsági tagságok csak a bizottsági tagoknak elsőrendű szükségletei.) Jó lenne ez a bizottság arra is, hogy a szociáldemok­rata törvényhatósági tagokat is el lehessen helyezni valahová. Mert ha már a közgyűlésből nem lehet őket sem eltanácsolni s ha már az igazoló választmány sem tudja őket kiigazol­tatni, kifelé mégsem lehet annak ódiumát vállalni, hogy a munkásság képviselőit kiszo­rítja a többség minden ügy előkészítéséből. Mégsem adhatnak ennyire kiváló propaganda anyagot s agitációs eszközt politikai ellenfeleik kezébe. Csináljanak egy szociálpolitikai bi­zottságot s a legényegyleti titkárok mellett adjanak ott helyet a munkásság képviselőinek is, legfeljebb »foglalkoztatva« lesznek ezek is s nem lesznek a törvényhatósági bizottságnak is munkanélküli tagjai. Mindezt azért bocsájtjuk előre, hogy meg­győzzük a többséget a szociálpolitikai bizott­ság megalakításának szükségességéről s ked­vet is csináljunk nekik ennek a bizottságnak megalakításához. Mert ha azt mondanánk, hogy a belátás, a józan megfontolás, az élet parancsa, a viszonyok kényszerítő hatása kö­veteli azt, hogy ne csak ötletszerűen s ne csak dilettánsok módjára, hanem rendszeres mun­kát végezve vállalja és végezze a város a szo­ciálpolitika ránehezedő feladatait, akkor ta­lán inkább a szociálpolitikai bizottság meg­alakítása ellen alakítanánk ki a többségben a hajlandóságot. A rendszeres munkát az ál­landó feladatok teszik szükségessé s a rend­szeres munka tanácsolja azt, hogy szociálpoli­tikai szakbizottság álljon a hatóság mellett. A februári közgyűlés fogja megalakítani a bizottságokat. A mai időkben nem lehet a 30—40 év előtti sablonra dolgozni. Azokat a szakbizottságokat kell megalakítani, amelyek­re szükség van. Ha a kormánynak van egyre bővülő hatáskörű népjóléti minisztere, a vá­rosnak pedig népjóléti tanácsnoka nincs, leg­alább népjóléti szakbizottsága legyen. A szak­bizottságok tanácskozása úgyis titkos, — ne féljenek tőle. np Primo de Rivera lemondott A tisztek bizalmatlanságot szavaztak a spanyol diktátornak — Az u} miniszter» elnök: Berenger tábornok (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Londonból jelentik: A Times esti kiadása egy a francia—spanyol határról érkező jelentést közöl, amely szerint Primo de Rivera lemondott és Alfonz elfogadta a lemondást. Primo de Rivera azért szánta volna el magát a lemondásra, mert a tisztekhez intézett körkér­désre beérkezett válaszok alapján nyilvánvalóvá vált hogy nem ringathatja magát illúziókban a tisztek feltétlen bizalmát illetően. Primo de Rivera előre láthatta, hogy a többi válasz sem lesz más és mielőtt a tisztek bizalmatlansági szava­zatai nyilvánosságra kerültek volna, célszerűnek látta, hogy benyújtja lemondását. A Times azzal a megjegyzéssel közölte ezt a hirt, hogy eddig sem megerősítést. sem cáfolatot nem kapott. Londoni jelentés szerint a British United Press ugyancsak azt a táviratot kapta a francia határról, hogy Primo de Rivera lemondott. Páriából jelentik: A késő esti órákban az Ágense Rádió megerősíti a Primo de Rivera lemondásá­ról szóló hirt. A diktátor délben jelent meg a királynál, akinek átnyújtotta lemondását. Utód­jául Berenger tábornokot emlegetik. Éjszaka egg órakor jelenti budapesti tudóst­tónk: Madridból jelentik: Az éjszaka folyamán kiadott hivatalos kommüniké szerint a mai mi­nisztertanácson Primo de Rivera közölte a kor­mány tagjaival, hogy személyi és egészségügyi okokból lemond és szándéka megmásíthatatlan. A kormány tagjai csatlakoztak Primo de Riverá­hoz, mire a diktátor kihallgatást kért a királytól és bejelentette az összkormány lemondását. A király Berenger tábornokot bizta meg kabi­netalakitással. " " \ Pozsonyban letartóztatták a hamis százdollárosok terjesztőjét T (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.") Berlinből jelentik: A rendőrséghez Pozsony­ból az a hír érkezett, hogy az ottani rendőrség letartóztatta Fischert, az ismert berlini kom­munistát, a hamis 100 dollárosok egyik ter­jesztőjét. A berlini rendőrség kétséggel fo­gadta a hirt, miután a Pozsonyban letartózta­tott Fischert Ferencnek hivják és a pozsonyi Fischer nem 100, hanem 50 dolláros hamisít­ványt próbált elhelyezni. Azt azonban nem tartják kizártnak, hogy a Pozsonyban letartóz­tatott Fischer szintén tagja a nemzetkőzi dol­lárhamisitó szervezetnek. ,t J ' „ . V , Az Ítélőtábla három évi fegyházra ítélte Nagy István volt törvényszéki bírót Budapest, január 28. A budapesti ítélőtábla Gadó-tanácsa ötnapos tárgyalás után ma dél­után hirdette ki a tábla Ítéletét. Az ítélet dr. Nagy István elsőrendű vádlottat a lopás büntette, valamint a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének vádja alól felmen, tette, de bűnösnek mondja ki egyrendbeli foly­tatólagosan elkövetett megvesztegetés bűntet­tében és az elsőfokú Ítélet megváltoztatásával háromévi fegyházra, ezer pengő pénzbünte­tésre és 10 évi hivatalvesztésre itéli. A tábla Fazekas Endréi a közokirathamisi­tás vádja alól felmenti, de sikkasztás vétsége miatt öthónapi fogházra és 500 pengő pénz­büntetésre itéli. Fazekasnál a hivatalvesztés büntetés kimondását a tábla mellőztet Dr. Gazda Győrgyöt megvesztegetés bün­tette cimén egyévi és kilenchónapi börtönre, ezer pengő pénzbüntetésre és ötévi hivatal­vesztésre Ítélte. Nagy lstvánné szül. Lubik Júlia és Nemes Rózsi vádlottak felmentő Íté­letét a tábla helybenhagyta. Dr. Nagy István büntetéséből az elszenve­dett vizsgálati fugsággal egy évet és kilenc hónapot kitöltöttnek vett a biróság. Fazekas és dr. Gazda György büntetését az elszen­vedett vizsgálati fugsággal teljesen kitöltöttnek vették és a rájuk kirótt pénzbüntetést lero­vottnak tekintették. '

Next

/
Thumbnails
Contents